Arianne Patience Halliwell
“A friend is someone who knows all about you and still loves you.”
Becenév:
Aria, Ari, Anne, Annie, Pat, Pae
Kor:
17
Származás:
Félvér
Lojalitás:
Hogy micsoda?
Képesség:
Negyed-véla
Csoport:
Jelenleg Griffendél, de amúgy Ilvermorny
Rank:
Griffendél - Viharmadár
Play by:
Kaylyn Slevin
Karakter típus:
Saját
A Halliwell család története igen csak homályos és néhol csupán találgatásokra hagyatkozhatunk. A történet így szól: “Valaha élt Bristol környékén egy Aeron Halliwell nevű hóbortos varázsló, kinek szülei mugli származékok voltak. Annak nem igazán örültek, mikor fiúkról kiderült, hogy varázsló vér csörgedezik benne. De elfogadták, hisz más választásuk nem lett volna.
Ez a fiú nagyon sokszor napokra, sőt hetekre eltűnt a szülei szeme elől, azt hazudva, hogy barátjánál alszik. Később kiderült, hogy sosem volt ott. Sőt barátai se voltak, mert különcnek tartották, mivel vélákkal látták őt barátkozni. Egy nap Aeron egy ötéves forma szőke kislány karját szorongatva valamint egy csecsemőt tartva a kezében kopogtatott be szülei ajtaján. Ők voltak Anne és Astoria. Nem sokkal ezután Aeron örökre eltűnt, otthagyva a két kislányt szüleire.
A két kislány csodaszép volt és mindig magukra vonták az emberi tekinteteket. Valóságos csodálóik voltak, akiket mintha megbabonáztak volna. Ebből kifolyólag gyanítható, hogy Anne és Astoria édesanyja véla volt. Ám nem tudták bebizonyítani sohasem.”
Mindkét kislánynál hamar észrevehető volt varázstehetségük, amiket kellőképp tudtak gyarapítani a Roxfortban. Anne a Roxfortos évei után Amerikába költözött. Astoria viszont itt ismerkedett meg fia apjával, akivel sohasem volt tartós kapcsolata. Csupán pár hónapig tartott a kapcsolatuk, de ebből fogant meg fia Leonard Alden. A még túl fiatal 17 éves Astoria kisfiát nővére gondjaira bízta, hogy ő folytatni tudja Roxfortos tanulmányait.
A Roxfortot sikeresen elvégző Astoria kegyeiért csak úgy hullottak a férfiak. Ám ő az egy éjszakás és rövid kapcsolatok helyett valami tartósabbra vágyott. Testvére után ment Amerikába. Azt hitte megtalálta, amit keresett a kalandor James személyében. Ám a férfi elhagyta Astoriát, mikor megtudta, hogy a nő gyermeket vár. Astoria kilenc hónappal később egy élbűvölően gyönyörű kislánynak adott életet: Arianne Patience Halliwell-nek.
Elképesztően gyönyörű, bájos teremtése a földnek. Természetesen ez köszönhető véla származásának is. Minden férfi szem rászegeződik ahol csak megjelenik. Ám ő ezt sosem szerette hangoztatni és kihasználni sem akarta soha eme tulajdonságát. Sokszor nagyon is zavarban érzi magát tőle, kissé idegesíti is ha az iskolában folyton őt bámulják.
Tiszta lelkű, nagyon kedves, aranyos és barátságos lány. Megpróbálja mindenkinek a pozitív tulajdonságát előnyben részesíteni és optimistán gondolni a világra. Bár amilyen bájosnak néz ki tud ő olyan haragos, ordítozó, ami a szívé az a száján típus is lenni, ha be telik az a bizonyos pohár. Ilyenkor meggondolatlanul beszél és cselekszik. Mégis közel sem olyan naiv, mint ahogyan azt róla feltételeznék az emberek. Szeszélyes, szenvedélyes és igencsak temperamentumos tud ő lenni, legfőképpen a szerelemben de úgy általában véve is.
Határozott, céltudatos lány tudja mit szeretne elérni az életben és ezért harcol is. Eléggé földhöz ragadt, mindent megpróbál ész érvekkel megmagyarázni. Talán ezért sem olyan jó jóslástanból. Érzelmeit is megpróbálja eltitkolni és nem kimutatni őket, ám fehér bőrének köszönhetően a zavarodottság sokszor meglátszik rajta.
Aria imád tanulni és új dolgokat megismerni, ezen ismereteit okosan és a kellő időben tudja felhasználni. Szerencsére még a legváratlanabb helyzetekben is higgadt, összeszedett és fegyelmezett tud maradni. Sosem hagyja el a józan esze és a hatalmas logikai érzéke. Még érzelmei sem képesek elhomályosítani ezen tulajdonságát. Szeret utána olvasni az órán tanult dolgoknak sőt még azon kívül is új információkat megismerni. Így nagyon sok időt tölt a könyvtárban, emiatt a többiek strébernek és néha kockafejűnek csúfolják.
Mindig próbálja magát a szabályokhoz tartani és nem szeret kihágásokat elkövetni. Habár ez nehezen sikerül neki, néha veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredik önzetlenségének és segítőkészségének köszönhetően valamint ha a helyzet úgy hozza. Ha barátai bajba kerülnek, segítségre szorulnak vagy bárki más ilyen helyzetbe kerül, a saját érdekeit, érveit félre téve rohan segíteni rajtuk vagy megvédeni őket. Ilyenkor vakmerősége és bátorsága, magabiztossága kerül előtérbe. Társai legnagyobb meglepettségére.
Például előszeretettel tanítja móresre az őt kihasználó, bántalmazó fiúkat.
-Megszoktad a Roxfortban Aria? - néz rám érdeklődő szemekkel az egyik újdonsült hálótársam. Néha kissé furcsa kérdései vannak a legfurcsább helyzetekben. Még csak pár napja érkeztem ide, olyan sok dolog nem volt amivel megismerkedtem eddig.
- Még csak pár napja érkeztem ide, mint cserediák. - világosítom fel ha éppen nem tudná a helyzetet.
- Jó formán még nem is ismerem a helyet. Szóval igazából még nem tudom milyen lesz vagy megtudom-e szokni. - helyesbítek kijelentésemen és kissé szaporábbra veszem a lépteimet Bűbájtan óra felé, hogy hamarabb megszabaduljak a kérdésektől.
- Egyelőre nagyon másnak tűnik minden, de ez érthető hisz az Ilvermoryban minden más. - jegyzem meg neki mosolyogva de ennyivel elégedjen meg, mert nem fogom most neki elmesélni mi minden más. Talán majd máskor. Sietnünk kell órára, különben leszedik a fejünket. Észre se vettem, hogy mindeközben én lettem a középpont tárgya. Szinte minden szem rám szegeződik. Nem forgatom feléjük a fejem, csak a szemem sarkából látom, hogy ezt teszik. Zavartan nézek magamon végig. Netán van valami furcsa rajtam? Mocskos a ruhám, lettem a fagylalttal, amit a pár perccel ezelőtt ettem meg? Vagy valami más? Nem. Nem látok semmit. Akkor viszont nem értem mi látni való van rajtam.
Inkább nem is gondolok az egészre csak tovább megyek az órára.
- Hé te szőke cicababa! - hallok meg egy erőteljes férfihangot a hátam mögött. Nekem szól? Meglehet, hisz itt csak én vagyok szőke most. Hátrafordítom a fejemet, hogy a megszólítómra nézek. Ha jól sejtem ez megint csak az a mardekáros srác. Azt hiszem így hívják azt a házat amelyikben van. Amikor felém néz, pontosabban végig néz rajtam, mint egy vadállat a prédájára végig nyal látványosan ajka peremén. Vágok egy fintort rá, legszívesebben jól felképelném.
- Van programod estére? Mert ha nincs én csinálok neked. - kacsint rám.
- Ha nem is lenne, akkor sem te volnál az, akivel megosztanám. - vágom oda gúnyosan. Amióta a Roxfortba jöttem azóta üldöz ez a srác. Hol a szemével, hol pedig az idegesítő megjegyzéseivel. Néha úgy érzem, hogy követ is. Ha a kedves háztársam nem húzna be órára biztosan orron képeltem volna most.
***
Órák után néhány lánnyal elmegyek kiengedni a gőzt. Pontosabban sétálni egyet a parkban. Rám is fér, hisz kissé lefárasztott ez a mai nap. Még bele kell rázódnom az egész iskolai dologba. Remélem hamar sikerülni fog ez. Szerencsére barátaim azok már vannak és most már lassan minden egyes zugát ismerem a birtoknak.
- Te nem jössz Aria? - kérdez rám Lucy mikor nem csatlakozom hozzájuk, hogy visszasétáljak a Roxfortba.
- Nem. Azt hiszem én még levegőzőm egy kicsit. - válaszolom kedvesen. Szeretnék egy kicsit elmerülni a gondolataimban és végre egyedül lenni pár percre. Az utóbbi napokban ez nem igazán sikerült, hisz mindenki csak segíteni akart nekem és megmutatni valamit. Még akkor is ha éppen nem volt szükségem rá.
- Ahogy gondolod. - távolodnak el tőlem és néhány perc múlva már csak a sziluettjüket tudom kivenni ahogyan haladnak a kastély fele. Nagy levő vétel közepette lehuppanok a fűbe és magam elé meredek.
- Heló gyönyörűség!- hirtelen jelenik meg mellettem az a mardekáros srác én meg ijedten pillantok fel rá.
- Te meg mit keresel itt? követtél? Mit akarsz tőlem? - bomlanak ki belőlem a kérdések miközben gyorsan felállok és teszek pár lépést távolabb tőle.
- Mi az félsz? - néz rám pajkos tekintettel. Csak fújtatok egyet rá és elindulok a kastély fele.
- Édeském. Miért menekülsz tőlem? - mondja olyan kedves hangnemben, hogy én is meglepődök rajta. Mindeközben persze követ.
- Nem akarlak én bántani. - folytatja ugyanabban a hangnemben. Én meg már azt sem tudom, hogy elhiggyem neki vagy inkább ne. Bár azt hiszem jobb ha nem teszem. Azt sem tudom hol vagyunk csak megyek, hogy mi előbb eljussak a kastélyba. Hirtelen valami megragadja a lábam és én a földre huppanok. Sikoltok. A fiú elkapja a karomat így az a valami nem húz el.
- Diffindo! - kiálltja. Az a valami meg hirtelen elenged. Én pedig magamhoz térve felállok a fiú segítségével. Ő pedig kihasználva a helyzetet vagy csak én gondoltam így előkapom a pálcámat és rászegezem.
- Petrificus totalus! - rivallok rá a fiú meg hirtelen úgy esik össze, mint egy faoszlop. Meg sem mozdul és nem is szól egy szót sem. Kissé meglepődve nézek rá. Pisszenést hallok a közelből, mintha Hagrid lenne.
- Ne haragudj. De már túl rámenős voltál. - vágom a fiú képébe és sietve elrohanok a kastély felé... Hagrid biztosan majd segít rajta. Gondolom.
Kezdőlap
