A varázslók társadalmának felépítése a kívülről érkező számára egyszerre kaotikus és valahol ismerős, annak árnyalatai azonban már a legkitartóbb rajongóit is megizzasztják, fogyasszák bár tetszőleges hőfokon a sütőtöklevet és ismerjék behatóan az eredeti huszonnyolcak családfáját.

Az aranyvérűekről

A köreik teljes ismertetésének igénye nélkül az aranyvérű családok összessége rendelkezik a legkevesebb taggal - előszeretettel meg is emlékeznek erről a tényről, ha alkalmuk adódik rá, olyan történelmi események mentén, amelyek idején még nem létezett a Roxfort, és a varázsló családok maguk gondoskodtak gyermekeik neveléséről, így értelemszerűen kialakultak bizonyos különbségek mind a pálcahasználat, mind a varázslatok minősége, preferált típusai között. Ennek mára semmi jelentősége, a korszak teret adott gazdag szövetségeiknek, háttérbe szorítva eredetileg kidolgozott védmágiáikat - ne feledkezzünk meg arról az apróságról, hogy egykor jóval kellemetlenebb volt a muglik és a mágusok viszonya, ideértve a máglyák fokozott használatát, és hogy a korábbi évszázadokban a mágusok nemessége jóval több, harcászati és lényegében honvédelmi feladatot látott el, ennek megfelelően bonyolult titulusokat viselt, melyet mára minden leszármazottjuk kizárólag partikon emleget az időjárás helyett, ha nem akar óhatatlanul nevetségessé válni. Eredeti befolyásuk  ugyan ennek köszönhető, de mára inkább vagyonukon, politikai kapcsolataikon múlik aktuális helyzetük, amely egy állandó feszültséget generál közöttük.

Aranyvérűnek az a személy tekinthető szorosan, akinek mindkét szülője ember, és mindükre igaz, hogy nem rendelkeznek egyetlen félvér, mugliszületésű vagy lény rokonnal sem - nem csak a saját águkon, de az unokatestvérek és őseik értelmében sem, és irtóznak már a lehetőségétől is. Nem feltétel, hogy a dicső huszonnyolcak egyike legyen, ahogy nincs anyagi felmérés sem - de természetesen létezik ezen belül is egy rangsor, amely megosztja az aranyvérűek csoportját. Alapvetően elmondható, hogy konzervatív életszemléletet tudnak magukénak, annak pozitív és negatív vonzataival, a családtól függő mértékben sújtja büntetés az ez ellen vétőt - azonban egy családtag véráruló vétke az egész családot félvér státuszba minősíti.
Léteznek a tradicionális körökön belül is tradicionálisabbak: ezekben már szempont az illető neme, a politikai sakktáblán ez által elfoglalható elhelyezkedése - ha az egész mágustársadalom szembe is megy a szexizmus eme bevett gondolatának, vannak olyan családok, ahol a családfő pozíciója sérthetetlen, utódja pedig mindig fiú, jaj pedig a szó, amit ez a fiú utoljára mondhat, mielőtt lekerül a családfáról, ha megsérti azt. Élénk és bevett szokás az előre elrendezett házasság gyakorlata is, habár az aranyvérű ifjú, akármelyik nem képviselője is, ha elég élelmes, maga is terelgetheti szülei figyelmét az alapján, kivel érdemesebb szövetséget kötni ezen a módon, illetve ha ritka is, de nem kihalt a szerelmi házasság lehetősége sem ezen feltételek mellett.
Ha azonban egy ilyen vérvonal képviselője véteni találna akár az íratlan szabályok ellen - mint a mugliszületésűek ignorálása, megtámadásuk már szélsőséges eszméket jelent - számíthat az egész csoport rosszallására, és hamarabb terjed el negatív híre, minthogy megértse, nem számíthat ezen túl hivatalos érintkezésre az eddig őt családtagként kezelőkkel, és ha végzetesnek bizonyul hibája, például nem megfelelő házasságot köt, nyíltan mugliszületésűek mellé áll, kicsapongó életet él vagy bármi hasonló, a kitagadás lesz osztályrésze, és ettől kezdve - valószínűleg nagy örömére - nem kezelik többé aranyvérűként mindazok, akik követik a maguk korlátait. Megtűrt elem az azonos neműek kapcsolata mindaddig, amíg nem nagyközönség előtt zajlik, és a felek teljesítik idézőjeles kötelességeiket - és mivel egyetlen kitagadott sem kötelezhető arra jogilag, hogy nevet váltson, ilyenkor a családfők és a rokonság mindent elkövet, hogy mindenki tudtára adja, nem vállalnak többé közösséget az illetővel - olykor a tettlegesség határát súrolva, vagy épp átlépve.

*az amerikai aranyvérűekről
Az Államok értelmezésében mást értünk általában a kifejezés alatt - a brit szempontok szerint aranyvérűnek számító lakosság az amerikai társadalom egésze, sokkal erőteljesebb bezárkózásuknak köszönhetően ugyanis jó időre tiltott volt a varázstalan közösséggel való gyermeknemzés és házasság. Természetesen a vagyoni különbségek itt is irányt mutatnak, azonban amikor ezzel az országgal kapcsolatban használjuk a kifejezést, fontos konkretizálnunk, milyen háttérrel rendelkezik az illető.
Mióta a szabályozás kevésbé szigorú, előfordulnak már hivatalosan is félvérek, az előző generációk megértéséhez azonban rendelkeznünk kell ezzel a nézőponttal is.

Félvérek - az emberek

Visszatérve az angol korona területeire különbséget kell tennünk azok között a félvérek között, ahol a családfán valahol szerepelt már vegyes házasság, és így a vérvonal nem számít többé aranyvérűnek, és azok között, akiknek az egyik szülője nem ember. Utóbbiakról egy másik pontban.
A félvérek a varázstársadalom háromnegyedét teszik ki, és nem kezelhetőek egy közös csoportként, legalábbis akkor biztosan nem, ha nem politikai aforizmákat emlegetünk: különbség mutatkozik egy saját bolttal rendelkező, vagyont felhalmozó család és egy kevésbé tehetős, alacsony beosztásban dolgozó mágus között, ami azonban összeköti őket, az az életmódjuk szabad megválasztásának lehetősége. Míg a mágusok alapvetően idegenkednek a muglik kultúrájától, és az átlag polgára kevéssé ismeri az idézőjeles veszélyeit, egy félvér varázsló vagy boszorkány legfeljebb azzal számol, amennyiben érdeklődést mutat efelé, hogy konzervatívabb ismerősei és barátai különcnek tartják. Jellemző a lakosság nagy részére, hogy elzárkózik varázstalan ismerőseitől, élénken él még a köztudatban az egykori üldöztetés emléke, és mivel ritkán adódik lehetőségük valóban megismerni varázstalanokat, ezért az előítéletek azóta is életben vannak, dacára az oktatásnak és az eltelt időnek.

Félvérek - nem emberek

Az aranyvérűek szemszögéből az egyik leginkább lenézett csoport, amely a társadalom kisebbségének tekinthető: meghatározásuk alapján legalább az egyik közeli felmenőjük varázslény, vérségi státuszuk azonban épp úgy a félvér, mint a fentebb említetteké. Természetesen nagyban meghatározza életmódjukat a lény jellege, a tőle való genetikai távolság - más megítélés alá kerül majd egy negyedrészt véla, mint egy félig óriás, és így tovább, függően mindig attól, épp melyik társadalmi réteggel érintkeznek. A jelenben másságuk már jóval kevésbé hangsúlyozódik, politikai szerepvállalásuk lehetővé vált Crouch intézkedései nyomán, és hivatalosan nem érheti őket megkülönböztetés.
Az országban jelentős véla kisebbség él egy közösségben, rájuk egyedülálló módon jellemző, hogy legalább részben ember leszármazottaik miatt igyekeznek integrálódni a társadalomba - más félvérekkel kapcsolatban is létezhetnek aktív diaszpórák, ezek jegyzékét a Minisztérium kezeli.
A lény felmenőkkel rendelkezők gyakran bírnak olyan genetikai tulajdonságokkal, amelyek származásukat azonnal szembeszökővé tehetik, ilyen például a törpenövés, vagy épp a megnyúlt csontok, hogy a vélák kisugárzásról ne is beszéljünk - ezek erőssége mindig a lény felmenőtől való távolságtól függ, de mértéke soha nem érheti el az eredeti lény képességeinek mértékét.

Mugliszületésűek

A társadalom legkisebb csoportja, és sokak szerint máig megoldatlan kérdésköre: mugli családokba születő boszorkányok és varázslók mindig léteztek az ismert történelem folyamán, integrációjuk azonban mindig más megítélés alá esett.
Genetikailag épp olyan mágikus tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint aranyvérű és félvér társaik, hogy pontosan hogyan öröklődik maga a mágia, egyelőre tudományos kutatások alapját képezi, politikai megítélésük azonban ennél jóval bonyolultabb. Az aranyvérű mágusok élénk ellenszenve, becsmérlése minden területen érezhető, míg a félvérek általában csak idegenkednek tőlük - ezek természetesen mind az ellenséges példák, alapvetően elmondható, hogy a mugliszületésűek elfogadása pozitív irányba változott a jelenre. Említett integrációjuk is sokat finomodott, nem szükséges már elszakítani az így született gyermekeket eredeti családjaiktól, megoldható roxforti tanulmányaik megkezdése a Titoktörvény megsértése nélkül is.

Különleges esetek

Vannak a társadalomnak olyan tagjai, amelyek ugyan embernek születtek - jelen esetünkben nem lényeges, melyik csoportba - de valamely körülmények összjátékaként mára több hasonlóságot mutatnak a varázslényekkel, mint az átlagos polgárok. Közéjük tartoznak a vámpírok, vérfarkasok, szellemek és más jellegű entitások, amelyeket olykor a szabályozás egyszerűen varázslényként kezel, eredetileg azonban nem azok.
A vérfarkas-kórban szenvedők gyakorlatilag a köztudat leprás betegei, a velük való érintkezés mindig kétséges, és mert a betegség részletei nem teljes mértékben ismertek, sokan rettegnek tőlük, és tévhitek mentén gondolkozva elkerülik őket - bármely mágus felállna a buszon, ha a mellette helyet foglalóról kiderülne, hogy havonta egyszer vadállatként az erdőt rója. Munkavállalásuk, magánéletük is nehézkes, szinte mindig a megvetés, az undor az osztályrészük, habár néhány nagyon furcsa esetet kivéve genetikai úton nem adható át a betegség, így utódaik már a lehető legritkább esetben rendelkeznek tulajdonságaikkal. Erről és más varázslények körülményeiről egy másik részletben olvashat az érdeklődő.
A vámpírok halandó létüket hátrahagyott, a mágiáról nagyrészt lemondott alakok, akik habár rendelkeznek egy ember elméjével, megváltozott státuszuk miatt nem tarthatnak igényt annak jogköreire. Megítélésük vegyes, inkább afféle egzotikum övezi őket, habár egy nagyon konzervatív mágus bizonyára messzire kerülné őket is.
A szellemek helyzete is igen különleges: habár lényként kerülnek jellemzésre, általában inkább afféle körülményként gondolnak rájuk még élő társaik, de ellentétben a fentebb említett két csoporttal, egy szellem beilleszkedése, munkavállalása kevésbé generálja a megvetést. Sok szellem lát el fontos feladatokat, nem egy közülük igen megbecsült tagja a maga köreinek, és mert időtlenségük sok tapasztalattal gazdagítja tudásukat, gyakran kerülnek bevonásra például az oktatás, megfigyelés terén.