Alvilági, fekete alaktól érkezett Keenan legutóbbi megbízása. Az ár adott, alkuképtelen, ellenben az átlagnál magasabb. Csatolva egy kép az áldozatról, valamint néhány adat, és egy tartalmasabb, konkretizált leírás, melyben megtalálható a cél, illetve egy kitöltendő válaszlap. A feladat: kínzás általi vallatás, majd gyilkosság.
Az alany hajnalban végez a munkával, ezután megy haza. Az út során számos kisebb, elhagyatott utcát érint, ami a megbízás szempontjából előnyösnek bizonyul. A betöltött állás szintén kedvező, számtalan interakció lehetséges, kapuk nyílnak, és feltárják minden titkukat. Ritka az ilyen eset, ellenben hálás - főként gyilkosság alkalmával.
Keenan napok óta beült a szórakozóhelyre, és megfigyelte Dawn Coltont, aki általában kettő és három óra magaslatában indult haza, minden alkalommal a megszokott, legrövidebb útvonalon, ami általában két-három percet emésztett el az idejéből dehoppanálás előtt. Ebből egy perc az öltözködés, illetőleg fontos szerepet játszik a szemtanúk számának nullára redukálása, ami ezen időintervallumban kevés idő igénybevételével lehetséges. Potenciális és könnyű célpont.
1980. április 18-adik napján, vasárnap történik az eset, mikor  alanyunk ismételten munkából hazafelé sétál, valamint ezen a napon találkozik először történetünk főszereplőjével, Keenan Stavnesszel. Száraz, napos időre számíthatunk, ami már napok óta jellemzi az időjárást, ám a szél elkerülhetetlen befolyásoló tényezője az emberrablásnak, ami a szagot viszi a legjobban. Keenan szerencséjére az utca elnyomja az ember bűzét, így könnyedén adja be a lánynak a nyugtatót. Pár nagyobb testű állattal is elbánna az oltóanyag, így a lány hamar esik kómába, és egy óráig eszméletlen. Ez az idő tökéletes az előkészületekre: hoppanálás, kikötözés, hűtőkamra beüzemeltetése, illetőleg emellett elengedhetetlen néhány elrettentő kínzóeszköz is közvetlen a szem magasságában, a falra lógatva. Csak a stílus és az esztétika kedvéért.

Dawn Colton kényelmes elhelyezést kapott: megdöntött deszkalapon fekhet, valamint tűzálló szíjakkal, és némi  kézszorítóval van lekötözve. Néhány nő ezért fizet, ő azonban ingyen is megkaphatja - félreértés ne essék, Keenan természetesen elfogadja az áldozat pénzét, amennyiben érmékkel szeretné meghálálni a szolgáltatást és a kiváló ellátást.
Mihelyt a lány felébred, megpillanthatja a falon függő buzogányt, baltát, és még számtalan hasonló eszközt, melyeket nem részleteznék. Emellett némi mozgolódást követően felfedezheti elrablóját, Keenant, aki egyszerű széken ül, egyszerű asztalnál, és egyszerű ceruzával ír egyszerű könyvecskébe. Minden átlagos, minden nyugodt, idilli. Még a hőmérséklet tíz fokos állandósága is nyugalmat áraszt magából.
- Jó reggelt! - leteszi a ceruzát, a könyvet, és vár.

Amikor a világra sötétség borul, és az égbe emelkednek a lángnyalábok, amelyek megtisztítják a pusztulás földjét, akkor jön el a rég várt megváltás, az én megváltásom, az örök sötétség és üresség vége, amikor már a semmi is megszűnik létezni. Nem kell már maró unalomban fürödni, azon gondolkodni, hogy vajon képes-e egy sejtjeire szakadt és rothadó enyvvel összeragasztott elme újra megbomlani és újra összeállni, ahogy minden reggel, minden este teszi egy betölthetetlen fekete lyuk közepén, a révésznek fizetve, hogy a semmi csillagjain úsztassa át hajóját a sosevolt másik partra. Félelem nélkül élni olyan, mint fogatlan oroszlánt szülni, értelmetlen és hibás, meghalni nem akaró, jövőtlen múltban élő céltalan tudat, foltozott identitás, halotti maszk.
Reccsen egy szempilla, ahogy felnyitom súlyos szemhéjaimat. Csak néhány bájosan ébredező pillanat után érzem, hogy nem tudok mozogni, nem úgy, ahogyan szeretnék, meg vagyok kötözve, csapdában, ahogy egy óvatlanul kószáló vad. Csöpögő plafon alatt törik el a lélegzetem, ahogy elhagyja száraz ajkaimat, és szilánkjai belekeverdnek a penész átható szagának árnyalataiba. Kábaságom csipkésen keretezi a legkülönbözőbb fa- és vasfegyvereket, amelyek katonasorban, szolgálatra jelentkezve várnak, hogy beteljesíthessék jóslatukat. Felemelem fejem a nedves deszkáról, jól érzékelhetően képes vagyok erre, és a csatasor alatt meglátlak téged, a gazdát, a tábornokot, és ujjaim már mozdulnak a képzelt sercegés ritmusára. Nem tudlak megölni. Most még nem. Olyan bilincsbe vertél, amit kevesek ismernek, legutóbb Carternek sikerült sikertelenül prezentálni, de ő gyenge volt, beleharapott a kígyó almájába. Te is az vagy, Ádám?
Nézem, ahogy képleteket rovó kezed többszöröződik, tekinteted sormintában sejlik fel a félhomályban, és tudom, hogy elkábítottál, hogy a kellemesen fájdalmas szédülésnek te vagy a teremtője. Tarkóm újra a nedves fához érintem, és elmosolyodok. Bőrömön apró remegés fut végig, menekül az izgalom elől, ami követi a talpamtól az agyamig, hogy ott, átfúrva a nyúlványokat, kihirdesse a próféciát, hogy a végítélet létezik. Én fázom, és te melegíted eltemetett és összeaszott lelkemet.
- Mit tehetek érted, nagyfiú?  – sóhajtok, ahogy reszkető hangom átszeli az ablaktalan szobát, és belehalkul a fémek rozsdás aurájába.

Túlzás lenne azt mondani, hogy Keenan élvezi az emberek kínzását és megölését. Sosem az élvezet, inkább a pénz vezette. Ezenfelül tisztában volt a helyzetével: az alvilágban tudják a nevét, és ez bár jelen pillanatban előny, amennyiben felhagyna eddigi életével, könnyen a másik végletbe csaphat át. A világ jobban járna ezzel? Talán, de sokan kételkednek ebben. Keenan egy bérgyilkos, így jó és rossz emberek egyaránt képezik a profilját - feltéve, hogy létezik a két pólus.
Jelen pillanatban áldozata egy nő, aki bizonyára a semleges, talán a rossz oldalt képviseli. Emberről ezt nem lehet megmondani. Nincs élesen elválasztható jó és gonosz, és erről Keenan is így gondolkodik. Minden emberben van hiba, ezzel együtt a szeretet is ott élősködik a szervezetben, ám néhány embernél csak betegségként bélyegzik meg.
- Pár kérdésem lenne, mielőtt elhaláloznál a tűz hiányában. Nem fázol? Mintha csípős őszi szél fújna. - a férfi rezzenéstelen arccal és mozdulatlan tagokkal, izomzattal ül, majd feláll, kezébe veszi idilli hangulatot árasztó könyvét, majd kifejezéstelen hangon olvasni kezdi az első kérdést: Milyen ügyben találkozott első ízben Thomas Carterrel? - felnéz a nőre. Készen áll a válaszra? - Megnyugtatom, a halála pillanatáig még tizennyolc perc áll rendelkezésére, hogy megválaszolja a kérdést. - nem érdemes gondolkodással vesztegetni az időt.
Keenan a kibiztosított nő mellé sétál, és a feje mellől figyeli a reakciókat. Bízik benne, hogy Ms. Dawn Colton habozás nélkül, ám igaz módon szolgál felelettel személyének, majd békésen távozik az élők sorából, mielőtt a gyors halált elkerülendő, sürgősen változtatni kell a szoba klímáján. Azonban semmi sem ilyen egyszerű és rövid.

Magabiztosnak tűnsz. Magabiztosabbnak, mint pontosan tizenhét perc múlva. Bizonyára azt várod, hogy összeszoruljon a gyomrom a haláltól való rettegéstől, hogy remegő ajkaimat olyan szavak hagyják el, amelyek kellő elégedettséget biztosítanak majd a megbízódnak. Megölni jöttél, azért küldtek, hogy elpusztíts, mert másoknak nem sikerült, de te is olyan vagy, mint a többi, tudod? Méltatlan és gyenge. Bár tegyük hozzá...
- Elismerésem az ötletért – halk nyögésemben több a levegő, mint a hang, és ami hallszik, az is karcos, szemeim pedig inkább csukva tartom, csak egy kicsit megpihenni, mielőtt tönkreteszlek. Csalfa, de önelégült mosoly ül ki az arcomra, mert tudom, hogy kettőnk közül te fogsz veszíteni, Káin. Ezúttal te veszítesz.
- Ha az elődödre gondolsz, aki kétszer mentette meg az életemet ahelyett, amit tennie kellett volna, nos... – rád nézek, mélyet lélegzek, és újra behúnyom a szemem. - ...nincs mit mondanom.
Nem lesz könnyű játszani veled, mert jól ismered a játékszabályokat, sosem ütik le a bábud, és mindig két kockával dobsz, így kettőnél kevesebbet sosem guríthatsz.
- Megölnél? – rád emelem a tekintetem, mélyen őszinte kíváncsisággal, és bevallom, izgalommal. Hát akkor dobjunk, Káin!