Amikor a szüleidet alig lehet lebeszélni arról, hogy elkísérjenek téged könyvet és talárt vásárolni, na, akkor biztos lehetsz abban, hogy egyrészt túlságosan féltenek, másrészt túlságosan kíváncsiak egy világra, amibe általad olykor bepillantást nyerhetnek, de igazán sosem értik meg, mi ez az egész pálcával hadonászás, és talán egy részük reméli, hogy végül te is megállapodsz, belesimulsz a normális mederbe, még akkor is, ha ezt sosem mondják neked, pláne nem ezzel a szóval, hiszen az nagyon fájna. Petunia mondta elégszer, és eszembe sem jutott elköszönni tőle, mikor két napja elment Londonba, hogy valami barátjával élje a rendkívül felnőtt és nagyvilági életét. Nem vagyok úrinő, így minden gond nélkül kimondhatom, hogy nemes egyszerűséggel leszarom Petunia új, csillivilli, egyetemista életét, nem érdekelnek a magasröptű gondolatokat dajkáló barátai, akiknek a vécéjébe majd belerókázik egy átbulizott éjszaka után, nem érdekel még az sem, hogy akarna-e engem ott látni, jólesne-e neki, ha olykor beugranék. Nem terveztem, és mégsem értem, miért csípi a nyelvemet a düh, miközben befordulok a Foltozott Üstbe.

Köszönök a kocsmárosnak és annak a pár, éber tekintetű vendégnek, akit ilyen korán ott találok. Én is elég éber vagyok, ami azt illeti, és nem véletlenül nem akartam, hogy anyáék elkísérjenek. Most nem biztonságosak az ilyen kiruccanások. Egyre több rejtélyes eltűnésről, borzalmas gyilkosságról ír a Próféta - meg is lep, hogy a kedélyes értekezések a becsináltbűvölésről hogy kikoptak. Találtak jobb témát. Na igen, azt hiszem, mind találtunk.
A listámat szorongatva igyekszem egyik boltról a másikra, most sehol nem akarok elidőzni, és már éppen átveszem az idei tankönyvhalmot a Czikornyaiban, amikor -
- Lupin! Hé! - Simán lehet, hogy Remus nem kíváncsi rám, de nagyon remélem, hogy megvárja, amíg minden új könyvemet beszórom a hátizsákomba, és csatlakozom hozzá az utcán. Nincs kedvem utána futni ekkora holtsúlyt cipelve.