Gondos, apró afro-fonatokba rendezte a haját, amit különféle balzsamokkal puhított a könnyebb művelet érdekében.  Kevés smink, hogy csinosabb legyen, a ruhái is csak annyira kihívóak, hogy a fiúk szeme megállapodjon rajta, de a tanárok még félrepillantsanak elnézően. Erre jön a talár, amit nem kimondottan szeret, mert tucatot csinál belőle végsősoron és a pálca. Nagyon figyel rá, szorgosan gyakorol is ha nem látják, bár inkább a maga szórakoztatása végett, mintsem azért mert fejlődést remélne a dologtól. Szerette a mágiát, nagyon is, egészen elámult egynémely varázsló vagy boszorka alkotásaitól, de a végén mindig csak irigység maradt benne. Csoda kellene, hogy valami igazán nagy varázslatot elérhessen, ezt tudta. Egyelőre azzal is beérte, hogy kivívta a kellő népszerűséget hajrálányként a kvidiccs csapatban és gúnyosan mosolyoghatott a kevésbé csinosakra vagy ügyesekre. Mert ha másban nem is, táncban és hajrázásban van tehetsége, hajlékony is.
~Már csak két év…. mi az nekem….~ Elmélkedik az évzáró műsor vége után a tömegben sodródva és sóhajt egy nagyot. Kétli, hogy a nyáron be tudna pasizni hogy ne legyen lemaradásban egyik fő riválisával, Destinyvel szemben, de hát otthon magnix fiúkkal van. Igaz, kedveli az otthoni srácokat, csak épp a suliban nem tud velük villogni. Ha elmenne a nyári táborba (amire rámenne minden eddig spórolt pénze) akkor talán még teljesítheti a küldetést. Azok a szigetek amúgy is csábítóak, csak ezt az anyagi dolgot át kell gondolnia, mert jövőre is kell tanszert venni… Miért nem lehet dollárral fizetni mindenhol? Miért kell külön pénz? Ha valamennyit át is válthat nem sokat, így pár hetet mindig át kellett dolgoznia nyaranta a varázslóvilágban, ami nem volt kedvére, mert nem akarta megtudja bárki is rászorul. Ha tehette más országokba ment közvetítéssel, de az is macera és sok a papírmunka. Már előre fáj a feje ezektől a tervezésektől, de elkerülhetetlen dolgok voltak az életében. Azért zökken ki mert az egyik hajrás barinője bökdösi az oldalát, nézze meg Amadeust ahogy beszélget a többi sráccal. A vélavérű… bevallja tényleg jól néz ki, de Őt is irigyli, hogy semmit nem kellett csinálnia, csak örökölni egy kis vélaságot és máris befogadta a diri és ajnározza mindenki. Idegesítő. Persze ha neki tenné a szépet bocsánatos bűn lenne minden eddig felhozott vád, de ott még nem tartanak. Még. Bár lehet egy tanársegéddel izgalmasabb pletykákat komponálhatna magának, de lehet egy vélaleszármazott is megtenné. Köztudottan megy a nyári táborba is, de hát a diri fiának nincsenek anyagi gondjai… egyetlen szépséghibájának a beszédstílusát mondják a srácnak, bár Nafessa magában mindig is legyintett rá, tekintve odahaza ő maga is elég gettósan társalog, csak itt beszél szép „városiasan”. Nem mintha ő nem onnan jönne, de fogalma sincs mi a szakszó rá, mert néha még nyomdafestéket sem tűr a beszéde. El is engedi az egészet és szövögeti a terveit tovább, közben odaajándékoz egy lefitymáló pillantást az egyik béna harmadikos kiscsaj felé, hogy milyen szánalmas képet vág és vonul tovább. Még jó hogy senki sem tudja kihozni a sodrából, maximum az a Bowman nevű aki miatt több napig alig volt haja. Azt a srácot örökre megátkozná ha tehetné, de sajnos ugye korlátozott varázserővel bír. Van az a Potts nevű liba, aki még nem nézett tükörbe, bár hangja van, Ő is utálja, kár hogy elballagott, vele érdemes lett volna szövetkezni a srác ellen. Mindegy, majd valahogy bosszút áll, ezt eltökélte.