Már megint itt van, pedig hol lenne tulajdonképp máshol, már ez az otthona - ismét, emlékezik lustán, a szalon egyik magas támlájú székében összegombolyodva, mint egy macska, végül is az teljesítmény már, tőle mindenképp - és ezt ki is használja, feltűnik, mikor éppen úgy hozza a kedve, mintha sosem tagadták volna meg itt a létezését is. A háború dicstelen vége persze ide vezetett, az apja eltűnni kényszerült, és hogy ez a pestis még azelőtt visszaédesgette magát, nem több, mint balszerencse, neki pedig el kell fogadnia, hogy ez is épp olyan jó döntés, mint minden más, amit ennek a családnak a feje meghozott - de miközben az egyik, már talán kényelmetlenül hosszú copfjával játszik, arra a következtetésre jut, hogy akárhogy nevezzék is, ez az ember egyszer meghalt már, és mégis el akarja foglalni az ő helyét. Elégették a holmiját, képéit, emlékét is behintették sóval, és titokban visszamerészkedett, benézett az üres falak közé, és ha módjában áll, nem hagyja ott, minek figyelmeztetni az eljövendő generációkat ballépésekre? Elégetheti megint, ha lassan is, lassan és örökre.. - Azt hittem, ma bent alszik. Biztosan sok munkája van. - dehogy hitte, ép elme nem alkalmazna egy árulót, főleg nem a háború idején. Bizonyára a neve nyitott neki ajtókat, és bizonyára nem félt ezzel úgy visszaélni, mint itt vélt helyével. Kihúzza magát, kérdőn, számonkérőn figyeli mozdulatait, ha akarná, se hazudhatná, hogy bár bebocsájtást nyert, általa ugyan elpusztulhatna odakint maradéktalanul - Anyja lefeküdt már, gyengélkedett, ha őt keresi. Ha vacsorázni óhajt, már megterítettek. Nem szégyelli magát, amiért anyját mond, az anyja úgyis némán sírt utána, és mindenét odaadta volna, hogy újra itt tudja - még valami, amit nem lehet neki megbocsájtani, ha nem elég, hogy boldogtalanná tette az apjukat. Most tehát csak ez utóbbiban egyeznek, és abban, hogy nem ismerik egymást - ilyen ismeretségekhez pedig senkinek nincs étvágya, jobb azt valamibe.. elfojtani.
Csak érdekből és úgy, mintha legalábbis házam becsületét mentettem volna meg, ama óvatos és mégis sorsdöntő segítéssel, a rohadék ne kerüljön börtönbe. Egy kérdéses időpontban alibit hazudtam, mint Ómega megbecsült, szépreményű halhatatlana, selymes átveréssel a mérhetetlen eleganciám kesztyűs kezével, olyan megingathatatlanul, csak mert tartoznia kell nekem. Csodás nap ez, feljegyeztem a kéménybe korommal, leköteleztem, tartozik és íme keblemre apai kegyét most, hogy a tékozló visszatért. Belépésem után itt ez a báb, akit sikerült teljesen képére formálnia, épp csak nem annyira rusnya, inkább tőlem örökölte ezt a fitos pofázmányt én a még józan, fiatal anyjától. De későn jött, fertőzött lett, eszköze a vén gecinek. Rápillantok, lustán és érdektelenül, mert feladtam már minden testvérem megváltását, vagy csak nevezzünk engem nyugodtan rohadéknak. Az aranyos kislány aranyos álcája, Richard biztos bedőlt volna neki. - Ma nem, kedvesem. Nos, a munka sosem kevés, de az időt nem rabolhatom el mindig a családtól. Mosolyom széles, de az iróniát csak az nem látja benne, aki vak a finom gúnyra, úgy hiszem van elég okos hozzá. Mert semmi időt nem pazarolnék erre a felesleges színjátékra Luther színházában. Milyen mereven ül, agyában vajon mi játszódik le? Anyámat, amikor említi, szám szeglete undorra ráng, őt is úgy nevelték, nehogy szava legyen, csak harmadik és leány, valahol a leghátsó sorban. - Én őt nem keresem, de bizonyára, az alkohol hosszútávon káros lehet, jó példa ez neked. Remek. Te már vacsoráztál, vagy neked nem engedi meg, hogy a jobbján egyél? Halovány mosoly az elnyomottnak. Hiszen a hangját felemelhetné, nem csak akkor lesz ember, ha valaki magzatát kell kötelezően kihordania. Előremegyek, majd jön, ha eldönti mennyire akar rongy lenni, Lutherből könnyen kinézem, nem engedi az asztalhoz csak mert nő. Soviniszta idióta, de Rhea agyán talán már csak a lobotómia segítene.
Zene
Original By: WeiWei
I solemnly swear
I am up to no good
Rhea Avery
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Kedd 6 Aug. - 14:12
Azért azt el kell ismernie, őt kevésbé gyűlöli, mint a másikat - a másik igényt támasztott mások figyelmére, gyámolítására, mintha ez elismerendő lenne, mintha életmódjának állandó konzolokra kellene támaszkodnia - de korbácsolja a puszta jelenléte mindazt, amiben eddig itthon létezett. Meghalt, úgy is kellene maradnia, ha igaz minden, amit az apja mondott, közösséget vállalni vele még kényszerből sem jó, és itt van ő, a minden helyet betöltő, épp csak nem jutott elég ideje, hogy ezt megmutassa. Véget ért a háború, neki pedig el kell viselnie a begyűrűző fertőt, addig biztosan, amíg nem találja módját, hogy vagy megbékéljen vele, vagy eltűntesse. - Én úgy hallottam, van más elrettentő példa is itthon rajta kívül. - jegyzi meg félhangosan, míg követi az étkezőbe, bár egyetlen apró része sem kívánja ezt a helyzetet, nyilván már jó előre telítődtek egymás jelenlétével, és most az anyjuk bágyadt részegsége sem oldja majd a hangulatot - két idegen ül le az asztalukhoz, de semmi részvéttel nem lehetnek egymás élete, viselt dolgai iránt, a szándéknak is híján vannak, talán valami tanult vérségből. - Itt foglalok helyet: a vacsorával pedig megvártam. Ha nem keresne mindegyre hibát, talán azt is élvezheti, amit úgy hívunk, elemi udvariasság. Kihúzza az asztalfővel szemben letett széket, és minden további magyarázatok nélkül leül - micsoda egyszerűségre vall, hogy úgy gondolja, az apjuk egyként kezel mindent, csak mert ő maga is meghasonlott végül.. Az anyjuk már nem ülhet asztalhoz, mióta kijátszotta a maga kártyáit, ő pedig, mint egyedüli örökösük, igazán nem ehetett volna a szobájában, vendégségek alkalmával egy kisasztalnál, mint a gyermekek. Míg tálalnak, néma: nem biztos, hogy nyer vele, ha megpróbálja kiintrikázni innét, de gondolatait nem a feltámadó szeretet vagy félelem fűtötte - az apjuk valamiért kinyitotta az ajtót a meghalt előtt. Kell, hogy legyen rá oka. - Nem ismerem az ízlését, így ma csak hagyományos ételeket eszünk. Bár nem értem édesapánk minden döntésének eredetét.. nem áll szándékomban az itt tartózkodását megnehezíteni. Dönthetne ön is úgy, hogy nem ragadtatja magát hímsoviniszta megjegyzésekre.
Kezdőlap
