I'm an Englishman in...

Seth && Archer

Eljött a várva várt nap, elsikált mindent, elrendezte hogy a szülei ne kapjanak szívinfarktust, ha esetleg csak holnap megy haza, vagy inkább csak vasárnap este, lévén péntek délután van, nem szokatlan ha kiruccan. Mert hazament még csütörtök, de mondta meg akarja Londonban látogatni az egyik barátját, lehet nála is marad. Először az anyja hallani sem akart az egészről mert noha már nagyobb a békesség sosem lehet tudni, de mikor közölte egy lány rögtön más lett minden. Azt nem akarta mondani hova hoppanál, mert durván kiakadnak, de... végül is Londonból indult és valóban Destinyt akarja meglátogatni. Azt mondta szombaton érkezik, de nem volt kedve otthon maradni, így gondolta meglepi a csajszit és hamarabb nyakába veszi a várost és a hátára a hátizsákját. Egy lépés, kettő ott és már a hegy lábánál állt. Gyorsan össze is szedte magát és felbattyogott hosszú lépteivel, nem is túra, de megéri. Ahogy újra belép az impozáns épületbe jön rá, hogy reméli tényleg olyan népszerű a csaj mint mondta, így el is indul felfedező túrára. Nem épp átlagos a külseje, az akcentusa túl brites, de nem zavarja. Már a harmadik útbaigazításon van túl, mint roxforti cserediák aki Destiny mellé lett beosztva (kell a fedősztori) mikor meglátja azt a srácot, akiről a fényképet küldte új amcsi barátnője. Fel is csillan a szeme, ott áll egyedül és valamit nagyon olvas, de akkor is Ő, ebben biztos gyorsan elébe is áll széles mosollyal.
-Hali! Biztosan Te vagy Seth! Összetéveszthetetlen az arcíved. - Egy Archer féle bemutatkozás, már nyúl is a másik kezéért, mert az állítólag olyan bizalomgerjesztő... sosem értette miért.

-Archer vagyok, roxfortos. Én vagyok Des prefektus barátja. Talán mesélt már rólam. - Körbenéz, hátha itt lebzsel-e valahol a lány de nem látja, egyelőre legalább is.-Fogadjunk randit szervezett a Will gyerekkel, mert csak holnapra várt, mi? Mindig elfelejtem hogy a hirtelen ötleteim nem biztos okosak csak... nem bírtam várni. Tényleg elég izmos vagy... kár hogy sosem érdekelt a kviddics, nem vagyok valami sportos. - Nézi meg jobban a srácot, mert ki gondolta volna ennyi izom kell egy kis ugrabugráláshoz, nem? Minden esetre érzi kilóg a szakadt fekete farmerjában és az egyszerű fekete izompólójában felfedve a tucat tetoválását, nem beszélve a fülbevalójáról ami ott himbálózik a fülében. Valahogy nem épp prefektus jelölt a drága Archer, de ez sem szokta zavarni, inkább csak mosolyog Des barátjára, aki emiatt már az övé is!

Ha beleteszem a tankönyvembe, senki nem fogja észrevenni és mivel a mágiatöri roppant unalmas mulatság, legalább az álmodozásaim tartsa szinten.
Mugli férfi divatmagazin, éppen az alsóneműs résznél járok, elfúló lélegzettel lapozok a következő oldalra, most a külvilág nem létezik, ajkam óvatosan beharapom, orrom olyan mélyen túrom a tankönyvbe, hogy szinte felületét súrolja a magazin újszagú lapjainak.
Hirtelen jön, mint a legmerészebb álmodozásaim furcsa csodája, hogy engem egyszer megszólítanak, csak úgy, éppen valami ilyesmivel, mintha nem lennék átlagos. Jóságos úristen, csak ne épp férfimagazin lenne a kezemben! Jóságos úristen kettő, hát felpillantok mi ez most, először a mondandó sokkol, talán csak utána ez a látvány, erősen magamhoz szorítom a „könyvet” hogy ez megtörténik, nem hiszem el, kell egy másodperc, vagy a többediknél tartok?
Valami hihetetlenül helyes, mint egy megelevenedett híresség, azt hiszem képtelen leszek megszólalni. Honnan tudja a nevem? Honnan tudja az arcívem?
- Honnan?
Hirtelen megragadja a kezem, így elfelejtem befejezni a mondatot és remeg a másik, nyelek azt hiszem, bár kevés mozdulatomnak vagyok tudatában.
- Seth Samuels
Automatikusan jön a nevem, mint minden bemutatkozás közben. Valami robothang beszél csak belőlem, mert én közben teljesen belefeledkezem azokba a lehetetlenkék szemekbe.
Desnek vannak onnan prefektus barátai? Prefektus? Milyen ádáz sors kísért mindig prefektusokkal? Hogy lehetnek ilyen gyönyörű, kék szemei? Nem bírom levenni a szemem róla.
- Hogy prefektus? Olyan messziről? Nem is mesélte.
Persze, hogy Desnek ilyen is van és ő is biztos szerelmes belé, hiába van arcélem, arcélem van! (ez a legszebb bók, amit valaha kaptam) most meg kell mondanom neki, fogalmam sincs, hogy hol van.
- Igen, biztos. Sajnálom, hogy ilyen messziről eljöttél miatta és ő nincs itt.
Pillantok a földre, mert azt hiszem, ha még egyszer a szemébe kell néznem, elájulok.
- Hogy micsoda?
Komolyan azt mondta izmos? Des is említette, de túlzásba esnek, ez csak amiatt, mert dobálom őket, ó jaj jézusom, alig kapok levegőt hirtelen és érzem szörnyen elvörösödöm.
- Szóval valahogy jelezzek neki esetleg? Rossz lenne, ha egyedül lennél egészen holnapig. Vagy esetleg én?
Azt elfelejtem hozzátenni mit én, nem szoktam fiúkkal beszélgetni, vagy instant agyérgörcsöt kapni. Olyan lenne, mint egy álom, ha ennek a fiúnak a gardedámja lehetnék egy napig, vagy csak egyetlen óráig, amíg megkeressük együtt Dest.
- Nem tudom mennyire vagy ismerős errefelé, de ha akarod megmutatok mindent.
Lehet, hogy a bókot is illene viszonozni? Nem merem, mi van, ha csak álmodtam, vagy véletlenül mondta? De a szemei… tényleg csak bámulom a szemeit. Sosem beszélgettem még senkivel, aki ennyire gyönyörű lett volna.
- Tudom már! Te is véla vagy
Kicsúszik, mielőtt ezt rendesen átgondolhatnám.

Archer & Sethi

Seth && Archer

Látja hogy eléggé meglepte a másikat, biztos nem ilyen jött ment britekre számít szabad perceiben.
-Roxfort. Anglia. Bár az akcentusom miatt úgy is rájöttél volna. - Jó kis oxfordi irodalmi angol, mintha csak valami színpadi előadás lenne, legalább olyan néha a hanghordozása mikor magyaráz.
-Ó bocs, Urquart. Örülök Seth Samuels! Milyen jól alliterál, kár hogy az én szüleim maradtak az elődök neveinél... bár nem is tudom milyen jó nevem lehetett volna... Uberto Urquart... Ulysses Urquart... hát utóbbi találó is lenne, de hát nem Trelawney vérvonalbeliek, elnézzük nekik. - Folytatja végtelenül könnyed hangnemben, mintha csak legalább ezer éve ismernék egymást. Archernek megvolt ez a jó vagy épp bosszantó tulajdonsága hogy ismeretségi időtől független bonyolít le így beszélgetéseket. Azt persze félredekódolja azért nézik a szemét, mert esetlegesen szép, inkább csak valami kényszeres szemkontaktus tartásnak véli.
-Tényleg? Nem? Ez most rosszul esett. Bezzeg ég Kaloyannak sokat meséltem róla meg Rólad is. No nem baj, hát akkor kénytelen leszek bemutatni magam, ha már Des lusta volt, nem de? - Ennyivel le is tudta a szomorkodást, nincs neki erre ideje meg kedve, annál proaktívabb szellem.
-Nem volt olyan messze, hoppanáltam. -

Közli a tényt, hogy nem sétált olyan veszedelmesen sokat, kellemes tempót diktálva el sem fáradt.
-Izmos. Tudod, jó a testfelépítésed, arányos. Anyám folyton azzal jön azért nincs barátnőm mert nem eszem rendesen, pedig ez nem igaz. Azt nem veszi figyelembe, hogy keveset mozgok, mert rengeteget olvasok. Áh, mágiatörténet, vagy ötször olvastam ezt a könyvet, persze csak hobbiból, fotografikus memóriám van, szükségtelen volt. - Nem, nem felvág, tényeket közöl, ugyan ilyen hangsúllyal mesélné azt is amiben béna, mert hát Archernek is sok hiányossága van, például a társas kompetenciák...
-Igen, Neked örülnék, amúgy is meg akartalak ismerni, sok közös van bennünk, szívesebben lennék veled, minthogy beüljek a könyvtárba. Persze ha csak udvariaskodsz akkor beülök oda, az amerikai történelemmel kapcsolatban még bőven találnék olvasnivalót, de most van kedvem beszélgetni. - Előző héten a mindenki hagyja olvasni és festeni hete volt, szegény Krum volt hogy csak ült mellette (az nem zavarta).
-Ahm, az egyik rokonom itt tanár, Ő körbevezetett általánosságban minket a múltkor a szüleimmel, de Te biztos érdekesebben tennéd, szóval akarom. - Seth kérdezte így akarja-e, nos Archer akarja. Diákszemmel teljesen más lesz mesélni a dolgokat, no meg érdekesebb témákat is fel tud vetni, no meg a nagy közös pont, Des maga. Ezen gondolkozva szemléli meg a plafont, mikor megkapja a vélaságot. Nagyokat pislogva néz a másikra, hogy ki a másik véla, nem is tudta jár ide véla, hát azok külön falvakban élnek közösségben. Milyen elkóborolt jószág lehet a másik? De gyorsan visszakanyarodik oda ő maga miért is lett annak titulálva.
-A vélák túlnyomórészt szőkék, már csak amiatt is kilógnék, de kedves vagy hogy valamiféle vonzó kisugárzást és szépséget társítasz hozzám. Bár az ellenkező neműekre működik csak, azonos neműeknél inkább ellenszenvet generál. Bár igaz, hogy Te a férfiakhoz vonzódsz, milyen érdekes felvetés, hogy akkor Neked egy női véla irritáló? Vajon van erre már feljegyzett kísérlet? A tudósok egy része olyan prűd vagy inkább az újságok, pedig ezek fontos tudományos értekezések! Vajon egy biszexuálisra hogy hatnak a vélák? Hmm... ahh, ez már a héten a tizenkettedik téma, amit ki akarok kutatni, szólj rám, hogy sok lesz. - Sóhajtja megadóan, kissé csalódottan, mert annyi jó téma van, de annyira kevés a világ összes ideje is! Ellenben jó lenne nem elijeszteni Sethet, már csak amiatt sem hogy Destiny barátja, a legjobb, így azon gondolkodik, hogy hogyan járhatna a kedvében vagy lehetne megnyerőbb... fogalma sincs. De ha szépnek találják, akkor lehet valami közvetlenebb, baráti dolognak örülne, hm. Fogja magát és átkarolja Seth derekát jelezve sétálhatnak, körbevezetheti, Kaloyan is örült és végül is jó volt Kaloyant átkarolni legalább leteszteli magát hogy Seth-el milyen, az sem utolsó dolog.
-Amúgy tényleg jár ide egy véla? Nem volt probléma belőle? Mit mutatsz meg először? Ó, mesélhetnél a kedvenc csínyedről, a legutóbb én adtam tippet Desnek a pixikkel, de sss. - Kacsint a másikra széles fogvillantós mosollyal, majd nézelődik tovább, milyen erre az építészeti stílus, meg a hangulat meg hasonló, issza be az információt.

Megszólal, hogy elolvadjak, ránézek, hogy belehaljak. Jaj ez a sok, szánalmas gondolat, de ki feltételezte volna, hogy megszólít ez a kékség, ez az ajak, úgy egészében egy brit!
- Igen
A hangom kifejezetten magasnak hallom, ezért utána rögtön megköszörülöm a torkon, de arcom továbbra is „hülyén” áll, mintha éppen belém csapódott volna egy meteor.
A nevét többedszerre is nehéz lenne felfogni, így, hogy a látvány, hanghatás és mondanovaló sokkhatása alatt vagyok, képtelenség. Azt hiszem az Ulysess a végére megmarad de úgy, mintha őt hívnák Ulysessnek…
- Pedig az enyém elég egyszerű. Hívhatlak Ulysessnek?
Ezt jegyeztem meg, csak ezt, de mintha halványan derengne volt itt más is. Ha ilyen kaliberű fiúkhoz kell szólnom, csúnyán lefagyok, az agyamig csupán néhány szösszenet jut el, levegőt is alig kapok.
Eltátom a szám, miközben érzem, hogy látóterembe gonosz, fekete pamacsok kúsznak. Jaj ne, neki valami rosszul esett?
- Kérlek ne bánkódj, Des-el annyi mindenről beszélgetünk. Ugye most…ugye nem érzed magad nagyon rosszul?
Jézusom, mekkora hülyét csinálok magamból megint, de az Ulysessek szinte isteni eredetű entitások, mihez kezdenék, ha nekiállna, nem is tudom, sírni biztos nem szokott, csak simán elszomorodna, mert lehet, hogy én nem jegyeztem meg valamit két pasi között ábrándozva?
Hihetetlen ilyen kevés idő alatt mennyi mindent megtudok róla. Des-en kívül mintha még nem is beszélgettem volna ennyit soha, senkivel, főleg nem egy ilyen csávóval. Vajon elég rendezettek a körmeim? Hogy áll a hajam? Kihúzom magam, nehogy púposnak tűnjek.
- Én igazán…dehogy. Nincs? És szeretnél? Anyukád szeretné, ha lenne?
Nyelvemre harapok, hogy kimondtam egyáltalán olyat, „anyuka” az első, egy perces ismeretségünk okán. Egyre jobban szédülök… Ha elájulnék vajon elkapna? Nem is vagyok olyan izmos, nehéz. Vajon mennyire vagyok nehéz?
Akkor ő egy zseni? Nagyszerű, én lehetek a legostobább ember, akivel életében beszél.
- Akkor te fejből tudod az összes könyvet?
Nem emberi entitás, egészen biztosan. Ha nem tudnám, hogy borzasztó szegényes a fantáziám, azt hinném, képzelem.
Annyira gyors, nem bírom ezt egyszerre felfogni, meg akar ismerni, engem, úristen, alighogy ez megvan, emlékeztetem magam, Des miatt, ez teljesen reális, hogy én udvariaskodom, mit tenne abban az esetben, ha kallódni hagynám, igen, ennél a résznél csak bámulom a száját.
- Nem, ha nem bánod…megismernélek. Szeretném.
Tényleg minden olyan sebességgel történik, pörgetem magamban sorra a tanárokat, mindnek Ulysess arca van és egyre szédülök. Én érdekesebb?
- Ki ő? Lehet, hogy tanít és ismerem, de Ulysess…nem biztos, hogy érdekesebb lesz.
Igen, ezen a ponton már valóban az ájulás peremére kerülök, hogy lehetettem olyan hülye, hogy vélának tituláltam és olyan naiv, hogy feltételeztem, nem tudja a titkom. De még mindig rettenetes ez a sebesség, levegőt kapkodok, hogy minden életfunkcióm.
- Én nem tudtam, hogy tudod, hogy én…hogy teljesen azt, hogy…ne haragudj
Nekitámaszkodom a falnak, ahogy a világ egyre jobban pörögni kezd, ujjhegyemmel, de csak azzal megérintem a homlokom. Hogy egy ilyen pasi, hetero, tudja, hogy én… és megint micsoda sebességgel száguld az agya.
- Sok lesz ez a véla kutatás.
Ismétlem engedelmesen, amit kér, szóljak rá, teljesítem a parancsot, ez legalább könnyebben eljut az agyamig.
- Én csak szubjektíven tudok segíteni…ha érdekel a véleményem bármiben, annak ellenére, hogy tudod a titkom. Bocsánat, ez egy kicsit mélyen érintett…Nincs nálad véletlenük ájuláscsökkentő?
Ő biztos feltalálja, biztosan megérti, ugye? De elkapja a derekam, hirtelen olyan közel van, az arcom lángra gyúl, kimelegszem, ennyi volt minden levegőmnek, kénytelen vagyok megkapaszkodni benne, sokat pislogni, csak azért, hogy lássam őt. Seth, ez egyszeri alkalom, hozzád értek, meg kell jegyezni, hogy Ő, valaki ilyen, megfogott téged. Elolvadok. Lehet, hogy máris erekcióm van, nem tudom követni.
Hogy miért kérdez Amadeustól, kell átélnem verbális orgiaént, miközben fogja a derekam, nem tudom.
- Az igazgató nevelt fia, de csak negyedvér. Amadeus…ő nagyobb csínytevő és tulajdonképpen tökéletes. Akkor most beszélnem kell, ugye? Ha elájulnék, ne haragudj.
Szóval elég nagy terület, gondolom a Nagytermet szeretnéd látni, ami eltér és specifikus. Mindent, ami más lehet…
Egyelőre nem bírok mozdulni, ki kell találnom valami orbitális csínyt, ami talán meg sem történt. Hogy lehet, hogy Des-el minden olyan karikacsapás-szerűen egyszerű, miközben kb. álmaim pasija, avagy egyik prototípusa itt fogja a derekam?
Semmibe sem tudok kapaszkodni, csak belé, érzem, hogy kezeim tétován megtalálják a vállát, annyira közel van, beleng az illata, életem legromantikusabb pillanata, íme. Perszehogy bénán viselkedem benne. Csak az tart éberen, egész életemben valami ilyesmire vártam, megvetem lábam, halkan pihegek, leblokkolt agyamból csínyeket próbálok elővarázsolni és egy sem jut eszembe.
- Mindjárt eszembe jut valami… Közben biztosan mennél. Megpróbálok magamtól megállni.
Gondolom elengedne. Kicsit fájni fog, de azt hiszem nagyobb sokkot nem kaphatok.

Archer & Sethi

Seth && Archer

-Ahm, persze, bár nem biztos megfordulok rá eleinte, ha utánam kiabálsz, ó egyiptomi zűrzavar és pusztítás istene! Még hogy egyszerű neved van! - Vigyorog a másikra, valahogy annyira illik a sráchoz, mert hát csínytevő Ő maga is, mókás ez az összefüggés. Egész jól elszórakozik ezekkel az asszociációkkal fejben, mire neki is koncentrálnia kell, miért is kéne rosszul éreznie magát.
-Teljesen egészséges vagyok. - Felel csak ennyit, majd kicsattan, nincs ő rosszul. Az lemaradt, hogy lelkileg értik, de mentségére legyen mondva, inkább érdeklődő a magatartása mint bosszús. Talán emiatt is magyaráz és kérdez ennyit, bár most eléggé kedve van ilyenekhez, ez is közre játszhat.
-Nincs, nincs barátnőm. Nem tudom szeretnék-e, lehet fiút szeretnék. Nem értek én ezekhez. Anyukám az unokák miatt szeretne nekem barátnőt, úgy gondolom. Meg akkor kevésbé lennék fura, hogy az általános normával éljek. - Gondolkozik el, mert tényleg nem tudja mit akar, de azt komolyan gondolja ha lenne egy barátnője az anyukája megnyugodna valamelyest. Igazából azt sem tudja, hogy akkor Kaloyannal most járnak vagy sem. Fiúk között ez hogy szokás? Majd még erről kifaggatja Sethet, Ő bizonyosan jobban tudja, ha egyáltalán nem akar barátnőt.
-Lényegében igen, amit olvastam persze. Nem kell hogy kézbe vegyem, hogy felidézzem az oldalait. Ha mondasz egy oldalszámot ebből kikeresem fejben és megmondom mi az első sora. - Von vállat, kiskorában sokat szórakoztak ezzel a szülei, nehezen unták meg, Archer annál hamarabb. Sokkal érdekesebb maga Seth, inkább beszélgetne vele, most hogy megismerte, nem csak olvasott róla barátjuk leveleiből.
-De jó! - Tényleg örül, hogy meg akarják ismerni, ritkán mondanak neki spontán ilyen kedves dolgokat idegenek.
-Amanda Redford. És dehogynem, szeretem diákszemmel nézni a dolgokat, nem mint prefektus és vélt leendő oktató. Főleg mert nem akarok oktatni, csak ezt Amanda nem realizálta. -

Von vállat, egyészen biztos benne hogy jobban fogja élvezni a Seth-tel való sétát, bár talán mintha nem lenne egészen jól a másik, sápadt és ingatag is talán. Már nyúlna hogy nézze a lázát de a vélaság kizökkenti teljesen.
-Miért kéne haragudnom? Des megírta, talán mert kérdeztem van-e barátnőd, nem emlékszem. Vagy a tánc miatt? Ha akarod átgondolom és akkor pontosan tudok válaszolni. - Mert a fejében az összes levél, csak sokat váltottak és hirtelen nem tudja pontosan mire is kapta meg válaszul azt Seth a fiúkat szereti. Amiatt is nehezebben fókuszál, hogy ez a véla-kutatás nagyon érdekesnek tűnik, de szerencsére Seth is megerősíti abban, sok lesz a jóból.
-Teljesen igazad van, sok lesz. Majd ha lesz időm előveszem újra. - Ami ki tudja megtörténik-e, de csak felfogja szédeleg a másik, így a fiú homlokára teszi hűvös kezét, hümmög.
-Nincs lázad, de nem festesz valami jól, lehet keveset ittál vagy ettél? Aludtál eleget? Lehet sokat edzettél. - Találgat, eszébe nem jut ilyen fizikai reakciót váltson ki az ő puszta jelenléte.
-Nincs nálam ilyesmi, de... a mentalevél illata talán segít, az talán van nálam, várj... - Nyúl könyékig a táskájába, kotorász, majd elővesz egy pár darabot és szétmorzsolja, erősebb legyen az illata. -Mit gondolsz, jobb? Lehet inkább hagyom lepihenj és elmegyek olvasni, nem akarlak leterhelni. - Mondja szomorkásabban, de orvosnak készül, nem kéne önzőnek lennie, hogy kisajátítja a másikat. -Amúgy milyen titokról beszéltél? Nekem nincsenek, ha bármi titok nálad szólj, magamtól semmit sem kezelek úgy. - Vivi kapcsán már ez szóba jött, nincs kedvére a dolog, hogy nem beszélhet bármiről szabadon, de tiszteletben tartja ha valaki ilyesmire kéri. Addig is átkarolja, mert bármerre is indulnak nem árt a támasz és hát kedves gesztusnak is tartja, talán javít valamit a megítélésén.
-Senki sem tökéletes. És ha csak negyedvér, akkor értem hogy járhat ide. Nem, nem kell beszélned, elviszlek a hálókörletedbe ha gondolod. Nagyjából tudom merre, de a végén segítened kell. - Mert elnagyolva tudja merre, ám nem volt benn természetesen, nem tudja a jelszót, pedig az kelleni fog. -Talán üljünk le kicsit, hogy jobban legyél, a nagyterem nem rohan el. Elég kevés az esély, hogy valaki a falakon belül teleportáló és térváltoztató bűbájt alkalmazzon épp most. - Ezek tények, szóval keres valami padot, csak fejrázással válaszolva a másik szavaira aztán, utána lesegítheti a srácot és melléül, ha nem engedik el akkor továbbra is karolja, ha elengedik, akkor kicsit arrébb, neki teljesen mindegy.
-Érdekelne mi történt, amikor odamentem hozzád még teljesen jól voltál. Hogyan érzed magad? Még mindig szédülsz? Máskor is volt már ilyen? Ó, van nálam cukorka, ha a vércukrod esett le, akkor ez megoldja, ha nem akkor persze nem, de ártani nem fog, várj... - Simítja a másik arcára a kezét és jobban nézegeti a szemét a pupillái reagálnak e rendesen, a nyelve fehér-e, emiatt az ajkához is ér finoman, akkor jut eszébe a cukor, elő is kotorja hirtelen és a másik szájába tolja, vár valamennyit, hogy olvadjon és hasson a cukor.
-Na, jobb kicsit? - Nézegeti a másikat, finoman támasztja a kezével és fogja, ha nem karolta a végén, nem akarja leszédüljön a padlóra a srác. Arra továbbra sem következtet, hogy ő maga okozza a tüneteket, de nem is találkozott még ilyennel, sokak közelébe ment már és nem történt katasztrófa.

Azt hiszem tetőtől talpig vörös vagyok, imbolygok együltő helyemben és fülemben minden szava visszhangot ver. Én, mint isten? Destől majd meg kell kérdeznem hogy hívják, fel sem fogom, még mindig alig, hogy beszélgetünk.
- Hát…így még nem gondoltam rá.
Nehezen leküzdök egy zihálás rohamot, hirtelen nagyon érdekel hogyan áll a frizurám és vajon szerelmes vagyok első látásra, beszélésre, azért ez a heves szívdübörgés?
Bizonytalanul pislantok, ezek szerint nem bántottam meg?
- Akkor jó…
Egészséges. Hogyan is kell normálisan levegőt venni? Vajon Des eléggé helyrehozta a körmeim? Milyen illatom lehet? És milyen az övé?
Csak egy percébe telik és tényleg majdnem elájulok, ugyanakkor mérhetetlen haragra gerjedek, hogy Des nem beszélt nekem róla. Fiút szeretne? Kettőt, aztán hármat látok belőle, a fülem is zúgni kezd, a szám pedig eltátom.
- Úristen…tényleg? Fiút?
Közel állok az összeeséshez, de milyen gáz lenne, hogy egyszer történik velem ilyesmi, hogy mindig erről álmodoztam. HOGY ÁLL A HAJAM? Mondjam, hogy én is? Komolyan azt mondtam úristen? Annyira lelkes vagyok, mégis egy merev tuskónak tűnhetek kívülről, aki teljesen lefagyott.
- Szeretnél erről beszélni? A fiúkról?
Gyorsan befogom, mert érzem, hogy remeg a hangom, de még csak most kezdtünk el kommunikálni és ha magát nevezi furának, ahhoz vajon mit szólna, ha elsírnám magam a gyönyörűségtől?
Egy gyönyörű, égkékszemű, menő zseni. Szeretlekszeretlekszeretlek. Nagy levegő Seth, te se szép, se menő se zseni nem vagy, de elég buta ahhoz, hogy ne keljél neki. Mert mit tudsz megjegyezni? Hogy hányadik oldalon van Travolta a férimagazinban.
- Fantasztikus! Elképesztő! Biztosan a legeklegje vagy Angilában.
Ciki lenne leborulni elé, így is túlzásba vittem azt hiszem. Némán tovább vörösödöm. És tényleg ő a legjobb, PREFEKTUS és LEENDŐ OKTATÓ. Amanda nem érdekel, most még Des se, úgy nézek rá mint Jézus Krisztus élő reinkarnációjára. Basszuskulcs tőle még az oltári szentséget is elfogadnám.
- Pedig tökéletes tanár lennél. De…mit szeretnél csinálni? Des biztosan írta, hogy én hajrá…hogy vele szurkolok. De nem akarom hivatásszerűen csinálni és igazából Des eléggé kiakadt. Szóval ez hasonló? Vagyis…azt akarom mondani megértem.
Hű, de béna vagyok. Nyugalom, meg kell nyugodnom, mert elrontom az egészet. Persze majdnem összeesek, amikor kiderül Des megírta neki mi a helyzet velem, még mindig annyira pörög, hogy egyszerűen nem bírja az agyam követni a ritmusát.
- Nem, nem szükséges fejben kikeresned melyik levél volt az. A táncot nem értem, milyen tánc? Akkor…tudod, hogy mi vagyok és nem fogsz megveti, megverni érte, mert…hasonlóak vagyunk?
Ha beleájulék a karjába? Igen, minden bizonnyal az is rendkívül égő lenne. A Vélákra bólogatok, ha Amadeus is felbukkanna azzal, hogy meleg, biztosan nem kelnék fel többé. Már az sem realitás, hogy… Mit csinál? Úristen, a keze a homlokomon, zihálok elvörösödve, hozzám ért.
- Inni, igen, öm…a Nagytermünk mellett van a konyha és esetleg azt megmutathatnám, talán, ha a szobrok elé állnál azt hinnék új diák vagy és téged is besorolna. Voltál már a kerengőn? És a mellette lévő pálcák termében?
Mit számít, hogy én rosszul vagyok? Csak el ne menjen, csak legyek elég érdekes. Hirtelen valami levelet nyom az orrom alá, gyorsan beszívom az illatát, aztán belekapaszkodom. Jajj, megérintettem!
- Ne! Kérlek ne menj el! Jól vagyok…
Biztosan…álmodom.
- Csak arra gondoltam nem lenne jó, ha más is megtudná, hogy meleg vagyok.
Remeg a hangom, ahogy kiejtem, majd egész testemben megremegek én is, mert átkarol, itt nagyjából meg is áll és kettétörik számomra minden pillanat. Mennyit beszél, jézusom, tényleg nem bírom követni, de belekapaszkodom, illata mélyen beáramlik orromba és sosem felejtem majd el. Biztos, hogy nem fogok emlékezni rá mit mondott, de az illatára örökké. Képtelen vagyok most Amadeusról beszélni.
- Csak nagyon szép, de hagyjuk. Kérlek ne vigyél oda, szeretnék itt lennék még veled, mindjárt összeszedem magam. Hogy térmicsoda? Aha, nem megy el, csak egy pillanat. Nem igazán szokott ilyesmi történni, cukorka? Köszönöm. Tudod nem szoktam fiúkkal beszélgetni.
Ülünk? Mikor történt ez? Szívem hevesen ver, határozottan érzem, hogy fel akar robbanni. Szeretlekszeretlekszeretlek.

Igen, valóban szétesik a világ, amikor simogatni kezd, bámulok rá, álmodom vagy nem, ez életem legszebb pillanata. Elnyílt ajkamra simít, beleilleszti a cukrot, az egész képtelenül romantikus.
Közelebb húzódom, remélem nem vagyok büdös, érzem, hogy hosszú, riadt levegőt veszek. Próbálok cukorkaszopás közben úgy beszélni, hogy ne nyáladdzak és ütődjön a cukor minduntalan a fogamnak.
- Jobb, sokkal jobb.
Csak a szívem akar felrobbanni, izzad a tenyerem, lángol az arcom, beteges kényszert érzek hozzáérni.
- Nagyon, nagyon kedves tőled. Persze, hallottam, hogy az angolok úriemberek, de te…
Nyelek.
- Menjünk máris? Vagy még üldögélnél itt egy kicsit… velem?
Visszafojtom minden lélegzetem.

Archer & Sethi

Seth && Archer

-Nem? Pedig adja magát, nagyon tetszik! - Már a másik neve, az egyiptomias hangzása, hasonlók, szereti az ilyen összefüggésnek vélt dolgokat avagy hogy a név kötelez, mert érdekes pszichológiai vonala van, vajon a név sugallta tulajdonságok tudat alatt kihatnak az emberre vagy mi próbálunk a név szerint élni, amennyiben ismerjük annak jelentését vagy eredetét? Persze semmi sem bizonyítható kellőképp, de attól még szívesen filozofál ilyen könnyed témákon egy borús délután mondjuk. Egyelőre próbál itt maradni. Nehéz, annyi jó témára inspirálja a másik. Igaz, a barátnő avagy barát téma újdonsága miatt még nem vesztjük el Archert egyelőre.
-Aha. Szexuálisan nem vagyok elég aktív a koromhoz mérten, azt hiszem, mert csak most fedezem fel a testi kontaktus okozta kellemes érzeteket is, szóval nem tudom pontosan megmondani a szexuális beállítottságom, de azt hiszem biszexuális vagyok. De még csak két könyvet olvastam a témában, még utána kell néznem alaposabban. - Von vállat, mi sem természetesebb válaszol, ha kérdezik. Számára, mint később ezt meg is jegyzi, a titok fogalma nem létezik, de emiatt az intimitás sem játszik nála. Bármiről elmondja a véleményét. Bármiről.
-Lehet. Hogyan működik a dolog két fiú között? Mikortól egy pár? Vagy ennek a társadalmi normája teljesen olyan mintha barátnőm lenne? Nem hiszek a randevúk merevségében és kényszerűségében, úgy hiszem az emberek érzik egyszer csak ha összetartoznak mint borsó és a héja, de két fiú esetén is így van? Egyáltalán van különbség a hetero és homoszexuális kapcsolatok között? Szerintem nincs, de állítólag nem vagyok társadalmilag érzékeny ember. - Préseli össze elgondolkodva a száját, nos... lehet benne valami. Bár vétózná, a szakmáját is úgy kívánja választani, hogy az társadalmilag a leghasznosabb legyen, mi ez ha nem társadalmi érzékenység?
-Nem. Belby és Rookwood is okosabbak nálam. A lexikális tudásom nagyobb, de én nagyon elméleti ember vagyok, nehezen... fókuszálok egyetlen dologra. A nagy tudósok ismérve a szakterületükben való elmélyedés, én... nem tudom miben kellene elmélyedjek. A medimágián gondolkodom, de félek túl széleskörű az érdeklődésem. De kedves hogy ilyen okosnak gondolsz. Egy biztos, jobban táncolsz és kviddicsezel nálam, Des írta mennyire ügyes vagy. Táncolni megtaníthatnál, ha lesz idő rá meg kedved is akad. Des fiúja, William elvileg zenész és sokszor van nálatok zenés este. - Jut eszébe milyen jó lenne, Kaloyant is felkérhetné majd, biztos örülne neki! A tanárságra elhúzza a száját.
-Igen, írta mennyire sok bizalma van benned, hogy biztos társa vagy ebben. Eléggé komplex sport, remekül hat az agyműködésre a rendszeres mozgás, de én azon kívül hogy sétálok olvasás közben nem igen elégítem ki ezt az igényt. Miért nem akarod hivatásszerűen? Nem elégíti ki a kihívás érzeted? Miért akadt ki ezen? Nem tűnik kiakadós fajtának. És hasonló, igen, szerintem hasonlóan vagyunk. Nehéz mindenki elvárásainak megfelelni, de tudnod kell, előbb magadnak kell, olyan területet válassz amiben úgy érzed jól megállod a helyed és neked való. - Másképp nincs sok értelme, elbukik benne, belefásul. Az pedig sajnálatos dolog, ő maga is nagyon próbálja ezen eshetőségeket elkerülni.
-Nem értem miért kéne fizikai erőszakot alkalmaznom rajtad, avagy kisebbségi érzést kelteni benned. Kedvellek. A tánc pedig, nos leveleztünk arról, hogy Des sokat táncol mostanság főleg az új fiúja miatt, meg hogy Te tudsz, mire írtam én legalább annyira jól táncolok mint kergetem a seprűn a kvaffot. Nem is értem minek a seprű, mikor hoppanálni is lehet. -Csóválja a fejét, de nem érti a másikat és keresi az összefüggéseket miért is kéne ellenszenvet táplálnia. Des barátja az ő barátja is. Sajnos ez a barát elég sápatag, mintha szédelegne ráadásul, így próbál rájönni mi a gond, láza nincs, ennyi kiderült.
-Nem kívánom besoroljanak, főleg mert a szárnyas kígyóba kerülnék 79% valószínűséggel. Esetleg hozzátok, az a maradék százalék, szóval kétlem lenne értelme. De ha Te beengedsz akkor bemehetek, nem lesz gond, nálunk sem példanélküli hogy ilyesmi történt. És csak futólag néztem be ezekbe, szívesen elmegyek veled mindkettő helyre! - A kerengő, de főleg a pálcák érdeklik, kiváltképp amióta csinálja a kis tesztjét Kaloyannal a pálcák ügyén. Ellenben nem gondolná a menta kellően frissítő lenne, nagyon kapaszkodnak belé (ami nem zavarja, csak érzékeli szédül a másik).
-Veled maradok. - Úgy érzi csak nem akar magára maradni így Seth, de semmi gond, akkor vele marad, mellette is tud olvasni ha mondjuk aludna amint lepihenhet.
-Miért? -

Kérdezi aztán, mert miért gond, ha más is megtudja a fiúkhoz vonzódik? Hogy találjon akkor párt, ha nem mondja? Inkább átkarolja és a közeli padhoz támogatja.
-Hmm, érdekes, ha szépnek látod akkor nem ahhoz van köze, hogy a vélák az ellenkező neműeket taszítják, hanem a szexuális beállítottsághoz. Persze mivel nem teljesen véla ez az álláspontom csak hipotézis. - Elmélkedik hangosan, érdekes, érdekes.
-Miért nem szoktál fiúkkal beszélgetni? Unod hogy csak a lányok és a kvidiccs a téma? Én néha kicsit igen. - Ingatja a fejét míg szemléli a másikat és cukorkával tömi, hátha valamelyest javul az állapota. Nem tud rájönni mi okozhatja, rejtély! Míg ezen töpreng nem zavarja, hogy közelebb jönnek, alig érzékeli általában az ilyesmit, ha gondolkodik. Főleg mert milyen medimágus lesz így, ha ennyire sem jön rá? Igaz, Seth sem mondott sokat, de ez nem az Ő hibája, nincs jól. Ellenben azt mondják neki jobban vannak, így megereszt egy bizakodó mosolyt. Talán csak tényleg a vércukra rosszalkodott a másiknak.
-Medimágusnak készülök, de amúgy is segítenék. Szerintem bárki segítene, aki kicsit is figyel a környezetére. - Nem mondja, néha annyira el tud veszni hogy akkor ő se lát se hall, de most észnél volt.
-Persze, maradjunk, nem sietek, hétvégén végig itt terveztem lenni. Meséljél addig magadról! Szeretnélek jobban megismerni. Sajnos én elég járatlan vagyok ezekben a dolgokban, de próbálok jó benyomást tenni Rád. Szólj ha valami zavar. - Már csak Destiny miatt is próbál legalább egy csöppet normálisabb lenni, mert ahogy ő is örülne, ha Kaloyan kedvelné Dest, úgy sejti Des is örülne, ha Seth kedvelné őt.

Ó jaj nekem, még egy szó és menthetetlenül belezúgok, még egy pillantás és állva elolvadok, már így is túl mély és szerelmes sóhajt veszek.
- Tényleg? Nekem is nagyon tetszik
Ő, ő tetszik annyira leírhatatlanul.
Jézusom, tényleg nem csoda, ha majdnem elszédülök, ilyen nyíltan beszélni erről, én vagyok vörös helyette és én kapkodok levegőt.
Nem…aktív. Csak a szám tátom és szemem guvvasztom, azt hiszem ezt a mondatát fogom elővenni, egyedül az ágyban, amikor magam próbálom majd aktivizálni.
- Hát az lennél? Akkor biztosan tudod, mármint…akarom mondani akkor tudod biztosan, ha kipróbáltad mindkét nemmel.
Kicsit belezavarodok, a fonál elveszik, elég csak ránéznem, hogy elvesszen.
- Én nem tudom. Sosem volt még barátom…de azt hiszem? Meg szerintem egyedi, mármint hogy amiben a pár megegyezik.
Hebegem. Tőlem kérdezi, tőlem? Istenem, hol a levegő és hogy fér ennyi vér a fejemben?
- Mint a borsó meg a héja, igen, tökéletes hasonlat és nincs, szerintem nincs különbség, rajtuk…múlik. Biztos van erről kutatás, de úgy az igazi, ha megtapasztalod.
Súgom, mintha csak órán lennénk és feleletben segíteném, pedig bárcsak másban is tudnám, ilyen közel én mindenhez segíteni akarom, próbálja ki…velem. Vagy biztosan van más fiú, másik lány? Desnek ott van Will, Amadeust pedig nem fogom neki mondani, rossz példa is lenne, a lányokért van oda, hiszen mindenki, hiszen Ő az egyetlen és jaj nekem, ha elengedem.
Nem tudom ki az említett kettő, de engem teljesen lehengerelt. Az okos férfiak vonzóak.
- Akkor orvos, bocsánat gyógymágus leszel? Szerintem nem baj, ha sok minden érdekel, engem például kevés, csak majd…ha szakosodnod kell választani kényszerülsz. A gyógyításban mi érdekel a legjobban? Sajnos ez szívás…mármint az ember kénytelen egy életen keresztül, vagyis sokáig azt csinálni, amit választott és ha sok lehetősége van, nehéz lehet.
Mennyit beszélek… Miért beszélek ennyit? Sosem beszéltem még ennyit, szédülök tőle, mert ez példátlan, mert ez…
- Igazán nem kviddicsezem jól, csak szurkolok és hát táncolni? Bármikor felkérlek táncolni!
Fakadok ki lelkesen, vörösen és teljes eufóriában, mert ő kér meg rá és ezt nem lehet másképp felfogni, mint kitörő ujjongással, mint életem pillanatával. Akár most, nem kell megvárni Willt, ó mit számít most bárki?
- Van zeneszoba… ahol tudunk gyakorolni, nem kell megvárni, szeretnéd most? Most azonnal?
Csak hogy hozzáérjek, legalább egyszer, mert ő egy látomás, ő Ulysses.
Tényleg csak hallgatom, olyan sokat beszél, még mindig túl gyors és hihetetlen, hogy valaki ennyit szól hozzám és ilyen választékos nemben, ezzel a borzongató kiejtéssel, csodákat.
Biztat és rólam kérdez, mintha érdekelném, közel húzódom, csak egy percre az illatát, hagy bámuljam még, ahogyan ajka nyílik, ezeket a kék szemeket, úristen a szemei.

- Pedig a sétád is biztos kielégít mindenféle igényt. Köszönöm, mert igen, nem érdekel annyira, hogy ezt csináljam egész életemben és Des-el jó de ő úgy képzelte együtt maradunk ebben az iskola végeztével, én valahol élvezem, de nem olyan mértékben, csak még nem tudom…mihez kezdjek utána.
Sóhajtom, bárcsak foglalkozna még velem, bármit előadok, csak jöjjön közelebb. Persze valahol kifejezetten rosszul vagyok tőle, mert olyan intenzíven van jelen és tetszik, de valami kifejezhetetlenül, ráadásul tényleg ez az első beszélgetésem egy ennyire helyes fiúval.
Kedvelsz? Mármint… mármint komolyan? Én akár bármikor, akár nem baj, hogy nem kergeted, bármit megmutatok.
Úgy érzem tényleg akármit, hogy ilyen édes legyen! Hevesen kapkodom a levegőt, majdnem belefulladok. Hiszen annyira lehengerlő, olyan tökéletes, kapaszkodni belé, mintha karácsony lenne, már alig bírok koncentrálni mi mindent mond, hogy kerengő és szárnyas kígyó lenne, akármi lenne, bele tudnék szeretni.
- Oda megyünk, ahová szeretnél.
Remélem nem látja, hogy mennyire kész vagyok tőle… Lehet jobb lenne elengedni, de képtelen vagyok rá.
Kicsit biztosan szemét vagyok most, mintha magamhoz láncolnám, mert biztos egyből meggyógyulnék ha elűnne a közelemből. De azért kapaszkodom, félve egy kicsit, lerázhat, még ha szimpatikus is vagyok.
- Mert…nem szeretném, ha megtudnák és elítélnének és mert rajtad kívül még nem találtam senkit, akit érdekelne a téma. Futólag pislantok rá, nagyokat lélegzem, a kép kissé tisztulni kezd.
- Igen, azt hiszem igazad van Amadesussal kapcsolatban.
Lehelem.
- Egyrészt nem merek, másrészt igen
Nevetek fel, a jelenlétében azt hiszem először.
- Ugye? Borzasztó
Bár én meg fiúkról szoktam. Erről mélyen hallgatok, nehogy klisésnek higgyen és csak némán csodálom, ő figyel a környezetére, mert hisz angol, úriember.
Közel hozzá, reszketegen, zsibbadok, de már jobban vagyok, kezdem megszokni a közelségét.
Még, még meséljek? Annyira zavarban, olyan vörös vagyok.
- Mit szeretnél tudni? És…én is szeretnék sokat ismerni belőled és nagyszerű, ha olyan sokáig maradsz lesz időnk táncolni.
Lesz időm beleszeretni.
- Milyen dolgokban vagy járatlan? Sikerült, a legjobb benyomást tetted.
Most már elengedem, mert még rájönne mekkorát.

Archer & Sethi