Talán én vagyok defektes, hogy eddig csak idétlen srácokkal hozott össze a sors, s így megjártam már egy-kétszer. Nem keresem a nagy Őt, sosem kerestem, gondoltam, majd egyszer betoppan hirtelen az életembe, és akkor azt majd érezni fogom. Nos a helyzet az, hogy ugyan még csak egyszer találkoztam veled, már is olyan mély benyomást tettél rám, hogy én magam is csak pislogok és nem hinném, hogy a szőke fürtjeid vagy a cuki akcentusod lenne mindennek az oka.
Udvarias vagy, művelt és rendkívül okos, ami kissé rosszul esik, mert még nálam is többet tudsz. Azt hallottam másoktól, hogy nem vagy túlságosan kedves vagy éppen barátkozós típus, én azonban nem így érzékeltem. Rám borultak a könyvek a könyvtárban az egyik ismerősöd miatt, s míg ő félve elrohadt, te segítettél nekem. Persze közben szemügyre vettem azt az egy könyvet is, melyet nem csak úgy a többivel vert le a barátod, s így fény derült az én Shakespeare mániámra is. Sokakkal ellentétben azonban te nem tartottad ezt gáznak, sőt, kiderült, hogy te is szereted Shakespearet, s a beszélgetésünk innentől már csak úgy siklott a maga kis útján.
Hogy találkozunk-e még? Ebben biztos vagyok, hiszen az évfolyamtársam vagy és még a házunk is megegyezik. Túl tökéletesnek tűnsz, ami talán már zavaró is, arról viszont sejtelmem sincs, hogy Voldemort követői közé tartozol, ahogy azt sem tudom, hogy a családod mennyire aranyvér mániás. Talán velem sem állnál szóba, ha nem lennék legalább félvér, vagy téged hidegen hagynak ezek a rokoni szálak? Nem tudom, ahogy még oly sok mindent nem tudok rólad, de szeretnélek jobban megismerni, mert mint azt már mondtam: nagy hatással voltál rám.

//PB-hez ragaszkodnék (esetleg még Bob Morley jöhet szóba), a név csak ötlet, nyugodtan cserélhető. A későbbiekben szerelmi szálat tervezek, de természetesen lehetnének itt kisebb-nagyobb bonyodalmak a lojalitás meg a rokoni kapcsolatok miatt. Nagyon várlak, ha megérkeztél, kérlek küldj egy pm-et!  :$: