Annyira balga ötletnek tűnt, mikor a múltkori találkozásuk alkalmával megbeszélték Aleccal, hogy összefutnak egy vásárlás miatt Londonban. Vagyis nem volt igazán butaság, mert hát úgy érezte, hogy ideje lenne valami szép ruhát vásárolnia magának a bálra, de valahogy nem volt abban biztos, hogy Alec erre a megfelelő segítő. Hiszen egy olyan férfi, mint ő, aki magas körökben mozog, kifinomult izléssel rendelkezik és hát felnőtt, valahogy nem egészen illett Lemon világához. Mondjuk nem is értette, hogy hogyan tudtak ilyen nagyon egymásra találni, és hogy szökkenhetett szárba a barátságuk ilyen rövid idő alatt ennyire szorosan.
Azt azonban tudta, hogy már-már testvéri szeretettel viszonyult a férfihoz, és pont ugyanolyan fontossá vált számára, mint a többi testvére, hiszen sokszor nagyon egyedül érezte magát a családja nélkül a Roxfort falain belül.

Most pedig az esős és ködös hidegben, pulcsijában vacogva ácsorgott a megbeszélt helyen ahol is Alecet várta. A férfi már öt percet késett, és csak reménykedni tudott abban, hogy nem felejtette el a találkozójukat, vagy ami még rosszabb, nem azért nem jelent meg időben, mert késett, hanem mert nem is fog megjelenni, mert nem akar vele közösen mutatkozni.
Idegesen gyűrögette pulcsijának hosszú anyagát maga mellett, jobb keze pedig mintegy biztonságot nyújtva szorította táskájának vékony pántját.
Nem öltözött túl melegen, inkább kevesebb ruhát vett fel, felkészülve arra, hogy sokat fog majd öltözni. Azonban arra nem gondolt, hogy a mai napon ilyen hűvös lesz.

A hömpölygő és kellemesen kacagó embertömeg szinte már hullámzott körülötte, mindehol családok és barátok sétáltak, sokan hatalmas táskákkal, szatyrokkal. Először még kissé idegesen nézegette a sokféle embert majd szinte már felderült az arca, mikor meglátta a tömeg közepén Alecet közeledni. Arcára mosoly költözött, és gyermeki örömmel kezdett el vadul integetni a férfinak, ezzel sem leplezve örömét.

Egy egészen apró pillanatig azt hitte, hogy nem jön el.
Hogy feleslegesen ácsorog a csepergő esőben, hogy feleslegesen fürkészi a tömeget, az arctalan csoportokat tekintetével Alec után kutatva.
Fázott, és önkéntelenül is meggörnyesztette vékony testét, hogy a hűvös szellő kevésbé érje a bőrét. Már átkozta a butaságát, hogy nem vett fel kellő mennyiségű ruhát, de hát naivan azt hitte, hogy nem kell várnia a másikra, és ha a férfi pontos lett volna, akkor már valami meleg helyen melegednének. Mert hát van itt egy csomó menő üzlet, már amennyire utána olvasott a mágiamentes világnak.
Soha nem volt baja a muglikkal, sőt, az öltözködésüket is igazán szerette, így persze hogy örült annak, mikor a férfi felvetette, hogy esetleg itt is vásárolhatnak. Még egy héttel ezelőtt sikerült is kellő pénzt váltania, és csak most számolgatva és nézegetve tudatosult benne, hogy lényegében egy kisebb vagyonnal érkezett.
Mondjuk amúgy is elég tehetősek voltak, hála a szülei kutató munkájának és annak hogy egy különleges iskolát üzemeltetnek, ám ettől függetlenül Lemon mégsem volt az a lány, akinek bankkártyát és hitelkártyát adtak volna. Nagyon is megnézte mire költ. Nem volt spúr, nem sajnálta kifizetni azt az összeget, amit elkértek egy-egy termékért, de tény, hogy minden döntését átgondolta. Most először lesz spontán, és fog hallgatni Alecra.
Ujjával megigazította a kissé lecsúszott szemüvegét, majd mikor felemelte a fejét már meg is látta a távolban közeledő férfit.
Lelkesen ugrándozni kezdett, keze a levegőbe repült úgy integetett. Arcára megkönnyebbült mosoly kúszott, és mikor végre a másik megérkezett, akkor szinte már teljesen megnyugodva ölelte át annak derekát.
- Azt hittem nem is jössz! - bukik ki belőle, majd mikor a férfi arcon csókolja, kissé el is pirul. Nem ódzkodik a közelségtől, erről már tanúbizonyságot is tett az elmúlt időkben, azonban mégis kicsit meglepi ez a köszöntés, és kicsit saját maga is meglepődik hogy neki nem jutott eszébe puszival üdvözölni Alecot.
- Hercegnőt? Hát ahhoz kellene pár műtét szerintem, vagy legalább is nőnöm kéne itt és ott, hogy az lehessek, de igen, felkészültem. Hova megyünk először? Csak azért kérdezem, mert mehetnénk, ugyanis nagyon fázok! - karolja át magát amennyire tudja, és a fogai a mondat közben csak úgy csattognak.
- Lehet venni fogok egy kabátot is ....