Becenév:

Kor:

Származás:

Lojalitás:

Képesség:

Csoport:

Play by:

Karakter típus:

Federico Moretti » elhunyt, Allegra a saját szemével látta halálát. Hiába volt aranyvérű család gyermeke, elutasította a szélsőséges eszméket, küzdött a mugli születésűekért. Allegrával alig ismerték egymást, így kapcsolatuk sem fejlődhetett ki rendesen, ám a lánynak a fájdalmon kívül pozitív érzelmek kötik hozzá. » foglalkozása: auror volt

Rachel Green (née. Hawkins) » félvér anya, aki az olasz apa eltűnése után is folytatta életét, újraházasodott. Allegrát igyekszik óvni mindentől, ám ez a lányt mérhetetlenül idegesíti. Viszonyuk kissé hűvős, mivel a nő nem volt hajlandó beszélni apjáról annak idején, így egyedül maradt a kutatásban. Allegra mérges rá, amiért ilyen könnyen lemondott Federicoról. Őt hibáztatja az apa haláláért. » foglalkozása: visszavonult kviddicsjátékos, most háztartásbeli

Benjamin Green » a második apa. Nincs sok közük egymáshoz, a lány nem tekinti apjának, az akármennyire is próbálkozott (mostanra letett az ilyesfajta akciókról). A minisztériumban dolgozik és egyelőre még nem foglalt állást Voldemort eszméivel kapcsolatban.

egy ártatlan lélek » egyetlen egyszer történt meg, hogy teherbe esett. Ám a kínzások során elvetélt. Azóta szívében hordozza a brutális apától származó meg nem született gyermeket. Gyásza örökké tart, hiszen tudja, egy ártatlan veszett oda.

» Allegra határozottan és mindenfajta kétséget kizáróan Dumbledore pártján áll. Ezt azonban nagyon kevesek tudják, hiszen a nő magára vállalta a kettős ügynök szerepét, egyelőre hitelesen alakít, ám fél a leleplezéstől. Ezért rendszeresen képzi magát tovább a legilimencia és okklumencia területén. A helye még nem teljesen biztos a halálfalók között. «

A múlt

születési hely, idő » London; 1947. november 1.
munkahely » Roxfort, Repüléstan tanár

1945. nyár » Federico Moretti Londonba érkezett, az olasz maffia elől menekülve. A firenzei fejeseknek tehetett keresztbe valamit, egy dolog volt biztos, ott nem maradhat. A családja megtagadta a nevét, úgy téve, mint akinek semmi köze sincsen a férfihoz. Mentették az értékes aranyvérű seggüket. Ám így történhetett az, hogy Federico megismerkedett Rachellel, a közönséges angol nővel. Rachelt lenyűgözte a déli férfi, teljesen elcsavarta a fejét. Rövid idő után tartották meg az esküvőt. Sietősen, szerény körülmények között, csendben, hiszen a nő ekkor már gyermeket várt. A lány egy kivételesen napsütötte novemberi reggel született meg.

1962. tavasz » Allegra levelet kap kétségbeesett édesanyjától, hogy a lakásukat feltúrták, apja eltűnt. Többet nem mer mondani, a lány még a vizsgák előtt hazautazik. Anyja egy röpke papírcetlit mutat Legrának, mire sietősen pár szót firkantott a Moretti családapa keze. „Prato, scusa!” A két nő hamar rájött, hogy vagy elvitték, vagy menekülnie kellett, mert rátaláltak. Legra utána menne, de még csak tizenéves, anyja nem engedi.

1967. nyár » A Mardekár ház diákjaként kitűnően fejezte be az iskolát, minden vágya teljesült, mikor aurornak kezdett tanulni. Anyja a kviddics felé terelgette, amiben nagy tehetséget mutatott, án azzal érvelt, szüksége van valami másra is. A kviddics csak sport. Így rövid terelői pályafutása hamar véget ért. Főként azért is, mert nem tudott leszokni a dohányzásról. Anyja második esküvőjén részt vett, ám visszautasította a lagziba való meghívást. Nem nézte jó szemmel a második házasságot.

1969. ősz » Megszületik első féltestvére, ám ő erről nem értesül, hiszen az aurori szakmát elsajátítva egy megbízatással kell Olaszországba utaznia. Anyja levelét nem kapja meg. Semmi hír nem érkezik felőle több mint egy évig. A család aggódik.

[Némi felnőtt tartalom következik. Én szóltam! ]

Az arcomba zúdított víztömeg térít magamhoz. Reszketek, alig tudom kinyitni a szememet. Lassan azonban hozzászokok a hirtelen fényhez. Két nappal ezelőtt még ki kellett volna simítanom hosszú, barna hajam az arcomból. Ám most nem szükséges ilyenekkel bajlódnom. Rövidre vágták. Megfosztottak nőiességemtől. Megfosztottak szabadságomtól. A már megszokott kámzsák villannak rám a két pálca erős fényénél.
- Ciao Moretti! - A hang ezúttal ismeretlen. Tehát valaki újabb személyt küldtek, hogy megtörjön. Hízelgő, hogy eddigi két kínzóm nem bírt el velem, ezért be akarnak vonni egy harmadikat is. Elvigyorodom a gondolatra. Szemtelenségemet képtelenek ennyivel megtörni, ám kiszáradt ajkam felreped, vér serken belőle. Nem érdekel, csak sodródom, az egész már olyan, mint egy álom. Olaszul beszélgetnek fölöttem, de nem értem, agyam nem képes befogadni mást, csak a lüktető fejemet. Szomjas vagyok. Érzem, hogy egy ujj letöröli a vért az ajkamról. Ösztönösen nyitom szét a fogaimat, hogy beleharapjak az emberi húsba. Ordítást hallok, majd egy pofon csattan. Tehetetlenül dőlök el hátrakötött kezeimmel, mint egy zsák.
- Vadmacska! Mégis mit képzelsz?! Na majd én megmutatom neked. Menj ki! - Az utolsó felszólítás már a másiknak szól, aki gyanítom erre elhagyja a zárkámat. Ám ezt nem látom, hiszen egy fekete kendőt köt a szemem elé, akármennyire is ellenkezem.
Libabőrös leszek, amint a hűvös levegő a bőrömhöz ér. Az egyszerű, durva szövésű, hosszú ing, ami eddig fedett, szakadtan hull le rólam. A rettegés kezd a hatalmába keríteni. Nem tudom mit akar csinálni. De teljesen kiszolgáltatott vagyok. Felállít és a falnak támaszt, ösztönösen összerogynék, hiszen nem állok már a saját lábamon, ám egy széket találok magam alatt. A combom csupasz bőre durva, szálkás fát ér, biztos, hogy jó pár már most is belém fúródott. Hányinger kerít hatalmába, ahogy érzem a kezeit a meztelen vállamon. Majd a mellemen. Igyekszem elhúzódni, ám ekkor veszem észre, hogy a szék fogva tart. Ez nem sima szék, hanem vallató, vagyis a csuklóm máris oda van rögzítve a fa ülőalkalmatossághoz.
- Én nem az a szelíd csibe vagyok, akikkel eddig dolgod volt, Legra. Ugye, nem bánod ha így hívlak? - Felnevet, nekem meg a hátamon feláll a szőr ettől a rémes kacajtól. Van valami furcsa a beszédében, mintha az olasz nem az anyanyelve lenne. - Szóval ne aggódj, velem megtudod, milyen az igazi kín... - Ismét beleborzongok, mikor hallom a közvetlenül a fülembe suttog, lehelete megrezzenti a pihéket a nyakamon. - ...és az igazi gyönyör – Ahogy befejezi a mondatot úgy fúrja ujjait belém. Felnyögök a hirtelen jött fájdalomtól, igyekszem összeszorítani a combjaimat, ám szétfeszíti őket.
- Ne... ne..  - a nyögések kétségbeesetten hagyják el ajkaimat. Tehetetlen vagyok. Játékszerré váltam. És az egészben a legrosszabb, hogy a testemen nem tudok uralkodni és igen, élvezem, ki vagyok éhezve, hiszen hónapok óta csak verést meg cruciot kapok. Ahhoz képest még ez is gyengéd, hiába durva és erőszakos. Kihúzza belőlem mindenét, hallom a cuppanást. Abban a pillanatban a szorítás is enged, és összezárom a lábaimat. Magamba roskadtan lihegek. Ha nem lenne bekötve a szemem, most gyűlölettel merednék rá, de remélem így is érzi mennyire megvetem. Őt is és a módszereit is.
- Bene. Most jön a java, drága - Hallom a hangján, hogy kéjtől csepeg, az agyát elborítja a vágy. Rémülten igyekszem még kisebbre húzni magam, és a fejemet rázom. Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom. De durván megragad, kioldja a széket és leemel róla. Hiába akarok kitörni, kapálózni, szabadulni, erősen tart. Majd a hátam alatt érzem a priccset, a jól ismert keménységet, ami azért van ott, hogy azon aludjon az ember, ha éppen nem rugdossák föl váratlanul álmából. Ám mindezt végiggondolni sincs időm, mert olyan erősen és hirtelen érkezik. Felsikoltok, az öklömet harapva igyekszem elnyomni a kiáltást. Tehetetlenül hánykolódom mialatt újra és újra lök rajtam egyet. Már nem fáj. Már nem érzek. Csak arra vágyok, hogy legyen vége. Hogy haljak meg. Érzem, hogy az ujjaim között csorog a vér, túl erősen haraptam. A szívem kiszakad a bordáim közül, sírok, hangtalanul kiáltok az éjszakába, de tudom, nem hall meg senki. Majd elsötétül minden...

[18 + vége]

1972. tél » Allegráról senki sem tudta hol van, keresni kezdték, de egyetlen ember volt az, aki elhagyta biztonságos rejtekhelyét és segített rajta. Ez az apja volt. A minisztérium embereivel egy időben érkezett, feltartotta őket, amíg kivitték Allegrát, ám ez az ő életébe került. De Allegra megőrizte a titkot. Nem tört meg. Az apja érdekében tette, mégis meg kellett halnia. Visszatérve Angliába sokáig a Szent Mungóban kezelték mind fizikai, mind lelki téren. Megviselte a szexuális erőszak nyomán megfogant gyermek gyors elvetélése, illetve az egész.

1975. ősz » Miután többé-kevésbé gyógyultan távozik a Mungóból úgy dönt mégis inkább a kviddics felé fordul, ám nem olyan fiatal már, mint régen. Ismét rövid időszak következik kviddicsjátékosként, majd egy továbbképzés után jelentkezik a Roxfortba repüléstan tanárnak.


Apróságok

mindig » kviddics, Roxfort, tanítás, olasz,
soha » erőszak, sárvérűzés, Voldemort, olasz maffia
merengő » legjobb: első repülés, legrosszabb: értelemszerűen bármelyik kínzásos
mumus » azok a kámzsás alakok, akik kínozták //nem halálfalók!!!!//
Edevis tükre » béke, valaki, aki mellett megtalálja a nyugalmat
százfűlé-főzet » éjfekete színű, csípősen erősen érződik benne a fahéj, illata romlott vörösborhoz hasonlít
Amortentia » frissen vett seprű illata, penne carbonara
titkok » Dumbledore fan, felnéz az öregre, mint senki másra
azt beszélik, hogy... » megölte a saját gyermekét (erre soha sem lenne képes, de ezt a pletykát halálfalók között maga is terjeszti, mondván, hogy kvibli volt)
pálca » 12 hüvelyk, tölgy, főnixtoll maggal

Hahó! Úgy vélem, most már minden rendben a töriddel, köszi a javítást. Uff! Pislogás nélkül olvastam végig szavaid. Nem kerteltél, minden meghatározó pillanatát leírtad a karinak! Kedvelem az írásmódod, annyira bele tudom élni magam az egészbe, hogy az már fáj. Szó szerint. Nem igazán szeretnék a karid helyében lenni, nem tudom, hogyan lehet egy ilyen traumát feldolgozni. Kíváncsi leszek, hogy mit alkotsz a továbbiakban.
Ne felejts el foglalózni! A pb nagyon jó választás!