Vöröspöttyös

Margo Morrigan Hawke

és a negyedik hatalmi ág intermezzoja

Álnév:

●rita vitrol

Kor:

●23 év

Származás:

●félvér

Jellem

●idegesítő vagyok.
Ez az első, és legfontosabb tulajdonságom - a kákán nincs csomó, a káka maga a csomó, és nem létezik olyasmi, hogy politikai korrektség, esélyegyenlőség, nem illik. Te is tudod, hogy Minchum alkalmatlan, főleg azok az öltönyök, Crouch az ördög, akivel lehet szövetkezni Hitler ellen, csak hát milyen áron, Voldemort pedig annyira aranyvérű, amennyire én udvarias, visszafogott, köntörfalazó és szalonképes. Ehhez különösebben komoly nyomozói vénára kevéssé van szükség: egyetlen aranyvérű család sem lenne képes befogni a száját, ha közülük került volna elő, és nem különösebben luxus előfizetni a Prófétára, vagy belenézni az archív anyagokba. Nyilván ez munkával járna, és attól Merlin mentsen, mindentől, amit el lehet kerülni mások munkájával.
Nem akartam újságíró lenni - ezt szokta mondani a kedvenc főszerkesztőm, már persze hogy ő sem akarta, de így alakult - sőt, kifejezetten kevés érdeklődést mutattam a műfaj iránt eleinte, mert ebben az országban két termékre van kereslet, az egyik az elmét rongálja, a másik az ember arcbőrét, ha megpróbálja belőle elkészíteni a pakolásokat egy unalmas délután körömlakkozás mellett. Hogy melyik a rosszabb, arról vitatkozhatnánk.

●bájitaltanból nem kiváló.
Mint az a Szombati Boszorkányból történő, homemade szépségápolás során is ismét visszaigazolódott, nem véletlenül nem hívott a kedves, öreg, korrupt Slughorn a partikra - nyilván elrontottam volna őket, ahogy a szüleim éves nyárindító grillezéseit, de már senki sem meri nekik megmondani, hogy nem tudnak főzni, mióta az egész család ételmérgezést kapott a rájuk sózott olcsó hústól. Én nem. Én vegetáriánus vagyok, és biztos benne, hogy sosem vállalok egy darab gyereket sem annyi lavórkázás és hőmérés után. Persze tudták mit vállalnak, a legkevésbé sem fogtam vissza magam, míg egyikük-másikuk haját tartottam, mert komolyan, mégis mit gondoltak, mikor meghallották a csak most, csak önöknek vezényszavakat?
Hamisan énekelek, de ez sosem hallatszódott az iskolai kórusban - és amúgy sem tehettek volna ki, én szerveztem minden próbájukat. Rettenetesen sokszor borzoltuk egymás idegeit, de mindig azt utálják a legjobban, aki dolgozik.
Ezzel tudok azonosulni, én is utálok dolgozni. Ha meg kell írnom még kis színest valaki eljegyzéséről, kurva mérges leszek. Vagy fordítva.

●macskatartó.
'Kedvesem, ne féljen, majd valamelyik fiú elhívja a házból egy... kávéra!' - köszöntött az alattam lakó tulaj, és ugyan elismeréssel adóztam az otthonkájának, amit egy múzeumból kellett ellopnia, mert biztos nem árulnak már ilyesmit, azért titokban egyet kellett értenem. Egyrészt azzal, hogy olyan lánnyá változtam, akit legfeljebb kávéra lehet elhívni, és nem lesz mindenféle vad románcok főszereplője, másrészt mire albérletbe költöztem, sikerrel elijesztettem mindenkit, aki egy kávénál vadabb dolgot is el tudott volna képzelni velem. Megetettem a szám szerint három macskámat, és igyekeztem arra gondolni, hogy kinek kellenek barátok vagy vad románcok, és az egyikük emlékeztetett egy kihányt szőrgolyóval arra, hogy ha mindennel problémám van, abba én is beletartozom.
Voltak azért szép pillanataim - valószínűleg én voltam az egyetlen ember, aki élvezte a Gringotts éves karácsonyi partiját rokonok részére, de ehhez hozzájárulhatott, hogy egy darab rokonom sem dolgozik ott, és még őszinte lelkesedéssel tölt el a lazacos szendvics, a pletykák és a kiöltözés lehetősége. Ha csóró gyakornokként kölcsönből élsz a hónap végén, kicsit szomorú, de hihetetlenül boldoggá tesz egy este, amikor valaki más fizeti az ételed - és az a valaki más az irodájába kísér, és érdekesebbet mutat, mint amire számítani lehet egy konzervatív családapától. Valaki, aki szerint gyönyörű és feltűnően elegáns vagyok, miközben otthon kitérdelt nadrágban körmölöm a pletykarovatot: a boldogság legtisztább forrása egy unalmas, decemberi éjszakán. Rendben, a lazacos szendvics is sokat lendített rajta.

●festett barna vagyok.
És rosszul titkolom - a múlt hónapban három ruhával akadtam a hülye szerkesztőségi korlátba, és akkor sem szabadított ki senki, mikor azzal viccelődtem az arra járóknak, hogy korlátoznak, ők meg ne legyenek ilyen korlátozottak.. Talán kicsit több szóviccet tanultam el az apámtól és a bátyámtól, mint szerencsés volt.
De a határidőket betartom, és főleg, betartatom másokkal is. Senki sem szereti a kis, színes cetliket az asztalán, de még kevésbé, ha azok levonássá változnak a fizetéséből, ezért ezt a tulajdonságomat megtűrik, sőt. Már a munkahelyi bögrém sem tűnt el véletlenül és rejtélyesen.
Szeretem a szép ruhákat, és hajlamos vagyok rájuk elkölteni a nem olyan túl sok fizetésemet, de tartom és hiszem, hogy annak érdemes öltözni, aminek képzeljük magunkat, ezért aztán a rovatomnak soha nem volt még ennyire elegáns és feltűnően ízléses gyakornoka - meg ennyire fáradt sem, talán valami átok lehet, anyám hülye térde, de a nap végére úgy rúgom le a tűsarkút, mintha ezért prémium járna. Tulajdonképpen jár, a férfiaknak és unalmas, konzervatív nőknek fogalmuk sincs, milyen hatalma van a szépségnek. Meg a melltartó nyomának egy szegény fiatal gyakornok vállában, ugye.

●olvastam a kötelezőket.
Ezt egy kicsit különben bánom, de a Roxfort és a mostani gyakornoki helyem között eltelt években csak a mugli napilapokhoz járó, ingyenes irodalmi mellékletekhez jutottam hozzá, és a rejtvények egy idő után olyan kapuzárási pánikot okoznak, amelynek még közel sem jött el az ideje. Azt hittem, ennyi idősen csodálatos életem lesz, rég megkérték a kezem, gazdag vagyok, feltűnően csinos, és természetesen ha akarnék, megélhetnék az írásból. A szüleim nagyjából két hétig osztoztak ebben az elképzelésben, aztán egyre gyakrabban emlegették, hogy elköltözhetnék, és amíg mindez a beteljesülés megvalósul, mi lenne, ha nem az ő direkt félretett ebédjüket enném meg, mikor délután felébredek. Mikor ezt írom, délután van, pizsamát viselek és egy kétszersültet próbálok lehetőleg úgy megenni, hogy ne morzsázzam össze a lapokat. A szüleim biztos rohadtul büszkék rám.
Dolgoztam menhelyen, esküvőszervezőnél, irodában, takarítóként és gyerekfelvigyázóként. Senki sem halt meg egy közreműködésemnél sem, a jelenlegi főnököm is csak azt hozhatja fel ellenem, hogy hetente 4-5 cikket küldtem neki, hogy vegyen fel. Azt szokta mondani, az alapos kutatómunka és az állhatatosság győzte meg, de mindketten, veled együtt hárman tudjuk, hogy a szaftos cikk volt arról, hogy Minchum meleg.
Lehet, hogy nem az, de őszintén: kit érdekel az igazság?

Család

●anyám nem tud főzni.
Állandóan esőt sejt, mert állandóan fáj a térde, olyankor hangosan sajnálja magát, hogy öreg, ronda, kövér és itt ragadt örökre, pedig milyen szép karrierje lehetett volna Ausztráliában. Fogalmam sincs, miért pont ott, de tény, Mrs. Hawke annak idején ügyes diplomata lehetett, mert van selyemsálja Tokióból, brossa Chicagóból, és egy teljesen indokolatlan térdsérülése Szöulból, amiről akkor sem beszél, ha békítőleg kardamomos csigával környékezem, vagy türelmetlenebb pillanatokban bolondnak nevezem, mert se nem öreg, se nem ronda, kövér pláne nem, és ha nem lennének olyan rohadtul kényelmesek vagy spórolósak, rég elindulhattak volna.
Anyám szerint az udvariatlanság felső foka cipővel a házba lépni, mégsem vagyunk munkásosztály, fejből tudja, hol lesz épp kedvezmény, és rég lemondott róla, hogy bármelyik gyerekéből tisztességes embert nevel. Roppant boldog, mióta elköltöztem, alig hetente háromszor látogat meg ilyen-olyan okokra hivatkozva, két karjában tele ételhordókkal, amiket ő is a nagyitól szerezhetett, és máig nem hiszi el, hogy tisztességes munkám van. Nagyon szeretem, és pont ezért mondom neki, milyen ehetetlen, amit készít.

●apám sem tud, de neki nem mondom.
Apám mugliszületésű - és mintha ezzel vagánykodni lehetne, imádja idegesíteni az embereket az olyan történeteivel, amelyekben televízió, metro vagy jegyautomata van. Saját bevallása szerint három dolog nélkül képtelen élni, de nincs fontossági sorrend: a sportcsatorna, a kocsija és a nagyi főztje, de ha anyám a közelben van, akkor ez kiegészül négyre az ő főztjével is. Sosem vonzotta a varázsvilág, élvezettel meséli, milyen borzalmas jegyei voltak, és lám, mégis orvos lett, gyógyítói végzettséggel kiegészítve, de szerintem ezekre a továbbképzésekre csak és kizárólag azért jár, hogy idegesítse a mágikus kollégáit, és dicsekedjen, hogy szokott felvágni embereket. Tudtommal a háziorvosként legfeljebb a kis szendvicsét szokta tízórai közben, de tőle tanultam, hogy minden sztori lehet még jobb egy kis jóindulatú füllentéstől.
Nem érdekli a politika, minden fél nevét elrontja nem tartva a következményektől, és minden cikkemet élvezettel olvassa, csak letagadja. Az első dolga volt az emancipálódásom után csak úgy felém járni, és bekötni a tévét. Néha megjelenik, hogy megnézze a meccset, és közben véletlenül kikérdezzen a hetemről.

●a bátyám tud, de kit érdekel.
Annyira életképes, hogy néha meg is feledkezünk róla, hogy családtag - csak miatta vannak, azaz voltak szobanövényeink, vezetett naptárunk, nyaraláskor előre foglalt szállásunk. Sosem értettem, hogy került a Hugrabugba, és hogy nem jött rá, hogy meleg - több macskája és hűtőmágnese van, mint nekem, és gyerekeket tanít.. fogalmam sincs, mire. Mit tanít egy alsós tanár? Arra.
Imádja a történelmet, gyanítom, ő volt az egyetlen élő ember, aki felkeltette Binns érdeklődését, és mindig megengedte, hogy lemásoljam a házifeladatait, ha kicsit módosítok rajtuk. Velem ellentétben népszerű volt, saját jogán az énekkar tagja, és az sem sokat rontott a sármján, amikor úgy vonult be a Roxfort emlékezetébe, mint a prefektus, aki egyetlen pontot sem vont le.
Szeretné kihúzni magát a jelenlegi helyzetből, motorozik, fát ültet, bármit szívesebben, minthogy megvitassa velem a háború alakulását. Olykor megjelenik kéretlenül, történelmi anekdotákkal szórakoztat - meg az elméleteivel, hogy melyik varázslóktól származunk - és azt hiszi, aludhat a kanapémon.

●a húgom is tud, de letagadom.
Igen, van egy húgom, igen, megtéptük már egymás haját szeretetből néhányszor, mikor azt hitte, kifejezetten ügyesen lopakodik kifelé a szobámból a ruháimmal, vagy mikor én hittem, hogy kifejezetten ügyesen lopakodom el a körömlakkjaival - mindig meglepődöm, milyen hangereje van, ő meg mindig meglepődik, hogy tulajdonképpen milyen jól megy nekünk ez a sikítóverseny. Apa szerint egyszer emiatt találtuk a döglött denevért az erkélyen, de ezt mindketten tagadjuk. Azt is, hogy festenénk a hajunkat.
Megőrjített a béna mugli zenéjével, amit soha nem tudott lehalkítani, hogy mindig ott felejtett egy félig megevett tál pelyhet az asztalon, és hogy mégis mindig együtt lógtunk az iskolában. Most szünetekben lógunk együtt, már vihet minden ruhadarabot, amit nem viseltem egy hónapig, és kiegyeztünk abban, hogy egy kicsit távolabbi rokonság nem is olyan rossz nekünk. A macskáim szeretnek vele aludni, én azt jobban, amikor nem szoktatja őket ehhez.

●én tudok a legkevésbé. duh.
A családom rém unalmas társadalmi, szociológiai vagy egyéb szempontokból, van egy darab házunk egy elfogadhatóan közepes városban, Queen lemez a lejátszón, kocsi a feljárón, nemesi címer és jelmondat az elsütött poénokban, mikor ebből valamelyik lerobban. Legendás kertipartik nyaranta - a rossz értelemben - nagy rokoni összejövetelek telente és szülinapokon, nagyika ételhordói és időnként befizetetlen csekkek. Tök átlagosak vagyunk, de erről szívesen megfeledkezem néha - ők is rólam, és ez így egészséges.

Lojalitás

●túl sokat tudok

Képesség:

●bejegyzetlen animágus

Csoport:

●törvényen kívüli

Élettörténet

●utálom a sört.
Akkor is, sőt, különösen akkor, ha pohárban elém helyezik, és a szerkesztőm pontosan tudja, mennyire, sőt, pont ezért tesz ilyen joviális kézmozdulatot, mielőtt beleinna a sajátjába. Szerencsére annyira ordít a rádió, hogy úgyis felesleges lenne megpróbálnom vitatkozni ezzel, szóval mégis felveszem, és olyan arckifejezéssel, mintha folyékony szart itatna velem, belekortyolok.
A feltűnően fiatal és csinos Rita Mégnemtisztázottmásodiknév áldozatul esik
a gonosz, manipulatív szerkesztő vendégszeretétnek - firkálom a jegyzeteire, röhögünk, és lehámozom magamról a cipőmet. Ez a legdrágább dolog, amit viselek, a gátlásaim nem ennyire megfizethetetlenek, de második apám, Mr. Vitrol még a hülye nevével is kedves nekem annyira, hogy felfedjem a nagy titkot, rég lekopott a lábujjkörmeimről a rózsaszín, és ezt egy harisnya sem fogja jótékonyan megőrizni.

●főleg utálom az angol sört.
Elvileg ünnepelni vagyok itt, de a jól ismert, kis nappali, benne a Queen dalok szomszédgyilkos hangerejével - RUSSIA, PUSHING DOWN ON ME, PRESSING DOWN ON YOU, NO MAN ASK FOR - sem tud a legkevésbé sem örvendésre késztetni, nem volt még két órája, hogy sikerült attól a régi ismerőstől elsajátítani végül a hülye animágiát, és még abban az állapotban leledzem, hogy nem akarom elhinni, hogy sikerült a déditől örökölt közepes méretű összeget arra költenem, hogy a világ legbénább állatává tanuljak átalakulni.
Töltök még egyet ebből az undorító angol sörből a biztonság kedvéért, mielőtt megint grimaszolva megiszom, megbánom ebbéli bűneimet, azok mellett, amelyeket nyilván elkövettem, de ez köztük a legnagyobb. Egy francos katica. Egy hülye kis vörös pötty az ablakpárkányon, minden elegancia vagy szépség nélkül. Mr. Vitrol együttérzően meglapogatja a vállam, üvölt tovább a Queen, és már pisilnem is kell.

●ki tesz pornósnaptárat a wcbe?
Olyan szép reményeim voltak ezzel a dologgal, valami hasznos, vagy legalább kibaszottul gyönyörű állat, és ha a munkámat vitatják is a szüleim, ezt már nem lehet majd, nézd, anyjuk a gyerek macska, hattyú, vagy bánom is én, gyönyörű zsiráf lett. Egyébként is, talán pisilhetnék állva, mindig ki akartam próbálni, de csak a sör beszél belőlem, és a szomorkás hangulatom, persze a holnap reggeli határidővel, amelyet azért be kell tartanom, olyan nem lehet, hogy Yaxley és Selwyn eljegyzését ne olvassa a nép a reggeli kávé felett.
Már a kezemet mosom, mikor hallom a hangokat lentről - Mr. Vitrol nem említette, hogy vendégeket várunk, bár persze a többi gyakornok is benézhet még, legalább valaki megissza helyettem ezt a lóhugyot, mielőtt szégyenszemre spicces leszek tőle igazán.
Ismeretlen félmeztelen ázsiai hölgy az ajtón, szerinted is furcsa, hogy ártatlan látogatók túl tudják üvölteni a rádiót? Még hallom, hogy IT'S THE TERROR OF KNOWING WHAT THIS WORLD IS ABOUT, de kezdek gyanakodni.

●átkokat egy házibuliba?
Kibámulok a lépcsőforduló mellett, próbálok egyáltalán nem zajt kelteni, de épp ma tűnt a legjobb ötletnek kilenc gyöngysort felvenni, gondoltam, ez biztosan illik majd a gyönyörű új énemhez, de tessék, itt lopakodom a nyikorgós deszkán, és abban amúgy is olyan tehetségtelen vagyok, mint az átváltozásban ezek szerint.
Ez egy férfi és egy nő, még sosem láttam őket - átkok és csörgés, már nem fogom meginni azt a borzalmas angol sört, mert az egész az ott felejtett cipőmön landol. Nem látom innen Mr. Vitrolt, WATCHING SOME GOOD FRIENDS SCREAMING LET ME OUT, mégis önző módon felszisszenek, mert az egy Loubutin, azaz, volt, mielőtt befejezte a pályafutását. Most veszem észre, hogy lihegek. Remeg a kezem. Zöld fény villan, és futni fogok, mint valami kisgyerek a fogócskában, nem tehetek semmit Vitrolért - recseg alattam a parketta, ahogy megindulok, és mindjárt bőgni fogok. De előbb megmenekülök, bármi lesz is...

●bogarat a fülbe?
Sosem csináltam még ilyet, azt hittem, ez az aurorok monopóliuma, mikor felmászom a párkányra - a körmöm a fekete éjszakában vörös pötty is lehetne rajta - és próbálom magam rávenni az ugrásra. Tudom, hogy észrevettek, ilyenkor mindig észrevesznek, soha nincs az embernek szerencséje, ha szüksége lenne rá, már jönnek is értem, elbújni is felesleges meg szánalmas lenne. Katica leszek. Kimondani is borzalmas.
Repülés közben nem pillantok hátra, a rovarok amúgy sem tudnak bőgni, ez az első, aminek örülök vele kapcsolatban. Pár mérföldre innen már hoppanálhatok majd.. biztosan tudják, hogy ott voltam. Meg fogom bosszulni Vitrolt, folytatom a munkát, amiért most megkeresték ezek a köcsögök..
Csak ez a gondolat tartja bennem a lelket, amíg egy pici, vörös pötty vagyok az égbolton észak felé, és tudom, mit utálok a legjobban.
A politikát. Tönkre fogom tenni.
Under pressure.

Rang:

●pincebogár

Played by:

●bridget satterlee

Karakter típusa:

●canon

Gratulálunk, elfogadva!

üdvözlünk köreinkben

Kedves Ms. Hawke,
Ön az az ember, akinek jól esik szurkolni, és akinek szeretnénk boldog folytatást, boldog történetet adni. Lenyűgöző az ambíciója, a bátorsága és az intelligenciája, minden, ami Ön. Sajnálom a barátját, sajnálom, hogy elégedetlen az animágus alakjával, és sajnálom a cipőjét is. Remélem, hogy a jövőben sikerül találnia újakat, most már három párra is szüksége lesz, hogy minden formájában elegáns legyen. Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani, amíg a Varázsvilág leghíresebb újságírója lesz- addig is, katicaként tudom, mi lesz a legjobb menedékhely, ahol meghúzhatja magát.