Flora & Alex

Alex & Flo

Szeret kijárni Alexel edzeni. Mikor futnak, dobnak, erősítenek mindig kikapcsol egy kicsit az agya, testileg teljesen felfrissül és mikor újraindul a belső rendszer sokkal hatékonyabb. Egy kiadós mozgás után sokkal másabb fényben látja a világot. Ilyenkor szeret a legjobban nekiülni tanulni, mert valahogy sokkal fogékonyabb még a legszárazabb tananyagra is. Ha fáradt, akkor szinte biztos hogy az üvegházban lehet megtalálni, mintha a növényekből próbálna némi energiát gyűjteni. Általában sikerrel jár, mert mikor locsol, ás, ület és gondoz az mindig feltölti – csak éppen érzelmileg inkább és nem szellemileg.
Ezért is igyekszik most csinosnak épp nem mondható sportruházatban a kviddcsipálya felé. Ezzel kezdődik az átszellemülés, hogy átöltözik, meg hát lássuk be, csinos az egyenruha de sportolásra nem épp alkalmas. Vagyis a fiúk biztosan rendkívül élveznék a látványt, de Flonak nem túl sok kedve van ehhez, így marad a melegítő szett, ami ápol és eltakar.
- Hát szia – lépked oda mosolyogva, hogy röviden magához vonja. Hozzátartozik a szőkeség alaptermészetéhez, hogy fizikálisan is kifejezi érzelmeit. Ő olyan igazi bújós lányka, aki előszeretettel ölelget mindenkit. Valahogy ettől sokkal jobban érzi magát és hiszi, hogy mások is sokkal jobban érzik magukat. – Minden rendben, amennyire rendben lehet. Veled mi újság? – kérdez vissza fültől-fülig mosollyal. Mindig érdekli, hogy mi van a barátaival, még akkor is, ha olyan nehézkesen indult a barátság mint ahogy Alexel. Nem volt ám egyszerű vagy könnyű, voltak nagy göröngyök, meg persze hibák is tömegével. De aztán valahogy csak egymásra találtak, és most az iskola egyik legfurcsább párosát alkotják. – Mihez lenne kedved? – Ő maga seprűre sosem fog ülni ez biztos, de azért elég sok minden lehet ám kezdeni a talajon maradva is.

Flora & Alex

Alex & Flo

- Igenis értettem – szalutál vigyorogva. Ha kell, akkor nem fél segítséget kérni, de amíg nincs feltétlenül rászorulva addig jobbszereti maga megoldani a problémáit. Egyrészről, hogy ne terheljen vele senkit, mert az ő baja nem más baja, másrészről, hogy bizonyítsa magának, hogy igenis képes megcsinálni, elég okos, ügyes és rátermett, hogy egyedül is boldoguljon. – Fogjuk rá? – kérdez vissza azonnal, mert ezzel nem igazán győzi meg a fiú. Olyan mintha valamit el akarna mondani, csak nem tudja hogyan kezdjen hozzá. Flo viszont nem hagyja annyiban az ilyeneket, de nem ám! Minden tudni akar, főleg ha esetleg szükség lehet a segítségére. Akár szó szerint, akár csak úgy, hogy meghallgasson valakit. Gyakran sírnak a vállán, mert Fufi nagyon megértő, kedves és empatikus, épp ezért szeretik őt kipécézni lelki szemetesládának.
- Egészen biztos – bólogat hevesen. Elég traumatikus élményei vannak az első éves kötelező repüléstan órákról, így van benne egyfajta természetes, belülről jövő félsz a seprűkkel kapcsolatban. Alapvetően a magasban nem fél, szimplán nem bízik ezekben a fadarabokban, legyenek akármilyen mágikusak is. Nem, neki ez egyszerűen nem fekszik, sem egyedül, sem más háta mögött, hiába bízik mondjuk Alexben is, azért nem ülne fel mögé semmi pénzért. Vagy legalábbis elég sokat kellene fizetni ahhoz, hogy mégis megtegye.
- Nos labdázhatunk a földön, dobálgathatom fel neked a labdát, gyakorolhatod a célba dobást, de először… Kapj el ha tudsz! – neveti el magát, és nekilódul. Szokták mondani, hogy fut mintha kergetnék, hát őt kergetik, szóval igyekszik mindent beleadni, hogyha már ő hívja ki a fiút, akkor ne adja meg könnyen magát.

Flora & Alex

Alex & Flo

Szinte látja rajta, ahogy elkeseredik, hogy már megint rárepült valami olyanra, amire nem kellett volna. De hát na, nem tudja visszafogni sem a kíváncsiságát, sem a segítőkészségét. Mert igen, olyan mint valami ragadozó, csak ő nem a félelmet, hanem sokkal inkább a bizonytalanságot szagolja ki, és azt, hogy mikor lehet szükség rá. Mert megérzi, akkor is ha nem akarja, és ebben csak segíti az örökös kíváncsiskodása.
- Abszolút jól. Szóval nyisd ki szépen a szádat és mesélj el mindent az elejéről - viszonozza a széles vigyort, és még a fűbe is lehuppan, hogy jelezze, addig innen nem mennek sehova sem, míg nem mesélt el mindent. De tényleg mindent. Mert egészen biztos, hogy ha üres lyukakat érez, kérdezősködik majd, és akkor már sokkal egyszerűbb, ha nem kell fagatózni, hanem mindent megtud, amire kíváncis. Mondjuk, ez sosem fog bekövetkezni, mert mindenre kíváncsi, de mindent nyilván nem tudhat meg, ha örökké él sem.
- Talán legközelebb - mondja mosolyogva, míg felkászálódik a földről. Persze, mindketten tudják, hogy nem, legközelebb is ezt fogja mondani, és azután is és azután is. Ez egy olyan dolog, amelyre nem fogja beadni a derekát. Előbb ül ki a csillagvizsgáló torony ablakába, minthogy seprűre szálljon. Pedig az a torony igencsak magasan van ám.
Ő maga is remeknek érzi saját ötletét, de az a vigyor, amivel Alex néz rá, biztosítja arról, hogy beletrafált a dologba. Pontosan ezt kellett kitalálnia, hogy boldoggá tehesse, és Flo akkor boldog, ha mindenki boldog. Az meg, hogy kergetőzzenek egyet, olyan ösztönösen, olyan spontán jön, hogy ideje sincs átgondolni. Csak rohan, néha hátrapillant a válla felett, hogy merre tovább, hogy ne kapják el túl hamar. Nem akarja, hogy azonnal véget érjen a móka.

Flora & Alex