Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Zachary Brian Rochester EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Zachary Brian Rochester EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Zachary Brian Rochester EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Zachary Brian Rochester EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Zachary Brian Rochester EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Zachary Brian Rochester EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Zachary Brian Rochester EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Zachary Brian Rochester EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Zachary Brian Rochester EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 44 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Zachary Rochester

Zachary Rochester

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kiefer Sutherland

»
» Vas. 14 Júl. - 19:07

Zachary Brian Rochester

Families are like fudge – mostly sweet with a few nuts.

Becenév:

Zach, APAA

Kor:

54

Származás:

Amerikai arany

Lojalitás:

Semleges

Képesség:

Legilimencia és oklumencia (született tehetség)


Csoport:

Mágiahasználók

Rank:

MACUSA

Play by:

Kiefer Sutherland

Karakter típus:

Sajátos




Cerys Rochester: A gyönyörű walesi nejem, immáron 35 éve. Marakodni is csak apróságokon tudunk. Londonban ismertem meg, még 16 éves koromban, az Abszol úton. Elkezdtünk utána levelezni, a többi pedig történelem. 3 gyerek, 4 unoka.
Isaac Rochester: Az elsőszülött gyerekem, ugyanolyan mogorva és savanyú tud lenni mint én, leginkább rám sikerült ütnie (sajnos), balkezességgel mindennel együtt. Walesben élnek a feleségével és az ikergyerkőceikkel. Auror volt, de otthagyta az állását.
Andrew Rochester: A középső gyerek, aki egy két lábon járó katasztrófa néha. Ripityára törte magát vagánykodás közben, ami igazából meg sem lep, de legalább észhez tért annyira, hogy elvegye a lányt akit szeret. Egy kisfiú és egy újszülött kislány van náluk.
Wyatt Rochester: Őt szerintünk elcserélték a Mungóban, de aztán rájöttünk, hogy nem, ő bizony a mi fiúnk. A három gyerek közül az egyetlen, aki nem Amerikában született. Mint minden gyerek, ő is a Roxfortban tanult, ahol szerintem már azonnal beleszeretett egy lányba, akinek ugyan be nem vallaná, de lobog a láng.
Maisie Cooper: Az imént említett lány, aki másodikos korától rengteg nyarat töltött nálunk, főleg ha a szülei elutaztak turnézás miatt. A fiúktól tanult meg angolul. Cerys szerint és szerintem is ideje lenne Wyattnek gyűrűt prezentálni, de hát még nem... A feleségem sárkányvadászatok alkalmával sokszor a kyōmachiyajában száll meg.

A szüleim már nincsenek közöttünk, de nagyon szerettem őket. Lenyűgőzve nézték a bűbetlenek világát a saját szemszögükből, imádták a Beatles-t, a családjukat és apám is hiába volt magas rangú MACUSA tisztviselő, mindig mások érdekeit vette előre és nem volt korrupt. Anyám auror volt.
A feleségem és a környezetem szerint egyszerűen reménytelenül optimista és nyitott vagyok. Ember centrikus. Nekem a tárgyalóasztalnál az a legfontosabb, hogy mindenki nyugodtan állhasson fel, otthon meg, hogy ne marja szét egymást a család. Persze az apai szívemnek kicsit fáj, hogy semelyik gyerekem nem él velem egy kontinensen, mert mindenki a briteknél vert gyökeret, de ez az élet rendje. Attól függetlenül amikor összeül a család, akkor próbálunk a kedvesemmel mindent megtenni, hogy Amerikában is otthon érezzék magukat, vagy mi megyünk a walesi birtokra. Azért megesik, hogy úgy beégetem a gyerekeimet, mint a rongy, de hát az apaviccek nemes intézményének mestere vagyok. A diplomáciából szerencsére nem lehet kiöregedni, viszont tetemes mennyiségű tapasztalatot lehet összeszedni a jövőre nézve. Igyekszek csak vészhelyzet esetén használni a képességemet, mert nem szép dolog mások fejébe belemászni. A legnagyobb küzdelmem a hétköznapjaimban, hogy bal kezes vagyok és maszatolom a tintát amikor levelet írok.


Majdhogynem életuntan baktatok anyámék mögött az Abszol úton, amikor anyám felvisít és elkezd ugrándozni. Ollivander pálcái?
- Gyere Zachie, te is tönkre tetted a pálcádat, meg én is. - vonszol anyám maga után be az üzlet.
- Ne csináld már... Különben sem tehetek róla, hogy ketté taposta egy kentaur. - mormogom, majd felnézek az üzletben. Nem a hihetetlen pálcakészlet, hanem egy vörös hajú lány üti meg a szemeimet, aki látványosan jót mulat rajtam és anyámon.
- Ah, Mrs. Rochester és az ifjú Zachary Amerikából igaz? Nézzünk pár pálcát, a fiatalembernek raktam félre egy igazán érdekeset.
Ahogy a balomba veszem a pálcát, azonnal tudom használni. 10 hüvelyk, cédrus, sárkányszívizomhúr mag, elég rugalmas.
- Fantasztikus! Jól ítéltem a fiatalembert meg! Várja csak meg az édesanyját kint nyugodtan, ő hosszadalmasabb. - bólintok egyet, majd megköszönöm és kilépek. Az új pálcát szorongatom, mikor gyakorlatilag az arcomba áll a vörös hajú lány.
- Zachie Amerikából ide Londonba jön pálcát venni? És Cédrus? Sosem verheted át a cédruspálcásokat. Cerys. - nyújtja a kezét a lány, én pedig kezet fogok vele.
- Nem szeretem, ha Zachienek hívnak, nem vagyok már öt éves. Zachary Brian Rochester, az Ilvermornyban tanulok.
- Hát én meg itt a Roxfortban, Griffendéles és azért dologozok Ollivander úrnál, hogy bejárhassam a világot.
- Én pedig azért vagyok itt, mert anyám auror és felrobbant a pálcája egy hete. Vagy itt vagy Japánban vesz pálcát.
- Érdekes vagy, Rochester. - nevet a lány, majd elővesz egy papírt és felír rá valamit, majd a kezembe nyomja. - Ha nem írsz, akkor téged is levadászlak ám. - azzal derűs mosollyal visszalép az üzletbe. Megadta a címét...

Természetesen az első adandó alkalommal írtam neki, úgyhogy ezért is állunk most a Roxfort Express mellett. Isaac és a barátnője jól elvannak, ők nem tanév miatt mennek be, de Andy és Wyatt még igen. Oldalba bök a nejem, amire kérdőn hümmögök egyet.
- Muglik 2 óránál. Az a cuki kis család, akik walesiül beszélnek a lányukhoz. - bólintok egyet. A lány valahogy úgy kilóg innen, mint egy szög a cipőből. A szülei is, de vannak még itt magnix családok.
A rövid kis beszélgetés alatt egyértelművé válik, hogy itt súlyos nyelvi akadályok lesznek, úgyhogy ráállítom a gyerekseregemet, akik hamarabb káromkodtak walesiül, mint angolul. Ahogy mozog a lány, ahogy beszél, süt belőle az idősebbek iránti tisztelet. Aztán kimondja, hogy hol tanult előtte. Cerys és én döbbenten nézünk a szülőkre, akik zavartan heherésznek.
- Tudják hogy van ez... A Tokyo Metropolitan Symphony Orchestra elsőhegedűse lettem, a nejem a Takeda gyógyszergyárnál kapott munkát. Japánban nevelkedett, de most hogy 11 éves lett, megkapta a Roxforti levelét is, úgyhogy amellett döntöttünk, hogy hazahozzuk tanulni. De amikor végez, akkor szeretnénk, ha tovább vinné a hegedülést.
- Fiatal még. Majd eldönti a sors, hogy merre viszi.

Négy évvel később, nyáron, igen szép időjárással áldott meg minket Vermont. A fiúk a tóparton bolondoznak, Andy repülő seprűről ugrál a vízbe. Egyedül Maisie és Wyatt ülnek az egyik fa árnyékában, valamiről elmélyülten diskurálva.
A feleségem a vállamra hajtja a fejét.
- Fogadunk? - rám vigyorog, én meg csak elnevetem magam.
- Egyértelműre? Minek. Hiába van köztük öt év, Wyatt ki fogja várni az idejét. Nem tudom honnan van annyi türelme.
- Vannak dolgok amikre érdemes várni. Írt Maisie apja. Vettek a lányuknak egy kyōmachiya-t, tán már most felfigyelt rá a Kiotói Szimfonikus Zenekar. - sóhajt egyet.
- Bármennyire is van a hegedűjére tapadva, mint kacsa a vízre... - egy kis sóhajjal kettejük felé bökök. Elég egy percig nézni őket. A tekintetük, amikor a másik éppen lepillant. Nem vagyok költő, hogy szavakba foglaljam.
- Wyatt Ignatius! -ordítja el magát Andy és sikeresen fejbe dobja az öccsét egy kvaffal úgy, hogy elájul.
- Andrew, az anyád kiskésit, hányszor mondjam még el... - a feleségem mint egy tomboló sárkány veszi üldözőbe Andyt. Ezek a mi idilli nyaraink.

- Végeztem. Felmondok én is és Isaac is. - motyogja a fiam a kiotói ispotály folyosóján. Két évvel ezelőtt elszakadt benne valami. Nem volt benne fény, öröm, elvették tőle ami igazán fontos volt neki.
- Nekem meg tollas a hátam, igaz? Miféle nem éppen szankcionált módon akarjátok megkeresni a tettest, hm? - a válasz csak egy tekintet, hogy nem akarom én azt tudni, MACUSA vagyok.
- Mellette maradok. Még mindig életveszélyben van. - én csak bólintok egyet. Felnőtt, majdnem 30, tudja mit akar és mit csinál. De attól azért tartok, hogy nem Azkabanba kerül a tettes, ha megtalálják.

Andyék állnak az ajtóban és hiába fog egy pólyás csecsemőt, azért is mutat az orromba egy V-t.
- Négyes számú unoka elkészült! Két fiú és két lány nagyapja vagy, papus.
Én pedig majdnem könnyes szemmel veszem át a picike lányt.
- Üdv ezen a bolond és vad világon, legkisebb Rochester...


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Kedd 16 Júl. - 18:26

   
Gratulálunk, elfogadva!

   
Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


   
Kedves Mr. Rochester!

Végre egy normális család, sehol deviancia, Önök majd igazán kitűnnek.
Biztosan nagyszerű ember és odaát megbecsülés övezi, kevés a jó diplomata és optimizmus, legnagyobb hibája legyen a tintamaszatolás, ezt biztos kedves mosollyal nézik és hogy várják már leveleit azok, akik Angliában maradtak.
Számomra igazán megható volt, hogy amerikaiként is mennyire kötődik hazánkhoz. Hogy édesanyja, szinte rajongva kiáltott Olivanderért és Önök nálunk vettek pálcát, bennünket szerettek, amikor odaát várta magukat az a nagy nemzet.
Hogy az Önök élete milyen szépen összefügg, szinte egységet alkot ez a több szál egyazon tőről, csak gratulálni tudok, mind a legkisebbhez, mind famíliájukhoz, hogy ennyi felől fognak összetartozni.

Azt hiszem nem csak én várok repesve kalandjaikat, de mind kíváncsiak leszünk a folytatásra és arra a sötét alakra, amit most már minnyájan üldöznek.

Hát ne várakoztassa meg a többieket!

Üdvözlettel: Clive S. McGonagall




    Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Eddig történt A Főnix Rendje listája

   

   
Vissza az elejére Go down

Zachary Brian Rochester

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Wyatt Rochester
» Brian Yves Ogdean

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-