Breathe in deep And cleanse away our sins And we'll pray That there's no god to punish us And make a fuss
Becenév
alecto
Kor
tizenhat év
Származás
aranyvér
kinek akasztófa helye,
összeszorított fogak; fekete, minden mennyiségben; az ablaküveget verő zápor; szájból lógó cigaretta; szomorú, hűvös tekintet; forgatott szemek; ritka, de kedves mosoly; szőrmekabát; álmatlan éjszakák; folyton elhagyott és mások megmentésére váró öngyújtó; megszámlálhatatlan mennyiségű arany és ezüst láncok; korrektor által elrejtett sötét szemek; a véletlenre bízott könyvek halmaza; necc harisnya; figyelemmel és nagy odaadással kiválogatott parfümgyűjtemény; napszemüveg télen is; magára hagyott kávés csésze; vörös, ha nem éppen fekete rúzs
+ legtöbbször higgadt, illedelmes, nonkonformista, gyors emberismerő, bizonyos emberekkel törődő és védelmező, intelligens, hűséges, figyelmes, kitartó, őszinte, eszes, vakmerő, művelt.
- cinikus, rejtélyes, szarkasztikus, makacs, pesszimista, sötét humorral lett megáldva, nehezen bízik meg másokban, hamar megunja a dolgokat, titokzatos, káromkodik, könnyen érdektelennek tűnhet, zárkózott, kifejezéstelen, rideg, életunt arc, idegenekkel hűvös, szókimondó, ugyanakkor hazug.
Az apró pódiumon állva, a fekete, combközépig érő dresszedben nézel végig az összegyűlteken — Egytől egyig aranyvérűek, kedvesen mosolyognak vissza rád, úgy, mintha egész életetekben közel álltatok volna a másikhoz, de a legtöbbjükhez egyedül akkor voltál közel, mikor egymás mellé ültettek benneteket az egyik szalonban. Mindennek ellenére kedves, meleg tekintettel pásztázod végig a temetőt, mindenkire legalább egy pillanat erejéig rápillantasz, majd a délutánon először, megszólalsz: - Üdvözletem. Poppy Parkinson vagyok, a két elhunyt lánya, és az ikertestvérem, Persley nevében is, szeretnék mindenekelőtt köszönetet nyilvánítani mindenkinek, akik a mai napon megjelentek és akik részvétüket fejezték ki. A napok során rengeteg levelet, virágot, vacsorát és látogatást kaptunk, ‘melyek vigasztalóak és... - itt megállsz, mély levegőt veszel és fújod ki, könnyekkel küszködve. - Mindezeket nagyon értékeljük, és az életünk végéig hálásak leszünk a támogatásért, viszont elengedhetetlennek érzem, hogy név szerint is köszönetet mondjak Xavier bácsikánknak és Dorith nénikénknek, amiért voltak annyira segítőkészek és kedvesek, hogy befogadtak minket és egyúttal gyámjainkká is váltak. - apró, halk taps, egy mosolyt eresztesz a két fent említettre és az unokatestvéreidre. - Az édesanyám, Winona Parkinson, leánykori utónevén Selwyn, egészen a halála napjáig arra tanított, hogy mutassunk hálát mások iránt, még a legapróbb dolgokért is. Szép, boldogom emlékeim vannak róla, ‘melyekre szívesen emlékszem vissza. A szeretetére, a törődé— Ami az igazságot illeti, egyetlen szép emléked sincsen, amelyben anyád akár említésként is szerepelne. Az egyetlen emléked, ami eszedbe jut az az első és utolsó pillanat, mikor gyengeséget, érzelmet mutattál iránta. Nyolc éves voltál és apád távozott otthonról, Persley-vel egyetemben és órákkal később sem tért haza. Az aggodalom szó nem képes leírni az érzelmeket, amelyek akkor benned kavarogtak, amelyektől képtelen voltál lélegezni, a dadusod ”belégzés, kilégzés, kisasszony” utasításainak ellenére sem. Pusztán lehunytad a szemeidet, érezted, ahogyan vér szivárog a nyelvedből, ahogyan az ujjaid nem remegnek már tovább, ahogyan a tüdőd leáll. Azt hitted, meghalsz. (Mégsem haltál meg — A legrosszabb éjszakáidon azt kívánod, bárcsak meghaltál volna azon a délutánon.) Tisztán emlékszel anyádra, ahogyan végignézte mindezt, borral a kezében, majd miután kifutottál a szuszból, végre megszólalt: - Most már befejezted? - Apánkra, Persius Parkinsonra is boldogan, szívesen emlékszek vissza. A hőstettére, amellyel megmentett bennünket, de magát és anyánkat már nem tudta. Ahogyan azon az estén, úgy máskor is mindig minket helyezett előtérbe. Támogató, gyengéd volt velünk, a megfelelő, kellendő szigorral, de így is éreztük a szeretetét irántunk és az elégedettségét velünk. Ódákat zengett az egykori Mágiaügyi Miniszterről, Perseus Parkinsonról, rengeteg mindenre tanított bennünket és nagyon sok mindent köszönhetünk apánkna— Hirtelen, a semmiből bukkannak fel képek az apáddal együtt töltött az estékről. Az ujjai, ahogyan a hajadba kapnak, ahogyan a melleid ívét követik. Az égető kezei, ahogyan a combjaidat markolja, ahogyan belemar a húsodba. A minden porcikádat végigcsókoló szája. A halk sóhajai. A minden alkalommal besötétülő szemei. Összerezzensz. Magadon érzed a kezeid, örökre nyomot hagytak rajtad. Sosem leszel képes lemosni magadról őket. Kicsordul az első, igazi könnyed. - Mégis, a legszebb ajándék, amit valaha kaptam tőle - és anyámtól -, az a testvérem, Persley. - folytatod, egyre ridegebben. - A másik, jobbik felem. Az, akire mindig számíthatok. Nem tudom, hogy most mihez kezdenék nélküled, ha te is— - a második könnyeid is kicsordul. - Az idők végezetéig hálás leszek a szüleimnek érte. - jelented ki, kurtán, majd lelépsz a pódiumról, halk tapsvihar közepette. Ki hitte volna, hogy a mai napon akár egyszer is igazat fogsz mondani.
Lojalitás
amycus carrow
Képesség
-
csoport
mardekár
nem hal a dunába
Hosszú idők óta várva várt és egy hatalmas csalódás vagy.
Kezdőlap
