Meglehetősen ideges vagyok a mai nap miatt, mert ellentétben minden korábbi évvel, nincs közöttünk egy játékos sem, aki annyira kiemelkedik akár a képességei, akár a vezető személyisége tekintetében, hogy vezessen minket. Számítok rá, hogy veszekedés lesz, különösen, ha Amycus is jelen lesz. Fogalmam sincs, hogy Slughorn pontosan miért vonta vissza a csapatkapitányi kinevezését, bár ha tippelnem kéne, valószínű az apja intézhetett valamit a háttérben. Gondolom, visszajutott hozzá, hogy milyen gyakorisággal látogatja az óráit. Őszintén sajnálom, hogy így történt, még ha úgy is érzem, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól- nem ő az egyetlen, akitől eltávolodtam idén, anyám halála után, úgyhogy ezt végképp nem tekintem az ő hibájának. Talán rossz emberré válok végül tényleg.
Talán legelőször érek a pályára, de ez bizonyára nem fog feltűnni senkinek, mert az öltöző után eltűnök a pálya alatt, a lécek alatt. Erősen szorítom a Raven 1504-est, amit még évekkel ezelőtt kaptam, amikor kviddicsezni kezdtem, és ami még mindig elfogadható az iskolába, de messze nem a legjobb seprű. Szerettem volna augusztusban egy jobb seprűt, el is döntöttem, hogy anyámon keresztül meggyőzöm majd apámat valahogy nyár végén, hogy vegye meg, tekintettel a Tesannáénál sokkal jobb RBF eredményeimre, és tekintettel arra, hogy szinte kifogástalan a viselkedésem, és komolyabban edzettem a szokásosnál is. Persze, ez az egész nem valósult meg, és nyár végén nem is érdekelt a legkevésbé sem az egész. Akkor azt éreztem, hogy ez az egész nem számít, de végül arra jutottam, hogy a kviddics az egyetlen dolog, ami eltereli a figyelmemet arról a jövőről, ami előttem áll. Döntenem kell az életemről. Elég sokáig gondolkozok, sétálgatok, úgyhogy végül éppen csak időre futok be, gyorsan köszönök, miközben a seprűmet fogva, a teljes kviddics öltözékemben és az ütőmmel a többiek közé állok.
Ahogy Regulus beszélni kezd, elkezdek gondolkodni rajta én is, hogy ki lenne a legjobb kapitány. Amycus remek játékos, és rendkívül határozott személyiség, de eléggé elhanyagolta a kviddicsen kívüli tevékenységét, és amúgy sem lehet ő újra a kapitány így. Regulus jó választás lenne, de rajta kívül mindenki hatodéves, az, hogy alattunk jár, egyértelműen rombol valamennyit a tekintélyén, még ha számomra ez annyira nem is fontos, és nem is nézem le emiatt. Tori nagyon jó játékos, de... akármennyire kellemetlen kimondani, egyértelmű okai vannak, hogy nem ő lesz, még ha úgy érzem, hogy nem is igazán zavarna, ha ő lenne a vezető. Stanislaw még mindig eléggé kívülállónak hat, úgyhogy kétlem, hogy szóba kerülne egyáltalán, talán ő lenne az utolsó, akire szavaznék. Alex pedig mindig kicsit csendesnek tűnt számomra. A válasz ezek alapján egyértelmű kéne legyen, és nem is kéne meglepődnöm annyira, amikor Regulus engem jelöl, mégis egyértelműen meglepődök.
Ahogy hallgatom Regulust, utána pedig Stanislawot, elgondolkozok rajta, hogy rögtön visszautasítom az egészet, és inkább jelöltetem Regulust, aki ellen az egyetlen kifogás tényleg az lenne, hogy egy évvel alattunk van, és nem hiszem, hogy az kéne legyen a kifogás, hogy valaki néhány hónappal utánunk született. Nekem pár nap hiányzott hozzá, hogy most hetedéves legyek, a húgomnak ahhoz hiányzott néhány például, hogy ötödéves legyen, és nem érzem, hogy bármit számítana. Viszont végül mégsem szólok közbe, mert rájövök, hogy azt készülök csinálni, mint mindig: kibújni a felelősség alól.
Tizenhét lettem idén, nyáron már felnőtt emberként fogom járni az Abszolt, valakiként, aki házasodhat, az angol aranyvérű társadalom teljes jogú tagjának számít, valószínűleg azt is elvárják tőlem majd, hogy megházasodjak rövidesen, hogy saját házam és saját háztartásom legyen. Karriert kell választanom, amihez a lehetőségeimet máris hihetetlenül limitáltam az RBF eredményeimmel, még ha nem is olyan rosszak. Nyelek egyet, aztán megszólalok.
- Nos... ha csak az a kifogás a jelölésem ellen, hogy nem tudom megfegyelmezni Stanislawot és Amycust, akkor tudom vállalni a kapitányságot. Talán lennének belőle veszekedések, sértődések, de nem akarok senkit fegyelmezni menet közben, mind felnőttek, vagy szinte felnőttek vagyunk a varázslójog szerint. Szóval, nem fogok fegyelmezni senkit. Ha valaki nem akar csapattagként dolgozni a közös célért, és fegyelmezni kellene, akkor vannak cserejátékosaink, akik biztosan szívesen töltenék be állandó jelleggel a pozícióját.- veszek egy csendes, mély levegőt, miközben várom mindenki reakcióját. Tudom, hatalmas balhék, örökre szóló sértődések, hisztéria, talán párbajok és összeesküvések lesznek belőle, ha mondjuk kidobom a csapatból Stanislawt vagy Amycust, mert tönkreteszik az edzést, felkészülést, vagy ne adja Merlin a meccset, de most úgy érzem, hogy felvállalom, ha kell. Jobb választás amúgy sincs most, és nem akarom, hogy azzal töltsük az elkövetkező két évet, hogy mindhárom másik ház megver és megaláz minket. Bármilyen méltatlannak tűnik egy aranyvérű családban egy profi kviddicsező, azért még opcióként szeretném megfontolni.
Meghallgatom mindenki más véleményét, de ha nem érkezik valaki részéről egy logikusabb jelölt, vagy egy olyan tényező, ami ténylegesen akadályozná, hogy én legyek a kapitány, elfogadom az eredményt. Valóban ritka, hogy a terelők egyike legyen az, általában a hajtók egyike a preferált, aki a formációk közepén van, az őrző, aki hátulról rálát az egészre, vagy a fogó, aki néha megengedheti magának azt a luxust, hogy a meccs állását figyelje, a gurkók viszont nem szoktak pihenőt adni.
- Egyetértek Stanislawval, remélem, hogy mindenki azért van itt, hogy nyerjünk, és ezért mindent meg akar tenni. A válogatón mindenki megmutatta, hogy egyénként mire képes, és azért van itt, mert meggyőző volt a teljesítménye. Elkezdhetnénk gyakorolni a formációkat már a mai napon, a következő alkalomra összeszedek még néhányat, most viszont elkezdhetjük az alapokkal. Mindenkinek megvan a Snallygaster-formáció az amerikai válogatott tavalyi meccséről a skótok ellen?- bízom benne, hogy igen, bár azt is megértem, ha mások nem olvasnak olyan rohadt sokat a kviddicsről, mint én.
Végignézek a többieken. Tori értelemszerűen a mágikus lény „farka” lenne, mint a fogó mindig, a többiek előtt nagyjából három-négy méterrel (vagy mivel valószínű lassabb seprűink vannak, inkább kettő és féllel esetünkben) a kvaffal a kezében repülő hajtó, a „fej”, viszont összetettebb kérdés. Az amerikaik variálták a hajtóikat, hogy ki a fej, ki van bal oldalon, és ki van jobb oldalon, de összességében azt szokták javasolni, hogy a fizikailag legerősebb és legnagyobb hajtó legyen elöl. Ez egyrészt dicséret lenne az illető képességeire, viszont mivel ő viszi a fókuszát az ellenfél terelőinek és hajtóinak, majdnem mindig passzolnia kell a karikák előtt, és a másik két hajtó fogja szerezni a gólokat. Néhány amerikai sztár hisztériázott is miatta, hogy nem ő az újságok kedvence emiatt, hanem a mögötte kicsit lemaradva, két oldalán repülő két hajtó. Persze, a két szélen repülő két terelő talán még kevesebb figyelmet kap itt, a szerepük inkább defenzív, bár a legutóbbi meccsben, amit olvastam erről, a kínai Mae Wu kevés híján megölte az ellenfél őrzőjét, amikor adtak neki egy túl gyenge labdát.
- Alex, első körben próbáljuk meg veled a Fejnél, jó? Ezt a három pozíciót cserélgethetjük, amíg megtaláljuk az ideálisat, nem baj, ha több szerepet is megismer mindenki. Stanislaw, a jobb vagy a bal szélen éreznéd kényelmesebben magad ebben a formációban?- ha mindenki válaszolt, és senki nem akar mást megbeszélni, akkor felszállunk, egyelőre csak a kvaffal, és megtámadjuk vele Amycus karikáit.

Szerettem volna meghallgatni Tori véleményét is az egészről, de úgy tűnik, hogy így, hogy a többség engem támogat, már nem is szükséges igazán. Ijesztő egy kicsit, hogy én felelek a kapitányi pozícióért, és ezzel együtt a házunk teljesítményéért a következő két évre, de valószínűleg tényleg én lehetek a legjobb választás, ahogy azt már korábban végiggondoltam.
Nem örülök neki, hogy a fogónk késett, annak viszont talán még kevésbé, hogy Stanislaw szexista megjegyzést tesz Torira. Pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy most hagyom, de azután eszembe jut Amycus, és hogy lesárvérűzte Adoret. Azt hiszem, ezt legalább annyira teszi lehetővé az olyan emberek néma tűrése, mint én, mint az őrjöngő aranyvérű hordák haragja, gyűlölete. Ez a lenéző megjegyzés most a nők ellen irányul, és lényegesen kevésbé durva, mint az, amit Amycus mondott, de végül úgy döntök, hogy nem hagyom megjegyzés nélkül.
- Igen, Tori, mondd el kérlek, hogy mit gondolsz! Utána a Snallygastert fogjuk felvenni először, ha mindenkinek megvan. És Stanislaw, ha lett volna lehetősége szólni, biztos, hogy szólt volna. Tedd meg, kérlek, hogy tartózkodsz ezektől a megjegyzésektől!- kicsit rosszul érzem magam, különösen, mert nem akarok összeveszni a másik fiúval, főleg azután nem, hogy úgy tűnik, viszonylag tűrhetően kijövünk egymással, ahhoz képest mindenképpen, amit vártam. Semmiképpen nem akarok vele konfliktust, mert bár megemlítettem, hogy aki nem tud együtt dolgozni, nem lesz tovább a kviddics válogatott része, tény, hogy nehezen hiszem, hogy találnánk nála jobb játékost.
Elfoglalom a helyem, ami valószínű a kényelmesebb választás jobbkezesek számára, mert a domináns kezem kilendítésével szinte bármilyen szöget levédek, míg Stanislaw, ha szintén jobb kézben fogja az ütőt, könnyen leütheti a jobbján elhelyezkedő hajtót. Az ütő most viszonylag felesleges a kezemben, de azért megsuhintom egy-két alkalommal próbaként, azután kiadom a társaimnak a következő utasítást.
- Rendben, most próbáljuk ki, hogy mozgás közben hogyan néz ki! Tegyünk egy oda-vissza távot az ellenfél karikái körül, majd vissza! A hajtók addig passzolgassák a kvaffot, Stanislaw, te pedig figyelj rá, hogy mindig zárd a szöget a fejnél lévőre. Visszafelé pedig legyen egy balra-jobbra dőlés. Először a bal oldal emelkedjen öt-hat métert, azután süllyedjenek le, a jobb pedig csinálja az ellenkezőjét!- szinte látom magam előtt azt a kviddics meccset, ahol végighasítunk az ellenfél sorfalán, miközben elindulunk, hogyan fogjuk a formációval megvédeni a kvaffot vivő játékost. Persze, a játék nagyja a fogón múlik, tizenöt gól előnyt szerezni szinte lehetetlen, de a formáció segít egy kicsit elrejteni a fogót, és az ellenfél valamivel lassabban veszi észre, hogy mikor tűnik el. És persze, ez nem két profi csapat meccse, ha eleget edzünk, akár össze is jöhet az a tizenöt gólos előny.
A sikeres gyakorlat után végignézek a többieken, jelzem is, hogy megtörhetik az alakzatot, és közelebb hívom őket, hogy ne kelljen kiabálnom. A levegőben az ember könnyebben fázik meg, betegszik le, ha kiabál, úgyhogy nem akarok feleslegesen kockáztatni. Semmiképpen nem engedhetem meg magamnak a lebetegedést.
- Akinek lesz majd ideje, a klubhelyiségben részt vehet az alakzatok tervezésében kicsit később. Ez szerintem korszerűbb, mint a franciák hasonló támadó alakzatai. Most próbáljunk ki egy védő alakzatot! A Hydrát ismeri mindenki? A németek használták még harminchárom éve először a világbajnokságon.- tudom, hogy az általam javasolt formáció sokakban talán ellenvetést fog kiváltani, lévén milyen csúfos kudarcot vallott Portugália válogatottja ellen, de nem hiszem, hogy bármelyik csapat hajtója csak úgy átsiklana a hálón.
A három hajtó tökéletes, egyenes szárú háromszöget zárva helyezkedik el: kettő néhány méterrel a karikák vonala fölött, egy pedig közel a talajhoz, és együttesen megtámadják a hajtóvonalat, akik ránk repülnek, anélkül, hogy elfednék a terelő látását. Természetesen a fogó is sokszor elhelyezkedik a formáció tetején, a terelők pedig megpróbálnak kiütni minél több ellenfelet. Ebből én most kimaradok, csak elhelyezkedek az őrző posztján.
- Ezt most teszteljük próbaképpen! Tori, Stanislaw, megpróbálnátok támadni a formáció ellen?