Eloszlik a köd. Anna felébred, és hátat fordít. Robert szelleme nem mozdul a test takarásából.

ANNA
Uram, nagyon köszönöm a vendéglátást, de nem szeretnék a terhére lenni.

ROBERT
Nincs a terhemre, Anna. Kifejezetten kellemes társaságnak érzem önt, ugyanakkor el kell mondanom valamit.

ANNA
Csak akkor mondja, ha nagyon fontos.

ROBERT
Fontosabb, mint gondolná.

ANNA
Akkor hát halljam. Essünk túl rajta.

ROBERT
Tegnap, mikor néztem önt, ahogy alszik, tudatosult bennem egy érzelem. Talán furcsa lesz hallania, de én szeretem önt.

ANNA
Én is szeretem, Uram. Az első találkozásunk óta próbálom...

ROBERT
Hívjon a keresztnevemen, Anna! Már úgy sincs jelentősége a rangnak.

ANNA
Hogy érti ezt?

ROBERT
Megígéri, hogy bármit mondok, nem sikít, vagy rohan el?

ANNA
Megijeszt, Uram.

ROBERT
Megígéri, Anna?

ANNA
Me-megígérem.

ROBERT
Én tegnap este, miután ön elaludt, úgy tűnik.. nem emlékszem pontosan arra, hogyan, és mikor történt, de meghaltam.

ANNA
Ne űzzön velem ilyesfajta rossz tréfát! Nem vagyok holmi őrültorvos, hogy mindebben meglássam az ön lelke mélyén a fényt. Csak egy egyszerű lány vagyok, aki...

Megfordul az ágyban. Robert szelleme egy méterre lebeg a holttesttől.

ANNA
Ez.. ez.. ez hogyan lehetséges?

ROBERT
Emlékszik, mit mondtam a temetőben?

ANNA
Én, nem is tudom. Mire gondol?

ROBERT
Varázsló vagyok, és a varázslók képesek arra, hogy visszatérjenek a földre egy áttetsző, de emberi formában. Nos, többé-kevésbé.

ANNA
De hiszen ez lehetetlen.

Anna az ágy sarkába húzódik ijedtében, s lehunyt szemekkel, felhúzott térdekkel ül.

ROBERT
Mint láthatja, nem az.

ANNA
Csak egy rossz álom. Ne félj, Anna! Ez csak egy rossz álom.

ROBERT
Nem álmodik. Ez én vagyok, és visszatértem önhöz, hogy segítsem haláláig. Így együtt lehetünk még egy kis ideig, majd...

ANNA
Ne hazudjon! Ez egy rémálom, semmi több!

ROBERT
Ha nem hisz nekem, jobb lenne hazamennie.

Anna elszalad abban a ruhában, ami a temetőben volt rajta.

Harrison belép az ajtón, Robert a kabátok takarásában.

ROBERT
A vagyonomat nem szerzi meg ily könnyen. A terve elbukott.

HARRISON
Laylah hol van?

ROBERT
Elküldtem, azóta nem láttam.

HARRISON
Hogy lehetett ekkora bolond? Laylah nem szökhet meg, mert mindent elmondt a…

ROBERT
Ha mindent elmond, ideje elbúcsúznunk, nem gondolja?

HARRISON
Már mért kellene búcsúznunk?

ROBERT
Ugyanis rácsok mögött éli maradék, keserves életét, Harrison, de előtte szeretném tudni az igazságot apámról.

HARRISON
Már elmondtam.

Fel-alá járkál.

ROBERT
Engem azonban az igazság érdekel. Ön ölte meg?

HARRISON
Én, persze, hogy én voltam. Volt valami furcsasága, mint anyádnak, csak nem lehetett rábizonyítani.

ROBERT
Köszönöm az őszinteségét. Viszlát!

Robert el.

HARRISON
Nem, nem mehetek börtönbe! A vagyon, birtok, állatok, emberek… minden elvész.

Laylah jő.

HARRISON
Édes lányom, merre jártál? Aggódtam érted.

LAYLAH
Gondolkodnom kellett, uram. Kérem, nézze el nekem, hogy önre ijesztettem. Többször ilyen nem fordul elő, életemet teszem rá.

HARRISON
Oly komolyan gondolja? Mi lelte, kedvesem, hogy ily határozott, komoly szavakkal dobálózik?

LAYLAH
Mint mondtam, gondolkodtam. Elmegyek, s ezért sem tudok többé önre ijeszteni. Bocsásson el engem, könyörögve kérem!

HARRISON
Eszem ágában sincs elbocsátani téged, hisz nélküled semmi vagyok, nem tudnék élni.

LAYLAH
Nélkülem tudna, de pénz nélkül nem. Ön kapzsi, ugyanakkor nem tudja megszerezni azt, mit akar. Mint mondtam, elmegyek.

Laylah fel az emeletre pakolni. Harrison egyre jobban fél.

Robert hazaér, Anna az asztalnál sírdogál.

ROBERT
Mért sír, kedves Anna? Mi bántja lelkét, mi eddig kegyes volt önhöz?

ANNA
Az, mi minden alkalommal: Ön, Uram! Mert kegyetlen mód bánik vélem, s nem vesz emberszámba. Mondja, én ezt érdemlem?

ROBERT
Ön sokkal többet érdemel, mint amit én megadhatok.

ANNA
Csak azt kértem, hogy vegyen észre, szeressen, és nyisson felém. De maga vak volt mindig, minden pillanatban az elsőtől fogva. Sosem vette észre a tetteim okát, holott önt tartják a város elméjének! Ön egy kegyetlen ember, Robert Blynberch!

Rövid csend.

ROBERT
Szeretem magát.

ANNA
Ismét játszik velem, s nem veszi észre, mekkora fájdalmat okoz szólásaival. Nem szeretem az ilyesfajta vicceket. Hagyjon magamra…

ROBERT
Nem szeretném, ha rossz tréfának hinné előbbi mondatomat. Anna, hallgasson végig, s higgyen nekem! Kérem…

ANNA
Nem szeretnék ócska magyarázatokat hallgatni. Kímélje a boldogságom, amit meghagyott nekem a sors!

ROBERT
Jelen esetben nem tehetem. El kell mondanom az igazságot, mert kötelességemnek érzem, hogy megosszam önnel.

ANNA
Ez esetben essünk túl rajta. Valamint, ha kérhetem, kíméljen szavaival.

ROBERT
Az igazság nem kímél.

ANNA
Vágjon bele…

ROBERT
Az első találkozásunk során felfigyeltem minden erényére, s ezek évek során gyarapodtak, megerősítették egymást, önmagukat, s magát is. Minden találkozásunkkor figyeltem önt, mikor nem vette észre, hisz csodáltam a jókedvet, melyet magából áraszt. Az őszinteséget, nyitottságot, emellett pedig számos más jellemzőjét is.

ANNA
Ön csodált.. engem?

ROBERT
A nap minden egyes pillanatában, de csak akkor jöttem rá, kit szeretek valójában, mikor választás elé kerültem, hogy visszatérek, avagy meghalok. S maga miatt tértem vissza, mert szeretem! Mindig is szerettem, ám nem ismertem be magamnak, önnek, se senki másnak.

Anna könnyei intenzívebben potyognak.

ROBERT
Ne sírjon, kedves Anna, én magával maradok, s vigyázok érzéseire. Támogatom minden jóban, s segítek, miben lehet. Mert szeretem, s jóvá akarom tenni a mulasztásaimat. Engedje ezt meg nekem.

ANNA
Köszönöm az őszinteségét! Igazán jól esett, és… remélem nem zavarja, ha itt maradnék, a házában.

ROBERT
Ez a ház a magáé. A végrendeletemben is ez szerepel, melyet három napja írtam át. Érezze magát otthon!

ANNA
Ön tényleg szeret engem!

Robert apró mosollyal arcán bólint egyet.

ANNA
A hálószoba…

ROBERT
Minden a magáé. Jó éjt, Anna!

Robert eltűnik egy ajtón keresztül. Anna hamarosan aludni tér.

Függöny.

JEFFREY
Hallották, hogy Gregory Moore lánya a halott Blynberch lakásába költözött?

DEBORAH
Gyorsan haladnak az események Blynberch háza táján.. Ki tudja, vajon tényleg halott-e? Az anyja is boszorkány volt, lehet, örökölt hasonló hajlamokat.

BENJAMIN
Tegnap, mikor főztem neki, magában beszélt. Annyira megviselte a gazdám halála, hogy azt hitte, ő is jelen van. Az agyára mehetett a szerelem.

JEFFREY
Szerelem? Ugyan, ki lett volna szerelmes abba a szerencsétlen Blynberchbe?

DEBORAH
Ami azt illeti, nem akárhogy néz ki, és a modora is...

JEFFREY
Ne áradozzon Deborah! Blynberch egy szerencsétlen alak volt.

DEBORAH
Mégis az egész falu elismerte.

BENJAMIN
Nem érdekelték a falubeliek. Néhány családon kívül senkivel sem tartotta a kapcsolatot. Moore és Harrison, bár Harrisonnal érdekből ápolta csak a kapcsolatot. A szolgálójára pályázott.

DEBORAH
Azt hallottam, hamar ki is dobta a nőt.

BENJAMIN
Emiatt kell elviselnem a Moore lányt. Furcsa teremtés, állandóan sír, és bezárkózik a szobájába.

JEFFREY
Már saját szobája is van?

BENJAMIN
Állítólag az uram átengedte neki a sajátját.

JEFFREY
Én mondom, a nőknek csak a férfiak vagyonára fáj a foguk.

DEBORAH
Ami azt illeti, Blynberch mellette jól nézett ki, Jeffrey. Míg egy rühes, sánta kutya is jobb lenne, mint maga. Pénze sincs sok, és még szépnek sem mondható.

JEFFREY
Mégis elvettem önt feleségül.
Legyint.
Benjamin, mit mondott, mióta kell elviselnie Moore lányát?

BENJAMIN
Nem mondtam. Pár napnál nem több ideje él a gazdám házában. Azóta talán már egy újrafestést is megtervezhetett.

Anna és Gregory Moore jő az utcán. A lány fáradt, nyúzott arccal, szokásától eltérően görnyedt tartással. A kis csapatból ki-ki megy a maga dolgára.

ANNA
Apám, higgyen nekem, megoldom a költözést egyedül.

GREGORY
Mégis, segíteni szeretnék. Tudod, hogy nem vagyok egy mintaapa, azonban engedd, hogy próbálkozzak..

ANNA
Ne most!

GREGORY
Hát mikor máskor?

ANNA
Mindenképp szólni fogok, ezt viszont egyedül kell megoldanom.

Anna el. Gregory tanácstalanul áll meg.