Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Leaf Hophornbeam EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Leaf Hophornbeam EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Leaf Hophornbeam EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Leaf Hophornbeam EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Leaf Hophornbeam EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Leaf Hophornbeam EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Leaf Hophornbeam EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Leaf Hophornbeam EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Leaf Hophornbeam EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Leaf Hophornbeam

Leaf Hophornbeam

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Taika Waititi

»
» Kedd 30 Ápr. - 15:55

Leaf River Hophornbeam

if you've got the mind to leave then pick a topic to talk about

Becenév:

Leaf

Kor:

42

Származás:

baszd meg

Lojalitás:

Leaf Hophornbeam ellen

Képesség:

-

Csoport:

varázslények

Rank:

lény (kentaur)

Play by:

Taika Waititi

Karakter típus:

sajátos




Nagyjából három Disney filmből össze tudod rakni az alapokat. Fogj egy elvarázsolt meseerdőt, nyuszikkal meg jópofa madarakkal, valami mézes-bájos tisztásféleséggel a közepén, ahol a természettel a legnagyobb harmóniában üli a heti bacchanáliáját a csorda. Azt mondják, ha elég bort iszol, a végén meglátod magát Bacchust, és ez nem is annyira az italozásról szól, mint magáról a vallási szertartásról, szóval végül is mindenki több bort ivott, mint amennyit kellett volna, mert mindenki annyira látni akarta Bacchust.
- Szóval, honnan tudod, hogy megtaláltad?
- Egyszerűen csak felismered.
- Miről?
- Tudni fogod, ha látod.
A nagy szart fogod tudni. A homlokod közepén is táncolhat, akkor sem látod meg. Aki tehette, már megfeledkezett a régi görög – pardon, inkább római? – istenekről, így azok kénytelenek voltak elsorvadni, mint a nem használt izmok a fekvő betegeknél. Szóval, fene tudja, lehet, hogy eljött, de aki tehette, az inkább beledöglött a várakozásba.
Aki meg ott maradt, az vagy útra kelt – és akkor végül is nem maradt ott, haha, érted, nem? Más pedig kénytelen volt megválaszolni magának azt a kérdést, hogy mégis milyenek az elvarázsolt meseerdők, tele emberszerű lótetemekkel. Vagy lószerű embertetemekkel – nézőpont kérdése. Illetve, nem, nem is, ez egy komolyabb egzisztenciális kérdés alapja, de mielőtt még mélyebben beleáshattam volna magamat mindebbe, jött valaki – mert ilyenkor valahogy mindig jön valaki – macskaforma lény, csak annál nagyobb volt, hiányos biológiai ismereteim fényében nem derült ki egyértelműen, hogy párduc vagy tigris volt-e.
- Már hogy a francba? Pöttyös volt vagy csíkos?
- Kussolj, légy szíves.
Ezen a macskaforma lényen ült egy szatír. Nem a játszótéri ballonkabátos, hanem az erdei jókedvű. És most biztos valami olyasmit kérdezel, hogy tényleg léteznek-e erdei szatírok. Nézd, ebben a történetben akkor is az jött tigris- vagy pedig párducháton, csak próbálj meg valahogy követni, oké?
És ezen a ponton kerültem életemben a legközelebb Bacchushoz.
- Mennyi bort ittál hozzá?
- Az most mindegy.
És végül is Bacchus hű kísérője, ez a szatír ezzel a macskaforma lénnyel volt az, aki elhívott a szétszéledt csordától, és azóta van, hogy----


- De mondja, maga szerint igaz ez?
- A fenét! Mindenki tudja, hogy a csorda maga kergette el, miután----

Miután, végül is, a legnagyobb baj tényleg ott kezdődik nála, hogy elkezdett azon gondolkodni, hogy inkább ló vagy ember-e. Egy kentaurnak erre kész válasza van – miszerint ő tudniillik, első sorban kentaur, aztán pedig elképzelhető, hogy ezen kívül vannak lovak és emberek is, és mind a kettőről elmondható, hogy bizonyos szemszögből hasonlítanak a kentaurokra, de ez nem feltétlenül lényeges. Mármint, hogy alapesetben ez nem tesz hozzá egy kentaur önazonosságához, jelentsen bármit is ez.
Még pontosabban ott ment minden félre, mikor még csikó korában elkóborolt (vagy még korábban, mikor valakitől kóborlásra hajlamos géneket örökölt), egy lovas kirándulásba botlott, szerzett ott egy inget, aztán… jó, hát ezt csak úgy mondják. Igazából sohasem beszél róla, de azért elképzelhető, hogy valahogy így történt. Mármint, hogy máshogy lehetett volna?
Az viszont biztos, hogy a csordája amiatt kergette el magából, mert hogy így elkorcsosult. Horoszkópokat készített különös kabátokért cserébe, vagy… ékszerekért, egy gyöngyberakásos borotváért, amennyire hiú, annyira elszórakoztatják a fényes dolgok, ebből a tekintetből kicsit olyan, mint egy szarka. Meg hát… lop is, szóval más tekintetben is olyan, mint egy--- na várj, lehet, hogy ez már jóval azután kezdődött, hogy otthagyta a csordát. Homályos, homályos az egész, meg amúgy is rég történt már. Néha azzal jön, hogy már a városban született, bár eddig nem akadt senki, aki ezt elhitte volna neki. Amúgy is nagy hazudozó, tényleg egy szavára sem érdemes figyelni.




Ha azért fizetsz a Zsebkoszközben, hogy végre valaki alaposan megkeféljen, akkor végül is már csak-csak elkap valamiféle bágyadt csodálkozás, mikor a színház szertárban az a nő lecsutakol, miközben az előadásról csivitel, hogy mennyire tetszett neki, te pedig azokról a muglikról kérdezed, akikről mesélt a múltkor, hogy találkozni fog velük, és próbálod valami illedelmes mederbe sodorni a beszélgetést, hogy ne egyből arra térj rá, hogy sikerült-e szereznie ketamint, ami olyankor különösen nehéz, ha a kapcsolatotok kizárólag abból áll, hogy hónapok óta ígérgeti, hogy szerez neked majd ketamint. Nem tudod egészen pontosan persze, hogy mit tenne az veled, de hetek óta fáj a hátad – mind a kettő! –, na meg ott van az is, hogy ő például nem fog veled semmi olyat sem tenni (jó, azért ne legyünk túl kemények vele, hol találni bárki mást, aki hajlandó lenne szárazsampont kenni a seggedre?), szóval akkor… ezek után mi a ketamin? Nem pont ez kell egy fájó, összetört szívre? Mármint, valami mugli, valami ismeretlen, valószínűleg meg fog ölni, és mikor végül szóba hozod, akkor egy kis részed reménykedik, hogy most végre igazán aggódni kezd érted, és próbál inkább erről az egészről lebeszélni, mert nem akarja, hogy bármi bajod essen. De végül is csak az árat mondja, te persze sokallod a dolgot, ugyanakkor nem egészen sikerült elsajátítanod a pénzzel kapcsolatos számokat. Ha, mondjuk, egy fecskecsapatról van szó, abból nem sok a tíz (mármint ha tíz fecske van egy fecskecsapatban), de ha valamiért fizetni kell, és legalább tízet, akkor szükségszerűen úgy érzed, hogy épp átvernek.
Azért persze kifizeted.
Aztán persze, hogy átvert.

Azzal szoktad vigasztalni magad, hogy a színház amúgy is bezárt volna a háború alatt – előbb vagy utóbb –, meg hogy békeidőben is lehetetlen eladni a kultúrát, hiába vagy őstehetség (soha senki nem mondta még rád, hogy őstehetség lennél, te is csak akkor mondod magadnak, ha senki nincs ott, hogy hallja), és Doll is örült, hogy végre elutaztok kicsit.
Doll-t azzal szoktad vigasztalni, hogy például a ketamin is csak arra jó (ezen a ponton ki kéne mondanod, hogy köze sem volt  a ketaminhoz), hogy abba az abszolút vallásos mély őrületbe kergesd magad vele, aminek a végén ott lesz Bacchus, és hogy ebben sokkal de sokkal több a szent tisztelet, mint a színjátszásban, de Doll inkább játszani akart, semmint hogy a dél-francia vidéken (még mindig messze a Riviérától) naphosszat süttesse a hasát (nincsenek emlékeid arról, hogy valaha napfényben láttad volna). Doll-t nem érdekelte Bacchus a trip végén, meg igazából téged sem. Akkor sem ment volna segíteni rajta, ha egyszer hónapokon át egy mondatot nem tudtál értelmesen végigmondani a szertől, amit a kurva – ó, bár inkább kurva lett volna! – adott.

Arról szoktál álmodozni, hogyha majd véget ér a háború, visszamész Angliába Doll-lal, és akkor majd végre befut valahová a karrieretek, és az embereket hirtelen elkezdi érdekelni az a szar, amit a színpadon műveltek.
Azt mondjuk tudtad, hogy sohasem fog senkit sem érdekelni az a szar, amit a színpadon műveltek.
Arra mondjuk nem magadtól jöttél rá, hogy sohasem fog senkit sem érdekelni az a szar, amit a színpadon műveltek.
Aztán egyszer csak végetért a háború, te pedig, ahogy megálltál a régi színház előtt, kissé eltátott szájjal bámultál magad elé, miközben egy patkány kiszaladt a bedeszkázott ablakon, és hirtelen baromira elkezdett zavarni, hogy az utcán mindenki téged bámul.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marlene McKinnon

Marlene McKinnon

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford

»
» Kedd 7 Május - 14:39

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Kedves Leaf!
Nagyon örültem amikor megláttam, hogy végre, ismét egy varázslényt láthatunk köreinkben és nem is akár milyet! Őszintén, a kentaurokat valahogy mindig az erdőben képzeltem el, akármit is csinálnak ott, de a te szemszöged igen érdekes és kicsit megváltoztatták a nézeteimet a fajról. Nagyon tetszik, hogy megfogtad a lehetőséget és egy ilyen különcöt alkottál nekünk. Biztos vagyok benne, hogy idekinn sokkal érdekesebb az élet mintha még mindig a csordával lennél, de azért nehéz is lehet, hiszen a fajodból igen kevesen merészkednek a varázslók közelébe, én biztosan nem kedvelném, ha megbámulnának vagy akár megijednének tőlem.
Mindenesetre úgy látom, te igen jól feltaláltad magad és most, hogy végre vége a háborúnak, a lehetőségek záporoznak be az ablakon, az emberek szórakozásra és lazításra vágynak. Kíváncsi vagyok, mivel készülsz a játéktérre!



Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája


Vissza az elejére Go down

Leaf Hophornbeam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-