I Fucked My Way Into This Mess, And I'll Fuck My Way Out
Becenév:
vi, vronszkij
Kor:
24
Származás:
félvér
Család
"voltam New Yorkban reptéren Londonban Berlinben lassú volt a fény imbolygott Amszterdam"
Hangos a szülőszoba, de bizony nem az újszülött sírásától, az egyre kerekedő szemekkel bámul a tisztelt orvosokkal, a fiatal és újdonszült anyuka bizony olyan jelenetet rendez nem is férjével a gyerek nevével kapcsolatban, hogy arra összeszaladna sebészet-tüdőgondozó, de mire odaérne, csillapodnak a kedélyek, nem Mrs. Winters, Ms. Winters mormog még valami olyat, hogy de márpedig nem fogod a gyereket oroszul elnevezni, az kellene még ide! - aztán végre a csepp leány is szóhoz meg színpadhoz jut, és ott folytatja, ahol a szülei abbahagyták, pár hanggal magasabb csak. Willa - aki máig nem békült meg ezzel a keresztnévvel, de ezt biztosan a magyar nyelv teheti inkább, mert hát a tündérekről kapta, igaz, a kis cserfesekről, nem azokról, akik Völgyzugolyban leledzenek - annyi nemzet leszármazottja, hogy abból ivósjáték lett az évek folyamán, apja oldaláról vannak ott érdekesen és emlegethetőek, mint az ír, a feröeri és az angol, meg olyanok, amikre csak akkor érdemes hivatkozni, ha valaki kínos csendre vágyik, vagy még kínosabb kérdésekre: lovári cigány és valami hintésnyi török is. Édesanyja rég bevándorolt, magát hindinek tartó, indiai hagyományokat olyan ívben kerülő família tagja, hogy azt a kultúrális mintát egy féléves kurzuson is el lehetne épp sajátítani, és ott is szívesen bekopogtat valami muszlim ÉS zsidó hatás is, csoda, ha a kislány gyorsabban lesz a legegzotikusabb gyerek a tömbben? Elképesztő. Egészen el is szoktak képedni rajta.
"és hess jött Marakesh Párizsból sms szikrázott Velence mint Varsóban a fűszeres lány aki eladó"
A csöpp Willa édesapja azonban nem akárki - nem, persze, hogy nem, a férfi, aki valóban oroszul nevezte el egyetlen leányát, méghozzá férfiről, férfinévvel, mikor az asszony kettőt pislogott, és még életben van! - hanem Wiktor Winters, korának egyik leghíresebb és legkiválóbb hajtója. A sajtó kedvence, az interjúk sztárja, újdonszült apa, rengeteg mulatós dal ismerője és vintage sörösdobozok és üvegek gyűjtője. A csodálatos karriernek aztán az vett véget, mikor a fél csapat a Wizengamot elé áll, ő meg Ludo Bumfolt mellé, mint főkolompos, és az ő apja nem gazdag, nem befolyásos, akkorát bukik, amekkora már csokibékás kártyákra is kívánkozhatna. Azóta sem nagyon állnak szóba egymással, mert amíg egyiket eldugták a Minisztériumban, hogy ott marketingbéli célokra hasznosítsák, ha már sármot nyomokban tartalmaz, Mr. Winters rászokott az alkoholra, aztán fogta családját, és kénytelen volt egy kevésbé drága, de annál izgalmasabb környékre költözni és felesége fizetéséből megélni. Édesanyja, Yael Chopra gyorsan visszavette csak szórakozásból nem viselt saját nevét, és miután drága ékszereit és imádott festményeit zaciba vágta, soha többet nem hitt el semmit a nem is férjének - azt főleg nem, hogy érdemes megtartania az eljegyzési gyűrűt, vagy hogy az öngyilkossági fenyegetéseket komolyan kell venni. Végül a csöpp Willa tizenegyedik születésnapján összepakolt, és bizony nem tejért ment, hanem világgá, csak ezt előtte tudatta is a résztvevőkkel, de bárhogy kapálózott, leánya a korona alattvalója, és kénytelen itt hagyni, hogy a Roxfort hallgatója is legyen.
"voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom"
Patelek, Choprák, Wintersek és rengeteg más nemzet gyermekei versengtek azért, hogy a kevésbé csöpp Willát valahogy magához vegye akkor már nyilvánvalóan lecsúszott apjától, de egyikük sem járt sikerrel, a származása ellenére szeplős mardekáros ragaszkodott hozzá, hogy legalább az egyik szülője nevelje, ha már vállalta. A pofont is ilyen lelkesen mérte, azt viszont szándéka nélkül: már elsőévesként remeknek bizonyult seprűlovaglásban, az igazi gyalázatok akkor következtek, amikor ötödévesen csapattag is lett, és mit hallgatott a London-Washington-Újdelhi tengely, még terelő is! A már egyáltalán nem csöpp Willa - bár magasságban sosem érte utol a korát, mindig alultáplált és a tornasor végén kullog - eleinte el sem meri mondani otthon, hogy bizony tehetsége neki is van, az apja dehogy örülne, így ezt lehet kummantani egészen addig, amíg végzősként ajánlatot kap az egyik csapattól.. akkor üveg az üvegen nem marad, Willa bőg, az apja hangosabban bőg, leghangosabban a szomszéd meg a macskája bőg, pedig volt már lehetősége megszokni, Winterséknél mindig áll a bál, néha szó szerint is, sok barnaképű, bevándorló gyanús alak meg-megfordul itt. Mr. Winters azóta se egészen döntötte el, mit gondol, többet iszik, kevesebbet beszél - és minden fontos meccsre kilátogat.
Jellem
"Batyujában hamubasült magánya. Bánatában az utcán strichel, Bebújna ő már akárkivel, De a testre szabott hiány az Isten ágya."
Willa szereti, ha csöpplánynak szólítják - kivéve, ha újságírók, mert nem egy gúnyos kis színes szereplője volt már a karrierje kezdete óta, a kedvenc köszörű nyelvek számára, és annyi sztori kering róla, hogy ha mind igaz volna, rég eladhatta volna a megfilmesítési jogokat. Tizenhét volt, mikor hivatalosan modellkedni kezdett, jóval fiatalabb, mikor illegálisan, de úgy általában sosem zavarta a kettő különbsége, és hátulgombolós, valóban csöpplány korában is rajongott érte, ha rajonganak érte. Lássuk be, nehéz ellenállni ennyi energiának és szimpatikus csetlés-botlásnak, a partik lelkének, akinek azért van egy vagy két válla arra is, hogy azon bőgjünk. Willa tökéletes barát és tökéletes társasági ember tudott lenni, tizenkilencre lapot húzni és még részegen is elfogadhatóan karaokezni, vagy három átvirrasztott éjszaka után nem leesni a seprűjéről. Máig rejtély, mire vihette volna, ha ezen energiáit nem a szenvedélyeire fordítja. Számítása szerint három egész percig tartott, mielőtt a fejébe szállt volna a saját külseje, és abból is gyorsan kialakított egy függőséget: annak a leleplező cikknek igaza volt, Vronszkij önbecsülése mindig másoktól függött.
"'Így hát a lélek mint senkinek sajátja, Élőnek halott és halottnak apáca, Ebben a pácban az Isten sem komája, Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra."
Vronszkij ijesztően pontos volt, már ebben a legijesztőbb az volt, ha valaki sejtette, honnan jön épp, és milyen valamelyik vallás istene adta tehetsége van ahhoz, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben volna. Manapság nagyon igyekszik tiszta maradni, de nem volt az olyan rég, hogy ki lehetett volna mutatni a drogok szivárványát a véréből, már persze ha nem épp félig eszméletlenül fekszik valakinek a valamilyén. És maradjunk ennél a kifejezésnél, mert nem vetette meg a félig humanoid fajok képviselőit sem.. Igen, ebből még lesznek problémái. A legváratlanabb nyelveken beszél, a származását már említettük: talány a lány, talány az is, hogy maradtak életben Herkkel, és ha már volt benne gyakorlata, hogy nem tanult meg jobban szakítani. Rettegett tőle, hogy nem szeretik majd, és igyekezett az összes kapcsolatát gyorsan tönkretenni, nehogy még jobban fájjon majd a befejezés, de persze az érzelmileg topa emberek általában az ellenkezőjét érik el, ő főleg. Valahol egy pszichiáter gennyesre keresheti magát a Vronszkij okozta károkon.
"Így hát az öreg magából kikelve Ugrik a lélekre lelkeket lehelve. Patkóját feldobja, s nyöszörgi lihegve: Az ördög sem baszhat manapság hitelbe."
A Winterst annyira nem szereti, de jobb, ha megszokja, mert a főnökei így fogják szólítani, és ezért a jogért elég sokat fizettek neki - ahhoz nem eleget, hogy az éjszakáit ne kelljen kis plusz kereset megkeresésével töltenie, de a fél vese meg a jelzálog drága mulatság, és most ő az egyetlen pénzkereső a nem túl fényes háztartásban. Szabadidejében normális embert szokott játszani, terápiás jelleggel főz, pakol a házban, körmöt rág és eteti a szomszédság összes macskáját. Még mindig jó magasról tojik a jogra, a mellékes munkája után dehogy adózik, ha megkérdeznénk, azt se tudná, hogy illene bizony. Arról kevés szó esik körülötte, milyen no bs mentalitása tud alkalomadtán lenni, de ezt többnyire nem sétáltatja a visszautasítástól tartván, ellenben könnyen tud mégis ellenszenvesnek és önhittnek tűnni. Rossz döntéseinek következményeit fogja még egy darabig viselni, az ezekből következő harapásokat meg különösképp. Azok amúgy is beköszönhetnek még egyéb mellékhatásokkal az ablakon..
Lojalitás
kérdőjel
Képesség:
harapások'
Csoport:
mágiahasználók
Élettörténet
"Tuke Dome sej száko félo te kámesz"
Azzal az évfolyamtársával kezdődött, a bogárszeművel, aki állította, hogy színész lesz, és ez a szigorú Roxfortban úgy hangzott, mintha Willa mondta, nemzetközi kviddicskarriert csinálok!, egymásba is csengett, passzolt is, mint a fehérneműik a padlón, és így derült ki, hogy ha a lányok hálótermeibe nem is nagyon volt bejárás, azért a fiúkhoz nyitva maradt a kiskapu, csak egy nyakkendőt kellett biggyeszteni rá.. Olyan szerelmesek voltak, hogy mindketten megbuktak legalább két RBF-en, úgyhogy azt meg kellett ismételni a szabadidő rovására, mikor kinek-kinek benőtt a feje lágya, és a fiatalok sajnos nem ismerték Sékszpír Vilmos nagybecsűjét, és nem tudták, hogy Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, mert a nagy kézenfogva-örökkéből jó nagy veszekedés, drámai szakítás és Willa telesírt párnája lett, meg fogadalmak, hogy ő ugyan férfiknak soha többet nem hiszi azt sem, amit azok kérdeznek. Dehogy tudta addig, milyen a megszakadt szív, azzal meg főleg nem tudott mit kezdeni, hogy a másik bevallotta, a férfiakhoz vonzódik, az teljesen megfoghatatlan és érthetetlen. Aztán hetedévre kibékültek, mindenki a maga identitásával és szexuális vágyaival, de a törés ott maradt, és mikor a sokadik férfi mellől kelt fel, sem gondolt arra, ezt vajon nem függőségnek szokták nevezni...? Ugyan, dehogy!
"shéj numá tyirojilo shéj tu de mánge" Egy tizennyolc esztendős hajadon, ha nem alvással kívánja tölteni az éjszakáit - és akkor sem, ha másnap várja az edzés, mire találták fel a kávét meg a kokaint? - számtalan szórakozásra alkalmas alkalmat találhat, néha ugyan kevésbé legálisan, de annál izgalmasabb fehérneműben futni, aztán a sikátor végén hoppanálni nevetve és részegen. Az akkori edzője hírhedten engedékeny volt, lovagiasan nyitotta előtte az ajtót akkor is, ha nem találta el elsőre, és készségesen ágyba is vitte a karjában, a gond nyilván csak az volt, hogy ott is maradt vele. D nem dorgálta meg igazán, azt sem vette észre, hogy egyre mélyebbre süpped a függőségben, mert szépen mosolygott rá, daddynek nevezte, és néhány fájdalomcsillapító után mindig remek teljesítményt nyújtott a pályán és a párnák között is. Édes kicsi Willa Vronszkij Wintersre nem lehet haragudni, olyan szívszaggatóan tud sírni, kérlelni a férfit, ne haragudjon már úgy rá.. Szerette a figyelmet, hallani a saját hangját, és rengeteg tinédzsernek lett példaképe, meg maszturbációs fantáziája is az alig százhatvanas terelő, lám, a lányok is lehetnek sikeresek egy ilyen kemény, férfias szakágban, ő megcsinálta! A Vronszkij volt a specialitása, azt sokszor azért is megjátszotta, ha szükség sem volt rá.. Sok mindent megjátszott azért, hogy szeressék, és szükségük legyen rá, mert sosem felejtette el az apja sorsát.
"zsitehárá me kheren ná mukhávtut" Aztán jött Hörk és Z, nem pont ebben a sorrendben, technikailag utóbbi jóval inkább, mint előbbi, azt a határvonalat meg kellett húzni, más meghúzástól meg jobb tartózkodni, Herk nagyobb ármány, mint a másnaposság, kerülni kell ennek megfelelően, főleg, ha annyi sztorit hallgatott tőle a bulikon, a koktélok markolászása közben, félig függőlegesen. Nem mintha csöpplány Willa szent lett volna, sőt, ezért is volt olyan nagy meglepetés Z - őt sem övezte glória, de a szándékai egész krisztusiak voltak, nem mintha hívek követték volna, de igyekezett legjobb képességei alapján megmenteni a zülléstől. Ő tényleg színész is volt, kiváló játszótárs, és bolond szerető, tisztességes, de bohém befejezés. Nem csalta meg, de úgy hangzott, mikor beismerte neki három év után a konyhakövön mezitláb, hogy szexfüggő, az alkoholról valamiért nem beszélt senki, pedig volt bőven a pulton, és ezúttal nem lett jelenet a függőny előtt, Willa most is gyakran bőg, ha senki sem látja, egészen ronda, eltorzult arccal, hisztérikusan - és tehetetlenül, mert jobb, ha egyedül marad, nem hoz neki több boldogtalanságot, és lesz akár a tanúja is, ha biztonságban tudhatja a maga betegségétől.
"ke tyire shukár jákhá mán dijáren" Nem bírta már nézni D kedves arcát sem, Herket a betegágyon végképp nem, hátrahagyta a csapatot, kicsit az apját is, és egy utolsó partin megismerkedett egy kicsit különös, de nagyon sármos ötvenessel, bizonyos Mr. R-rel, a mágiatörténésszel, aki egy különös oknál fogva indokolatlanul ráért új könyvsorozata megírása előtt, sürgősen be kellett ehhez utaznia a világot, és hasonló, kicsit különös további bulikat tartani. Nem épp, bár valahol csöpplány Willa végigkóstolta az összes elérhető alkoholokat és tudatmódosítókat, rasszokat meg nemeket, és akkor döntötte el végleg, hogy életmódot vált, ezúttal nem másnap - mert mindig van egy másnap - amikor egy teliholdat követően meztelenül ébredt sárosan, tele ijesztő, mély harapásnyomokkal. Felmutatta előtte sokat használt középső ujját Mr. R-nek, és mint kedves édesanyja, csomagolt, és távozott, nem épp angolosan, mert volt némi ordítozás, de ez már semmiség. Ahogy ez a dolgok természete lenni szokott, arra érkezett, hogy az apja veseműtétre szorul, ők ketten meg nagyobb összegekre, ha életben akarnak maradni - tehát a harapások egyelőre maradnak, Willa hatalmas szerencséjére alkalmazták ismét egy csapatnál a kihagyott évek után is, és visszaköltözik az őt megillető helyre: az emberek szívébe. Ha el nem viszi az idegbaj, a vámpír-vérfarkas-ki tudja, milyen súlyos harapások, a csóróság, a szex és alkoholfüggőség, vagy az utóbbiakról való teljes leszokás. De a Vronszkij-műbukás is lehetetlennek tűnik, mielőtt végrehajtjuk..
Rang:
kviddicsező
Played by:
summer bishil
Karakter típusa:
sajátságos
I solemnly swear
I am up to no good
Robert Blynberch
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Ben Whishaw ▪
»
»Hétf. 8 Feb. - 2:02
Gratulálunk, elfogadva!
marhára nem baj, ha sosem bírtak
Kedves csöpplány ms. Winters!
Nem volt könnyű élete, nem tettek mindent maga alá, és kereshetjük az okokat meg a következményeket, akár még a felelősöket is, de nem ez a lényeg, ha azt vagyunk kötelesek kimondani, hogy az élete sokszor volt vakvágányon, és soha nem volt könnyű. Még akkor sem, ha néha könnyen vette a bizonyos helyzeteket, vagy csak nagyszerűen átsiklott a nehézségeken. Kívánom, hogy a sokszínűségét és a nyitottságát okosan és főként biztonságosan használja a továbbiakban. Ugyanakkor nem elhanyagolható az sem, hogy szórakozzon néhanapján - ezzel nem hiszem, hogy gondja lenne. Foglalózzon, és már alig várom, hogy olvassam a reagjait.
Kezdőlap
