Sosem jöttünk össze, bár egy ponton közel álltunk hozzá. Aztán anya meghalt, a háború erősödött, és elkezdted érezni a családod hatását. Akik, bár tudtommal - és tudtoddal - sem tartoztak a halálfalók soraiba, mégis, néhány eszméjükkel tudtak szimpatizálni. Te szeretett gyerekként nőttél fel, tisztelve őket, így eszméiket hallgatva nőttél fel, és azok is ragadtak rád. És bár nem voltál mugliszületés ellenes - ezt félvér létem miatt a csókok is bizonyítják -, most mégis, családod miatt kényszerítve érzed magad, kezded megkérdőjelezni, amin felnőttél, de esélyed sincs elengedni: úgy érzed, tartozol nekik, hisz szeretetben felneveltek, hogy a végletekig tisztelned kell őket. Ha tudnád, kettészakítanád magad, nem tudod őket elengedni - de engem sem.
De én aurornak készülök, anyám élete pedig halálfalók kezek által ért véget - érzem az üres kongást, a görcsös akaratot a gyomromban, de így nem tudok a szemedbe nézni. Futok előled a folyosón, és szinte látom, hogy az ellentétes vélemények mekkora erővel küzdenek benned.
Mindketten akarjuk. De az eszmék ellenünk vannak. Három hónap, és az iskola véget ér - ha addig nem teszünk semmit, ki tudja, látjuk-e még egymást?

U.I.: Igazából valahogy úgy képzelem, hogy anyukád teherbe esett aranyvérű létére egy félvérrel, és utána ismerkedett meg a későbbi férjével. Ők később aranyvérűként neveltek téged, annak ellenére, hogy igazából félvér vagy. De ha valamelyik regisztrált családba beleillesz aranyvérűként, nekem az is jó.