Szellemtan II.

Szellemtan szakkör!

nincs testben épp lélek

Mr. Jinkx ezúttal egyedül üldögélt az asztalán, ölében egy kis selyemzsákocskával, melynek aggasztóan lila árnyalata volt, de amelyből őt ismervén rossz dolgok kevéssé kerülhettek volna elő. Bármilyen híre is volt családjának, a szellemtanosok mostanra megbarátkozhattak sok más roxforti tanárral ellentétes könnyed eufóriájával, mely akkor sem ingott meg, ha épp ghoulokról vagy lenyomatokról beszélt, amelyek nem képezték más, átlagos emberek kedvelt hétfő délutáni témáit.
Mr. Jaeger - akinek csak ő tudta kiejteni elég pontosan a nevét, ezért Mr. Jinkx mindig kicsit izzadt, ha megpróbálkozott vele - ezúttal az erdőben történtek nyomába eredt, így egyedül fogadta a csoportot. Biztos volt benne, hogy ezt is érinteniük kell, az itt ülők közül többen találkoztak azzal a lénnyel, amelyről a nagymamája azt mondta volna, 'ritka ronda egy állat', illetve szinte kötelességének tekintette, hogy részletekkel szolgáljon róla, ha már a szülőföldjéről származott és rémítette halálra az angol közönségét a legkevésbé sem váratlanul. A váratlan csak a felbukkanása volt.

A múltkor edzése miatt távolmaradó Mr. Nott például egészen biztosan felteszi majd a kezét - hangosan ráköszön, ahogy a terembe lép Ms. Avery oldalán, tapasztalata szerint a fiú hajlamos volt olykor elkalandozni, de idén szinte az összes család megszenvedte a háború következményeit, Mr. Jinkx pedig a legkevésbé sem akart olyasmit feleleveníteni, amely élőknek fájdalmat okozna. A lenyomatok, a múlt órán bevezetett tananyag, nos, ők nem rendelkeztek idegrendszerrel. Kevesebbet kellene Mr. Jaegerrel beszélgetnie, ezek a megállapítások nem tették volna egyiküket sem népszerűbbé..
Mr. Lancaster jelezte a múltkor, hogy akaratán kívül is a frászt hozta Ms. Somersetre és Mr. Picqueryre, így most igyekszik kompenzálni egy széles mosollyal, meg annak tudatában, hogy ezúttal nem hagyja magára a csoportot a feladatuk elvégzése közben, így remélhetőleg Madame Pomfrey nem emlegeti fel majd neki, mennyi altató bájital fogy mostanában a rémálmok és egyéb események miatt.. Az egyik hasonló beszélgetés után neki is igénybe kellett vennie egyet.

- Kedves hallgatók, köszöntök mindenkit az eheti szellemtan szakkörükön! Valaki jelezte a múltkor, hogy mindig épp ugyanígy köszönök.. Nos. Azt hiszem, ehhez illő munkahelyet választottam.. - kacsint egyet a saját szóbeli ügyetlenségén, de nem volt kifejezetten karakteridegen tőle az irónia, így töretlenül folytatja, megrázva kicsit a zsákot.
- Ha szeretnétek kérdezni az erdőben történtekről.. bár nem egyeztettem Dumbledore professzorral, de.. el tudom képzelni, mennyire aggasztó lehet nem tudni róla igazán semmit. Bizonyos értelemben talán, mondhatjuk, hogy kapcsolódik az óránkhoz, bár csak felületesen, azonban az a lény nem őshonos itt, ezért úgy gondolom, minden okotok megvan kérdezni. - közben ismét megjeleníti az előző óra meghatározását a táblán azoknak, akik nem vettek részt rajta, és nem olvasták még a társaik jegyzeteit. Mr Jinkx nem volt kifejezetten naiv, ellenben gyakori használója a másolásra szolgáló bűbájoknak annál inkább.
Míg az esetleges kérdéseket hallgatja, szemrevételezi Mr. Thornhillt, akinek tudomása szerint sikerült remek eredményekre jutnia Ms. Dearbornnal, és csak végül állapodik meg a tekintete Ms. Greengrasson - többek között azért is, mert az előző tanórán őt kellett Ms. Lestrangenek felkísérnie a Gyengélkedőre, de ahol megtudta, hogy a lány gyakran tapasztal hasonló rosszulléteket, amely miatt talán szerencsésebb volna, ha megkérné, teljes vizsgálatáig ne látogassa a szellemtant, de szívtelen megoldásnak tűnt, ha pont az egészsége miatt is javasolná.. Végül nem említi, de rajta tartja majd a szemét.
- Rendben, közben szeretném, ha húznátok egy feladatot. A zsákban egy kis lényt találtok, teljesen veszélytelenek, még azok is, amelyek a valóságban.. barátságtalanok. A róluk elkészített házidolgozat adja a félév egyik jegyét, a másik természetesen a gyakorlati aktivitást jelenti. Színesíthetitek ábrákkal, illusztrációkkal is, csak.. tartsátok észben, hogy Mr. Jaegerrel együtt osztályozzuk majd őket. Most pedig..
Miután mindenki húzott*, sejtelmes mosollyal zsebre vágja a zsákot, és az ajtóhoz sétál, kinyitja azt a diákok előtt.
- Vár ránk egy váratlan pillanat! De ezúttal önökkel tartok, ezt egyáltalán nem szívesen hagynám ki! A negyedik emeleti üres Galériába megyünk. Vigyázzatok a lépcsőkkel, ma már megviccelték Mr. Friccset is..

OOC időpont: 2021. április 6. keddtől
Mesélői reagok gyakorisága: Hetente 1 alkalom
IC időpont: 1976. november 1. hétfő délután
Helyszín: ~~Rejtélyes~~ helyiség a másodikon - és a nevezettek
Résztvevők: Anathema Avery, Atticus Picquery, Coraline Greengrass, Darby Dearborn, Folkwin Thornhill, Linda Somerset, Rosamundi Lestrange, Theodore Nott
*A kis lények: A következő körben szolgálnak meglepetésül a résztvevőknek - a beadandók elkészítése házpontokat ér, de oc nem kötelező!

Szellemtan II.

A múltkori órát nagyon élveztem és ennek fényében Lindával ismét jelentkeztünk. Most előre tudom már, mire készülhetek, ezért kevésbé aggódom és kicsit izgatott is vagyok, így már az óra kezdete előtt kicsivel elindulok a klubhelyiségből. Lindával csak az ajtóban találkozom össze, mosolyogva üdvözlöm őt és előreengedem.
- Remélem ez egy hasonló jó óra lesz mint a múltkori volt.. - Jegyzem meg, majd beérve üdvözlöm kedvesen Mr. Jinkx-t és a már esetleg bent lévő diákokat, majd elfoglalom a helyemet az egyik közeli széken. Nem hoztam most magammal nagyon semmilyen cuccot, a talárom belső zsebében egy kisebb darab pergamen foglal helyet, de nem hiszem, hogy szükségem lenne rá.
Az érkezőknek biccentek miközben elkezdenek belépni a terembe, nem sok mindenkit ismerek még, néhányuk csak látásból, de talán egyikükkel sem váltottam igazán szót az elmúlt hónapok alatt. Amikor Mr. Jinkx az erdőbeli történésekről kezd el valamit mondani, én csak felkapom a fejem, de nem kérdezek. Hallani lehet pletykákat amik aggodalomra adnak okot, sok mindenről pusmognak az emberek, és tény, hogy jó lenne tudni mi igaz és mi nem, de egyelőre meghagyom ezt a dolgot azoknak, akik kíváncsibbak a résztvevők közül. Lindára lesek, nem tudom, hogy rá milyen hatással voltak a hírek, még nem beszéltünk erről azóta.
Végül elkezdődik az óra, kíváncsian hallgatom a férfit, és szinte az elsők között lépek oda a feladat ismertetése után és húzok egy lényt a talonból. Nagyon izgalmasan hangzik, bár nem tudom mi köze lehet ennek a szellemtanhoz, de nagyon érdekel, hogy milyen lény kerül a kezembe és mit tudok majd róla felhozni, mit tudok majd róla írni. Természetesen kíváncsian tekintek Linda irányába is, ismét.
A megszokottnál talán kicsit csendesebb vagyok ma, ezért nem is kérdezem és érdeklődöm semmiről sem, csak szófogadóan állok fel és indulok el a többiekkel együtt a Galériába. Ha már csak közel olyan izgalmas lesz ez a mai óra mint a múltkori, akkor biztosan jól fogunk szórakozni, de ha mindannyian egy helyen leszünk nem tudom, hogy hogyan fogunk együtt dolgozni majd. Örülnék annak, ha megint Lindával lehetnék, mert mi ketten egész jó csapatot alkotunk, legalábbis a múltkor ez derült ki.

Szellemtanosok

Szellemtan

The grave is silent. You're buried in all the things you never said.

Épp egy pergament csúsztatok a táskámba, amikor Atticus felbukkan a folyosón. Szelíd mosollyal köszöntöm őt, fogalma sincs, hogy mekkorát dobban a szívem, amikor megpillantom őt. A jelenléte mindig is jó hatással volt rám, mostanában pedig egyre jobban értékelem a közösen töltött perceket, még akkor is, ha az épp olyan ijesztő, mint a múltkori Szellemtan.
− Igazából, én csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit akar mutatni nekünk Binns professzor lenyomata – suttogom, hiszen még a falnak is füle van ebben az iskolában. Nem szokásom beleütni az orromat mások dolgába, de a múltkori eset annyi furcsa volt, megannyi kérdést vetett fel bennem, amelyekre muszáj választ kapnom. Így hát Atticus udvariasságának köszönhetően talán elsőként lépek a terembe, azonban meghagyom neki a helyválasztás lehetőségét.
Udvarias mosoly kíséretében köszönök Mr Jinkx-nek, ha pedig más is tartózkodik odabent, nekik már jóval félénkebben köszönök.
Az erdőben történtekkel kapcsolattal zavartan pillantok körbe, tekintve, hogy valamiért mindig az utolsókként érnek utol a pletykák, és addigra pedig már azt sem tudom eldönteni, hogy mennyi a valóságalapjuk. Összekulcsolt kezekkel lesek körbe hátha akad valakinek kérdése, és végre Mr Jinkx valamelyest tiszta vizet önt a pohárba.
Atticusra sandítok, hogy ő vajon mit hallhatott az erdőben történtekről, azonban sosem voltam az a lány, aki óra alatt fecsegett volna, így hamar visszafordulok Mr Jinkx irányába. Én is húzok egy kis lényt magamnak, s őt szemlélve hallgatom tovább, hogy mi alapján fognak osztályozni bennünket.
Kicsit csalódottan állok fel, amikor Mr Jinkx a galériát említi. Reménykedtem benne, hogy visszamehetünk a Csillagvizsgálóhoz, hiszen eddig még nem sikerült mindkettőnknek egyszerre időt szakítani rá. Halk sóhajjal lépek Atticus mellé, és odasúgom neki:
− Reméltem, hogy visszamehetünk. Ezek szerint lehet jobb lenne valamikor máskor meglátogatni őt – utalok a lenyomatra, miközben még mindig a tenyeremen hordozom a zsákból kihúzott lényecskét.
− Van valami ötleted, hogy ezek mik lehetnek? – csippentem két ujjam közé a lényt, és picit megemelem. Csak sodródom az árral, s próbálok nem hasra esni a saját lábamban, sőt remélem, hogy a lépcsők ma csak Mr Fricset utálják annyira, s bennünket békén hagynak.

szétmálló hangerdő II.

@Coraline Greengrass // @Jamal Jinkx

Sokat nem segít amúgy is borongós hangulatán, hogy ezúttal egyik kedvenc oktatója nem lesz jelen, és bár Mr. Jinkx is remek referenciákat tud felmutatni, nem teheti fel kérdéseit Mr. Jägernek a lenyomatokkal kapcsolatban. Ezt persze nehéz volna megállapítani róla, Rosamundi arckifejezése mindig valami udvarias közönyben lebegett, kritikusai szerint pedig sosem lépett ki az undok grimasz állapotából, amelyet legalább kegyeskedett jóval a halandók feje felett viselni és utaztatni, ma különösen, hogy az az őrület vett erőt rajta, amúgy is bőven száznyolcvan feletti magasságát egy nem kifejezetten lapos cipővel támogassa.
Mint távoli helyiségben a rádió, zümmög fejében néhány benyomás, egyrészt Cora arcszínéről, ami osztozik az ő gondolatainak árnyalataiban: mindketten kimaradtak az erdei eseményekből, talán mindkettőjük úgy képzelte, jobban kezelte volna. A szóbeszéd könnyebben terjedt, mint az erdőtűz vagy a nemibaj, egyik sem állt távol a mardekárosok közismert és kedvelt témáitól, könnyű volt megsejteni, a jelenlévő hatodévesek közül ki világlott és ki hunyt ki azonnal a megterhelés közelében.. Rosamundi Lestrange körbehordozza többek által ellenszenvesnek bélyegzett tekintetét, amiben főleg kíváncsiság, ha tájidegenül is, de csillogott, azzal röntgenezte a Nott-Avery párost, a többieket már elhelyezte egy-egy kis polcon érdemei szerint.
Mr. Picquery eleinte érdekes volt, de semmi meglepőt nem találni egy szerény griffendélesben - ahogy Ms. Somersetben sem, mivel viselte mindazon félvérek sokat tagadott bélyegét, miszerint ha nincs kihez hasonlítani, nincs versenyben sem méltatott vagy épp takargatott őseivel, ennélfogva úgy elmerülhet a középszerűség mély mocsarában, mint az ő időjárásról való beszélgetései az anyjával, főleg a saját alkalmatlansága miatt. Ha volt is megalapozott prekoncepciója a házak diákjairól, legfőbb tulajdonságairól, Rosamundi Lestrange az összesben csalódott volna, ha olyan természetnek születik, így azonban könnyen mulatta magát a különböző jellemrajzokon jobb híján, míg az óra kezdetére várt.

Felteszi a kezét a lehető leghamarabb, rengeteg kérdése van, és eddig szóbeszéddel élt, azzal nem lehet jól lakni - még Rabastant sem érdekelte úgy az egész, hogy kedvéért rákérdezzen aktuális szeretőjénél, akit sikertelenül igyekezett letagadni is előtte.
- Pontosan milyen lényről van szó? Mi oka van Dumbledore professzornak titokban tartani a faját? - és bár ezzel kapcsolatban több meglátása is van, kár volna elébe menni Mr. Jinkx könnyelmű ígéretének, miszerint válaszol a kérdéseikre. Mivel főképp óraadó volt, talán nem vonatkozott rá a tanárok azon bosszantó összetartása, mellyel minden lényeges információt úgy kezeltek, mint koboldok az aranyat, ezt pedig Rosamundi nehezményezte. Nem hangosan, de minden Lestrange bajkeverő volt a maga módján, egy szomorú kis kelet-európai országtól a pokol kapujáig többen állították, történelmi intermezzók elengedhetetlen kellékei voltak.
Szinte biztos volt benne, tudja, mi járhat a fák között növekvő éhséggel, ez egybecsengeni hallatszott az intelmekkel, miszerint egy darabig nem járőrözhetnek kint, és Slughorn professzor kurtán odabiccentett megjegyzése helyezte rá a koronát: bármit hallanak az erdőből, nem valós.
Nem lehet véletlen, hogy kedvenc oktatója eredt épp a nyomába, mert bár ez sem képezte a tájékoztatás részét, következtetni könnyen lehetett rá, épp csak, ahogy Rabastan fogalmazott volna, ki a szart érdekelt ebben az iskolában bármi a saját lelkivilágán kívül. Lehetséges, hogy Rosamundi Lestrange lelkivilága, mint amilyen a mentális is volt, egészségtelenül nagy.
Kihúzza a saját kis lényét, és gyorsan zsebre is dugja: tanulmányozni később is ráérnek, vár rájuk a Galéria. Míg a lépcsőhöz érnek, felzárkózik Cora mellé.
- Azt hiszem, kis hibaszázalékkal ki merném jelenteni, tudom, mi van az erdőben és azt is, hogy került oda. A szándékban nem vagyok biztos, de azt hiszem, a szociológia inkább a te asztalod. - összefonja karjait, és kopog barátnője mellett utazómagasságban, jóval fölötte a jelenlévőknek, mintha egy különösen délceg növésű férfi tévedt volna a roxfortos diákok közé. Lehajol az ajtókereten való átlépéskor, és bár még mindig nem szokta meg ezt a kontrasztot, kezd az azzal járó különös gyomor-érzés mindennapivá válni.

Szellőzd akác az illatod, gyertek elő, én itt vagyok

Szellemtan II. 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f485330725674432d5861515637513d3d2d3634343831313533392e313536303433323131666335376537363731363030363930383333352e676966

Pár perc késéssel érkezem, mert annyira igyekeztem megírni a bájitaltan házimat, hogy időközben belealudtam, szóval most enyhén tintás a fejem és kicsit kába is vagyok. Nem tehetek róla, nem a kis szívem cukormázos közepe a bájitaltan, az egyetlen dolog, amire mindig képes vagyok órán az az, hogy ne csak a bájitalt, hanem magát az üstöt is tönkre tudjam tenni, mindezt együltő helyemben, akár büszke is lehetek arra, hogy milyen kegyetlen béna tudok lenni. A lényeg, hogy nagy nehezen sikerült ideérnem, a terembe lépve valamiért örömmel nyugtázom, hogy Jinkx-szel van dolgom, nem akarok rosszindulatú lenni, de azért Jagertől kicsit rázott a hideg. Olyan komoly volt az öreg, mint egy jóféle vakbélgyulladás és a gyulladásoktól valamiért nem vagyok oda meg vissza, mikor nem a cigarettám közelében történnek. Levetem magam egy székre és szememmel Darby-t kezdem keresni, nem nagyon futottunk össze a legutóbbi szellemes muri óta, de kicsit reméltem, hogy ő is jön majd, végül is tök érdekes volt a lenyomatozás, meg mintha egész jó csapatot alkottunk volna, még a lenyomatunk is bírta a fejünket, hallottam, hogy nem mindenki futott össze ilyen jó arc jelenésekkel, ki tudja, hátha megint szerencsénk lesz.
Ami az erdőben történteket illeti, tudom, hogy nagyon indokolatlan és, ha most kimondanám lenne, aki hátulról biztosan tarkón billentene, de kicsit zavar, hogy ebből is kimaradtam, mert ki tudja, hogy megint mi a fenét csináltam. Túl sokat álmodozom meg gitározgatok a naplementében, lehet, hogy jobban bele kéne vetnem magam a szociális élet örömeibe, legalábbis nagyanyám azt írta az utolsó levelébe, hogy akkor is egészséges lenne a kortársaimmal lógni, ha furának tartanak, amik nem törik ki a kezem-lábam addig mindig javítható a helyzet, ezt mondjuk nem tudom honnan veszi, remélem azért nem kell féltenem végtagjaimat, már egészen hozzájuk nőttem vagy ők hozzám, esetleg is-is.
Egyébként örömmel kérdeznék a lényről, de Rosamundi előbb kimondja, amire gondolok, minthogy esélyem lenne feltenni a kezemet, szóval csak figyelek, kivételesen papírt is képes voltam magammal hozni, szóval elő is készítem, hogyha hallok valami érdekeset, azt le tudjam jegyzetelni, mert a múltkori jegyzetek a karomon nagyjából a második zuhanyig tartottak és átkörmölni is elfelejtettem őket valahova. Mikor a lényt kell kihúznom előtte összedörzsölöm a tenyeremet, hogy valami szimpatikus kis állatkát vagy mit kaparintsak a kezembe, mindig is akartam egy kishavert, de a macskákra allergiás vagyok, a patkányokat mindig elvesztem, a varangyok meg nyálkásak és a szó szoros értelmében kicsúsznak a kezeim közül. Azt nyilván tudom, hogy a házidolgozat alanyát nem tarthatom meg és hordozgathatom a vállamon naphosszat, de azért ez is egy új élmény lesz.
-De ha váratlan, akkor mégis hogyan vár? Vagy mi várjuk? – mormogom elgondolkodva, miközben nekiindulok a kis csapattal. Tehát galéria, na erre kíváncsi leszek, már, ha nagy elmélkedésbe nem én leszek a hülyegyerek, aki elveszik a lépcsőn, mint burek a világűrben.

A legutóbbi alkalom után nem vagyok annyira lelkes a Szellemtan iránt, enyhe gyomorgörccsel érkezem az órára, amit ugyanakkor a világért sem adnék már le. Csak néhány rövid kérdést tettem fel Rosamundinak azóta, de úgy érzem, hogy még sokkal jobban megértem és megismertem a barátnőmet, és egészen különös izgalommal kelek mellette minden nap. Talán az ennek az egésznek a fő oka, hogy úgy érzem, végre lesz valaki, akinek megmutathatom majd azt az egész dolgot, ami furcsává tesz és meghatároz. Rosa előtt nem szégyellek semmit, és nem is félek.
Bűntudatom is van, ahogy elfoglalom a helyem, és rájövök, hogy valószínű egyáltalán nem figyeltem rá, és rendkívül kevés időt szántam rá, hogy megismerjem emberként. Ha kérdeztem volna még néhányat, ha szántam volna rá energiát, hogy megismerjem például ezt az egész dolgot az apjával, nem csak a legutóbbi órán, véletlenül ébredtem volna rá arra, hogy minden, amit mondott, igaz. Az ajándékát is majdnem biztos, hogy ezért nem értékeltem Karácsonykor elsőre. Az elmúlt napokban, amikor elkezdtem figyelni rá, rengeteg dolgot észrevettem, ami rejtve maradt előttem- például látom, hogy most rosszkedvű, és biztos, hogy ez a tanár személyének, pontosabban annak hiányának szól. Rámosolygok Rosára, bár nem próbálom meg az óra kezdetén felderíteni, ha Jinkxnek nem sikerül, nekem sem fog néhány gesztussal.
Szótlanul várom Rosamudni direkt, egyenes kérdésére a választ, ami engem is érdekel. Természetesen mindenki tudja, hogy rengeteg különböző állat él az erdőben, rengeteg közülük nem barátságos, de akármennyit lapozgattam a Legendás Lények Gondozása jegyzeteimet, nem sikerült rájönnöm az elmondottak alapján. Rengeteg nálunk élő varázslény fogyasztana el mindenféle hezitálás nélkül egy diákot, nem egy sokkal rosszabb dolgokat is tenne, és ezek közül több is előfordulhat a Roxfortot övező mágikus erdőségben, de egyik sem vadászik úgy, ahogy azt visszahallottam. Igaz, nem vagyok benne biztos, hogy minden részlet valós, azt például nem hiszem, hogy három feje volt. Sajnos sokan, akik másodkézből hallották a történetet, kiszínesítették a saját részleteikkel, félreértésből vagy szándékosan.
Kihúzom a saját kis lényemet, és szó nélkül csatlakozom a csapathoz, bár amint nem fenyeget az arcon esés veszélye, kíváncsian megnézem a lényt- biztos vagyok benne, hogy a kis modell valamiféle élőhalott vagy halálhoz kapcsolódó lény lesz, és reménykedek benne, hogy valami érdekeset kapok. A kis figura tanulmányozásáról csak Rosa érintése, és a meglepő kijelentés ránt ki kissé. Lehalkítom a hangomat, ahogy válaszolok, közben visszasüllyesztve a feladatot a zsebembe.
- Tényleg? Én igazság szerint nem jöttem rá, pedig rengeteg olvastam róla.- az alapján, hogy Rosa rájött, jó esélyt látok rá, hogy a lény valami okkult vagy halálból visszatérő lény lehet, az élőkről rengeteg olvastam, és most külön átnéztem minden, az Egyesült Királyság területén megfordult szörnyet emiatt. Ha a hangutánzás igaz, nem áll össze a kép, akkor sem, ha tényleg csak hangutánzás volt. Ijesztő a gondolat, hogy ilyen közel van az iskolához. - Szerintem... szerintem egy ember lehetett. Valamilyen átokkal sújtott ember, aki megőrült. Nem igazán van más ötletem. Szerintem mi volt?
Kíváncsi vagyok a feladatra, de egyáltalán nem figyelek a társaimra, csak Rosamundi felé nézek. Lehalkítom a hangomat, még jobban, ahogy hozzászólok. Nem akarom, hogy bárki hallja, miről beszélünk.
- Most is látod őt?

Az erdő után kicsit másképpen érzek az ijesztő varázslényekkel kapcsolatban- eredetileg azért vettem fel ezt a tantárgyat, mert Tess és Anathema mindig leültek velem a rádió mellé nyaranta, este, néha éjjel, és horrortörténeteket hallgattunk, amikor még más volt a világ. Amíg minden biztonságos és meleg volt, nagyon szerettem beinvitálni ezt az életembe, borzongani kicsit. Most már kicsit másképp tekintek rá. Azért örülök, hogy Jinkx van ma, Jäger professzortól mindig ki vagyok akadva egy kicsit.
Anathemára nézek, akit olyan könnyen ellöktem és eldobtam magamtól, és akiért most nagyon hálás vagyok. Nem csak azért, hogy itt lehet, hogy jól van az erdő után, azért is, hogy hajlandó még velem beszélni minden után; nem tudom persze, hogy mi lenne a helyes hozzáállás a lányhoz, akit sokáig az első szerelmemként láttam, és akit sokan már elkönyveltek, mint leendő jövendőbelim. Rengetegen javasoltak rengeteg dolgot, és nem tudok dönteni arról, hogy mi lenne a helyes út.
- Szeretnél majd együtt tanulni a könyvtárban?- hétfő délután van, és nem szeretek ilyenkor tanulni, szerdára van házifeladatom, és szívesen pihennék rá a vacsorára, de úgy érzem, hogy Anathemával szeretnék lenni egy kicsit. Mindig össze voltunk nőve, már gyerekkorunktól fogva, és bármerre visz minket az élet, nem akarom, hogy tönkremenjen közöttünk bármi, azt akarom, hogy örökre fontos legyek neki. Akkor is, ha nem értünk egyet bizonyos dolgokban.
Nem szólok közbe, amikor Jinkx beszél, különösen a lényről nem, amiről már amúgy is meséltem több embernek, valószínűleg nem egyedül, és amiről már úgyis elterjedt néhány dolog. Egy ponton kissé kellemetlen is volt, hogy mindenki odajött hozzám ezzel kapcsolatban, egy elsős még autogrammot is kért tőlem, amiért az évfolyamtársaim hangosan kinevettek mindkettőnket, de biztos vagyok benne, hogy Anathema még több figyelmet kapott. Engem csak megkarmolt, ő felgyújtotta, ő volt az, aki megmentett minket, és csodálom, hogy nem kapott érte kitüntetést vagy legalább egy hatalmas adag házpontot. Azt meg főleg nem értem, hogy miért nem ő lett tavaly a prefektus. Nem hívom fel magunkra indokolatlanul a figyelmet, hagyom, hogy a tanár válaszolja meg az ötödikes prefektus kérdéseit. Igazság szerint amúgy sem tudom biztosan még mindig, hogy tényleg az volt-e, akármennyire láttuk és hallottuk, nem kéne lehetséges legyen.
Ahogy a professzor befejezi a tájékoztatót, odamegyek a lényért, és húzok- nem ismerem a választékot, de nem olyan lelkesen választok, mint egy éve tettem volna, nem reménykedek valami még soha nem látott szörnyeteg megtalálásában. Valahogy várom, hogy az a lény lesz ott, még ha tudom is, hogy bármilyen szörnyű volt, nagyon is élőnek tűnt, nem hiszem, hogy bármi köze lenne a Szellemtanhoz.
- Te mikor voltál utoljára, Ana? Én rég nem tudtam jönni a kviddics miatt.- nem szeretem felhozni Anathemának, hogy a csapatunk kapitánya vagyok idéntől, még azt sem, hogy mennyit foglalkozok vele, mert úgy érzem, hogy túl hivalkodó lenne. Tényleg igazságtalannak érzem, hogy nem kapta meg azt az Önzetlenül az iskoláért díjat vagy mit, az tényleg járna neki. Hagridot meg, úgy tűnik, nem rúgják ki, Dumbledore valószínű éppen azon dolgozik, hogy eltussolja az ügyet.
- Hallottam valamennyit arról a lenyomat dologról a klubhelyiségben. Szerinted most is ezt fogjuk csinálni?

Jenny would dance with her ghosts

- Persze, szívesen. Szeretném elkészíteni a szorgalmi feladatot svk-ra, örülnék, ha.. tudnál nekem segíteni. - félve ejti ki a szavakat, mert bár Theodore magától ajánlkozott, nem ez volt az első eset, hogy tiszta szándékaival is gyanút keltett azóta az óra óta.. Anathema Avery megborzong a remekül fűtött teremben, maga elé pillant inkább, és örül neki, hogy sem Tess, sem Ms. Malone nincsenek jelen, hogy kérdő tekintetek kereszttüzében töltsék a következő órákat. Bár szeretett volna jól teljesíteni ezen a szakkörön is, kivételesen örült neki, hogy az edzések sűrű mivolta olykor mégis távol tartotta legjobb barátja magánéletétől, amelynek akaratlanul része lett azon a csúfos módon.

Az érzései vegyesek voltak nem csak Theodore vagy Ms. Malone irányába, de az említett téma felé is - a fiúval ellentétben nem tettek fel kérdéseket számára, hiszen Anathema Avery egy, a házát kevesekben idéző apróság volt egy nagy táblán, tele hangsúlyos, elkerülhetetlen személyiségekkel. Nem kérdez a professzortól, már csak annak reményében sem, hátha elkerülhetik ezt a párbeszédet.
Csak némán, szelíden kiemeli a kis lényt és a tenyerén figyelve elképzeli, hogyan lát majd a feladathoz, hogyan fogja megismerni és bemutatni soraiban - talán már a könyvtárban megkezdhetik ezt, szükségük van néhány hétköznapra, amikor unalmas kötetek között vesznek el, nem a romantikus és kevésbé romantikus drámákban.
Majdnem bele is karol a fiúba, amikor elindulnak a lépcsők felé, de még a kínos mozdulat előtt emlékezteti magát korukra és helyzetükre, és gyorsan összefonja karjait maga előtt, míg válaszol. Ha Theodore nem is akarja kimondani, azért biztosan nagyon büszke az eredményre, amelyet idén elért, hiszen gyermekkoruk óta rajongott a kviddicsért.. és vegyült ebbe valami keserédes is, hiszen Mrs. Nott mindig támogatta az álmai elérésében, és épp ő nem láthatta már meg ezt. Rozáceás arcán cinkos mosoly látszik, míg apró lépteivel követi a menetet a Galériáig: tudta nagyon jól, úgy kell beszélgetniük arról a kapitányi talárról, mintha meg sem történt volna, mintha mindig annak vállán lett volna, akién most.
- Két hete, talán? Bíztam benne, hátha elkérhetem a jegyzeteidet, de tudom, nagyon elfoglalt lehetsz. Ha emiatt kérdezted, később elkérem majd őket Mr. Picquerytől, ő biztosan nagyon szorgalmas volt. - kíváncsian pillant körbe a Galériában, ahol nagyjából másodéves kora óta nem járhatott: félreeső, tágas helyiség, amelynek festményei bár szépek voltak, a hozzá hasonlók szeme könnyen vett mindent, még ha ismerte is ezen hiányosságát - Remélem, hogy igen. Olyan kíváncsi vagyok azokra a lenyomatokra.. elképzelni sem tudom, milyen élmény lehet beszélgetni velük! De ha ilyen sokan vagyunk itt, nem tűnik reálisnak. Mit gondolsz?

and the ones she had found

» Szellemtan II.
» Szellemtan - A csoport
» Szellemtan- B csoport

Szellemtan II.

Szellemtan II.

Similar topics

Similar topics