Alaster & Marlene

Télen őrülten keveset járok ki a levegőre. Utálom a hideget és amikor csak lehet, elkerülöm azt. Mindig kutattam valamiféle melegítőbűbáj után, csak sajnos soha nem találtam ilyesmit, egyetlen könyvben sem. Valószínűleg mert nem létezik ilyen. Már egy ideje elhatároztam, hogy beszélek Lilyvel, valahogy próbáljunk meg kifejleszteni egy sajátot. Mindig elmaradt sajnos.
Libabőrös leszek, ha belegondolok, hogy pár napja még szinte jégverem volt kinn. Ma annyira szikrázóan süt a nap, hogy kénytelen voltam kidugni az orrom a levegőre, csábított. Éreztem, most már szükségem lesz erre. Jól felöltöztem azért, nem bíztam semmit sem a véletlenre, de amikor kiléptem az ajtón, jóleső melengető érzés kezdett átjárni. Fekete felsőmet azonnal le is vetettem magamról, majd megigazítottam vállamon táskámat és elindultam. Csak mentem, nem törődve semmivel és senkivel. A mardekáros diákok mindig hozzám vágnak egy-két rágalmazó dolgot, főként a muglik miatt, mivel érdekelt vagyok a témában és sokat is dolgozom össze Haldbrosen professzorral. Az év folyamán többször is megfordult a fejemben, hogy maradnék tanársegédnek az iskolában majd hetedik évem után, de még nem bízom el magamat. Még nem döntöttem.
Egészen a tóig visznek lábaim, ahol ugyanis megállok és csodálkozom a tájban egy jó ideig. A nap sugarai játszanak a tó felszínén, ami csodálatos látványt és érzést gyújt fel bennem. Tavasz. Ez már biztosan az. Tovább indulok, és ahogy nézelődök, az egyik fánál szemem sarkából észreveszek egy ismerőst. Halványan elmosolyodom, majd megfordulok és megindulok felé.
- Helló Mr... - Kicsit lehajolok, hogy lássam mi a könyv. - ...SVK. Hogy megy? - Léptem oda mellé, miközben belehallgattam a zenébe is, ami szólt nála, de nem reagáltam le. Feleslegesnek éreztem. Sőt, nem is szóltam mást, nem akartam feltartani, ha tanulnia kell. Úgyis meglátom a válaszából, hogy maradhatok e vagy sem. Örülnék a társaságának, mindig jót beszélgetünk ha találkozunk.

Alaster & Marlene

Sajnálom, hogy a nyáron nem vagyunk itt. Megnézném, hogy mennyire melegszik fel a tó vize, vagy hogy milyennek mutatkozik meg a táj a nagy kánikulák után. Mindig is foglalkoztattak az ilyen témák. Azon is gondolkodtam régebben, hogy el kellene kezdenem hobbiból fotózni, de viszont gyorsan alább hagytam ezzel a gondolattal, mikor kiderült milyen drága egy fényképezőgép. Nem mondhatnám el, hogy sok embernek van és én azt sem tudtam hogy ilyen csilliónyi összegbe kerül. Nem kell sokáig egyedül sétálgatnom, de azért be kell vallanom igazán jól éreztem magam ebben a kis magányban. Már érzem, hogy kezdek feltöltődni a sugaraktól, hiányzott ez nekem. Azért nem bánom, hogy meglátom a fa tövénél ücsörgő fiút, hiszen kedvelem és jó vele beszélgetni. Lesz egy érdekes délutánom, mostanság amúgy is minden az önkénteskedésről és a tanulásról szólt. Kicsit elmosolyodom amikor mellé lépek, hiszen érdekes volt az idei első találkozásunk és vigyáztam is azóta, hogy ne ismétlődjön meg, senkivel.
- Hát nem tudom. Nekem úgy érzem inkább a hopponálási vizsgával lesz bajom. Neked az hogy megy? - Felvont szemöldökkel nézek a feltápászkodó fiúra. Kicsit elvagyok ezzel a hopponálás dologgal, kicsit ijesztő is, és eddig még nem nagyon akart sikerülni, és hamarosan itt az év vége... Remélem azért végül is sikerül befejeznem, mert szerintem nagy szükségem lesz rá. Kérdései nem lepnek meg, mostanság mindenki kezd beparázni a vizsgák gondolatától és az egész tanulástól, ezért sokan csapódnak hozzánk, mivel mi Lilyvel mindig mindent próbálunk időre megoldani. Nem ismétlem meg magam a hopponálással kapcsolatban, inkább másról folytatom a témát.
- Nekem a bájitaltan az ami nagyon jó kellene sikerüljön, próbálok is a gyengélkedőn minél többet megjegyezni ami még kapcsolódik ehhez az évhez. Mostanában ott segédkezem. A többi vizsgától kicsit tartok mert majd néhányra még csak most kezdek el készülni. - Sóhajtok fel, igen, például az SVK-t elég jól elhanyagoltam, de mindegy, majd megoldom. - Sokan tanulnak már. Van aki pánikol is. -  Nevetek fel hiszen eszembe jut a múltkori könyvtáras incidens amikor egy elsős úgy bepánikolt hogy szegény elkezdett kirohanni a könyvtárból és nekiment két polcnak is. Vicces volt, de neki mondjuk nem biztos hogy olyan nagyon.
-Egyébként hogy vagy? Mesélj, mi érdekeset láttál mostanság. Én teljesen le vagyok maradva, mindennel. - Vonom meg a vállam és kérdőn, mosolyogva nézek a fiúra. El vagyok kavarodva de igazán élhettem is volna ebben az évben egy kicsit. Túlságosan rákoncentráltam a sulira és a végzős évre. Gáz?

Alaster & Marlene

Hopponálás. Nem tudom elképzelni, hogy másoknak mennyire lehetett nehéz amikor megtanulták. Most olyan könnyen csinálják, egyszerűen kisujjból kirázzák. Nem tudom, vajon mi is ha megtanuljuk ilyen könnyen fogjuk csinálni? A hideg is kiráz tőle. Csak tudnám miért félek ennyire. De viszont ahogy hallom nem csak nekem van problémám ezzel a helyzettel. Biztatóan elmosolyodom.
- Jaj, ne is mondj ilyeneket! Ez borzasztó. Nálunk megy a dolog, de még soha nem kérdeztem meg őket, hogy hogy működik vagy hogy csinálják. Pech. Meg kellett volna. - Forgatom szemeim, miközben csak az jár a fejemben, amit mondott Al, hogy az óceán... uff, onnan hogy hopponálnék el? Te jó ég! Kicsit jobb témára kerül a sor, elmesélem, hogy a gyengélkedőn voltam, vagyis néha vagyok gyakornokoskodni, segédkezni. Szeretem ezt csinálni, de néha olyan bizarr dolgok kerülnek a szemem elé, hogy rácsodálkozom a diákokra. Az egy szerencsém a tanulással, hogy nem szoktam az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, hanem inkább hamarabb nekikezdek mindennek vagy fokozatosan az év elejétől tanulok. Persze nem minden tantárgyból, például az LLG nem megy túl jól nekem. Ezt múltkor Lily tapasztalhatta.
- Kicsit nekem is uncsi ez az év. Nem tudom, mindenki túl nyugodt vagy a fene se tudja. Természetesen kivéve Siriusékat. - Értek egyet Allal, hiszen ők mindig valamit kitalálnak. Arról pedig hogy mi folyik kint, nem is akarok témát indítani. Nem szeretek arról beszélni, zavar, meg minden, de próbálok most még nem oda koncentrálni. Csak fejezzük be ezt az évet. A kinti helyzetet pedig reméljük a Minisztérium megoldja. A fiú ötlete kicsit elgondolkodtat.
- Hát, végül is... miért ne? Hová menjünk gyakorolni? Csak ne gondolj az óceánokra, kérlek! - Nevettem el magam halkan, igazából kicsit furcsán is, mert ez nem túl vicces. Nem.. egyáltalán nem az. Visszagondolok a múltkori hopponálási órámra, hogy is ment ez az egész? Mit is mondott a tanár, hol lehet hopponálni a környéken? Azt hiszem nem igazán figyeltem.

Alaster & Marlene

Beharapom alsó ajkam, majd határozottan bólintok felé. Kicsit még el is mosolyodom, mivel tényleg rémisztő volt a kijelentése, de tudom, hogy ettől eltekintve teljesen igaza van.
- Igaz! Még szép, hogy mi is képesek leszünk rá! - Csak nem lehet akkora nagy ügy, sokan már most tudják hogyan kell, igaz, itt gyakorolni nem lehet de biztosan otthon is elmagyarázták nekik hogy megy ez az egész. A nővéremtől meg sem kérdeztem, ő tudja e, használja e, de igazából megérthető, mivel nem vagyunk valami túl jóban és nem is úgy néz ki, mintha ki fognánk békülni egyhamar. Úgy érzem kicsit mindkettőnkre hatással van az, hogy én mivel szeretnék majd foglalkozni a közeljövőben és hogy mi érdekel. Elég sokan felfigyeltek már rám és rossz szemmel is pislognak, hogy így érdeklődöm a muglik iránt, de nem értem egyeseket, hogy őket egy cseppet sem izgassa, hogyan élnek ők? Hogyan oldanak meg olyan dolgokat, amiket mi csak varázslással tudunk? Szinte már könyvet írhatnék az ilyen helyzetekből, annyi félét gyűjtöttem össze. Ki tudja, talán egyszer.
- Hm, nem tudom. Mostanában egyre rosszabb a helyzet. - Nem szerettem a Reggeli Prófétát olvasni azelőtt, de amióta szóba került ez a sok mugli ellenes cselekedet és támadások, stb... azóta beleolvasok. Nem mondhatnám, hogy mostanság túl sok szépet írnak. Sokan félnek. Gyorsan ki is rázom a fejemből ezeket a gondolatokat, hiszen a hopponálás gyakorlásáról kezdünk el beszélgetni. Először örülök neki, hogy a falut említi, de gyors hozzáteszi, hogy ez nem túl jó ötlet. Bólintok, egyetértek. A tilosra pedig halványan elmosolyodom.
- Tilosban? Hát, végül is, megéri szerintem... mi a terv? - Kicsit még gondolkodom a dolgon, de az arckifejezésemről leolvasható, hogy rendben lesz. Csak ne keveredjünk bajba, mert most nem hiányozna egy büntetés a nyakamba. Idén még nem is voltam büntiben... ja, mondjuk lehet hogy azért, mert rengeteg plusz dolgot bevállaltam és időm sem volt rá. Hát itt az ideje.

Marlene & Alaster

» I don’t want to set the world on fire «

Alaster & Marlene

Kicsit el is nevetem magam Al lelkesedésére. Teljesen megértem, végül is én is hasonlóképp érzek és én is felkiáltottam volna a helyében. Az pedig soha nem is érdekelt, hogy ki is van a közelembe ha beszélek, ha valami olyasmit akarok mondani, akkor úgyis jobban szétnézek. Kicsit csendben maradok. Nem szeretek az újságokban írt helyzetről beszélgetni, főleg mert brutálisan szíven üt, amit a mugliszármazásúakkal és a muglikkal művelnek egyesek. Néha fél napomat azzal töltöm, hogy próbálom kigondolni, miként is folyhatnék bele ebbe úgy, hogy ismeretlen maradjak. Miként tudnék segíteni másoknak. Furcsa, hogy még semmire sem jutottam. Pedig mindig elhatározott vagyok a témákban és addig küzdök, még nem sikerül valami megoldást találnom. Csak most ez mégis más. Kicsit félek is. Mert ez nem játék, ez nem egy egyszerű kis dolog, mint például a muglikkal való kapcsolatfelvétel. Ez sokkalta többről szól.
- Szörnyű. Nem tudom, hogy a rendszer ezt hogy engedheti meg. - Fintorodom el, és a földről visszapillantok Al felé. Tizenhat éves fejjel már nekem is vannak elég komoly elképzeléseim az életről, sőt, úgy érzem, hogy nem nagyon fogjuk tudni tovább élni a gondatlan tinédzser korunkat, mert ebből még biztosan lesz valami gáz. Legalábbis az biztos, hogy ha befejezem az iskolát és ez még akkor tartani fog, valahogyan küzdeni fogok ellene. A hopponálás már sokkal jobban tetszik mint téma. Eddig ezzel sem voltam teljesen kibékülve, de mégis jobb mint az előzőről gondolkodni vagy beszélni. Bólogatok hevesen, igen, a birtokon nem lehet hopponálni azt én is tudom, csak nem tudom mennyire lehet már a határain kívül, mondjuk ez érdekelne. Ha kilépünk a kapun, akkor ott már lehet? Nem tudom. Al felvázolja az ötletet, én pedig szélesen elmosolyodom. Idén még nem is volt cinkostársam éjszakai bulihoz. Mondjuk tuti érdekes lesz, még nem voltam éjszaka a birtokon kívül, szóval teljesen beleegyezek.
- Szuper! Majd odafigyelünk. Ha már kijutunk Roxmortsba, utána nem lehet akkora gond. - Habozok kicsit, majd a kastély felé bökök. - Akkor felmegyünk? Muszáj lesz pihenni kicsit mert szerintem sokáig kint fogunk lenni. - Mosolyodom el ismét, hát, nem lesz egyszerű begyakorolni a hopponálást, abban biztos vagyok.

Marlene & Alaster

» I don’t want to set the world on fire… «