Végre kiszabadulnak az edzések az épületből, én pedig láthatóan felvillanyozódom ettől. Tény, hogy egyébként sem szokásom lazsálni az edzéseken, de mégis érezhető a különbség most, hogy végre a szabadban vagyunk. Különösen most, hogy Seth is visszatért közénk, ami egyébként is fellendíti az egész csapatot. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy az eszem csak az edzésen jár, annak ellenére, hogy ennek így kéne lennie. Igazság szerint egy kicsit be vagyok sózva, mert Seth még nem találkozott Willel, mióta kijött a gyengélkedőről, úgyhogy lehívtam a pályára, hogy találkozzunk edzés után. Csak hát most mégis csak a legjobb barátomról beszélünk és nagyon is foglalkoztat a kérdés, hogy mit fog gondolni róla. Persze, ennek ellenére tolom az edzést kőkeményen, ahogy csak szoktam. Willt éppen akkor pillantom meg, amikor Seth vállán álldogálva fellövök néhány szikrát a levegőbe, amelyek a többiekével együtt egy tűzmadarat rajzolnak ki. Nem tudom elfojtani a mosolyomat. Leengedem a pálcámat, majd egy könnyed mozdulattal ugrom le, Seth pedig reményeim szerint el is kap majd, különben összetöröm magam rendesen. Ha pedig ez megtörténik, a nyakába kapaszkodva súgok a fülébe, miközben letesz. -Itt van! - Persze, azért nem akarok úgy csinálni, mint aki be van sózva, úgyhogy inkább ráérősen nekilátok, hogy lenyújtsak így az edzés végére. Egyébként is mindenem fájna holnapra, hogyha nem tenném. Letelepszem a fűbe, aztán meghúzgálom Seth nadrágjának a szárát, hogy legyen szíves azt csinálni, amit én, mert akkor legalább tudok vele beszélgetni közben. -Na, látod, az a borosta neked kicsit sem állna jól. - magyarázok, miközben megragadom a cipőm orrát. -Egyébként meg ha engem kérdezel, kicsit túlértékelik ezt az arcszőrzet dolgot. Szúr. Bár... azért annyira nem bánom. - vigyorodom el a mondat végére. Kinyújtóztatom a tagjaimat még néhány percig, addig a légzésem is visszatalál a normál ritmusához, aztán ha Seth is végzett, akkor már cipelem is magammal Will felé. -Apának ne említsd! - súgom oda neki út közben. Apa rühelli, ha pasizok. Seth-et persze nem utálja, mert nem bukik a lányokra. Azokat a srácokat viszont kifejezetten nem kedveli, akik engem kedvelnek. Aztán, mintha mi sem történt volna, vigyorogva ugrom Will nyakába, elvégre örülök neki. Annak is, hogy látom, meg annak is, hogy végre Seth is megismeri rendesen.
I solemnly swear
I am up to no good
Seth Samuels
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Nick Robinson
»
»Szomb. 30 Márc. - 22:11
Annyira kimerítőek tudnak ezek lenni. Hihetetlen Des mennyire sportos, én meg végiglihegem az egészet. Azt nem bánom, ha ő áll a vállamra, de hogy mindenféle csaj az ölembe esik és dobálgatni kell egyiket a másik után... Sok olyasmit látok, amit nagyon nem szeretnék. De tudom, hogy semmi más nem venne rá az edzésre és dagi kölyöknek csúfolnának, esélyem se lenne soha, húzhatnám le magam a hatodik emeleti átkozott wc-n. Zihálok, káprázik szemem a sok, vörös szikrától, de elkapom, mindig elkapom, többnyire a többit is, bár akadtak csúnya ejtések és visítozások. - Mih? Nyögöm két zihálás között, szerencséje, hogy azután jut el miután ő már földet ért, vagy együtt dőlünk dugába. Istenem...egy srác és nedves a hajam az izzadtságtól, vörös vagyok, vajon nagyon vörös vagyok? Csak állok, tátott szájjal bámulok Willre, tényleg helyes, nagyon helyes. Szerencsére Des leránt nyújtani, koncentrálnom kell mit suttog közben. - Naná, mert én soha nem fogok ilyen jól kinézni. Sziszegem vissza, elfolytok egy nyögést, hogy utálom ezt a nyújtás dolgot a végén, ráadásul biztos hülyén nézek ki közben! - Tényleg...olvastam valahol, hogy teljesen kikezdheti az állad. Remélem krémezed. Mint hű kebelbarátnő az ilyen dolgokra nekem kell felhívnom a figyelmét. Nem merek nagy terpeszt csinálni, nem merek ránézni közben, végig lagymatagon lengedezek és mikor Des végre végez, én is felállok. Jézusom, most be leszek mutatva neki? De hát ő menő! Én meg izzadok! Des az istenért pont ebbe a helyzetbe képzelted el ezt? Elindulunk, jaj istenem. Közelebbről még jobban néz ki... - Nem, dehogy Eszem ágában sincs említeni az apjának, én lennék a hibás, mert megengedtem neki. Diszkréten a földet bámulom, miközben a heterok egymásba gabalyodnak és diszkréten átkozom a földet. Aztán ha nagyon kell halk nyikkanásban érkezik felőlem, miközben épp csak egy másodpercre fellesek. - Szia.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Hát tudok én nemet mondani ennek a dögös csajnak? Főleg ha közli az edzésen nézzem meg ahol röpköd a levegőbe kis feszülős hacukában és vigyorog ezerrel? Milyen impotens férfi mondana erre nemet? Még azok sem... szóval simán rávágtam, hogy megyek bébi, repülök, seprű sem kell hozzá! De hát elég magnixosan tolom, szimplán odasétálok és ledobom magam a kilátóra, olyan helyre ahonnan jól látom a csajomat. Meg persze bemutat a híres-neves Seth gyereknek, remélem nem ejti el Dest, mert meg találom verni... Nem nehéz kiszúrnom amúgy melyik lehet az emlegetett srác, mondhatni nincs sok hapsi a pályán, főleg nem Des közelébe, ez... önmagában is kellemes, főleg mert Sethtől nem kell tartanom. Max attól engem kap le nem Dest, de... hát reméljük a legjobbakat. Mikor a csajszi leugrik és sutyorog előredőlök hogy a térdeimre támaszkodjak és még a sármos vigyorom is bevetem, hogy büszkélkedjen csak. Van is mire! Nekem is, nem tudok varázsolni de max hozzávágom a pálcám ahhoz aki a közelébe megy! Seth persze kivétel, neki szabad. Nézem aztán hogy nyújtanak, menet közben leül mellém az egyik haver, Ő is jött nézni a formás hátsókat, így megy ez. El is dicsekszem én melyiket néztem eleddig. Na de elköszönök aztán tőle, mert látom végeztek, le is battyogok a pályára és tárom is szét a karjaim elkaphassam, ha ugrik. Nem vagyok olyan rutinos fószer mint a Seth gyerek, de azárt talán nem lesz rám panasz, egy csókot is adok Desnek. -Kiérdemelted a jutalmat, csodás voltál! Borzalmas kvidiccses lennék, rohadtul nem a labdára figyelnék... - Vigyorgok, azaz nem a jó "labdára vagy labdákra" mereszteném a szemem, ez tény. Aztán végre ideslattyog a leharcolt srác is, fárasztó lehet ez a sok dobálás és ugrálás, megértem ha ki van. -Csá haver, örülök hogy végre megismerhetlek. Des sok huncutságot mesélt rólad ám! - Vigyorgok szélesen míg megragadom a kezét, nem érdekel leizzadt, férfi dolog, edzés után úgy kell azt. -Nem vagytok szomjasak? Én ennyire figyelmes vagyok, voilá! - Veszek elő a taláromból két kis üveg vizet, borzasztó hogy úgy kellett elhozni otthonról mert semmi mugli cucc nincs itt. Minden csak kehelyből meg pálcából iható, borzalom. Ennyi műanyag meg kell, komolyan. Szóval adom ennek a két jómadárnak, szusszanjanak, nekem így is melegem van, pedig nem mozogtam annyit, le is veszem a talárt. Farmer meg sima fehér póló van rajtam, semmi extra, de hát Des ruháját überelni úgy sem tudtam volna, imádom ha ebben a ruciban van.
Ahhoz képest, hogy egy két órás edzésen vagyunk túl, egészen felpörgök, amikor meglátom Willt a lelátón. Amint földet érek, már sutyorgok is Seth-nek, hogy már itt is van. Persze, azért a nyújtást így sem hagyom ki, semmi kedvem holnap úgy közlekedni, mint aki két napig mamuton lovagolt. -Csukd be a szád, mert belerepül a bogár. - nevetem el magamat és alulról kicsik megbököm az állát, hogy tényleg csukja be, miközben a vigyorgó Will felé pillantok. Persze, hogy kiszúrja Seth bamba fejét, még én is kuncogok a dolgon, de aztán ha sikerül becsukni azt a szájat, akkor tényleg nekifogok annak a nyújtásnak, mielőtt az összes izmom rövidülésnek indulna. -Jaj ne izélj már! Tök más típusok vagytok. És egyébként meg te izmosabb vagy. - pöccintem meg a barátom cipőjét a földön ülve. Mivel Seth minket emelget, nagyon szép, tónusos izomzata lett. Nem gondolnám, hogy a kinézete áll a szerelmi élete sikertelenségének hátterében. Inkább csak arról van szó, hogy állandóan begörcsöl, mint valami reumás nagymama. Nem szexi. -Seth... mindig krémezem. Nem akarok ragyás lenni! - vágok egy grimaszt, aztán összekaparom magamat a fűből, hogy végre bemutathassam életem két kedvenc pasasát egymásnak. Jó, apu is a kedvencem, de neki senkit nem akarok bemutatni. Még a végén megenné reggelire. Belekarolok Seth-be, hogy még a legfontosabbat azért a fülébe súghassam. Persze, tudom én, hogy egyszer majd be kell mutatnom apámnak valakit. Vagy Willt, vagy valaki mást. De az még ne most következzen be. -A színpadon egész jól megoldottad ezt a problémát. - nevetem el magamat, mert hát ott is rám figyelt és mégis tudott énekelni. De még hogy! Egy apró csókot nyomok az ajkaira, nem akarok én Seth-ből harmadik kereket csinálni, inkább be is mutatom őket egymásnak. -Ja, elmeséltem, hogy tépték le rólad a pólót. - röhögök fel. Aztán hálásan veszem el a felém nyújtott üveget, -Egy isten vagy, komolyan! - Elszántan bontogatni kezdem az üveget, mert tényleg szomjas vagyok.
I solemnly swear
I am up to no good
Seth Samuels
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Nick Robinson
»
»Vas. 12 Május - 20:04
Becsukom a szám, miközben fájdalmasabbnak érzem most a nyújtást, hogy ő itt van és néz minket. Persze engem csak azért, mert Des mellett kínlódom, zihálva lehelek a térdemre, miközben ő kuncog és legszívesebben rászólnék ne már, Will biztos azt hiszi majd, kinevetjük. - Tudom, más típusok… Igazából rengeteg előnye van ennek a hajráfiú témának. Mosolyodom végre el pusmogva, kicsit elpirulva, hogy izmos lennék. Még többet kellene néznem magam a tükörben, gondoltam már rá, de nem arra, mennyire vagyok az. - Ó, nem csalódtam benned! Sosem leszünk ragyásak! Micsoda végszó ezzel felállni és odamenni, bár a lábaim közben mintha átváltoznának gumiállatokká. Tényleg szörnyen helyes így közelről, főleg a pisze orra tetszik, a mosolya… Nem merem sokáig nézni, mintha a gyep érdekes lenne, főleg amikor ők ketten egymásra borulnak, mint két párzó galamb, talán ha most feltűnés mentesen eloldalaznék később mondhatnám, hogy megfájdult a fejem. Mielőtt összeszedném magam, hát persze, megszólít ez a félisten. Összerezzenve bámulok rá, jóég, komolyan azt mondja haver? Azért ez még túlzás így első pillantásra, nem? Várjunk csak, most akkor meg kell fognom a kezét? Ne…ne érj hozzám izzadt vagyok! Áh, késő, egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni és mit is mondott? Huncutságot? Ugye nem mondta el, hogy én? Ó istenem mi lesz, ha elájulok? - Öö…szia Szia??? Hogy köszönhetsz sziával egy ilyen fickónak? - Izé…én is? Miért vittem fel a hangsúlyt? Des felé pillantok halálra váltan, aztán megrángatom az egyik arcizmom, ami a mosolyért felel, erőszakkal. - Tényleg…milyen régen volt. Aztán csak bámulok, komolyan hozott vizet nekem is? - Nahát ez baromi kedves tőled! Tényleg nekem adod? Kösz…köszönöm Veszem el hüledezve és Des már javában issza miközben én még csak bontogatom. - E…egyébként Sethnek hívnak és nem akarok zavarni. Lépek hátrébb, végre kinyitottam, elfordulok, hogy igyak belőle, tényleg nagyon szomjas voltam.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Amikor végre ideérnek nincs mese, meg kell dicsérjem a barátnőm, hogy mennyire kellemes látványt nyújtott ahogy pörgött, forgott! Seth fejét sem tudom miért letépni, mert mindig elkapta, tehát vele is kedves vagyok, kiérdemelte! -Áh, ez igaz, de az más! Ott csak énekelni kell... nem fog holmi kósza gurkó fejbe vágni! - Max leöntenek piával, de hát üsse kavics ha jó a buli, nem? Az apró csókot csak éppen hogy nyújtom el, nem akarom hogy gyertyatartónak érezze magát a srác, bár azt is tudom ha féltékenykedne max Desre tenné... ebbe inkább bele sem akarok gondolni. Inkább csak megragadom a kezét és megpedzegetem hogy Des pletykás kis madár, csiripel össze meg vissza bizony ám! -Japp, kelendő lehetsz, gondolom nem csak a csajok imádják azokat a pasikat akikre számítani lehet, elkapod őket amikor kell. Bár... nem akarok elsőre túl kíváncsi lenni, de nem bírom ki, mi a francot csináltál a zakkant prefektus alsóival? - Nem, nem bírtam ki, nem rögtön akartam megkérdezni, de komolyan, ám nem ment, ez azóta fehér folt mióta Des elmesélte és megbüntették érte (szerencsére, jó kis sikálás volt). Később adom nekik a vizet, a folyadékpótlás fontos dolog vagy mi a szösz, szóval hajrá! Az istenre csak kihúzom magam. -Tudom. - Mondom mintha mi sem lenne természetesebb, némileg mégis elröhögöm a dolgot. Manapság könnyű istenné válni, elég hozzá fél liter víz, hm. -Persze, Des mondta milyen hosszú egy ilyen edzés, közben nincs megállás, most meg velem beszélgettek, ahelyett hogy kifeküdnétek a fűbe és aludnátok pár órát, a minimum hogy hozok vizet! - Nem, ezzel nem arra utalok én meghalnék és félholtan fetrengenék a fűben... ja de. Oopsz. -Miért zavarnál? Des annyit mesélt már rólad, örültem hogy végre bemutat. Ő már a múltkor amúgy is megismerte Amadeus haveromat, úgy fer ha én is megismerhetlek végre Téged. - Nézek rá ugyan már fejjel, szívesen lógok vele is, én bírom a nagy társaságot, nem feltétlen vagyok a kettesben nyomuljunk egyfolytában romantikázós fajta. Szerencsére Des is bírja a bandázást, tök jó ez így. -Na és merre menjünk, hol akartok szusszanni? Vagy üljünk fel ide a kilátóra és kápráztassalak el titeket csodás történeteimmel? Csak egy szavatokba kerül, egy ilyen palackozott vízzel toborzó istennél mint én ez a minimum szolgáltatás! - Vigyorgok rájuk, hogy nekem hulla mindegy, ők a fáradtak, vagy mi, épp úgy látom nincs kit megszivatni szóval lazulhatunk és dumálhatunk is. Ha Des hagyja akkor átkarolom a derekát és úgy közlekedem vele, jó forró a teste, de annyi baj legyen, szeretem a tüzes lányokat!
Tény és való, hogy az edzések tök jól karbantartják Seth testét. Kár, hogy a lelkét nem. Manapság úgy tűnik, mintha még nekem sem sikerülne ez, pedig minden erőmmel azon vagyok, hiszen a legjobb barátomról van szó. Szerintem egy kicsit túlgörcsöli ezt a témát. Helyes fiú, nagyon kedves és én a vicceit is szeretem. Szerintem csak azért nem talál magának párt, mert annyira félénk tud lenni. -Ragyákkal sosem viccelek! - nézek rá komolyan. Még csak az kéne nekem, hogy ragyáim legyenek! Milyen hajrálány lennék akkor? Ez egy komplex műfaj. Ha befejeztem a nyújtást, már húzom is magam után Seth-et át az egész pályán, hogy végre Will nyakába ugorhassak és bemutathassam őket. -Persze, hogy te is! - csapok rá Seth karjára, hiszen egyértelmű, hogy ő is örül. De hát ettől beszéltem. Állandóan zavarba jön. Így nehéz bepasizni. Ráadásul Will előtt igazán nem kell, hiszen eszméletlenül jófej és nem is játszanak egy csapatban. Nincs mit szégyellni. -Nem, ott csak te üvöltözöl. - kuncogok fel, egy kicsit cukkolva őt, miközben hálás mosollyal elveszem tőle az üveget és kortyolok is belőle. -Azóta sem hajlandó elárulni! - legyintek, mert hát faggattam Seth-et azoktól az alsókról, de kitartóan hallgat, mint a sír. Pedig én mindent elmondok neki. Egy kicsit fájlalom is ezt, hiszen tudhatná, hogy megbízhat bennem. Végül is vagy ezer éve vagyunk barátok. -Ha zavarnál, nem rángattalak volna magammal! Nektek meg kell ismernetek egymást! - jelentem ki határozottan. Mert én természetesen tudom, hogy Seth mekkora arc, amikor végre nincsen ennyire betojva az emberektől. Csak hát ezen túl kell lendülni előbb. -Mit csináltál már megint? - nevetek Willre, míg a karja alá bújok, majd kérdés nélkül elindulok a lelátóra, mert nem igazán volt tervem egyébként. Egyikünk sem az a típus, aki szívesen unatkozna, úgyhogy biztos voltam benne, hogy feltaláljuk magunkat.
Őszintén és talán utoljára nevetek fel ma a ragyákon, aminek Des-el mindketten nagy ellenségei vagyunk. Ekkor még nem fagyok le teljesen, még nem tudom mi vár rám, csak naivan követem a legjobb barátom és közben próbálok őszintén örülni a kapcsolatuknak és tízezer wattos energiával visszafogni minden irigységem és szomorúságom. Bár az ijedtséget, hogy egyáltalán ilyen közel vagyok egy ilyen kaliberű manuszhoz nem megy, vagy legalábbis nem elég gyorsan, tulajdonképpen hamar elfelejtem hogy hívnak és mit keresek itt. Igen, valahol mélyen tudtam, hogy Des közölte Willel az igazságot rólam és csak némán fohászkodtam, hogy ne tudja meg az egész iskola, de most…ez most tényleg olyan elemi erővel vág pofán, mint egy jól irányzott hurrikán. Egyrészt, hogy egy ilyen fickó tudja, másrészt ahogy mondja és kezeli, ez az egész egyszerre rettenetesen sok. Persze kinevethetném én is magam, fennhangon és lazán, haha buzi vagyok, igen, röhögjünk még rajta, de hogy a prefektusról is tud! Ahogy előadja… Ráadásul egy laza szituációban történik mindez, ahol reagálni kell és én minden erőmmel azon vagyok, hogy ne ájuljak el, vagy kezdjek el hangosan bőgni. Az a mi, titkos csínyünk volt Des-el, a prefektusról senkinek sem szabadna tudnia! - Hehe Nyikorgom, mint egy rossz bicikli, hamisan. Érzem, hogy sötét fénypászmák úsznak látóterembe és reagálni kellene arra is, hogy én „fiúznék” a büszke buzi ugye. Rögtön átfut a fejemben, hogy megszagoltam és felvettem azokat az alsókat, meg az is, hogy soha a büdös életbe nem árulom el senkinek. Aztán, hogy tényleg el fogok ájulni, hogy nincs levegő és meg akarok halni szégyenemben. Nem akarom, hogy tudják, hogy az egész iskola tudja… - Én csak… egy csíny volt, olyasmi, amit szerettem volna…hát titokban tartani, tudjátok? Meg ezt a dolgot is rólam. Érzem, hogy elcsuklik a hangom, a fenébe is! De itt ez a víz és kaptam, nem? Mielőtt tényleg elájulnék és bőgnék egyszerre, gyorsan inni kezdek. - Köszönöm. A víz után hangyányit jobb lesz, talán még biccentek is, igen milyen fáradtságos egy ilyen edzés, annyira, hogy totál kimerültem, szóval szép csendben elásom magam a föld alá, jó lesz? Amadeus! A neve szinte villámként csap végig rajtam, ha ő is itt lenne talán még be is hánynék, most…muszáj leülnöm egy pillanatra. - Egy pillanatra leülök, ha nem baj. Én is, izé…örülök, hogy megismerhetem Des barátját…szerettem volna már. Nyögöm és megelőzve az ájulást talajt fogok. - Igen, az jó lenne, ha mesélnél. Milyen történeteid vannak? A zenélésről? Vagy hogy miket szoktatok csinálni? A nevét nem mondom ki, a véla fiú nekem nyilván egy távoli gondolat csak, de meséljen, mondjon sokat, csak nekem ne kelljen megszólalni, csak én ne kerüljek többé szóba, Desnek is bólogatok, igen, meg kellett egymást ismerni, így izzadtan, hogy már rögtön a prefektus gatyájáról kérdez a dolgok közepébe vágva. Jó isten, szinte nincs is vérnyomásom.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Igen, de azt is elbűvölően teszem! Tudom, hogy ott loptam be magam a szívedbe. Jó kis hangos baritonommal, hm! - Nevetek, hiszen sosem mosom le hogy szedtem fel, de héj! Csinálja bárki utánam, megnézem sikerrel jár-e, ehhez William Bowmannek kell születni minimum! Közben azért ha már így megismertem a csínytevő barátnőm csínytevő legjobb barátját... a minimum próbálok plusz infókat kisajtolni, mire való a protekció ha nem erre, nem? Igaz, nem igen akar beszélni róla, ami kár, lehet felsült valahol a csíny közben? Aztán látszik nem igen értem mi lelte. -Hé haver, tök menő voltál de persze titok marad... nyílt titok mint a többi. Azt hiszed amit rólam pletykálnak csak kitaláció? Na jó... az tényleg csak kitaláció hogy a wc-ből mertem ki vizet és kínáltam meg vele Mr. McMillant... Nem kedvelem a számmisztika tanárt de azért... vágod. - Magyarázom neki, hogy miért akadt ki? Az ilyen dolgokat mi, ravaszdik megosztjuk egymás között. -De oké, nem szólok senkinek hogy olyan vagy mint mi. Így megfelel? - Mert én baromira erre húzom fel az egészet, a meleg dolog eszembe sem jut, végül is... azt mindenki tudja nem? Vagy nem? Jó én nem tudtam, de mentségemre legyen mondva a csajok jobban lekötnek. -Mondtam én hogy fárasztó, hah, csak Des csinál úgy mintha semmi sem történt volna, én abban elfáradtam hogy néztelek Titeket... És kössz, rendes tőled Seth. - Veregetem hátba, ahogy leülök mellé, Dest húzom az ölembe, de persze lehet inkább Seth másik oldalára ül, mintha teljesen lesápadt volna a gyerek, de lehet csak a fények... vagy ilyesmi. -Ó én semmit, igazán, végül is... pár összetevő annyira hasonlít egymásra és ha valaki egy ilyen helyes pasival vitatkozik mint én, hát... nos, megértem hogy nem vette észre kicseréltem... azaz kicserélte a hozzávalókat. Szerencsére idejében léptem le, nem vagyok jó bájitaltanból, ki gondolta volna, hogy valami brutális ragaccsá válik Nafessa főzete és a Miss. Tökély, aki folyton fúj Rád a hátad mögött betelítődik... - Aztán ártatlan hangom suttogóssá fajul. - Kopaszra kellett vágni és beletelik pár napba míg ki és megnő újra a haja... de... igazán szép fejformája van a csajnak! - Takarom el a szám míg nevetek, jó, ettől még én is hülyét kaptam volna nem hogy egy csaj, aki imádja önmagát! De hát... van aki peches, nem de? Főleg ha a csajomat piszkálja. Opsz. -Amúgy Seth, ha érdekel a zene gyere el egy próbára. Jó, a haverok a csajokat szeretik, szóval randit nem ígérek, de a zene isteni! Játszol valamin? Vagy az sem kell, felkérheted Dest táncolni, nagyon jól nyomja, állítólag Te is. A buli alapja pedig a hangulat, feldobnád Te is ha jönnél! Mit szóltok, eljöttök? Amát is elhívom hegedülni, meg Clarkot zongorázni, tök jó lesz! - Nézek rájuk lelkesen, imádok bulit szervezni. Igaz Ama mostanában levert, fel kéne dobnom és lehet nem pont egy ilyenre gondolt de... hátha eljönne. Ő is szereti a zenét és talán Seth is, jól éreznék magukat a srácok. Mi Desszel tuti!
Látom én, hogy Seth ideges. De örökké nem bújhat el mindenki elől csak azért, mert meleg. Ráadásul Will nem akárki, ő a fiúm! És ő egyébként is elég lazán kezeli az ilyesmit, igazán ninc ok a pánikra. Nem is tűrök ellentmondást, amikor odacipelem hozzá a legjobb barátomat, hogy végre megismerjék egymást. Így legalább ő is láthatja, hogy milyen vicces srác, hiszen a poéngyár most sem marad el. -Persze! Sose randiznék olyannal, aki nem ordít rám. - vihogok. Kár, hogy Seth nem akar ennyire dicsekedni a saját „műveivel”, pedig együtt azért mi is sok csínyen vagyunk már túl, amit nélküle biztosan nem tudtam volna véghezvinni. -Seth! Ő Will! Nem a szomszéd lány, akit nem is ismerek! - forgatom meg a szememet, felemlegetve a fura szőkét a szomszédban, aki sose köszön. Hát, ja. Van, akit még én sem kedvelek. De akkor is furcsa az a tyúk. Pláne így 6 év szomszédság után. -Nem csinálok úgy, csak jobban bírom a strapát, mint ti! - vágok vissza. Azért mégis csak egy válogatott terelő mellett nőttem fel, van egy kondim, tény. Mostanra már néha lehagyom apát is, bár őt nehéz, mert azokkal a hosszú lábaival sokkal nagyobbakat lép, mint én. De azért leülök velük, elhelyezkedem Will ölében és így kezdem faggatni, hogy mit művelt megint. -Jaj, az a liba! - sóhajtok fel. Semmi baj nem lenne azzal, ha nem bírja a fejemet, de vállalja már be pacekba is! Ehelyett állandóan a képembe vigyorog, mintha legalábbis muszáj lenne. -Nem is az én hibám, hogy a Szépfiú nem akart vele randizni! A srác egyszerűen csak nem csípi. - bosszankodom egy kicsit, elmagyarázva, hogy miért is nem jár vele a kviddics csapat kapitánya. És hát én már csak tudom, hiszen a legtöbb időmet a sportolókkal töltöm. -Persze, hogy eljön! - csapok rá Seth combjára, hogy ne akarjon ellenkezni. Igazán ráfér már egy kis szórakozás. Ahogy teli az idő, egyre görcsösebb, pedig a szülein kívül mindenki olyannak szereti, amilyen. Velünk igazán nem kellene ennyire befeszülnie. Apám még be is akart pancsolni az ő apjának, amiért így viselkedik a saját fiával.
Menő? Én és ez a szó William Bowman szájából, egy mondatban? A képem ég, hőt sugároz és a szám is eltátom. Hogy nekem ezek után beszélnem kell? Mégpedig összefüggő mondatokban, igékkel? Szerencse, hogy hozzáteszi a wc lé itatást, mert az agyam egy pillanatra kikapcsol és felnevetek. - Bevallom, én is azt hittem, hogy igaz, akkora elánnal mesélték. Megérdemelte volna, de…igen, vágom. És köszönöm ezt a menő dolgot. Nézek oldalra, kicsit el akarok süllyedni, kicsit meg vagyok hatva. Kizökkenek aztán megint értetlenül és ijedten pislogva rá. - Olyan, mint ti? De hát ti heterok vagytok. Mármint, ha úgy értetted, hogy azt mondod én is, úgy rendben van. Azt a dolgot viszont nem szeretném a mássággal. Komolyan erről beszélek William Bowmannel? Ülök, innen legalább közel lesz a föld, ha most összeesnék, kínosan nevetek, hogy igen, mennyire fárasztó volt, csak a képem világít még, mintha radioaktív lennék, mert ő nézet minket, ebbe határozottan benne van, hogy engem is. Desnek már ott a földön válaszolok, szavai különben is egybefolytak Willéével, mekkora dumás a gyerek! - Tudom, hogy ő Will. A szomszéd lányra egyszer kiszórtunk egy zacskó földet. Igaz, csak engem látott meg. Talán ezért nem szólt hozzá sem, mert sejtette, hogy Desnek is köze van a dologhoz, főleg, hogy azt hiszem giliszták is voltak benne. - Pedig Des, mindenki tudja, hogy te vagy a legkeményebb. Azt hiszem kezdek jobban lenni, legalábbis mintha megint nevetnék. Ha nem tudatosítom, hogy Will oltári helyes, inkább csak azt, Destiny pasija, egész jól vagyok. - Ez most melyik csaj? Kapdosom a fejem jobbra, balra, azt hiszem lemaradtam. Ha lányokról van szó egyszerűen kikapcsol az agyam. Egész jól voltam, már tényleg egészen emberi állapotba kerültem, Will litániájának elejére például emberi módon reagálok. - Régebben zongoráztam, de éppen mostanában gondoltam arra, hogy milyen jó lenne megtanulni gitározni. Én…nem azért, hogy pasiznék… Sápadok el, kezdek el hebegni és akarok hirtelen eltűnni a föld alá. Azért ezt nem kellene ilyen nyíltan, vagy viccelődni vele. Des ráadásul rácsap a lábamra, ijedten felrántom a mellkasomig. Amadeus veri ki a biztosítékot, talán mert egyazon hadarásban volt a pasizással. Máris tudom a választ, máris érzem torkomban a gombócot. - Köszönöm, de azt hiszem ezt most kihagyom.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Itt kezdődik egy férfi, én tudom! - Kontrázok rá, holott nem direkt emeltem fel a hangom, de lényegtelen, jól sült el. Seth pedig minta azon izgulna, hogy kevesebbre tartom az Ő csínyeit mint a sajátjaim? Vagy más a gond? Nem tudok rájönni. -Nem mondom, hogy nem vetettem fel, mint ötlet deeee.... az már taplóság lett volna. Nincs mit, utálom azt a prefektust, mindig öröm, ha más is így van vele! - Mert mi másért pont Őt heccelte volna nem? a minimum hogy visszavágunk neki! A heves visszaválaszán eleinte zavartan nézek. Mi van a heterokkal? Mi van a mássággal? -Haver összezavarsz... Engem nem érdekel hogy a farkakra buksz, amíg engem hagysz, lévén a barátnőd a csajom. Ez Amerika, sok furcsaság van, de Te nem számítasz annak, már bocs. Arra értettem Te is előszeretettel szegsz szabályt. - Lemaradtam valahol nagyon, sajnos látszik is, nem vagyok valami jó színész, hogy eljátsszam értem miről van szó hirtelen. Oké, Pottsot előszeretettel szívatom az alkata miatt, de hát Ő meg ostobának hív, az kicsit más. Lehet Sethet is szekálnám a melegségével ha közölné mindenkivel milyen szánalmas vagyok, alap. -Lemaradtam, kisegítesz? - Nézek Desre, hogy dekódoljon már köztünk, mert valahol megszakadt a beszélgetés fonala, sodorja össze aztán mehetünk is tovább. Minden esetre én nem akadok fenn ezen, vélhetőleg nem sértettem meg a barátját, akkor már tarkón lettem volna vágva. -Legalább is eljátszod, lehet van rá valami kotyvalékod és csalsz! Hah, lebuktál! - Mutatok rá is szó szerint Desre, hogy itt van a kutya elásva! Sose értettem ezt a mondást, mindenki tudja hova temeti el a blökijét nem? Mindegy is, a lényeg hogy felfedtem a titkát! Ha nem akkor is! Ne már hogy mi pasik kevésbé bírjuk a gyűrődést! Remélem ez nem indok arra kimásszon az ölemből, jó hogy itt van! Vigyorgok arra is hogy Seth közli leföldezték a szomszéd nem köszönő csajt, ezen felbuzdulva én is mesélek arról hogyan szívattam meg Nafessát. -Ezek a srácok már csak ilyen válogatósak, hm? - Nevetek, bár van annyi eszem a szépfiút magamra értsem ne holmi csapatkapitányokra. -Az az afro csaj, aki veletek hajrázik és olyan fennhéjázó. Szerintem csak a hülye p.csák kedvelik. Vicces mert egyszer jártam az egyik barátnőjével, azaz ez túlzás, mert nem tartott egy hétig. Sokat ittam és akkor még jó ötletnek tűnt, de józanon... - Nevetek, hát nem vagyok egy csajokról titkolózós alak, végtére is mindenki tudhat a viselt dolgaimról aki kicsit is körbekérdez utánam. Emiatt is hívom el bátran Sethet is, ahogy elnézem hiába edzett nem fog megverni pasis hülye elvek alapján Des védelmében. Főleg mert nincs is oka rá, csak ordibálok a barátnőjével semmi több. -Szuper! - Mondom aztán hogy Seth eljön velünk bulizni, akkor is ha Des vágta rá nem a srác maga. -Abban tudok segíteni, meg a dobolásban is ha akarsz egy kis feszkólevezetést! Mármint nem a pasizásban, sosem pasiztam gitározással, meg vannak dolgok amiket nem akarok elkezdeni, de csajoztam már úgy. Nem... lehet nagy különbség nem? Majd adok tippeket. - Öklözöm finoman vállba, fogalmam sincs hogyan működnek a melegek, inkább egy sima srácként gondolok rá, mert nem megy, hogy lány számba soroljam. Oké, menne, ha affektálna meg illegetné magát, de szerencsére semmi ilyesmit nem csinál. -Jaj ne mááár, ne legyél ünneprontó, Ama is folyton ezt csinálja velem, összezárlak titeket. Eljössz, Des elrángat, nem tűrök ellentmondást. - Adom elő a szigorút, bár mivel eléggé komolytalan vagyok úgy alapjáraton nem tudom mennyire vesz komolyan. Des talán tudja ahogy ránézek jelentőségteljesen, hogy a feladatot kiadtam, szóval hozza el a srácot!
Hangosan felröhögök, úgy tűnik, ettől az ordibálós sztoritól sose szabadulunk. Igaz, most is én emlegettem fel. De hát ki ne emlegetné, ha épp így csípik fel egy buliban? -Ő annyira nem utálja, mint kéne. - húzom el a számat, mert tudom, hogy a srác nagyon is tetszik Seth-nek. Éppen ezért nem értem, hogy minek nyúlta le a boxereit. Mégis mit akar velük csinálni? Felvenni? -Seth, az egyetlen ember, aki ennyit foglalkozik a szexuális orientációddal, az te vagy! - nézek rá komolyan, aztán elröhögöm magam, hogy milyen tudálékosan sikerült mindezt megfogalmaznom. Rossz hatással van rám a prefektusa, azt hiszem. De az is lehet, hogy csak megártott az a sok levelezés Archerrel. -Nehéz időszakon megy keresztül, ne vedd a lelkedre. - pillantok Willre, mielőtt bátorítóan megcsipkedném egy kicsit Seth-et, hogy szedje össze magát. Az, hogy a szülei tökfejek még nem jelenti azt automatikusan, hogy mindenki más is az. Apám például egészen imádja, hogy meleg. Egyel kevesebb srácot szeretne megátkozni. -Nem csalok! Az apám a válogatott edzője, már a bölcsőben is edzettem. - meresztem ki a szemeimet, bár ez valószínűleg túlzás. De tény és való, nemigen tudok olyan időt felidézni, amikor ne edzettünk volna apával. Valószínűleg ezért bírom ilyen jól. Egyszerűen hozzászoktam. -Ja, azóta azt hiszi, bele vagy esve. - röhögök fel, ahogy a szomszédot emlegetjük. Szent meggyőződése, hogy mindez Seth részéről olyasmi volt, mint a hajhúzkodás. Nem volt még kedvem felvilágosítani arról, hogy ez lehetetlen. -Húúú, Mr Tökéletes is szokott tévedni? - nézek meglepetten Willre. Mármint a csajról tudok, ódákat zengett róla, hogy bepasizott, nehéz lett volna nem tudni. Csak hát a sztori végével már nem dicsekedett ilyen lelkesen. -Seth remekül pasizik... elméletben. Csak túl szégyellős. - mosolyodom el. Legalábbis én azt gondolom, hogy összeteheti a két kezét az a srác, akivel végül összejön, csak odáig el is kellene jutnia valahogy. Ez addig nem fog neki menni, amíg el akar ájulni és folyton elvörösödik. -Ilyenek ezek a legjobb barátok. - forgatom meg a szemem. Murphy törvénye, hogy az embernek olyan legjobb barátja legyen, aki állandóan hátnemistudomozik meg mindent ki akar hagyni.
Mármint én lennék a férfi? Kétlem, bár ha rám értette jól esik és mosolyt is kap, bizonytalant, mint aki nem egészen tudja mire gondol. Des csúnyán beéget, pedig ellazultam volna, vállat vonogatva, hogy a prefektusokat senki se szereti és akkor Will talán megkedvel. Ez a hajó is elúszott, Desre vetek egy goromba pillantást. Aztán elvörösödöm, nagyon. Egyrészt beégetem magam az üldözési mániámmal már megint, aztán hozzám vágják a rettegett mondatot, ráadásul a lehető legkínosabb formában. Farkakra bukom és az mindegy, csak rá ne… Igen, sokszor elképzeltem már hogyan fogok és mennyire kínosan heherészni, ha ez nálam is landol majd, de szájizmom nem mozdul. - Bocsánat, azt hittem… Motyogom még égő képpel, ez megint olyan hangulat, amikor szeretnék meghalni, egy a sok olyan közül és Des, mint jó barát csak táplálja. Azért fura, hogy idegen szavakkal fejezi ki magát, próbálok terelni, ahogy megkérdem: - Lenyeltél egy lexikont? Nem egyszerű, ha ember meleg, fogják már fel! Azért tűnik semmiségnek, mert ők teljesen normálisak! Azt hiszem megbántottam Willt, szóval lehetek kutya és nyugodtan el is áshatom magam, ha arra sem vagyok képes, hogy normálisan kommunikáljak egy fiúval. De Des mindig segít, hogy még nagyobb zavarban érezzem magam, még ha nem is lett volna az egész totálisan szörnyű. A megcsipkedésre is mogorván nézek és fontolgatni kezdem, hogy valami elég menő indokot hazudva gyorsan lelépjek innen. Valahol félúton a fonál is elveszik és Nafessánál vagyok képes becsatlakozni, mert név szerint már be tudom azonosítani, Des ősellenségéről van szó. Aztán összerakom azt is, hogy a szomszéd lány szerelmes volt belém. - Az egy ótvar ribanc, most már tudom. Hát igen, belém csak a lányok lesznek szerelmesek, szívás mi? Bezzeg Will, ha nem én lennék az egyetlen meleg srác az egész Ilvermornyban, lefogadom le se tudnád magadról vakarni a pasikat. Ezt viccnek szánom, még mosolyogni se felejtek el hozzá, hiába ásta a sírásó jó mélyre a kedvemet. - Egyébként nem lenne akarjátok megszívatni ezt a Nafessát? Az utálkozás bezzeg jól megy. - Nem mondtam, hogy elmegyek. Vágom rá gyorsan, amikor Will készpénznek veszi, amit Des hadovál. Neki már nyitnám a szám, hogy ugyan kit szednék fel, meg különben is alkalmatlan vagyok rá, amikor a legjobb barátom tovább éget. Most már kifejezetten haragosan nézek rá. - Nem pasizom remekül, mert nincs kivel. Willen aztán megijedek, be is görnyedek, ahogy olyat mond, összezár a vélával. A szívem is hangosan dübörög. - Ne, kérlek még csak ne is vicceljünk Amadeussal. Desre aztán felhúzom az orrom. - Ilyenek. Kicsit el is fordulok. Olyan ez, mint amikor gyerekkorunkban összevesztünk, de talán nem kellene égetnie a pasija előtt.
Kezdőlap
