A kifinomult etikett mintapéldája vagyok, baszod. Na, ha még olvasod, az első szűrőn átmentél - és gyanítom, nem egy tanárom vagy..?
Szerényen szólva tökéletes vagyok, és nyugi, nem függ ez a pozitív visszajelzésedtől, persze nem állítalak meg benne, ha csodálni akarsz. Ja hogy negatív? Csak irígykedsz.
És nem is a bizonytalanságaimat próbálom rejtegetni egy inflált egó vagy épp arcpirító obszcenitás álarca mögött, ez fasság. És kizárt, hogy köze legyen mittudomén, depresszív vagy már nem is létező otthoni körülményekhez, mindenki, akitől szükségem van rá, elismer és észrevesz, bárki mást meg ki nem szar le. A jégkirálynői elegancia csupán stílusdöntés.
Ha barátok vagyunk, úgyis tudod, hogy veled csak szeretetből, poénból, vagy azért vagyok seggfej, mert olyan szórakoztatóan reagálsz rá, ahogy azt is, hogy viszonozhatod ugyanezt, nem veszem zokon. Ha reggel vagy épp mágiatöri végén arra ébredsz, hogy raszta hajad lett, az sem kicsinyes bosszú, csak unatkoztam. Általában.
Gyanítom nem zavar, vagy rég beletörődtél az ékesszólásomba, amitől a legsztereotípabb matrózok elpirulhatnak néha, de gondolom ez van, ha valaki olyan cseszett vidám környezetből jön, mint én...

Csak a baj meg a szégyen, tényleg. Kezdjem az elején? A szüleim soha nem jöttek ki egymással zökkenőmentesen, ameddig volt többesszám, amiről beszélhetünk. Pedig apámat még bírtam is, a legjobb arc volt a világon. Úgy tűnik, csak szerintem. Nyolc lehettem kábé, amikor kiderült, anyámnak szeretője van - illetve volt akkor - az addig is hullámvasút itt indult el a lejtőn. Apám szekus volt, és jól értette a dolgát, ez esetben sajnos. Összetalálkozott szerető-muksóval. Először a faszi halt meg, sérülésekbe. Pár napra rá apám, önkezűleg. Szeretem azt hinni, hogy a lelkiismerete vezette rá, kicsit könnyebb feldolgozni, hogy akiért egész addig annyira rajongtam, egy gyilkos.
Most itt vagyok anyámmal, aki annak örömére, hogy bájitalfőző, jobb napjain is happyjuice főzeten él. Nagyszülők se sokkal több. Apám oldaláról már nem is voltak velem egy időben, anyáméról még húzzák, de csak azért, mert már huszon akárhány éve szétköltöztek.
Gondolom érthető, amikor otthon vagyok, akkor is inkább a bandával lógok, mint hogy otthon kelljen lennem.

Kicsapom az asztalra. A szabálykönyvet. A kockák megrezzennek az asztalon. A kockák az asztal körül összerezzennek, remélem már így is féltik az életüket.
-Naszóval, tömeges harc...- Fellapozom a kötet vonatkozó részét, mert ezeket a pupákokat ismerve mindjárt szükség lessz rá. Ezek a gyökerek ha egyvalamihez értenek, az nyitott szájjal szaladni be a faszerdőbe, de végülis a Muglik & Munkahelyek pont ettől szórakoztató. Nyitott szájjal szaladni bele annak a következményeibe, ha - legjobb felállás szerint, ha engem kérdezünk - a játékosok azt hiszik, tudják hogy működik a mugli világ, a mesélő meg ért hozzá eleget, hogy reális következményeket kontrázzon az orbitális fasságokra, amikkel előrukkolnak. Kész káosz, de ezt szeretjük benne.
-Rózsír, valahogy sikerült az összes vérmami aggróját behúznod. Fél másodperc alatt feledkeznek meg egymás azon hajtépéséről, hogy ki vásárolhat föl valami tévében is reklámozott plüss C'thulut, és erednek utánad láncos buzogányként lengetett táskákkal és egyéb implementumokkal. Boner, te valahogy a műszaki boltban értél el hasonló szintű népösszefogást, és már el is tudod képzelni a hosszabbítókábel néhány károdra kreatív alkalmazását. Szerintem már most dobhattok Kezdeményezésre, úgyis legfeljebb halogatni tudjátok a sorsotokat.
-Melyik is a C'thulu, már tökre nem emlékszem.. a pónis vagy az a ronda majomgyerekbaba?
-Az ősi isten, aminek csápospornó az arca, csak mondtam valamit.
De ha túlélik, és utána akarnak nyomozni, felőlem kanyaríthatok belőle valami elcseszettebb kozmikus horrort. A játékosok mindig a legfurább részletekre izgulnak rá, mesélőként megtanulsz bármire rugalmasnak lenni.
-Na de dobj...
-De dobok Stealthre. Ne nézz így, biztos dobhatok Stealthre. Óvást kérek, ha nem dobhatok Stealthre!
-Oké, ha dobsz egy Kezdeményezést, hogy megnyugtassam a cinegéimet, dobhatsz Stealthre is- adom be a derekam a sztahanovizmusának, aztán jól leszarom, hanyasra dobja. Eleve terveztem megadni nekik, hogy elbújva kezdik a kört, hogy legalább látszólag lehessen esélyük túlélni.
Most mondjatok mégegy játékot, ahol a leghírhedtebb max-szintes kazamata egy mugli pláza black friday idején, egyem a zuzáját az angyalbögyörőnek, aki értelmi szerezte ezt a jelenséget. Legalább egyvalahol származik még pozitívum a sárvérű faterom életművéből, jobbára el tudok navigálni unalmasföldén is közszeméremsértés nélkül. Csak néha röhelyes mértékű gyökérségeket kell jóváhagynom pont emiatt az ismeret miatt, ugyanis a Muglik & Munkahelyek egyes számú szabálya nagy betűkkel szedve kimondja: "Bármi esetben, ahol kérdés merül föl a mugli világ vagy kultúra kapcsán, annak a résztvevőnek a szava dönt, aki a legkevésbé járatos a varázstalan világban." Aztán csodálkozunk, ha TPK lesz a rezsibefizetésből.
-Sikerül fedezékbe húzódnotok egy kirakat mögött. Nagy, fekete, kábé dobozforma tárgyakkal van tele, amik mögött egész jól el tudtok bújni, a kirakatablakon kifele néző oldaluk enyhén ívelt üveglap, és amúgy mindegyiken ugyanannak a focimeccsnek a mozgóképe látszik.
Mielőtt még alkalmuk lenne rátérni, mi is értendő - szerintük - focimeccs alatt, rájönni, hogy ezek tévék, vagy előrukkolni egyébként szórakoztató fasságokkal a tévé funkciójáról, hozzáteszem.
-Ki mit csinál?
-Én felkapok egy tévét, kiviszem, és kint hagyom csalinak, hogy addig legyen menekülő útvonal.
Derplord kibaszott Kapisztrán, hölgyeim és uraim... A másik életképtelen. Oké, fogom itt a fejem, hogy hogy adok ezeknek reális túlélési esélyt, de ha nem szeretném pont ezt csinálni, mifaszt keresnénk itt, ezt be kell valljam.
-Oké, te viszont tényleg dobj Lopakodásra, mert még nem tudják, hogy itt bújkáltok.- És most készülsz diszkréten kimenni velük egy kisebb kandallónyi méretű tévével... Apropó el kell ismerjem, Pisztráng tényleg zökkenő nélkül felismerte, hogy ezek tévék, és még fasságokba se kezdett bele? Ez a gyerek lophatott valahonnan inteligenciát magának, mert amúgy csak a kinézetéből és az egójából áll.
-Évi, te mivel használod ki azt az egy egész kört, ameddig erre a gyökérre figyelnek, hogy mit szerencsétlenkedik a tévéjével látványosan?- Csak mert gyanítom nem dob huszast arra a lopakodásra,..
-Vannak azok a rendőrzők.. akarok dobni Seductionra.
-Mifasz... hogyan és minek?
-Mért nem dobhatok Seductionra? Biztos működik telefonon is! Tök magas Megjelenésem van! Sőt, elcsábítom az öregasszonyokat és a nőket is. Meg Pakisztánt. Francba, legalább ezeket a nőket had sikerüljön már megseductionolni...
-Már megint az elcseszett magánéletedet próbálod itt javítani meg, mi?- Eskü a következő barátnőjét én kérem meg, hogy ne szakítson vele, hátha úgy megkímél minket az epizódjaitól... -Oké, a rendőröknek minusz öttel dobod, mert ők csak a hangodat hallják, de előbb el kell jutnod egy telefonig is ahhoz, még a folyosón láttál egyet. A kábé összes üldözőitek ellen csak dobj elég magasat, hogy elhigyjem, hogy egyszerre leszel nemezisből nedves álma szimultán vagy ötven embernek. Pisztránghoz meg az ő Önkontrollja ellen dobsz, de faszom, kapsz rá plusz kettőt, mert úgyis tudjuk...
És ameddig lekötik magukat minden dobálnivaló kidobálásával, én valahogy elképzelem, hogyan nem kapok realizmus-agyfaszt, amikor Paki valahogy kicipel a tömeg elé egy vele egysúlyú tévét, miközben sikeresen elbújva marad mögötte, Évi meg mittudomén, transzcendál valami szerelemisten második eljövetelévé vagy elmenetelévé, mert most persze vagy az lesz, hogy előkerül az összes nat20 dobás, amire eddig lett volna szükség, vagy én leszek végül kibaszott engedékeny, mert na, titkon valahol szeretem ezt a két gyökeret, és csak nem hagyom meglincselődni őket, amikor előrukkolnak valami megfelelően szórakoztató orbitális fassággal, mint ez is most. Csak meg ne tudják, hogy ilyen vajszívű vagyok...