Angus Belby nagyon jól tudja hogyhogy, miért vagyok itt és vágok ennyire savanyú ábrázatot és hogy felőlem nyugodtan seggbe átkozhatják magukat a kis szarosok.
Totálisan hidegen hagy ez a párás fos, amit az ittenieknek van pofájuk levegőnek csúfolni. Ha nem alkalmaznék magamon hűsítőbűbájt (és basznám hozzá Belbyhez is) egy másodpercen belül leizzadnék. Márpedig büdösen sokkal mogorvább vagyok.
Méghogy kötelező tanári gyakorlat, amikor segédből egyenesen joggal elismert zsenivé lépek majd elő, örömére annak, elkerültem az Azkabani csókokat, végre hivatalosan is hátat fordíthatok a pallérozatlan elmék beteg rugdosásának, amit egyesek tanításnak én értelmetlen szélmalomharcnak hívok. Ez a tanárság csupán kifogás lett miért nem lakhatok év közben apámékkal a táboroztatás indok miért képtelenség ez nyáron is.
- Mi bajod van?
Pillantok hirtelen dühösen Belbyre, lökdösse az anyját. Ugye nem képzeli, hogy én a hűsölős, vízben ázó, strandoló fajta vagyok… El tud engem képzelni félmeztelenül? Idegesít a tömeg, hogy mindenki úgy csinál, mintha beszopta volna a világ legnagyobb jégrémét.
Fintorogva vizslatom az egyik brosúrát, ami lehetőségeket sorol, annak lehangoló rendje és módja szerint elsősorban az Elmegyógyintézetbe mennék, de nevezzük szakmai ártalomnak.
- Szeretném felsorolni hová NEM fogunk menni Belby.
Kezdenék bele, amikoris ő nem szarja le az idióta csitrik tyúkszerű veszekedését, hanem kedvesen belefolyik, pedig igazán remek grillcsirke vált volna belőlük.
Belbyre ingerülten rámorranok, aláássa a tekintélyem bazdmeg és csak dühösebb vagyok emiatt a lányokra.
A Capitulatust könnyen hárítom, rájuk viszont a csalánártás egy hatékony fegyelmezési módszerével reagálok. Kicsit erősebb az átlagnál, hagyom, hogy alaposan megcsipkedje őket.
- Világos, hogy kijöttetek a napra és máris tüzeltek, de ha nem akartok azonnali ivartalanítást, abbahagyjátok!
Hangom sosem emelem fel, mégis mindenki egyetlen másodperc alatt leizzad a hatázott fellépéstől és maró gúnytól, amit az arcukba vágok. Mivel rossz hírem is csak egyre feketébb, nem félek attól, hogy ezek tovább folytatják az akármit, sokkal jobban aggódom viszont én hogyan fogom kibírni.
Éppen levegőt veszek folytatni, amikor hatalmas, rózsaszín buborékok törnek elő valahonnan, a döbbenettől nem veszem észre, pálcám volt az, hirtelen annyira elkap az émelygés és a lányokat az éktelen kacagás, hogy megpördülök a tengelyem körül.
Szörnyű gyanú ébred bennem, ha még tudnak nevetni talán nem sikerült a csalánártás? Ez a hely korlátozza a mágiát? S mi vagyok én mágia nélkül? Csupán balsejtelem a rámtörő, klausztrofóbikus szédülés azonban valóságos.

Hogy ő mire fel bámul rám felvágósan, rejtély, amikor én intézem saját lehűlésünk.
Tegyük fel, Angus normális ember és mint olyan örül a napfénynek, tengerpartnak, de tőlem ne várjuk el ugyanazt a lelkesedést ennyi homok látták…
- Szeretnéd, hogy tételes felsorolást nyújtsak, vagy el tudod olvasni a lebegő „különc” feliratot a fejem felett?
Komolyan megkérdezi? Sosem értettem hogyan lett Hollóhátas. Igen, a legjobb az lenne ha fogná magát, a kölyköket és élvezné ezt a nyaralásnak csúfolt gályarabságot, ha ehhez van ingerenciája és elhúzna a manóba én meg csendben vízbe fojthatnám magam. Bár nem teljesen értem, amit most mond.
-  Mármint? Neked menned kell, velük… De megyek én is, csak majd félrevonulok. Elég nagyok már… Aki vízbe fullad magára vessen, a következő életében majd tanul belőle.
Vonok vállat kiemelt fiatal pedagógusként. A terv kész, de a végrehajtás érdeklődés hiányában elmarad. Beragad a lemez, tágra nyílt szemmel lesem ezt a borzadályt, hogy gömbök, színesek. Torkomon akad a levegő és nyál, mintha néhány pillanatig bennrekedne minden és mi a farok, hogy ez, hogy ez hogy? Köhögni kezdek paprikavörösen és csak nehezen jutok el a nem azonnal fulladok meg és kapok sokkot állapotába, habár ez utóbbi kérdéses.
Nem tudom Belby mit marháskodik közben ezekkel a nyomorultakkal, de ez lehetetlen, ilyen egyszerűen nem létezik és az egy dolog, hogy kiröhögnek, de nem tudom szétátkozni őket a francba, mert megpróbálom és másodszor is megtörténik, csak több buborék jön és enyhe rózsaillatot érzek, mintha onnan terjenge. Merlin szent töke bazdmeg!
Oké, oké, pánikroham, kapkodom a levegőt és egészen kínlódó hangon válaszolok Belbynek, pedig a fejemben esküszöm marha férfiasnak hangzott.
- A pálcám…valami nem működik.
Pálca nélkül semmi vagyok, egy darab értéktelen fos, még a bájitalfőzés sem működik, hiszen számos részletet igével adok hozzá, szédülök, talán nem én vagyok, odamorgom Belbynek
- Csinálj valamit…
Mert varázsolnunk kell, vagy megbűvölték az egészet és csak cuki, ne ez a szó már most fáj, kedves, ez is szóval ilyen nyálas ocsmányságokat tudunk csinálni? De előbb azok a kis kurvák bántották egymást. Nagy levegő, csak bennem romlott el valami… de majd Belby megoldja.
- Segíts
Elfordulok, hogy ne a diákok előtt sápadjak és vegyek nagy, mély levegőket az ájulás küszöbén, mert olyan nem volt még, hogy ne tudtam volna használni a pálcám, vagyis legutoljára Brysennél és minden emléktől, ami odakötött csak torkom kapar, szédelgek és émelygem, nem vagyok jól, faszom nyaralás, haza akarok menni!

Már most szívesen felkötném Belbyt, rendkívül ingerült és intellektuális állfelvonást produkálok.
- Az idiótától olyan messze állok, mint te az elmésségtől. Lehet, hogy ez most gáz lesz és oltári hülyén hangzik, de fogalmam sincs hogy kell élvezni. Ha jól emlékszem, éppen neked már alaposan kiveséztem ezt a témát. Ne kelljen megbánnom és felvágnom az ereim, mert te is elárultál.
Kicsit gonosz vagyok, hogy a felvágóssággal jövök, de hátha hülyét kap, megijed és falnak megy, akármi, leszáll rólam.
- Szóval szúnyognak képzeled magad?
Tökéletesen illik rá, azoknál nincs is idegesítőbb bogárfajta. Röhejes mennyire lelkes, csak mert Földrajzilag partközelben vagyunk és süt a nap, mintha a pesztonkaság nem pont azt jelentené, hogy a kis nyomorékokra kell vigyáznunk, vagyis ez nekünk Nem nyaralás. De hát a szúnyogok agya kicsi és én fáradt tételesen magyarázni miért Nem lesz ez jó nekünk.
Persze, sokkal hamarabb elromlik minden a tervezettnél, noha ez a típusú pálfordulás megingat, legalábbis minden magabiztosságomban, hogy zseniségemben annyira nem vagyok géniusz, pálca nélkül varázsolni tudjak. Vagyis, ha ez elromlik már most az Abszol úton kellene Olivandersnél mutogatni és kérni egy újat (mert a párbajfél megölése nem opció ugye) különben…
Aztán itt ez a megaláztatósdi is, hiszen a diákok szeretnek rettegni tőlem, csak mert buták és köztudottan vagyok jó varázsló, vagyis akármit csinálhatok velük, de buborékokkal és ocsmány bűzzel nehéz lesz.
Belbyt szívesen megfojtanám ebben a percben és olyan dühös vagyok, esélyes, hogy magamból kikelve üvöltöznék, vagy elsírnám magam magasfeszültségen, ha bármi megjegyzésem lenne. Hallgatok, ő meg dögljön meg, hogy van képe erre a kettőnk közötti hülyeségre ráhúzni a barátság vizes lepedőjét.
Megrázom a fejem, nem a lazítás, a pálcák másképp működnek, hiszen betéve tudok mindent róluk, sokkal lehetségesebb, hogy nagy baj van, vagy valami kisebb, amire egyszerűen nem gondoltam először, minthogy a helyen lévő vadmágia okozza.
De Belbyre bízom, hogy a juhot terelje.
- Merlin irgalmazzon, ha helyettem varázsolsz.
Forgatok szemet, noha a nagy levegő megvan. Most komolyan el tud engem képzelni strandolás közben? Félresóhajtok, kezemben a pálca remeg. Használhatatlan.
- 16 éves koromban még nem „önkénteskedtem” és vállaltam felelősséget egy rakás, féleszű kölyök biztonságáért. Itt nem csak olyan programok vannak, ahol elég lenne a láblógatás nemes tudománya, ez igenis baj.
Jól lesznek… Ajkamra harapok, kicsit hunyorgom, hogy elkergessem a szédülés zord fellegeit és valami szépet találjak a gondolatban: George.
- Nem tudok róla.
Meg hogy felszedni hogyan kellene, de továbbit hangosan már nem teszek hozzá, egyelőre én legyek használható, vagy legalább haladóképes állapotban.
Mi van, ha a betegséget kaptam el? Nem, nem, kizárva, tökéletesen értéktelen lennék mágia nélkül és hiába a tudás, nem tenne jó kviblivé, George ide-vagy oda nyilván nem is élnék értelem híján.
- Semmi jó, úgyhogy nem adom meg neked ezt az örömöt.
Kerülöm ki és elindulok valami kevésbé meghatározható irányba. Ha Belby ezt biztatásnak nevezte, vagy akárminek, amit egy rögtönzött sos-ra reagált, tényleg nem lesz hasznom belőle, vagyis egyetlen megoldás lesz lehiggadni annyira, hogy estére visszahoppanáljak, talán meg sem várom, sokkal hamarabb elmegyek, de előbb azt hiszem iszom valamit, a szédülés árt a térugrabugráláshoz szükséges koncentrációnak.