Big day

Annak ellenére, hogy a szüleim mennyire erőltették, hogy a mi házunkban legyen az esküvő, végül sikerült őket meggyőzni arról, hogy a Dolohov birtok egy sokkalta potenciálisabb hely ez alkalomra. Az egyik vendégszobát béreltem ki magamnak és annak a néhány holminak, amit anyám aggatott rám még otthon. Pedig szerintem a dísztaláron kívül semmire sincs szükségem, ígyis pont elég meleg van. Izgultam és izgatott voltam. Ma végre összekötöm magam vele, még ha ő ez ellen is van, még ha most nem is gondol bele a jövőnkbe, pedig tudom, hogy mi ketten jól megleszünk.
Egyszerű, hagyományos szertartás volt, rengeteg vendéggel, kicicomázott kerttel. A szívem és a lelkem is beleadtam azokba a szavakba, remélem ő is hallotta a határozottságom. Ugyan az iránta érzett érzelmeimet még csak minimális szinten mutatom ki felé, mégis ezt is jól érezheti. Miután sikerült megszabadulnunk a családtagok, rokonok, barátok gratulációjának forgatagából, egy-egy pohárka pezsgővel lépek oda a feleségem mellé, és nyújtom át neki az italt.
- Ezt Önnek hoztam, Mrs. Black. - A tekintetét keresem, az érzelmeit és a jelenlegi gondolatait próbálom leolvasni arcáról. Remélem jó kedéllyel tudjuk végigvinni ezen fontos napot.

Regulus & Cveta

Hát eljött ez a nap is, amikor lányból nővé válok, legalábbis az anyám szerint ma fog eljönni az a nap. Pedig szerintem nem ettől lesz valaki nő, hogy megházasodik és ez a házasság is azért jön csak létre, mert ők ezt eldöntötték. Csak az ő akaratuk számít, csak az a fontos, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan eltervezték. Érdekelne milyen arcot vágnának, ha megtudnák, hogy nem szűzen megyek férjhez, hiszen lefeküdtünk már. De ezen az estén is az lesz a feladatom, hogy lefeküdjek vele és minden bizonnyal gyereket is kéne csinálnunk. Szigorúan megtiltották, hogy igyak fogamzásgátló bájitalt. Valamennyire féltem ettől a naptól, de ha őszinte szeretnék lenni, akkor be kell látnom, hogy kicsit vártam is, de ez a helye, nem?
Nagyon szép beszédet tartott és minden csodás volt, leszámítva azt, hogy nem tudtam mire gondoljak hirtelen. Kicsit távolságtartó volt, legalábbis úgy éreztem, hogy haragszik a levél miatt, de... én próbáltam neki elmagyarázni azon az estén, hogy az egy nagyon régi levél. Cveta Dolohov vagyok, biztosan nem fogok valamibe úgy belemenni, hogy ne jöhessek ki belőle jól. Nem vagyok olyan ostoba, hogy ne készüljek fel minden lehetőségre, de... most már nem is fontos. Kezdek hinni neki, kezdem elhinni, hogy van közös jövőnk a kényszer ellenére is. Ez még elég fura nekem...
Kezd elegem lenni a sok rokonból és abból, hogy eddig csak olyan rokonok találtak meg, akik kicsit sem beszélik az angolt. Igazán megtanulhatták volna, de ők csak az ősnyelvet tudják, az oroszt... Sznobok. Igazán üdítő volt, mikor megjelent pezsgőkkel a kezében, majd elveszem az egyik poharat, mire a rokonok elmennek. - Ha nem jössz, valamelyiket félő, hogy megfojtom. - szólalok meg angolul és sóhajtok is egyet. - És köszönöm. - kortyoltam egy nagyot az italból.

Az esküvő előtt nem voltunk túlzottan kettesben és nem is igazán volt lehetőségünk beszélgetni. Annak ellenére, hogy a világunk igen fontos része a hopponálás és a zsupszkulcsok, mégis a legtöbb rokon már napokkal előbb érkezett a nagy napra. Elvégre, tényleg elég nagy esemény, hogy egy Black fiú feleségül vesz egy Dolohovot. Ez valami újnak a kezdete, még nekünk is, akármennyire ismerjük már egymást évek óta. Talán még lehetünk olyanok, mint évekkel ezelőtt, amikor nem utáltuk egymást.
Megkönnyebbülök amikor Cveta nem borítja rám a pezsgőt és nem akar meggyilkolni a szemeivel mikor átadom neki a pezsgőt. Elmosolyodom kicsit, olyan csodaszép, ez a ruha pedig igazán gusztusosan fest rajta.
- Örülök, hogy megmenthettelek. Ezt gondolhattuk volna... mármint, hogy ilyenek lesznek. De szerintem nem lehet felkészülni rá. - Vonom meg a vállam, és vele együtt iszom egy kortyot a pezsgőből. Még mindig nem múlt el teljesen az izgulásom, de nem tudnám megmagyarázni, miért. - Még nem volt alkalmam elmondani, de csinos vagy ma. - Mérem végig még egyszer, és egy lépéssel óvatosan közelebb megyek hozzá. Szabad karommal átkarolom őt a derekánál. - Nézd csak azokat a büszke tekinteteket. Le sem veszik rólunk a szemüket. - Mutatok a szüleink felé, Dolohovék és Blackék, el tudom képzelni, miket áradozhatnak rólunk mindenkinek.

Regulus & Cveta

Örültem volna, ha kcsit kisebb és meghittebb esküvő lett volna, ha nem lett volna számomra is meglepetés a ruhám. Bár igaz, hogy anyám csodálatos varrót talált és nagyon is illik hozzám ez a ruha, de... Kicsit úgy érzem, hogy kihagytak a saját esküvőm megszervezésében. Biztosan nem hívtam volna meg bizonyos embereket. Most nem is ez a lényeg, ez a mi napunk és rólunk szól, nem pedig róluk és örülnünk kell, ma valami új veszi kezdetét. Egy új fejezet, amit mostantól már ketten írunk. Érdekel mi lesz.
Örültem, hogy idejött, szerettem volna már vele beszélni, de mindenki betámadott és elkezdett nekem magyarázni, nem tudtam odamenni hozzá. Alig beszéltünk az esküvő előtt, engem elraboltak készülődni és nem engedtek. Végül pedig ez a pezsgő, tudta mire van szükségem. - Ha láttam volna a teljes listát, őket kitiltottam volna... de anyám nem engedte, hogy tudjam, biztosan előregondolt. - és pillantok az anyámra, aki figyel minket, legalábbis a hasamat figyeli. Mondta, hogy jobban járok, ha az esküvő előtt még teherbe esek... Ez az ő felfogása, ő is így tett.
Bókján elmosolyodom és szerencsére a pirosító miatt nem látja, hogy halványan elpirulok. - Örülök, te is nagyon jól mutatsz ebben az öltönyben. - simítok végig a mellkasán és a szemeibe nézek. Tényleg nagyon jóképű, eddig is az volt, de ma még jobban hegyezik a fogaikat rá a kurvák, akik összegyűltek az egyik asztalnál. Nem pillantok oda. - Anyám azt lesi, hogy sikerült e esküvő előtt teherbe esni. - mondom neki, majd rájuk pillantok és mosolygok bűbájosan. - De valamire nem volt alkalmam. - álla alá raktam a kezemet, majd magam felé fordítottam az arcát és könnyet csókot leheltem az ajkaira.

Megrázom a fejem a kijelentésére, kicsit fel is nevetek, természetesen mindezt ironikusan. Ilyen egy aranyvérű esküvő, a családok mindenki felé a legnagyobb pompát, tökéletességet, gazdaságot és tisztaságot mutatják, szerintem nagyrészt erről is beszélgetnek, volt már részem hasonló eseményen belehallgatni ilyesmibe. Természetesen ide csak olyan emberek lépknek be, akik ugyan elrejtik hovatartozásuk, de mégis mind tudjuk, ki milyen eszmét képvisel.
- Biztos vagyok benne, hogy minden jobb lett volna, ha anyáink neked is részt adnak a szervezésből. - Hónapok óta zárt ajtók mögött dolgoztak. - Még én sem nézhettem meg a listát, ha ez megnyugtat, nem tudtam feltörni az eseményszervező szoba zárát. - Próbálok kicsit vidámkodni, de ez csak erőltetett, a pezsgő még nem hatott, és szerintem nem is fog, látva azokat a finom ételeket, mind fel fogja szívni azt a minimális alkoholt, amit eddig ittam.
- Mondjuk amióta Sirius visszatért, szinte csak róla beszélnek, elég frusztráló. Kicsit féltem, hogy elhalasszák az esküvőt, de szerencsére feleslegesen aggódtam. - Nem is tudom pontosan, hogy Cveta tud e erről, mert az utóbbi hetek elég zűrösek voltak és sok minden történt, de mondjuk biztosan rájött a fivérem jelenléte okán. Elterelem gondolataimat, amikor a feleségem végigsimít a mellkasomon, ez mosolyra is késztet, a gondolataim is elkalandoznak. A szavai viszont meglepnek.
- Ó, igen? Mert ezt akarta? - Emelem fel tekintetem. Természetesen akarok gyermeket, de még nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje. Fel vagyunk mi készülve erre? Még nem gondolkodtam rajta, őszintén. Viszont még mielőtt bármit is hozzátehetnék, csókja felrepít az égbe, szorosan magamhoz karolom őt, és miután vége, kíváncsian pillantok szemeibe.
- Szóval, el tudod hinni, hogy a következő éveket, a halálunkig, velem fogod tölteni?

Regulus & Cveta

Elmosolyodom a szavain és rápillantok. - Ebben senki sem kételkedik, de azért annyira rossz munkát nem végeztek. - mondom neki és megvonom a vállamat. Biztos vagyok benne, hogy ez lehetett volna rosszabb is, sokkal rosszabb, mint amilyenre sikerült ez a nap. Kitettek magukért, mindenből a legjobbat akarták, csak elfelejtették, hogy a mérsékletesség egy nagy erény. - Biztosan te is lehúztál volna pár nevet. - jegyzem meg kuncogva és végignézek az ő bandáján. Nem vagyok hülye, ez csak cukormáz.
Nem hittem volna, hogy szóba fogja hozni a testvérét, főleg pont most, de nyugodtan kezelem a dolgot. - Kitűzték a napot, anyámék nem engedték volna a halasztást vagy nem lett volna esküvő. - ebben nagyon is biztos vagyok, anyámék nem engedték volna. Ha van dátum és kitűzött időpont, akkor semmi sem ronthat bele a dologba. Örülhet neki, végül tényleg a felesége lettem.
Másik irányba figyelek, amikor válaszolok neki, még szájról is tud olvasni, engem is megtanított... rossz képesség. - Szerinted miért engedett nálatok aludni párszor? - teszem fel a költői kérdést, majd mosolyogva fordulok feléjük, de most tényleg vele szeretnék lenni, talán éppen ezért is csókolom meg. Nem akarok a gyerektémáról beszélgetni vele. - Kénytelen leszek. - mondom neki, miközben kiöltöm rá a nyelvemet. - De már nem bánom.

- Persze, amúgy minden frankó. Főleg az a kaja, igen jól néz ki. - Ma még nem ettem, eléggé csorog már a nyálam, lassan tálalják ki az ételt, illetlenség lenne rávetnem magam azonnal. Inkább megiszom a pezsgőm és mosolyogva tekintek vissza Cvetára. El sem hiszem, hogy már a feleségem és legfőképp, hogy ilyen jól megvagyunk. Most épp.
A testvérem említése kicsúszik a számon, elég megterhelő számomra, hogy ő újra a család része és most nagyjából minden visszatért a régi kerékvágásba. Talán jó lesz, hogy végre nem fogok velük lakni, túl sok lenne, túl zsúfolt most, ennyi idő után.
- Biztosan. - Sóhajtok aprót, de elterelem a témát, már mindegy, ki van itt és ki nincs, a lényeg, hogy minden a lehető legnagyobb rendbe menjen. Miközben a gyerektémán lovagolunk és a szüleinket figyeljük, felcsendül egy igen kellemes dallamú zene a háttérben.
- Hm, anyád furfangos, nem gondoltam volna, hogy ilyen tervei vannak. - Forgatom meg szememet és az egyik kezem a lány felé nyújtom. - Szabad egy táncra? - Hamarosan vége az esküvőnek és még nem táncoltunk, ma mindent végig kell csinálnunk, megbánnánk később ha nem tennénk. A mosolyom pedig csak szélesedik, amikor elmondja, nem bánja, hogy velem lesz.
- Megérte ennyi időt várni erre a mondatra. - Hiszen évek teltek el, hosszú évek és hónapok, rengeteg vitával és ellenkezéssel, de minden rossz után jön valami jó is, nem? - A vacsora után van egy meglepetésem. - Nem bírom ki, hogy ne csigázzam fel a kedélyeket már előre.

Regulus & Cveta

Kuncogok egyet a kajás megszólalásán. - Van okom féltékenykedni? - viccelődöm vele és mosolygok rá nagyon. Remélem értékeli a viccet vagy nem tudom, remélem mosolyogni fog. Egyre jobban kedvelem őt és egyre többet gondolok rá, ami kicsit megijeszt engem, nem kéne rá gondolni, de mégis egyre többet teszem... nem akarok rá gondolni, egyáltalán nem akarok, de mégis rá gondolok. Pedig mennyire szeretném őt elfelejteni és mennyire szeretném, ha egy kicsit se vonzódnék hozzá, de kár lenne tagadni. Mit tettél velem Regulus...
Hamar túllendülünk a vendégeken, most már tényleg teljesen mindegy nekem, hogy kik vannak itt, hiszen a legfontosabb itt van... ő. - Ha tudnád, hogy milyen tervei vannak, nem vettél volna el. - mondom neki röviden, majd inkább körbepillantok. Nincsen senki gyanús és nem is kell félnem, hogy valaki tönkretenné az esküvőt.
Nem hittem volna, hogy fel fog kérni engem táncolni, de szívesen megyek vele. - Még többet is. - mondom neki mosolyogva, majd elfogadom a felém nyújtott kezét. Igazából hamar elkezdünk táncolni a zenére és én minden táncot ismerek, erre lettem nevelve, kecsesebb vagyok, mint egy hattyú. A szavain elmosolyodom. - Milyen meglepetés? - pillantok hirtelen felé és egyre kíváncsibb vagyok, sőt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen meglepetése van, na nem mintha nekem ne lenne meglepetése.

Elnevetem magam vele együtt.
- Természetesen nincs, de tudod, a férfihez a hasán át vezet az út... - Vonogatom meg a szemöldökömet, természetesen ő enélkül is megnyert engem, ez inkább ilyen jövőre tekintő megjegyzés volt, fogalmam sincs, hogy tud e főzni például... elgondolkodva elég sok mindent nem tudok még róla, de nem aggódom, erre majd az együttélés megtanít minket.
- Hm, azt hiszed? Pedig szerintem elvettelek volna akkor is. - Nyilván, ha nem 'kényerítenek' bele minket ebbe a házasságba, akkor ki tudja hol lennénk mi ketten, valószínűleg külön utakon, pont ugyan olyan haragban mint amilyenbe voltunk az egész előtt. Persze nem foglalkoztat a mi lett volna ha, én örülök neki, hogy ilyen döntések elé állítottak és most itt táncolhatok a szépséges feleségemmel. Nem vagyok olyan botlábú mint azt hinné az ember első ránézésre, valamit mégis ért az a táncgyorstalpaló amit anyám tartott nekem évekkel ezelőtt.
- Nem lenne meglepetés, ha most elmondanám. - Vigyorodom el, de látom rajta, hogy nagyon izgatott lett vagy legalábbis kíváncsi. Mindent elterveztem, és már várom, mit fog hozzá szólni. A zene végeztével a vacsoraasztalunkhoz vezetem őt, udvariasan kihúzom neki a széket, megvárom még helyet foglal, majd mellé ülök én is. Töltök még egy-egy pohár pezsgőt, és néhány perc múlva, már előttünk is az étel. Nem habozok sokáig, ez tudjuk, hogy számunkra már az ünnepség levégét jelenti. Nem úgy, mint azoknak akik még bulizni vágynak és maradnak, sokáig.
- Egy külön szobát kell fenntartanunk a nászajándékoknak, egy évbe fog telni mire mindent kibontunk. - Vacsora közben akad csak meg a tekintetem a különálló asztalon, ami tele van ajándékokkal. Izgatott vagyok, egyre inkább. Valahogy most mindennél jobban várom, hogy végre elkezdjük a közös életünket.

Regulus & Cveta

Megforgatom a szemeimet mosolyogva a hallottakra, majd figyelek előre. Nem fogom neki elárulni, hogy tudok főzni és sütni is, remélem hogy izgul emiatt és félni is fog. Persze nem mintha magamtól tanultam volna meg, anyám szerint egy nőnek igenis tudnia kell főznie és sütnie, mert... ő otthonülős feleségnek akart kitanítani engem, csak... Végre felszabadultam bizonyos béklyók alól, már nem parancsol nekem. Nem Dolohov vagyok, mai naptól Black lettem... furcsa. Cveta Black vagyok... Regulus felesége.
Meglepődöm a válaszon és szemeibe is pillantok. - Nem tudhatod, lehet soha többet nem néznél rám. - mondom neki rejtelmesen, de lényegtelen is erről beszélni. Házasok vagyunk és innen már nincs visszaút. És a tánc, nagyon jó volt, nem hittem volna, hogy ilyen jól fog neki menni. Egészen közel léptem hozzá és próbáltam magamba inni az illatát. Jó illata van mindig.
- Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. - sóhajtok egyet, nem akarok várni, remélem hamar véget ér a vacsora és kiderül, hogy mit akar nekem adni. Tánc után már le is ültünk enni és ebéd közben szólal meg, majdnem kiköptem a levesemet. - Bolond vagy. - mondom neki mosolyogva. - Egyezzünk meg abban, hogy én a te családodét, te pedig az én családom ajándékait bontjuk. - ajánlom fel neki, majd folytatom a vacsorát.

Felvont szemöldökkel tekintek rá. Még hogy én ne néznék rá többet? Pff, a szemem is megforgatom egy pillanatra, de inkább félreteszem a témát, szerintem ezen már teljesen felesleges gondolkodni, már itt vagyunk, feleség és férjként. Innen pedig csak a kettőnk dolgai számítanak. A lehető legjobban fogom visszaszorítani a szüleinktől érkező irányításokat, nem engedhetjük, hogy többé beleszóljanak a dolgainkba.
- Ezt a meglepetést szeretni fogod. Amúgy meg gondolhatod, ilyen napokon elkerülhetetlen az ilyesmi. - Mosolyodom el kicsit pimaszul. Már nagyon várom, izgatottan és ezt nem tudom eléggé elrejteni. El kell nevetnem magam a lány reakcióján a nászajándékos megjegyzés után.
- Oké, megegyeztünk. - Olyan dolgok fognak történni velünk a következő napokban, hetekben, amik izgalmasak lesznek és kicsit ki tudunk törni végre a rutinból. Szerencsére lesz néhány napunk, amit kettesben tudunk majd tölteni.
A vacsora vidám hangulatban telt, a mellettünk ülőkkkel is tudtunk néhány szót váltani, a társaság is odajött koccintani, valamint meghallgathattuk a szüleink beszédét, a házasságunk ádását. Innen már csak a torta volt hátra, aminek első szeletjét közösen vágtuk fel, de persze jó aranyvérű varázslóközösség hívén, a többit mágiával szabdalták el és így be kell valljuk, igen gyorsan mindenkihez jutott belőle néhány szelet.
- Ez a tökéletes zárása számunkra ennek az eseménynek. - Jegyzem meg halkan. Mindenki békés és jókedvű. A pörgősebbek a táncparketten ropják, az idősebbek elszántan témáznak. Mi pedig észrevétlenül elsurranhatunk. Itt az idő, érzem a zsigereimben.
A szüleim felé biccentek, jelezve, hogy mi most jobbra el, nem akarom elrontani a jó hangulatot. Karon ragadom a feleségem, majd a birtok kijárata felé veszem vele az irányt.
- Felkészültél?

Regulus & Cveta

Sóhajtok egyet, nagyon ködösít és rejtelmes. - Kicsinálod az idegrendszerem Regulus. - mondom neki, majd azért elmosolyodom. Kénytelen leszek megvárni, hogy megtudjam, hogy mi lesz a meglepetés, az enyém nálam van... Remélem tetszeni fog neki és örülni fog neki. Bár kétlem, hogy ne örülne valaminek, ami tőlem kap, hiszen... tudom, hogy hogyan érez, hiszen én is ugyanúgy érzek iránta, de ehhez sok idő kellett. Sokkal több, mint én azt hittem.
Örülök, hogy beleegyezett, nem akarom az én rokonaim ajándékait nyitogatni, annyira nem is érdekel engem. Meg ha őszinte akarok lenni, akkor az ő családjának az ajándékai sem, biztosan sok lesz ugyanabból, de hát ez szokás. Annak is nagyon örülök, hogy az események gyorsan haladnak és mindenki elé kerül torta, én persze a férjem tányérjából eszem, direkt ezért vágtam neki olyan vastag szeletet és a marcipánt kifejezetten csak én ettem meg. Az a kedvencem, imádom egyszerűen.
- Én is így gondolom. - mondom neki mosolyogva, majd aztán követem őt és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akar adni nekem. Nem, nem az számít, hogy mit kapok, hanem az a lényeg, hogy tőle kapom és ő adja nekem. A kérdésére bólintok. - Már úgy születtem. - kuncogtam.

Csak mosolygok a kijelentésén, mennyi időnk lesz még, hogy kikészítsük egymást! Ez csak a kezded, de mondhatjuk, hogy már eddig is voltak érdekes és izgalmas helyzeteink egymás között. Néhányukat nem szeretném megismételni, most próbálok a jó dolgokra koncentrálni. Megnyugtató lenne, ha ilyen maradna minden még évekig, mint a mai nap. Eleinte kicsit bizalmatlan voltam, de most már teljesen megnyugodtam és Cveta viselkedése szinte újra szerelemre lobbantotta a szívem.
- Akkor gyere. - A kezemet nyújtottam felé, majd ha megfogta, egy pillanat alatt hopponáltam el vele. A szívem hevesebben kezdett el verni amikor a talajt ismét megéreztem a lábam alatt. Egy egyszerű kis ház bejáratában álltunk. Nem mentünk túlságosan messzire, London kertvárosának egyik varázslónegyedébe hopponáltunk. A fehérre festet fakerítés kapuját kinyitottam magunk előtt, majd a kikövezett járdán vezettem végig Cvetát, egészen a bejárati ajtóig, aholis egy határozott mozdulattal vettem őt karjaimba, és belöktem magunk előtt a bejárati ajtót.
- Üdv itthon, Mrs. Black. - A vigyoromat nem tudtam elrejteni.

Regulus & Cveta

Habozás és gondolkodás nélkül fogtam meg a kezét és gondoltam, hogy hopponálni fog. Nem tudtam, hogy mire számítsak, igazából csak egy egyszerű piknikre számítottam lebegő gyertyákkal és sok virággal, de nem, nem egy szép tisztáson voltunk. Nekem nagyon tetszett és valahol reménykedtem, hogy lesz egy különálló kis otthonunk, ahol ketten megkezdhetjük a közös életünket. - Ez csodaszép. - mondom neki őszintén és csillogó szemekkel figyelek rá. Mindig is kis egyszerű házat szerettem volna, fehér kis kerítéssel.
Gyanútlanul mentem vele beljebb, alig vártam, hogy megnézhessem a házat, de tudtam, hogy mire vágyik... jobban mondva, mire vágyunk. Én kívántam őt és... igen, szeretnék vele úgyis egyesülni, ahogyan csak a szerelmesek tudnak, bár nem ez lesz az első alkalom, de biztosan ez lesz a legkülönlegesebb. Majd az arcára tettem gyengéden a kezemet, mikor felkap. - Nekem az otthon ott van, ahol te vagy férjem. - mondom neki, majd megcsókoltam szenvedélyesen.

Megkönnyebbültem amikor meghallottam, hogy tetszik neki a ház. Sokat gondolkodtam rajta, mindent bevetettem, hogy mire eljön az esküvő napja ez kész legyen. Már régóta tervben volt és minden szabadidőmben itt ügyködtem.
- Szerettem volna, ha külön költözünk. A Grimmauld téri lakás nem túl otthonos, a Dolohov birtokon pedig túl sokan lennénk, jobbnak láttam így... - Amikor belépünk, boldogan csókolom meg őt, szavai pedig olyan szenvedélyt ébresztenek bennem, még a hideg is átfut rajtam. Nem is tudom, valójában hallottam e már ily kedves szavakat az ő szájából. Legszívesebben egész éjjel csókolnám, levegővétel nélkül, de tudom, hogy sok időnk van, ma itt nem zavarhat meg minket senki. Ahogy beljebb lépünk, leteszem őt óvatosan, majd egy pálcaintéssel fényt varázsolok.
- Azért neked is hagytam teret, úgy rendezed be a szobákat ahogy szeretnéd, csak alap dolgokat vásároltam. És ami jó, hogy még senki nem tud erről a helyről, úgyhogy nem zavarhatnak. - Nevetek fel, miközben közelebb húzom magamhoz. Kezemmel észrevétlenül simítok végig az övén, tekintetem pedig le sem veszem róla.

Regulus & Cveta

Örülök, hogy hasonlóan látjuk ezeket a dolgokat, hiszen én sem szerettem volna egyik birtokon sem élni. Otthon borzalmas volt a helyzet és Black birtok túl idegen volt számomra, ha már... egy új környezetet kell megszoknom, akkor legyen ez, hiszen itt minden olyan lesz, amilyennek én megtervezem, alig várom. - Tökéletes, jobb nem is lehetne. - mondom neki és tényleg boldog vagyok, sőt. Nagyon boldog vagyok, hogy senki se fog majd minket ellenőrizni és senki sem akar majd erőszakosan belebeszélni a dolgokba.
Csak élveztem a csókot, mint még soha semmit és próbáltam átadni a csókkal érzéseim mélységét. Csillogó szemekkel néztem rá és az egészen, tényleg nagyon imádom ezt a kis házat. - Nagyon sok ötletem van. Már tudom is, hogy hogyan rendezem be. - mondom lelkesedve és tapsikolva, majd táskámba nyúlok és kiveszek egy dobozt. Én is készültem neki ajándékkal.
A dobozban, ha kinyitja egy zsebórát talál benne, aminek a hátára belevésettem a mai nap dátumát és egy kis szöveget. "Talán az óra nem örök, de a szerelmünk az."

Attól függetlenül, hogy igen keveset beszéltünk, minden a terv szerint alakult. Úgy érzem, mégiscsak ismerem őt valamennyire, még ha évekkel ezelőtt is volt utoljára, amikor őszintén és egymásról beszélgettünk. Nem mondom ki, de azt kívánom nekünk ez a nap után, hogy minden ilyen simán alakuljon a házasságunkban és a családunkban a jövőben.
Az érzéseit amennyire csak képes vagyok egy csókkal teljességgel viszonozom. Most úgy látom, nem kell elrejtenem amit valójában gondolok és érzek, most először tudok oly felszabadultan fordulni hozzá. Ez jól esik, feltölt és ellazít.
- Örülök neki és kíváncsian várom. - Boldog tekintetem mindent kifejez, a mosolyt pedig le sem tudom vakarni az arcomról. Ahogy figyelem minden mozdulatát, majd meglátom a kezébe a kis dobozkát, meglepődök. Persze kíváncsian veszem át azt, és még egy pillantást vetek rá mielőtt kinyitom azt. De amit abban látok, megrendít. A kezembe veszem az órát, de nem is ez a lényeg igazán, hanem a szöveg amit belevéstek. Meghatódottan ölelem át őt, szorítom magamhoz, miközben a hajába puszilok.
- Köszönöm, jobb ajándékot nem is kaphattam volna. Tökéletes. - Óvatosan teszem vissza az órát a dobozba, majd leteszem egy közeli biztos helyre, hogy a kezeimmel ismét a feleségemet érinthessem.
- Körülnézünk? - Kérdezem izgatottan, majd megcsókolom ismét. Tudom, hogy most néhány napig nem fogok tudni betelni vele.

Regulus & Cveta

Jól esett a közelsége és az is, hogy most itt van velem. Erre volt szükségem a zajos és eseménydús lagzink után, egy kis kettesben létre. Igazán kevés időnk volt egymásra az elmúlt időszakban, amit magam is bánom, de mindkettőnket lefoglalt sok minden. Pályát kellett választanunk és el kellett rendezni az esküvővel kapcsolatos ügyeinket is. Az igazi édesség pedig nem a torta volt, hanem a csókja, amivel most jutalmaz engem. A legédesebb dolog.
Az biztos, hogy szép lesz a mi kis házunk, ez lesz a legszebb ház és még mindig nem tudom felfogni, hogy kaptam tőle ajándékba egy házat, az én ajándékom nagyon elfog törpülni az övé mellett, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Nagyon drága volt és a legnemesebb munka, profikat bíztam meg vele és a lelkükre kötöttem, hogy tökéletes legyen, szerintem nagyon szép darab lett. Illik hozzá, nagyon is.
Már éppen válaszolni akartam, amikor megcsókolt engem, én pedig boldogan csókoltam vissza. - Napokig kettesben leszünk és kicsit elvonulunk a világ elől. - mondom neki, majd most én csókolom meg őt. - Hiányoztál és alig láttalak. - mondom, majd megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat. - Vezess körbe férjem.

Már nagyon hiányzott egy gyengéd női érintés. Amióta megtudtam, hogy Cvetával jegyben fogunk járni, más nőre nem is gondoltam, más nőhöz nem is értem hozzá. Csak ő jár folyamatosan a fejemben, még amikor felbosszantott, akkor is tudtam, hogy nekem csak Ő kell. Lehet, hogy kicsit nyálasan hangzik és kissé ellágyultam az utóbbi időben, de minden percért megérte, mert tudom, immáron van aki életem végéig mellettem lesz, és vigyázhatunk majd egymásra.
- Nagyon jó lesz végre. - Mosolyodom el a kijelentésére, szerintem mindketten megkönnyebbültünk, hogy kicsit elszabadultunk a családtól és a problémáktól. - Te is hiányoztál nekem. De most majd lesz alkalmunk megunni egymást. - Nevetek. Ahogy kézen ragad, tekintetem oda fordítom. A gyűrűk még oly szokatlanok, de ez pecsételi meg a házasságunkat és köt össze bennünket tárgyilagosan is. Nem habozok, megcsókolom még ugyan mielőtt elindulok, de utána hamar az előtérből a konyhába és ebédlőbe lépünk be, onnan a nappaliba. Innen egy üvegajtó vezet ki a zárt teraszra, ahonnan csodás kilátás nyílik a kertre. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz a nyugalom és lazítás szigete számunkra. Aztán nem habozok sokáig - hisz amúgy is hiányos még a berendezés -, a lépcsőn sietek fel Cvetával előttem. A tetején egy kisebb nappaliba jutunk, innen pedig folyosó vezet több szobába is. Csupán a miénkhez lépek, majd előre engedem a feleségem. Talán ez az egyetlen szoba, ami szinte teljesen be van rendezve. De megállok az ajtóban, Cvetát pedig mielőtt még tovább húzhatna, óvatosan visszarántom. Annyira vágyom a csókjára, érintésére, hogy alig tudom türtőztetni magam.

Regulus & Cveta

Csak egy nagyot bólintok és örülök, meg hát hálás vagyok, hogy kérnem sem kellett és máris elköltöztünk külön. Nem szerettem volna a birtokukon élni és nem is szerettem volna mindig az anyósom szeme előtt lenni, legszívesebben senkinek sem mondanám el, hogy hol is élünk, maradhatna ez a mi kis titkos lakhelyünk, de tudom, hogy ez lehetetlen. Az biztos, hogy majd csapnunk kell egy lakásavatót, ha minden meglesz. - Hatalmas partyt tartunk majd, ha berendeztük a lakást. - mondom neki, hiszen biztosan mindenben kifogom kérni a véleményét, mert mégis csak kettőnk otthona lesz. Bár abban is biztos vagyok, hogy nagyon nem fog velem ellenkezni.
- Nekem te jobban. - mondom neki, miközben nyomok egy gyors puszit a férjem kezére és hát megyek vele megnézni a házat. A konyha szép és tágas az étkező gyönyörű és az a zárt terasz, ez lesz a kis nyugalmi zúgunk, majd itt fogok betakarózva teát szürcsölve olvasgatni az ő ölében. Az egész ház olyan szép és annyira tetszik, annyira örülök, hogy sikerült eltalálnia azt, amire szükségünk van... emellett az én kis ajándékom eltörpül sajnos. DE mással is jutalmazhatom.
A hálószoba pedig rendesen be van rendezve, kis huncut. Igazából nem is enged engem nagyon körülnézni, így hát mikor odahúz és megcsókol szenvedélyesen megcsókolom és lekezdem gombolni az ingét. - Túl sok a ruha rajtad. - nagyon jól tudja, hogy mi lesz, mikor kigomboltam végig simítok a mellkasán, majd kezem gyorsan lejjebb csusszan és már a nadrágjába is csúsztattam.