Már nem is tudom, mióta ülünk a bűbájtan feladat előtt, és még mindig nem jutottunk egyről a kettőre. És mindezt csak azért, mert Gia megmakacsolta magát, és még véletlenül sem akarja kivenni a részét a feladat elkészítésében. Értem én, hogy nem érdekli, de akkor is páros feladat, a fenébe is! - Gia, Merlin szakállára, most már tényleg! Tudod, hogy meg kell csinálnunk! Ha nem adjuk be, akkor én is szívok, nem csak te. Úgyhogy erőltesd meg kicsit magad, és csináljuk meg, aztán ennyi, probléma megoldva! Rendben van? Igyekszem meggyőzni Giát, hogy ugyanmár, kezdjen ő is dolgozni, de egyébként teljesen megértem az álláspontját. Én sem igazán bűbájtan házidolgozat írását gondoltam az idő eltöltésének legjobb módjának. Úgyhogy tényleg, tökéletesen meg tudom érteni a lány hozzáállását. - Na jó, maradjunk annyiban, hogy ezt most megírjuk, méghozzá gyorsan, mert nekem sincs semmi kedvem hozzá, aztán te mondhatod meg, mit csináljunk. Tuti van jobb ötleted is, mint a tanulás. Sandítok rá kissé türelmetlenül. Általában elég sokáig bírom, de van, amikor már nekem is kezd fogyni a türelmem, és akkor nem állok jót magamért, mert még én sem tudom megmondani, mi jön ki olyankor a számon. Valószínűleg semmi jó. Viszont ez kétemberes játék, ennélfogva pedig kétesélyes is. Remélhetőleg Gia megérti, mit akarok elérni, és végre hajlandó dolgozni... ha mégsem, hát, akkor hosszú délutánnak nézünk elébe, úgy érzem.
Istenverte rohadt bűbájtan! Francért kell nekem folyton ilyen ostoba csoportos házifeladatokkal rabolni az időmet, mégha nem is lenne kifejezetten jobb dolgom. Unom és nem akarom megcsinálni, ebből pedig nem is áll szándékomban nagy titkot csinálni. Kicsit sem érdekelt, hogy Alex már jó ideje itt görnyed velem és pont miattam nem jut előre. -Ha annyira érdekel csináld meg magad-vonok vállat és felteszem bakancsos lábamat az asztalra. Bárhol lennék, bármit csinálnék, csak itt ne kelljen ülnöm és ezzel a baromsággal foglalkozni. Ugyan mire jó nekem ez az egész? Bőven lenne mit csinálnom, annyi emberrel kellene beszélnem, akik esetleg szolgáltathatnak némi információt a nővérem gyilkosságát illetően, oda kellene végre lépnem Adore-hoz és leküzdeni ezt a hihetetlen undort, amit érzek, mikor rá és Nott-ra gondolok, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Épp annyira képtelen, mint ezzel a kibaszott házival lefoglalni magam, akárcsak egy percre is. Egyre kevésbé érdekel az iskolai előmenetelem, sosem voltam eminensnek mondható, de ebben az évben valahogy már azt is túl nagy megerőltetésnek tartottam, hogy megjelenjek az óráimon, nem hogy még készüljek is rájuk szabadidőmben. -Csak jobb ötletem van, mint hogy ezzel foglalkozzam-sóhajtok irritáltan, de ezen a ponton sikerül felfedeznem az ajánlatjelleget a mondatban. Now we’re talking! Nocsak-nocsak, talán Alex Emersonnak mégiscsak van valami a tarsolyában, ami hasznosnak bizonyulhat. -Nahát, csak tudod te, hogy kell felkelteni az ember érdeklődését- mosolyodom azzal a jólismert rosszindulattal az arcomon, amit akkor sem tudnék elrejteni, ha akarnék – ittál már szakét? Olcsó játék, pontosan tudom, de ha másra nem is lesz jó, legalább elvonja a figyelmem, mielőtt még felrobbanna a fejem a folyamatos agyalástól, amitől úgysem haladok előre. Ha pedig jól hallottam a pletykákat a kedves papája igencsak benne van a különböző átkok és hasonlók tanulmányozásában, hátha tud valamit, amit én még nem. Ezen annyira felbuzdulok, hogy nagy mozdulattal vágom az asztalra a jegyzeteimet, amikkel talán jóval beljebb leszünk, nyilvánvalóan nem én írtam őket, hanem valaki olyan, aki eléggé kedvel, hogy részletesen jegyzeteljen nekem ezen a borzasztóan unalmas óráról.
Megértem, hogy semmi kedve a bűbájtan beadandóval szenvedni, tényleg. Nekem is lenne rengeteg más, jobb dolgom, minthogy efölött görnyedjek, ráadásul mivel páros feladat, ezért kénytelenek leszünk legalább egy kicsit összedolgozni, ha nem akarjuk, hogy mindkettőnk jegye elégtelen legyen. Márpedig én egyáltalán nem akarok ilyesmit. Nem mintha stréber lennék, vagy ilyesmi, de azért mégiscsak na. - Mintha nem tudnád te magad is, hogy egyáltalán nem érdekel! Sőt, kifejezetten rühellem a bűbájtant, de ha kell, hát kell. Szóval pakold le a lábaidat az asztalról, és álljunk neki. Hamarabb kész, hamarabb szabadulunk, mindenki jól jár. na, hajrá! Kissé nemtörődöm stílusban vonok egyet a vállamon, miszerint csináljon amit akar, nem igazán érdekel... ugyanakkor pedig továbbra is dühös pillantással méregetem háztársamat, mert mégis mi az már, hogy még neki áll feljebb, hogy együtt kell dolgoznunk? Egy pillanatig még pislogás nélkül meredek rá, aztán mikor végre rájön, hogy tényleg hamar szabadulunk, ha nekikezdünk, akkor előszedi a jegyzeteit, és lecsapja kettőnk közé az asztalra. Hát, azt hiszem, ezzel tényleg előrébb leszünk. - Na végre! Ezt hamarabb is előszedhetted volna, nem? Na mindegy... szedjük össze amit kell, aztán mehetünk, nem akarok túl sokat foglalkozni vele. Egyébként pedig nem, még nem ittam szakét... miért, van olyanod? És még nem kobozták el? Nahát, ez nem semmi! Bólintok elismerően Gia felé. Nem tudom, mi lesz ebből, az biztos, hogy ahol alkohol is van, ott egy idő után érdekes fordulatot vesznek, vagy vehetnek a dolgok.
Ha lenne egy lehetőségem visszamenni az időben valószínűleg megkeresném azt a pöcsfejet, aki kitalálta, hogy tanítsanak a nyomorult fiatalságnak bűbájtant ebben a formában és szimplán csak kiherélném, mert miért ne. Nem vagyok nagy barátja a csapatszellemnek amúgy sem, jobban szeretem önállóan baszni megcsinálni a beadandómat, akkor legalább senki mást nem húzok le vele, de most kénytelen vagyok itt nem túl lelkesen kooperálni. Alexnek igaza van, egyikünknek sem hatalmas öröm itt szenvedni, szóval ideje megerőltetnem magam egy kicsit. Nagyot sóhajtok, egyáltalán nincs kedvem semmihez, ha rajtam múlna akár Troll minősítést is kaphatnék a házimra, kicsit sem frusztrálna. -Jól van, baszkikám, örüljél-mondom és végigfuttatom a szemem a jegyzeteimnek csúfolt papírköteget és az egyik üresre vadul körmölni kezdek. Ezt nagyjából tíz percig feszítetten folytatom és már látom, hogy nagy meglepetés lesz a dolog vége, mert bizony többnyire nem azért rosszak a jegyeim, mert pont olyan hülye vagyok, amilyennek gondolnak, hanem, mert tudom, hogy semmi szükségem erre, így nem is töröm össze magam egyik tárgy miatt sem. -Na ezt úgy nézegessed, hogy több, mint a fele meg is van-tolom elé a papírt, hadd tegye hozzá, amit szeretne vagy, amit kell, én pedig nőiesen felcsapom a lábamat az asztalra és a fény felé tartom a szakésüveget. Eredeti japán cucc, a címkén kanjik, amikből valószínűleg csak a pia nevét tudnám kiolvasni, nem nagy dolog, Bristolban van egy ázsiai bolt, ahol mindenféle jóisten görcsét árulnak algától rákfarkakig, hát nekem ez lett onnan a szentírás. Kérdésére halkan kuncogok, hát igen, lehet hogy normális esetben nem ez lenne a legkedvesebb italom, de ezt a legegyszerűbb becsempészni és magamnál is tartani hosszútávon. Egyszer-egyszer mást is be tudok csempészni egy-egy hasonló üvegben, de azokat nagyon különleges alkalmakra tartogatom. -Egyszerű -válaszolok és feketére festett körmeimmel végigkopogtatom az üveg nyakát- azt hazudtam, hogy ez egy ilyen szertartásos japán dolog és, hogy az eltávozott elődeim lelkibékéje öntögetem majd az udvaron szimpatikus kövekre. Nem merték belemondani az ártatlan ferde szemeimbe, hogy vetítek, szóval a szaké legális. Na igen, ez volt életem egyik legjobb és leghosszabb távú kamuja, már legalább másfél éve nem buktam le vele.
Rengeteg, de tényleg rengeteg más helyen lennék most, és rengeteg más dolgot ki tudnék találni, amit csinálhatnék jelen pillanatban ahelyett, hogy a cseppet sem érdekes bűbájtan beadandóval szenvedek... a lelkesnek cseppet sem nevezhető Giával magam mellett. Nem mondhatnám, hogy olyan sok közös lenne bennem és a lányban, de meg kell hagyni nem csodálom, hogy az életét is elunja időközben. Viszont neki legyen mondva, legalább haladunk, ugyanis előkaparta a jegyzetét. Legalábbis nagyon remélem, hogy az övével büszkélkedik ennyire, mert a végén még megüthetjük a bokánkat, ha más tollaival akarna villogni. Na mindegy... lényeg, hogy legalább ezzel is előrébb leszünk. - Kösz! Akkor viszonylag gyorsan meg is leszünk, és mehetünk a dolgunkra. Bólintok, majd magam elé húzom Gia jegyzeteit, hogy gyorsan megtoldjam a saját gondolataimmal, aztán ismét a tulajdonosa elé csúsztatom a papírhalmot, jelezve, hogy meg is vagyunk. - Tessék, kész is vagyunk! Na és most hogyan tovább? Vagy csak üldögélünk itt szakét szürcsölgetve? Egyébként meg... nem vagy semmi, hallod! Füttyentek egyet elismerően háztársam szavaira... szépen kijátszotta a rendszert, meg kell hagyni. Bár tény, hogy nem ő az egyetlen, hiszen múltkor Jagielski is csak előkotort egy üveget a ládája aljáról, úgyhogy ezen már meg sem kellene lepődnöm.
Még mindig rohadtul semmi kedvem és energiám ezzel foglalkozni, de, ami azt illeti Alexnek abban tényleg igaza van, hogy túl kell rajta essek, mert bármennyire is unom meg tartom feleslegesnek az egészet jobb lenne nem megbukni semmiből. Egyszer sem akarom elvégezni ezt a szart, nem hogy még duplán, szóval beleadom, amit bele tudok, aztán vágjuk is be sarokba az egészet, mert pont ennyire van értelme. Unottan piszkálom a hajamat, miközben várom, hogy a lusta páros másik tagja is kiírja magából minden tudományát, közben máris elégedetten gondolok arra, hogy mennyi szakétól lesz a kedves háztársam seggrészeg és, hogy milyen szórakoztató lesz majd figyelni, amit akkor művel. Bár ilyen alkalmakkor mindig végigfut az agyamon, hogy meddig hívjuk ezt az egészet fiatalkori random piálgatásnak és honnantól megy át alkoholizmusba, de ezzel most jobb nem foglalkozni. Csak azért iszom, mert olcsóbb, mint bármi más, nem függök rá kifejezetten és, mert kevéstől is jól érzem magam hála annak, hogy annyit eszem, mint egy gyomorrontásos veréb, tehát duplán olcsó. -Csodás, ragyogó,fantasztikus -mondom és lelkesen felülök az eddigi enyhén fetrengő és nem kevésbé szenvedő pozíciómból- az csak attól függ, hogy hol akarsz piálni. Az egyetlen, ami kell megy egyenes vonal, amin majd nem tudsz végigmenni, csak hogy viccesebb legyen nézni. A szaké Angliában azért fasza, mert az emberek nagy része azt sem tudja mi a szart iszik. Fogalmuk sincs, hogy mennyire erős a cucc, márpedig ezzel a típussal a körömlakkot is simán le tudnám oldani, szóval az emberi tudat meg sem kottyan neki. Anyám speciel rühelli, de a faterom folyton küldi, gondolom ezzel is próbálja törleszteni, hogy rajtahagyott egy gyereket, mint bolhát szokás a kutyán. -Valamivel muszáj bontani a falat, nem?- rántok vállat mosolyogva- Ha ez sem lenne tényleg megőrülnék itt az unalomgtól.
Kezdőlap
Már nem is tudom, mióta ülünk a bűbájtan feladat előtt, és még mindig nem jutottunk egyről a kettőre. És mindezt csak azért, mert Gia megmakacsolta magát, és még véletlenül sem akarja kivenni a részét a feladat elkészítésében. Értem én, hogy nem érdekli, de akkor is páros feladat, a fenébe is!
