I thought…

482 SZÓ // @Anathema Avery

Már ezen undorító pletyka felreppenésének pillanatában legszívesebben a seprűmre ugrottam volna, hogy egy Avada Kedavrával eltegyem láb alól azt az undorító minisztériumi talpnyalót a Prófétánál. Viszont apám mindig is óvva intett az önálló akcióktól és a parancs nélküli cselekvéstől. Szerinte túlságosan is forrófejű vagyok, és ha nem vigyázok, ez lesz a vesztem, de mégis hogyan ücsörögjek otthon, nyugodtan teát szürcsölgetve, miközben lábbal taposnak az aranyvérűek becsületén? Azok a vérárulók gúnyt űznek belőlünk, mi meg hagyjuk? Háh, majd meglátjuk, ki nevet a végén! Papírt és pennát ragadtam, ugyan a Nagyúrhoz nem fordulhatok panasszal, de van még valaki, akivel mindenképpen beszélnem kell. Ana, szegény pára… Biztosan rettenetesen szomorú. Bár soha nem én voltam a legkedvesebb és legmegértőbb boszorkány, ettől függetlenül még tökéletesen átéreztem a fájdalmát. Ha az én családommal mertek volna ilyet tenni, valószínűleg még aznap este felgyújtottam volna a Próféta szerkesztőségét. Nem elég szegénynek, hogy meghurcolták a szüleit ezek az undorító minisztériumi mocskok, még akkor az újságnak is le kell járatnia? A baglyomat egyenesen hozzá küldöm, a levelem tartalma biztosítja támogatásomról, együttérzésemről, és egy vásárló körútra invitálom, talán nem árt majd neki egy kis környezetváltozás. A friss levegő biztosan segítene, hiszen a négy fal bámulása nem fog előrébb vinni senkit. Bár el kell ismernem, fogalmam sincs, hogy mivel is tudnám igazán felvidítani, de a legtöbb nő szeret vásárolni. Én is, stressz levezetésnek igazán kellemes, ahogy biztosan szüksége is van rá a Roxfort-i tanév kezdete miatt. Nem tudom, hogy mivel is kell majd szembenéznie, amikor visszamegy, de nagyon ajánlom az aranyvérű családok tagjainak, hogy ne hagyják, hogy megaláztatás érje. Ilyen ínséges időkben össze kell tartanunk. Ezért is, magamhoz képest meglepően időben érkezem, még Ana előtt, a megbeszélt időpontra, az Abszolút elején. Normál esetben nem szoktam ilyen apróságokkal foglalkozni, de nem akarom, hogy rosszul érezze magát.
- Szia Ana! - Amikor közeledni látom, egy apró mosollyal az arcomon intek neki. Örülök, hogy volt szerencsém megismerni a lányt, hála édesanyám traktálásának, miszerint szociális életet kell élni. Akármennyire is unalmas néha a legújabb divat kibeszélése, attól még el-, elhangzanak hasznos információk is, a kialakítható kapcsolatokról nem is beszélve. Anathema Avery ismeretsége pedig egy olyan dolog volt, amiért már megérte órákat szenvedni a teás csésze felett. Még ha kordában is kellett tartanom magamat, úrihölgyként viselkednem, elismerem, hogy szórakoztató volt. Mint az első harapásnyi friss, cukormázas sütemény. - Örülök, hogy el tudtál jönni. Olvastam az újságot, de nem tudtam hinni a szememnek… Hogy vagy? - Legszívesebben magamhoz ölelném a lányt. Kicsit olyan, mintha a húgom lenne. Legalább is, ha valaha is húgom született volna, ilyennek képzelném el. Még ha pontosan tudom is, hogy a mi családunkból soha nem kerülne ki egy ilyen ártatlan lélek. Talán pont ezért is kedveltem meg. Nem lehetünk rokonok, de cserébe el sem ronthatják a szüleim. Ő pont olyan, amilyen talán is lehettem volna, ha nem Scabiornak születek. Viszont annak születtem, és örökké büszke leszek rá. Azt a kevés nőiességemet pedig majd kiélem másokon keresztül.

I thought…

605 SZÓ // @Anathema Avery

A ruhák, az ékszerek, az édességek, mind-mind talán az egyik legjobb barátja egy nőnek. Mindig biztos örömforrás lehet, ha valakinek sürgősen van szüksége némi vidámságra. Részben ezért is invitáltam Anathemát egy bevásárló körútra, részben pedig mert félnék őt bárki más kezére hagyni. Egy nőnél senki nem ért jobban hozzá, hogy pontosan mit is kell megvenni, a mi szépérzékünket egy praktikus megfontolás sem múlhatja felül. Gondoljanak akármilyen barbárnak is egy-ketten, a szívem mélyén én is nőből vagyok. Örömmel megyek vásárolni, ha pedig ezzel még Ana napját is feldobhatom, az még jobb.
- Ó, Ana drága, igazán kedves vagy! - Kétség sem fér hozzá, hogy élvezet bókokat hallgatni, legszívesebben viszonoznám is, ámbár soha nem voltam olyannyira a szavak embere, hogy ezt most visszonozni tudjam. Helyette inkább csak egy ölelésre invitálnám őt, látva, hogy mennyire vékony, a kötések, amik éppen csak nem tetszenek át még a ruhán is, hát még a szabad bőrfelületeken... A szívem szakad meg. Szeretném megvédeni őt, de tudom, hogy már most jobb helyen van. Mindössze olyan törékenynek tűnik, mintha csak egy szellő magával tudná sodorni. Márpedig ő jobbat érdemelne, azok a mocskok... Hah, le kell nyugodnom. Nem akarnám őt megijeszteni, a dühöm nem is felé irányul. Mindössze felháborító, hogy egyesek mit képzelnek magukról a Minisztériumban!
- Az a minimum! Később, egy kellemsen hűvös fagylalt, egy sütemény, vagy amit csak szeretnél, mellett vissza is térünk majd rá. Mindent el kell mesélned! - Bár rendkívül utálom a pletykát, egyszerűen nem tud szórakoztatni vadidegen emberek élete, de ha az a barátnőimtől van, akkor minden mennyiségben jöhet. Egy féloldalas mosolyt meg is engedek, a reakciója rendkívül aranyos, és még inkább ártatlan. Ha a fiatal Nott fiúról van szó, ugyan nekem semmiképpen nem az esetem, Anához talán még illene is. Meg hát jegyesek, ha nem tévedek. Biztosan különleges élmény lehet egy fedél alatt lakni azzal, akivel a későbbiekben az életedet kötöd majd össze. - Is. Igazából mindenre. Ez az egész annyira tragikus... - Nem is tudom, mit mondhatnék. Pontosabban szólva, annyi minden van, amit mondhatnék, de jobb, ha kimondatlanul marad. Ő túl érzékeny ehhez, a jelenlegi állapotában nem tartom túl jó ötletnek, hogy bármi durvábbat is kimondjak. Félek, hogy esetleg túlságosan is érzékenyen érintené.
- Dehogy is! Ez egy nagyon jó ötlet, ebben a melegben rendkívül jól is fog esni. Mit szólnál, ha elmennék esetleg ruhákat nézni? Bemelegítésnek. Aztán majd lehet körbenézhetnénk neked iskolaszerek kapcsán is. Nem sokára megint megkezdődik a tanítás. - Lágy mosoly játszik ajkaimon, inkább csak a szemem sarkából követem a mozdulatait, a tekintetem nekem is a tömegre terelődik. Nem a kedvencem, de ez egy különleges nap. Ezt senki nem ronthatja el. - Nos, nem a legjobb módon sikerült tudomásodra adni... Viszont úgy gondolom, hogy mindenképpen jobb így. Igazság szerint, elég sokan tudnak rólunk, neked pedig ugyanúgy jogod volt megismerni az igazságot. Ha mást nem azért, amiért a szüleid, nagyszüleid ekkora szerepet játszottak benne. - A hangom sejtelmes, némi izgatottság lapul meg benne. Bár igyekszem minél jobban elnyomni, de Anathema megértheti, hogy tudom miről beszél, talán sokkal jobban is, mint ő. Nem titkoltam sose, de nem is kürtöltem világgá, hogy milyen nézeteket is vallok. Mindössze személyesen vitattam meg politikai nézeteimet másokkal. Most talán eljön az a pillanat, hogy vele is. Talán ez a bevásárló központ nem a legjobb hely hozzá, de ha leülünk egy nyugodt sarokba... Szívesen elmesélek neki bármit, amit csak tudni szeretne rólunk, azt is, amitől Mr Nott talán féltené. Ahogy mondtam, joga van tudni róla, joga van résztvenni benne, ha szeretne. Senki nem állhat az útjába, ha ő azt akarja, én pedig szíves örömest segíteném őt ebben. Szeretem látni, ahogy a gyengébb karakterű emberek meglelik magukban az erőt. Biztos vagyok benne, hogy Anathemának is csodálatosan állna.