Kedves George,

ezúton is boldog békén kívánok neked (vagy tudja a franc, mit kell ilyenkor mondani. Az egész majdnem olyan kellemetlen, mint amikor halotti torra mész, és te elfelejted, hogy melyik sallangszöveget kell éppen mondani, megbotlik a nyelved és bang...)
Bármennyire is hangoztatják a Sweetwoodsban, hogy őket aztán nem érdekli, hogy milyen erők vannak éppen hatalmon és hogy teljesen függetlenek minden politikát és ideától, mégis átszivárgott a falak között a béke légköre. Persze majd kiderül, hogy kik az igazán sárosak és kiknek nincs félnivalójuk, de valahogy úgy hiszem, mindenkit aggaszt kicsit az új szelek ígérete, ami számomra meglehetősen furcsa, hiszen itt soha senkit nem érdekelt a háború. Vagy úgy egyáltalán a világ dolgai.
Tulajdonképpen a világ dolgairól beszélgetni annyira mainstreamnek számított, hogy csak titokban, amolyan gulity pleasure-ként lehetett róla szólni, most meg szegről végre csak elkapok sutyorgásokat és aggodalmas, töprengő tekinteteket. Egyszóval még ez a sok higgadt tudós-varázslóbó is képes volt valami emberi érzelmeket előidézni, ami igazából megnyugtató is lehetne.
Ha képes lennék egyáltalán bárminek hatására megnyugodni, de egyszerűen napok óta nem jön álom a szememre. Antonin azt mondta, ne menjek haza most pár hétvégére, amitől aztán most teljesen elvágtam magam a külvilágtól. És persze sokszor volt ez a vágyam, de nem gondoltam, hogy valaha megvalósul
Mennyire lenne számodra kínos feladat, hogy kicsit közvetíts a nagyvilágból. Mi történik odakint? És hát főleg, mivel tudom, hogy a szüleid a minisztériumban vannak, talán inkább arról beszélni, hogy milyen ott most a közhangulat?

Egyszer még meghálálom.

Panda

Drága Panda!

Hát, valahogy így, neked is? Nem tudom. Nem igazán érzem át, hogy a dolgok valóban jobbra fordultak volna már, de talán egyszer kijutunk ebből a kibaszott erdőből.
Ne is folytasd, tudom, mire gondolsz... tudod, milyen volt itt még tavaly, soha senki nem mondott ki hangosan semmit, de azért mindenkinek megvoltak a gyanusítottjai, az áldozatai, a titoktartói, a családi szennyese. Képzeld el ezt olajjal a tűzre, ahogy szépen lassan fordul a kocka, ahogy nyíltan mennek a célozgatások és a fenyegetőzések, ahogy behúzták páran a farkukat a lábuk közé, mások meg hirtelen nyeregben érzik magukat. Rémes.
Olyan minden, mint egy febolydult méhkas, leginkább a Minisztériumban - Merlinre, most remélem, hogy valaki olvassa a leveleinket -, mindenki gyanús és senki sem áll gyanú felett, meg akarnak hurcolni mindenkit, aki akár csak tudott is valamiről. Persze elsősorban nem velük foglalkoznak, de gondolhatod... aki egy kicsit is sáros, végképp nem maradhat tiszta, legalábbis erre hajtanak, de őszintén? Ha igaz az, hogy zsarolással vagy Imperius átokkal tartottak a Halálfalók sakkban másokat, a Minisztériumnak előbb alapos takarítást kell tartania a saját háza táján és hogy fognak bizonyítani bizonyos dolgokat? Megfájdul a fejem is attól, ha rá gondolok. Én meg megint csak meresztem itt a seggem, megőrülök.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de talán tényleg jobban jársz, ha ezt most kihagyod. Persze közvetíthetek, amennyire tudok, de ismered apámat, nem szereti hazavinni a munkáját, hogy nekem a Roxfortba meg ilyesmiről írjon, végképp elképzelhetetlen... ha hallok valamit anyától, azért mindenképp megírom. Most úgyis kimondottan szeretik odabenn. Őrület.

Vigyázz magadra:
George

Kedves George,


nagyon is jól emlékszem, hogy mi volt tavaly és hát pontosan így képzeltem el a helyzetet, mint ahogy te leírtad. Gondolom azért a Roxfortban is szűrik a híreket, szóval tényleg jó volna, ha valahogy a szüleidtől próbálnál információkat elcsípni. Leginkább erre a nyolcvankettes parancsra vagyok kíváncsi és hogy kiknek az ügyeit tárgyalják a színfalak mögött. De igazából nem akarok nagyravágyónak tűnni, úgyhogy minden apróság számít, ami nincs benne a Prófétában. És gondolom, hogy a Prófétában csak a dolgok egy százalékát közlik le, azt is rendesen kikozmetikázva.
Tehát azt mondod, hogy most első sorban a minisztérium dolgozóit világítják át? Ez rosszabb, mint gondoltam. Kicsit reménykedtem, hogy hátha ők maradnak utoljára.
Addig jó, amíg ott vagy a Roxfortban, és igen, tudom, hogy nekem is, hogy itt vagyok, csak most jelenleg nem tudok ilyen tisztán és józanul gondolkozni. Majd belepusztulok, szóval tudom, hogy te is hasonlóképpen érzel.
Mi történt, hogy hirtelen befogadták anyádat a kegyeikbe? Amúgy benne én is hiszek, vagy legalábbis jobb forrásnak tűnik, mint az apád. Már elnézést.
Jól vagy egyébként? Hogy van a sebhelyed? És úgy egyébként a lelked?
Egyébként szinte biztos lehetsz benne, hogy átolvassák a leveleinket. Nem , mintha titkolnivalónk lenne, vagy ilyesmi.  Hacsak túlzott kíváncsiságot nem bünteti a törvény.

Panda

Kedves Panda!

Ha őszinte vagyok, nem tudom biztosan - nem tudhatom, képzelheted, hogy ezt így explicit senki sem köti az orromra -, de egy-két elejtett szóból ez a gyanúm. Végtére is elég nevetséges lenne, ha most olyan emberek vizsgálódnának és ítélnének meg más embereket, akiket aztán szintén el kell temetni, nem? Aztán az is lehet, hogy túl sokat képzelek a Minisztériumról és egészen más logikát követnek. De gondolom, ennyire nem érnek rá amúgy, biztos vagyok benne, hogy közben nagy erővel mennek mindenki után, aki nyíltan vallotta Voldemort elveit, az kevésbé nehéz...
Őrjítő. Maradjunk ennyiben.
Anyát előléptették, miután, idézem, "kiiktatott egy körözött, roppant veszélyes elemet, ezzel nagy szolgálatot téve nem csak a Minisztériumnak, de a varázslótársadalomnak". Nem mintha ezt - megint csak - közölte volna velem bárki, de rakjuk össze a képet, azt a Bizonyos Vérfarkast megölik, anyát előléptetik, és anya hirtelen egy kicsit mintha kevésbé lenne idegbeteg, valahányszor rám néz. Ami azért messze nem oldja meg szerintem minden problémáját, sőt, érted, ez az egész azért... minimum érdekes.
Megvagyok, köszi. A sebhelyem egészen tűrhetően néz ki, bár utoljára Madame Pomfrey azt mondta, valószínűleg nem fog teljesen eltűnni. Viszont egyre jobban tudok aludni teliholdkor. Már amikor van kedvem aludni. Ha nem cseszett el minket teljesen és tökéletesen, hogy megéltük ezt a sok szart, meg megéljük az eljönvedő sok szart, a körülményeink azt hiszem, akkor is elcseszettek maradnak... te hogy vagy? Tudom, hogy most nem mehetsz haza, de mi újság a házatok táján...?

Üdv:
George