Már egy ideje megbeszélték, hogy kilógnak még télen Londonba, így Archer egyik reggel fel is rázta Kaloyant, hogy ma menjenek ez a szombat tökéletes, nincs plusz munkája sem, szóval öltözzön gyorsan és menjenek is. Archer is gyorsan magára kap valami ruhát, épp egy fekete farmert és egy fekete pólót, amire ő maga festett kékkel valami holló skiccet fröcskölős módszerrel pár éve, csizma és kabát, majd húzza is a másikat, hogy elvezesse egy titkos járaton át ki a birtokról, ahonnan már lehet hoppanálni.
-Bízol bennem ugye? - Kérdezi, mert ehhez az is kell, de ha pozitív választ kap akkor megfogja Kaloyan kezét mosolyogva és némi köldöknél való furcsa rándulás után az Abszol út egyik mellékutcájában vannak.
-Na végre! Hol kezdjünk? El akarok menni a pálcáshoz, meg kell festék is, meg Neked ami kell és akarok veled forrócsokizni, itt az egyik helyen annyira jó a forrócsoki hogy meg KELL kóstolnod. Vajon ciklámen is van a gyógynövényesnél... ahm... merre? - Mereng el két lelkesedés között, de látszik élvezi hogy kiszöktek és együtt mászkálnak itt. A másik kezét elengedte, hacsak nem szorítottak rá és szorítják most is, mert akkor nem veszi el. De akar Desnek venni valami vaskos könyvet is, csak a témát nem tudja, valami kalandregény kellene, hm.

Elkapja a hév, ilyenkor megállíthatatlan, mert épp aktívabb korszakát éli, hogy túllendül a karácsonyi punnyadásán, amikor is csak leült a sarokba olvasni és kelletlen szólt rá a diákokra a folyosón halkabban és óvatosabban, olyankor nincs kedve másokhoz beszélni és prefektusoskodni. De végre átlendült a csendes korszakán és újra noszogatható. Azaz most ő noszogat, Kaloyant, el is kapja, húzza, de megvárja az alkotást, nézi mi kerül a cipőre.
-Vidám vagy? Vagy csak már nem félsz? Úgy tetszik de nem tudom mire utalsz. - Mered a cipőre, a verseket ezért imádja, sosem tudja mi lehet a helyes megoldás, főleg mert nincs is, de ő maga keresi, ellenben most megkérdezheti a költőt, ami segítség azért. De utána már cibálja, menjenek, menjenek, még ilyen tájt nem találják meg őket, nem figyelnek, álmosak a népek, ők pedig kiszökhetnek. A pólóra szórakozottan közli ő készítette, nem nehéz, fest Kaloyannak is ha a fiú akarja, csak mondja milyet szeretne és milyen színben. Aztán ahogy elhangzik bíznak benne széles mosollyal hoppanál kézen fogva a másikat.Az Abszol úton már elégedetten vesz egy mély levegőt, szétnéz és sorolja is mikre vágyik, noha nem hadar, de érezhetően izgatott - magához mérten.
-Mindenfélét. Jó, akkor mindent és féléket. Csak növény, nem gyógy de szép, a pigmentjei kiváltképp, akarok a bíbor színhez szerezni. A leheletem nem fogja meg csak a nyelvem ha megeszem! - Ölti rá szórakozottan a másikra a nyelvét, majd nevet, elengedi a kezét és a levegőbe szimatol, szereti a sokféleséget. Arra figyel fel, hogy nyújtja felé a fiú ismét a kezét, majd elvigyorodik a hexameterségen, a hollón. Ahogy pedig szaval Kaloyan felcsillan a szeme, adja kezét, de elslisszantja a másiké mellett és elvezeti Kaloyan derekára, hogy átkarolja inkább, majd együtt fejezze be a verset vele.
-"Sohamár!" - Nevet a másik nyakába, imádja ezt a verset! -Imádom Poe-t, főleg ezt a versét! Gyere, nem hagylak el ne félj! Tudod mid leszek?
Míg fönn a nap, s fény vesz körül,
nem távozik tested mögül.
Majd röviden, majd meg hosszan,
állva, ülve csak veled van.
De ha a fényt búra váltja,
testednek e hű barátja,
észrevétlen odahagy,
s a sötétben magad vagy.
Az vége csak akkor igaz ha nem mellettem alszol, persze! - Nevet rá, dehogy hagyja elveszni, mellette marad, elválaszthatatlanul. -Milyen dolgok érdekelnek? Könyvek? Hangszerek? Seprűk? Főzetek? Az édességboltba bemegyünk, veszek Neked mindenből egy keveset, amit a suliban majd megkóstolgatunk. Ha már jó a kedved velem azt szeretném ha kitartana! - Bólogat, majd eszébe jut valami, kellene Kaloyan véleménye.
-Te Kal, szerinted mit takar az, hogy valakinek tetszik valaki más? - Ha már Des szerint neki tetszik Kaloyan... ő maga nem igen van tisztában az ilyen határokkal, de Kaloyan művészien fogalmaz, szereti hallgatni, ekképp a véleménye is egész más köntösben lesz valószínű. Ha nem húzódnak el akkor nem zavartatja magát a másik derekát átkarolva terelgeti merre sétáljanak és mutogat mi merre leledzik. Elsőnek a pálcaboltot célozza, de bárhova lekanyarodik ami Kalt megfogja.

-Hmmm... de most hol az ellentét? Inkább szinkron van: boldog vagyok, boldog vagy és fordítva, nincs ellentét. Hacsak nem vesszük alapul az előző alkalmat, amikor úgymond ketten voltunk, mert akkor szomorú is voltál, de örültél aztán. Azt hittem némi félelmet kiváltanak azok a napok, de jól teszed, hogy nem félsz, nincs is miért, vigyázunk Rád. - Mosolyog szélesen a fiúra, örül, hogy nincs gyomoridege a teliholdtól és nem aggódja túl. Puszta logika és megfontolás és elkerülhető minden baj, ahhoz hogy ne legyen nyúzott és fáradt majd rendesen eszik és pihen is majd sokat, megoldják.
Egyszer itt, egyszer ott, máris London macskaköveit tapodják és még sok sem kell, hogy kezük egymás derekára találjon, mint egymásba kapaszkodó szavalók minta párosa. Előtte még bólogat bőszen, hogy vesznek mindent, akár cikláment, nem mérgező, tehát ehető, ámbátor inkább más nyelvszínező rágcsát venne barátjának ami finom is.
Nem is titok, ha Kal állandó társat remél, akkor megkapja, Archer nem szándékozott elhagyni mint plüssmacit a tömegben a gyerekkéz.
-Ahm, most is kinn tudnánk maradni a birtokon, de ahhoz hideg van és kényelmesebb az ágy. De igen, elvileg nem szabad együtt aludni, bár nem értem miért, egyáltalán tiltja e bármi, de nem volt rossz együtt elaludni és együtt kelni, csak szokatlan, mindig egyedül aludtam előtte. - Érdeklődve pislog le a mellkasán portyázó ujjakra, furcsán mókás érzés, nem szoktak ott sokszor hozzá érni. Inkább megkérdi Kal merre menne, de úgy fest az étel-ital lesz leginkább terítéken a pálca után. Magától is így haladna, így akkor több idő marad ezekre, örvendetes! El is indul Olivander felé, de sétálva felteszi a kérdést, amire nem épp választ kap, inkább tucatnyi kérdést. El is gondolkodik egy pillanatra, hiszen nincs oka nem válaszolni.
-Nem tudom, nem tudom pontosan definiálni mit is takar, ezért kérdeztelek Téged, mert Téged könnyen megértelek. - Fura vagy nem fura, Kal elvontsága számára fekszik, Viviana objektivitása a másik, amit könnyen befogad, noha Des utalásaival sincs gond igazából. Lehet inkább csak nem tenné fel ezt a kérdést akárkinek, valószínű. Ezért is lepődik meg végképp, mikor felé fordulnak és szavalni kezdenek, majd kivételesen ki is fejtik. Megtorpan és csak félredöntött fejjel szemez a másikkal pár másodpercig, majd újra szórakozottan mosolyog.
-Tényleg? Sosem tetszettem még senkinek. Legalább is nem mondta senki. De visszatérve, Destiny szerint tetszel nekem. Sokat írtam Neki Rólad és szeretek is Rólad írni. Vagy megosztani egy költeményed, mert tetszik. De ha kedvellek tetszel is? Vagy tetszel mert kedvellek? Vagy ez csak a külcsín, mert helyes vagy? Vivana szép és kedvelem is, akkor Ő is tetszik? Sosem foglalkoztam ezzel, talán mert anyám erőltette, vagy csak mindig erőlteti minden a témát és gondoltam ez úgy adja magát, de Des bogarat ültetett a fülembe és gondoltam megkérdezlek. Én miért tetszem? Vagy honnan tudod tetszem? - Szakad ki belőle a kérdéssor, hiszen nincs ostoba kérdés, maximum ostoba válasz, apja első leckéje beléégett. No meg noha Krum vörös arccal tekint a világba Archer nem, inkább érdeklődő, lába automatikusan viszi a pálcás felé, érezhetően barátjára fókuszál, mit felel, hogyan érvel, ha ugyan megteszi a kedvéért.

-Elég világos van ahhoz hogy száműzd a sötét dolgokat. - Bizonygatja, hogy nem kellenek ide a depresszív gondolatok olyan dolgokról, amik nem is depresszívek, hiszen egy kis harapás, el kell fogadni nem rettegni tőle. Persze Archer sarkít, egyszerűsít, hiszen nem ismer minden változót, így az egyenlet is megoldható marad egy ismeretlennel. Emiatt is bólint csak szimplán, hogy vigyáz persze, mi sem természetesebb ennél.

-Mit gondolnának, alszanak... Ahm... nem is tudom, ha egyedül alszom annyit forgolódom amennyit akarok, akkor kelek amikor akarok. Ha velem vagy ezt nem tehetem meg, de mégis jó, kényelmes a tested melege, meg érdekes hogy ölel valaki és szuszog rajtam. Ellazít. Szerintem mélyebben is aludtam emiatt nem forgolódtam, hm. - Vonja le mindkettejük számára a következtetést, hogy végül is nem veszt semmit, ha a másikkal alszik és nem egyedül, mindkettő jó, mindkettőt szereti. Arra figyel fel aztán abbamarad a mellkasán való ütemes puha-lágy ujjkoppanás, megtorpanás jön és sápadtság, kíváncsiskodás.
-Igen, Te. Egyszer megnéztem alaposabban az arcod míg olvastál a kanapén, szerintem nagyon szép vonásaid vannak, tetszik a szemed is. A kezed és az ujjaid.. szépek. Viviana is szép, miatta néztem meg jobban a Te arcod is mert nem szokásom, de kedvet kaptam és mire észbe kaptam már lerajzoltalak hogy elküldjem Desnek. - Mert mindkettejükről csinált portét és elküldte, meglepően könnyen vázolta fel a lapra az arcukat. Menne tovább, de megállítják, így csak néz a másik helyesnek vallott arcába, hogy mi lelte így az utca közepén, még odébb a pálcástól ahova tartanak. Archernek ugyanis nem fura haladni és egyszerre sok dologra figyelni, de mivel Kaloyan arra kéri egyetlen dologra fókuszáljon, hát megteszi, főleg mert épp a kérdéseire adják a választ, gondosan raktároz el a tudata minden szót és lélegzetvételt a másiktól. Igaz, feltekint a szomszéd ház ereszére, hogy vágy? Elektróda? Bizsergés? Nem is tudja... érezné? Aztán mire kitalálná megint szavalnak neki, így félredöntött fejjel mosolyodik el, nohát! Látszik kell némi idő míg újra és újra végigmondja magában a hallott verset, értelmezi, nem zavartatva magát hogy szüntelen kerülgetik ki őket a siető boszorkák és varázslók. Aztán egyszer csak beszívja ajkait, rátekint a másikra, mint aki talán végre sejteni kezdi a dolgot.
-Szeretsz hozzám érni és szereted ha közel vagyok fizikai és metafizikai értelemben... de ezt folyamatosan érzed és meg akarod ismerni minden arcom, hogy érts, hogy velem lehess. Hmmm... Tényleg bizseregsz ha hozzám érsz? Akkor is ha én Hozzád? - Simítja a kezét a másik arcára, egészen ráfekteti és nézi érdeklődve, hogy ez vajon jól esik vagy sem. Ő még szokja ezeket, mert kellemes más bőrét érinteni, azok bársonyos ruganyos puhaságát, lüktető drapériáját. Ám is fejébe ötlik valami nála nem kerek, jól esik máshoz érni de érezné megzavarodna a feje vagy bizseregne mindenhol, fogdosná a másikat mindenhol. Pedig érdekelné a dolog, nem tudja milyen.
-Ha csak szimplán jó de nem bizsergek az baj? Mert kíváncsi vagyok Rád és nyugtató is, szeretek Veled lenni, de nincs áramcikázás, az amúgy sem olyan jó, nem tudom... lehet nem tudok olyat...? De akkor hogy váltom ki? - Húzza el a száját, kicsit félrenéz a macskakőre, magában kutakodik, de a kezét ott felejti hacsak el nem veszik, nem tudja mi lehet a jó válasz, kedveli Kaloyant, nem zavarja ha fiú.

Más lehet keresett volna ok-okozati összefüggést a ritka együtt alvások és a jó illat között, Archer nem ez a kategória volt, ő csak elfogadta, hogy a dolgoknak így kellett elhangozniuk, hogy kerek egészt alkothassanak.
-Nem szokott érdekelni mit mondanak mások. De jó, aludjunk együtt akkor mikor kevesen vagyunk a szobában vagy hasonló, akkor kevésbé lesz feltűnő. Tényleg finom? - Szagolja meg önkéntelen a ruháját, majd mosolyog, ezt se mondták még neki, hogy jó lenne az illata. Nem tudja az mennyivel jobb bók vagy épp helytálló-e az hogy a másik meg helyes, avagy szép, részletkérdés. De azon nevetnie kell hogy Des már fogalom lett, túlnőtte személyes varázsát hála Krumnak.
-Nem, nem illusztrálok sehova, Destiny az amerikai barátom, vele levelezem. Majd meg fogom látogatni hamarosan és megismerem a barátait, Willt és Sethet. Ha Ő jön majd be akarlak mutatni Téged meg Vivit is. - Ez a terv, aztán meglátjuk mi hogyan alakul, összejön-e, de azért reméli, mert érdekli mi van a lánnyal a tengeren túlon. De most jóval égetőbb felderíteni valói vannak, így a saját érzései, az általános érzések és vágyak, maga Kaloyan, hiszen nincs hozzá kincsestérképe, nyitott könyv a másik, de valami egészen egyedi nyelven íródott, fél hogy félrefordít esetleg valamit és lemarad vagy épp kimarad valamiből. Ez a mindenféle vágyakozás egy ember iránt meg új számára, próbálja követni, nem elengedni a fonalat, hiszen most koncentrálni kell, labirintusban gombolyagot felgöngyölíteni, kitalálni és betalálni, előbb be, ki ráér, tehát együttlevés így vagy úgy, érzések tömkelege a gyomorban, ami nem a kajától alakul ki, hanem egy érintéstől, érdekes. Ki is próbálja hogy Kaloyan akkor is így érez ha ő ér hozzá és nem Kal nyúl érte, de úgy fest a lehunyt és elnehezült pillákból hogy igen, működik. Igaz ő maga nem érez semmi különöset, kellemes és puha, meleg, mivel elöntötte Kal arcát a pír.
-Hm... majd figyelem magam hányszor gondolok rá, egy stat... - ...isztika, igen, azt akart vezetni de nem tudja befejezni a lehetetlen gondolatot, mert beléfojtják egy pillekönnyű, habosálllagú csókba. Eleinte pislog értetlen, majd elragadja az érzés, hogy mennyire különös érzés ha ajak érint ajkat, ahogy a száj automatikusan mozdul a másikat követve, hogy apró szívást érez az alsón, ami leheletnyi sóhajt csal ki belőle, mert finom, nagyon is. Mire felfogná, mire belejönne hirtelen vége, lassan nyitja el szemeit és kezdi megérteni miféle bizsergést emlegetett a másik, ahogy a saját száját tapogatja.
-Hú de forró, mintha lávát ittam volna... - Most érez valamit, nem tudja mit, de utána megy, a másik álláért nyúl és már hajol is, hogy utánozza, nem érdekli a sok megbotránkozó tekintet, el van varázsolva és valami teljesen újat tapasztal a csókolózással, az ajkak összesimulásában, ebben a nedves gyönyörködő cselekvésben. Talán kicsit jobban elnyújtja mint partnere, ám nem bánja, minden pontját össze kívánja puszilni a másik szájának.  
-Ez finom... nem gondoltam volna ennyire! De ez kényelmetlen, majd ha forrócsokizunk és ülünk, úgy is azt csinálják a többiek, már értem legalább miért! Gyere, Olivander után odamegyünk! Vajon akinek a pálcája elfogad azzal jó a csók? Vajon csináltak már ilyen kutatást? Neked is jó volt? Neked is ég a szád? Csókolóztál már mással is? Én még nem, Te vagy az első. - Magyarázza csapongva és szórakozottan míg belekulcsolja a kezét Kaloyanéba és megáll a pálcás előtt. -Benn ne csókolj meg, elfelejteném mit akarok... igazság szerint újra végig kell gondolnom, mert... ez nagyon eltereli a figyelmem, hmm. - Ejj, hát igen, rendet kell odabenn tennie mielőtt csapongva kezd el kérdezősködni, az nem lenne jó, pedig sok kérdése van nem akar kihagyni semmit, de ha megvan és nincs ellenvetés belép, bár a csókot tényleg ki kell hagyja, különben felesleges is bemenni.

Érdekes, ma is megtudott magáról valami újat, miszerint jó az illata. Majd próbálja tartani a tendenciát és nem leizzadni vagy kihagyni a fürdést, főleg nyáron. Néha elragadja a festés...
-Viviről? Ahm, kedves lány, bár morcosnak adja elő magát. Okos és leleményes, mindenről van véleménye. Elég magának valónak vallja magát, de én is, szóval ez nem tudom mennyire helytálló nálunk. Mi érdekel vele kapcsolatban? - Emberek leírásában nem szokott jeleskedni, konkrét kérdésekre inkább tud választ adni, mert emberekről nem érdemes elmélkedni, ezt hamar megtanulta, nem is szokott. Ellenben érezhetően fix terv be akarja mutatni Desnek Kal-t, várja már. Igazából Kalt Vivinek is bemutatná, de nem tudja mennyire lenne termékeny társalgás, Vivivel kettesben sem egyszerű valahogy. De talán majd egyszer!
Főleg mert teljesen kimossák a gondolatait aztán mindenféle ki tetszik és miért témakörben, mert ajkára tapad a fiúé, lágyan, puhatolózva, a kellemesség mámorában úszva. Annyira új ez az egész dolog Archer számára, hogy eleinte nem is igen tudja hova tegyen gondolatokat, érzelmeket, vagy szimplán a kezeit, hol fogja a másikat.
-Ah, kipróbálhatjuk azt is, de nem erre gondoltam... nem tudom mire gondoltam? - Elfelejtette. Szökő évente egyszer fordul vele ilyen elő, de az egy perces pusziáradat mókásnak tűnik. Vajon mindet a szájára kapná? Hmm, később kitalálják, most ki akarja deríteni ez mi volt, hogy jött, meddig tartott, mit okozott, hát elnyújtja, beleszalad, belesimul, belesüpped, de közben felélénkül, felhevül és hullámzik lassan a mellkasa és a gyomra is a kusza légzésektől.
-Tényleg otthonosan mozgunk benne. Érdekes! - Mintha minden adná magát a csóknál, legalább is köztük, másnál is adná vajon? Az is ilyen biztos lenne, mint ez? Kérdések tucatja kacag az elméjében, hogy valami egészen máson fog mostanában agyalni.
-Hát nem? Ott nem lesznek körülöttünk emberek és szorosabban tudunk lenni, hosszabban. - Ez a hipotézis, le kell tesztelni! Mit ér az elmélet ha nem lehet egy kis empirizmus mögötte? A kávézó tehát jó lesz, de előbb a pálca, igen a pálca...
-Igen? És jól vagy rosszul más? Vagy összehasonlíthatatlanul más? Kivel csináltad már? Mikor? Velem miért akartad? Mással is akarod? - Archer ha egyszer belelendül... ellenben érezni tényleg csak kíváncsi és nem tudja mi illő kérdés és mi nem, hát gyermeki őszinteséggel veti bele magát a másik válaszaiba is ha megkapja azokat. De most fókusz, hiszen pálcát érintő kérdések, személyiségjegyek, minden egy csokorba, újra rakhatja bele szálanként, felépítve szép csokorrá, ne csak összecsapva.
-Húha... az nem feltétlen jó. Ha tanulok ne csókolj meg, mert nem fogok tudni tanulni! Nem kell elengedned, csak ne csókolj meg, akkor nem megy majd a kérdés semmilyen szempontból! - Nevet, majd jobban rászorít a másik kezére el ne engedje már Merlin szerelmére, jó ez így. Mások véleménye meg nem érdekli, Olivander is kutató szellem, nem a porhüvely fogja érdekelni vagy azok összekapcsolódása.
-Mindenképp, sok édességgel is, illattal is! Hm... ahh... szóval a pálcák, Kaloyan... - Nevet megint, de inkább könnyedebben kezeli a dolgot és belép a boltba, megvárja a másikkal az oldalán míg a tulajdonos előbotorkál hátulról. Rögtön bele is csap a közepébe, hogy tanulmányt akar írni a pálcák és gazdáik személyiségbeli kölcsönhatásairól, tehát főleg kölcsönpálcák esetén vagy pálcacserénél. Odaadja a sajátját is, elvégre abból Olivander is sokat leszűrhet. Meg is mondják hogy emlékeznek rá, egyszarvú szőr magos akácpálca, mérsékelten ruganyos. Emlékszik, hogy csak sokára adta oda, mert az akác szeszélyes, válogatós, kölcsönpálcaként sokszor nem is hajlandó varázslatra, de még a tulajdonosának sem fedi fel teljes erejét, csak ha eléggé tehetséges. Persze ezt enyhíti az unikornis szőre, ettől elég kiegyensúlyozott lesz, igen, igen. Archer habitusához eléggé illik. Archer felveti hogy Krum pálcája kedveli és végrehajtotta a varázslatokat, de nem tudja azért mert passzol hozzá a pálca alaptermészete vagy mert a pálca megérezte kedveli a tulajdonost. Mivel Olivander ránézésből látja nem Ő készítette elkéri Kaloyantól, hogy azt a pálcát is kicsit elemezhesse. Archer persze nem ereszti el Kaloyan kezét csak mosolyog szélesen mert most duplán lelkes.

-Akkor Neked is szimpatikus? - Mosolyog rá kellemes meglepetten, örül, hogy már ketten vannak. Majd elmondja Vivinek, bizonyosan örülni fog neki, hogy többen is kedvesnek tartják, végtére is nehéz elhinnie azt szeretné közutálat tárgya legyen.
Ámbátor sokáig nem tud Vivin és az Ő elszigeteltségén gondolkodni, mert Kaloyan egészen furcsa örvényekbe rántja bele, most épp az ajkak ismerkedésébe. Túl puha, túl forró, függőséget okoz, mint az édesség, a cukor adta mámor, ami kiéhezteti az embert a többre. A csók is ilyen. Belekóstolt és ízlelné még, pillecukorként olvadozni hagyva a nyelvén a másik bódító esszenciáit. Aztán megtörténik ami igen ritkán szokott csak: Archer azt is elfelejti mit akart.
-Ritka? - Ritka lenne? Meglehet, akkor szerencsések, örül ennek. Bizonyára mert nem kereste, azért talált rá a dolog ilyen könnyen, lopódott mögé, hogy hátulról átkarolja és a nyakába szuszogjon édesen. Bár az is tény, így állva az utca közepén nem tud teljesen elveszni benne, mint mondjuk egy forró csoki fölött a kávézó sarkában elbújva. Esetleg a hálókörletben az ág puhaságában. Vajon Kaloyan akarna vele az ágyban elfeküdve csókolózni? Kényelmesnek tűnik.
-Akkor este is csókolózunk az ágyban. - Vigyorodik el, mert a sötétbe bújásról egyből a saját gondolataira asszociál és rögvest elkönyveli Kaloyan sem gondolta ezt másképp. Elvégre kölcsönös a vonzás, ahogy mondja, valószínű a vágyak is kölcsönösek nem? Vagy ez változó? Le kell tesztelni ezt is! Addig is a csókjáról faggatja a másikat, az milyen volt, kivel, hol s miért, minden érdekli. Nem kíván versenyezni, egyszerűen csak érdekli mennyire lehet sokszínű ez.
-Miért ítélik el, ha szeretetből van? - Ezt a részét látszik nem érti, a varázslótársadalomban sokan házasodnak rokonnal, hogy tiszta maradjon a vér. Vagy mert farkas, arra mondja?
-Valószínű ki szeretném. Tudni akarom Veled miért más. Én is szépnek talállak Téged, meg különlegesnek. Azért is tetszik ez most, így. Miért leszel féltékeny? Avagy mire? - A féltékenység az amit eddig még nem érzett, de úgy gondolja távol is áll tőle, nehezen tudja befogadni mástól pontosan mire is irányul ez a nem túl kellemes érzelem ilyenkor. Még az orrára is koppintanak, egy pillanatra bebandzsít, majd értetlen-érdeklődve néz a másikra.
-Azt akarod legyeskedjek körülötted? - Vigyorodik el, érezni nincs ellenére a dolog, ha már légy lett, akkor kitartó is lehetne, mindent túlélő, elhajthatatlan.
-Inkább Te hess, ne én hessenjek. De akarok tanulni úgy hogy az öledbe dőlök, vagy a hátadnak, vagy hogy fekszel mellettem a fűben és a vállunk összeér. Tetszene hogy érezlek, hogy hallom szuszogsz, hogy bármikor odafordulhatok és kikérhetem a véleményed vagy elmondhatom amit gondolok! Nem akarlak elűzni. Csak a szád akarom másképp létezzen akkor, ne csak az ajkaimon. - Mosolyog ábrándosan, ahogy felsorolja a vágyott dolgokat, milyen jó is lenne így olvasni és tanulni, egészen újkeletű lenne az egész. Ki akarja próbálni! Mondjuk a hétvégén.
-Minden kis szünetben mikor megszakítom a tanulást kérek majd, ezért sem lehetsz messze! Kis szüneteket engedek csak magamnak, szusszanásnyit, ezentúl cuppanásnyit! - Nevetgél, de tény, hogy kikapcsol az agya ha csókolózik vagy arra gondol, veszélyes vészleállás ez! A puszikra csak boldogon mosolyog, elhatározza a forrócsoki mellett kamatostul visszaadja. Egyelőre még pálcatanulmány van folyamatban a készséges Olivandernél, érdekes érdekes.
A fűzre mélyen bólogat az öregúr, közli szomorú pálca ez, érzi csapás érte a tulajdonost, érzi a neheztelést és a haragot, az igazságtalanságot. De egyben igen jó alapanyag a jövendőmondáshoz is, különös varázslatok pálcái ezek, szeretik a rejtett tehetségeket. Azzal vissza is adja és elgondolkodik a felvetett lehetőségeken. Aztán végül nem kapunk egzakt választ, csupán annyit mind meglehet, tesztelgessük, mert igen ellentmondásos kutatások vannak ezzel kapcsolatban. A főnixmaggal rendelkező pálcák amúgy is nagyon válogatósak, különösen fűzbe ágyazva, az sem kizárt Archernek szerencséje volt az igékkel.
Archer elmélyedve bólogat, kérdez még jó párat a kutatása végett, hol általánosabb hogy specifikusabb dolgokról, majd megvárja Krum is feltegye még ami mozgatja, amit megtudna, aztán egyelőre búcsút int az öregúrnak, kézenfogva kiandalog vissza az útra.
-Cserélgessünk majd pálcát, érdekel az én pálcám hogyan viszonyul hozzád. Az egyszarvúszőr hűséges típus de mivel örömmel megosztom veled, érdekel érzi-e a pálca a vonzódásom. - Ecseteli, míg lábai reflexből a folyékony édességes bolt felé viszik kettejüket.

-Ó. Majd belátod megkedveled. - Pislog párat, hogy vidáman közölje nem olyan égetni való az a mardekáros lány, sőt. Egészen vicces. Kaloyan meg egészen varázslatos neki, mint a csokibékák, amik mesebeliek és finomak is, meglepetést rejtenek (lásd a kártyák). Persze vigyázni kell el ne szökjenek, van amelyik kettőt is ugrik, szóval nem ereszti a fiú kezét, el ne hagyja.
-Jó. De inkább csak azért bújnék el ne zavarjanak, engem nem zavar ha tudják. - Nem akarja Krumot eltitkolni, csak idegesítené ha néznék és nem hagynák őket. Ám a baldachin végre hasznos lesz, a takaró ápoló leple és melege.
-Á, az játék volt akkor csupán! És akkor ez nem játék? Ez valósabb? - Ha már Greta és tündérország a puszik földjén, akkor az övék lehetne a könnyed puha valóság. Vagy egy jól komponált álom akár. Persze mivel most lett ajka felavatva kérdez vele szüntelen, érdeklődik, érteni próbál.
-Ó. Hm. De hát veled egyedi. Lehet mással is az lenne, de szeretek veled beszélgetni és akarok is, kipróbálni dolgokat és igen, kutatni is. Nem akarlak eldobni, kevesekkel tudok ilyen jól ellenni. - Dönti félre a fejét, hogy nem teljesen érti, azért mert mással esetleg szintén jó a csók miért akarná lecserélni. A szépség meg relatív, arra nem is ad emiatt, a csók tüzeli, de nem vakítja el. Ő legalább is nem érzi, tehát abszurd, hogy Kaloyant lecserélje, hanyagolja.
-Jó! Sosem fogsz rám unni! - Tetszik számára a hódítás dolog, noha fogalma sincs hogy is kell csinálni, hiszen most is a fiú hódította meg Őt, de legalább gyakorol, felfedez, most épp azt mi tetszik Kaloyannak. Nem mintha úgy ítélné meg sokakkal tervezne csókolózni. Együtt tanulni, összesimulva új több-barátjával annál inkább, Kaloyan közelsége jóleső köpeny neki, amit magára terítene mindig, mikor csak teheti. A meglátjuk dologra is csak orrot ráncol és talán még durcás tekintetnek is nevezhetjük, amit levág, holott nincs benne dac, csak röpke puffogás, hogy ily zárással lépik át a pálcamester ajtaját. Sok okossággal lesznek gazdagabb, Archer mindenképp, érdeklődve von le konklúziókat, állít fel hipotéziseket, hogy mikor elhagyják a boltot a másik felé véve az irányt ragadja meg újra a másik kezét, vegye fel vele újra kettesben a beszélgetés-fonalat.

-A Te pálcád, elfogadott. Ha elfogadott a Tied. Ha a Tied, akkor semmitől sem kell féltened. - Ad egy röpke csókot a másik kézfejére, majd betessékeli lelkesen a kávézóba, ahol isteni forrócsokit kapni. Keres egy félreesőbb sarkot, inkább zugot és kér rögtön két adag forrócsokit tejszínhabbal, fahéjjal, csokiszórással és egy kis fagyit is bele, hogy hűtse.
-Imádni fogod! Lehet jobban mint engem! - Nevet, hogy lopjon egy hosszabb csókot az eddig parlagon hagyott ajkakról és kellemes öleléssel issza be magába a sok édes illatot Kaloyanéval vegyítve. Már-már amortencia gyanús, bizony!