Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Szellemtan - A csoport EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Szellemtan - A csoport EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Szellemtan - A csoport EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Szellemtan - A csoport EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Szellemtan - A csoport EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Szellemtan - A csoport EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Szellemtan - A csoport EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Szellemtan - A csoport EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Szellemtan - A csoport EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Szellemtan - A csoport



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Jamal Jinkx

Jamal Jinkx

C’est la vie
Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Reagok :
5

»
» Pént. 19 Feb. - 22:17

Szellemtan szakkör!

nincs testben épp lélek


Mr. Jinkx a rá jellemző, kicsit csálé mosollyal köszöntötte a terembe sorjázó diákokat, és rögtön igyekezett mindenkit megnyugtatni annak kapcsán, hogy ma csoportbontásban lesznek, nem tévesztették el sem az időpontot, sem a helyszínt: a helyiségben épp annyi szék várakozott kicsit rendetlen körben, amennyinek kell.
Kedvelte ezt a szakkört, talán kicsit többnek is tartotta annál - lehetőségnek, hogy alapjaiban változtassa meg a diákok haláltól való félelmét egy háború közepén. Dumbledore professzor felkérése váratlanul érte, és nem is volt teljesen biztos benne, hogy ő a legmegfelelőbb személy: kollégája a másik teremben olyan gyakorlattal rendelkezett, amely bárkit halálra rémítene. Többek között, és főleg őt, de egyelőre úgy tűnt, mindenki inkább fogékony a tanyanyagra, minthogy pennát ragadjon, és bepanaszolja őket a szüleinél. Mr. Jinkx nem esküdött volna meg rá, hogy a kicsit ügyetlenül összerakott asztala elviselné a rivallókat szállító baglyok súlyát..

Széles vigyorral köszönti Sorbet Fortescuet, akivel osztoznak a fényképezés iránti rajongásban - az oktató felvételei gyakran megjelentek a Prófétában békeidőben, de ezen művészeti ágra egyelőre nem tért ki a szakkör anyaga, nagy pechükre. Regulus Black biztosan még maga alatt lehet, de a fiú nem tűnt annak a megbeszélgetős típusnak, ő pedig nem szívesen pedzegette volna a még friss seb körülményeit, ezért csak óvatosan bólint egyet. Aztán már hallja is Edmund Bones és Morgana Walsh kettősét, és átfut a fején az első közös óra, amin előbbi megkérdezte, hogy élnek szexuális életet a szellemek, utóbbi pedig hasonlóan érdeklődőnek látszott, Mr. Jinkx pedig félrenyelte a kávéját. Nos. Ezt sem tartalmazta egyetlen olvasmány sem...
Köszön Linda Somerset és Atticus Picquery párosának is, örömmel töltötte el, hogy régi házából is képviselteti magát valaki annak hagyományos értékei mellett. Szerencsére ezúttal Mr. Picquery kevésbé olvadt a fal színébe, így nem kellett tőle látszólag mit sem sejtve megkérdezni, szeretné-e igénybe venni a Gyengélkedő vendégszeretetét. Pár hete egy kollégája jutott hasonló sorsra, és bár általában kevesbé feltételezték róla, Mr. Jinkx kicsit túlságosan is empatikus volt.

- Kedves hallgatók, köszöntök mindenkit az eheti szellemtan szakkörükön! Mr. Jaeger a másik csoporttal foglalkozik, így ti engem fogtatok ki a kalapból, de ígérem, szorosra húzom majd a nyekkendőm. - nevet röviden a hullaszagú szóviccen, amit csak azok engednek meg maguknak, akik a Minisztérium erre jelölt osztályán dolgoznak, majd az asztalhoz lép, és leemeli a leplet néhány, nagyjából könyv méretű szerkezetről, melyeken érdekes gombok ígérték valóban az érdekes események láncolatát a délután további részében.
- Hallott valamelyikőtök esetleg arról a jelenségről, amelyet úgy nevezünk, lenyomat? - az asztal szélének dől, kíváncsian figyeli a diákokat, hátha valaki előrukkol a helyes válasszal, majd vidáman, talán a témához mérten túl vidáman folytatja - Arra a lenyomatra gondolok, amelyet mágikus helyeken lelkek hagynak. Nem teljes szellemek vagy kísértetek, inkább amolyan.. portrék, igen. Szinte lehetetlen őket bemérni, pedig rengeteg hasznos információval rendelkeznek, de jelenleg még vita folyik arról is, vajon mennyire tudatosak, ha egyáltalán.
Megkocogtatja a táblát, amelyen lassan, kísértetiesen előbukkan a semmiből a definíció, mellette kis ábra egy olyan szellemről, amely egy keretet tart kezeiben maga előtt. Mr. Jinkx szerette a szemléletes magyarázatokat, de mindennél jobban szerette a szakterületét, ez sugárzott teljes tartásából és lelkületéből.

Lenyomat: olyan emlékfoszlány meghatározott területen, amely kevés energiával rendelkezik ahhoz, hogy magától megmutatkozzon. Feltöltésével - amely történhet mágikus energiával, majd verbális eseményekkel, kivéve az éneklést, azt valamiért nem szeretik - elérhető, hogy végül mégis kapcsolatba lépjen világunkkal. Ilyenkor többnyire emléket jelenít meg, esetleg beszélget a mágussal, aztán ismét nyomtalanul eltűnik jó időre.

- Nos, tehát ezek a lenyomatok megtalálhatóak a legtöbb, mágiával átitatott régi épületben, ahol rengeteg boszorkány és varázsló megfordult már. Nem mindig érzékelhetőek, de a mostani foglalkozásunk épp ezt a szakadékot akarja áthidalni. Ezek itt spektrométerek, helyes használatuk mellett kapcsolatba léphetünk a megfelelő helyszínen ezekkel a lenyomatokkal. - felemeli az egyiket, eltol rajta egy apró kart, majd elmosolyodik a semleges zörejen, amely árad belőle, lekapcsolja - Ez az eszköz az élők mágikus energiáját használja erre a célra, és ha kellően feltöltöttük azt a pontot, feltehetjük a kérdéseinket. Itt, mint azt hallottátok, nincs ilyesmi jelen, ezt jelzi ez a hang is: ellenkező esetben rezonálna. A feladat tehát a következő: keressétek fel ezeket a helyszíneket kettes csoportokban, mérjétek be a pontos területet ennek segítségével, majd elegyedjetek párbeszédbe az ott található lenyomattal! Az igazán sikeres feladatvégrehajtás esetén látomást is tapasztalhattok. Természetesen mindez veszélytelen, ezeknek a lenyomatoknak nincs olyan képességük, amellyel árthatnak, de nem javaslom, hogy felhúzzátok őket.. csak mert jobb félni, mint megijedni, igaz?

Felkel addigi kényelmes, szögletes helyzetéből, és kis kalapot vesz elő, melyben pergamenek darabjai sorakoznak egymás hegyén-hátán: ebből húznak a diákok véletlenszerűen helyszíneket, de szerencséjükre az kellemesen pontos, sehol egy 'pince' vagy 'első emelet', amely jócskán elvenné bárki lelkesedését.
- A csoportok a következőek: Sorbet és Regulus, Kapiszt..Edmund és Morgana, Linda és Atticus! - Mr. Jinkx bízik benne, hogy sikerült a lehető legkisebb súrlódásokkal járó párosokat megalkotnia, a Gyengélkedőn dolgozó hölgy a frászt hozta rá, és nem szívesen találkozott volna vele újra - Ahogy látom, a helyszínek pedig ugyanebben a sorrendben: a második emeleti, rég használaton kívüli lánymosdó, a Csónakház és a Csillagvizsgáló! Ó, az.. is használaton kívül van épp, de akkor most vegyük úgy, hogy nem tudunk róla és engedélyt adtam a bejárására. Van esetleg kérdés? Mert ha nem, jó lenyomat-vadászatot kívánok mindenkinek!


OOC időpont: 2021. február 19. péntek estétől
Mesélői reagok gyakorisága: Hetente 1 alkalom
IC időpont: 1976. október 25. hétfő délután
Helyszín: Rejtélyes helyiség a másodikon - és a nevezettek
Résztvevők: Sorbet Fortescue, Regulus Black, Edmund Bones, Morgana Walsh, Linda Somerset, Atticus Picquery



A hozzászólást Jamal Jinkx összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 28 Feb. - 0:02-kor.
Vissza az elejére Go down

Linda Somerset, Atticus Picquery and Sorbet Fortescue kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Linda Somerset

Linda Somerset

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
25
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Monique Bourscheid

»
» Szomb. 20 Feb. - 11:34



Szellemtan
The grave is silent. You're buried in all the things you never said.


Érkezéskor csupán halkan köszöntöm Mr Jinkx-et és a többieket, azonban egy tapadtat sem tágítok Atticus mellől. A tekintetem még mindig azt sugallja, hogy nem tartom teljesen jó ötletnek az itt tartózkodásomat. Nincs problémám senkivel, azonban kellően sokan vagyunk ahhoz a teremben, hogy feszélyezve érezzem magamat. Ezért is hallgatom csendben Mr Jinkx-et, amikor a lenyomatokról kezd beszélni.
Az Atticusszal való első találkozásom és Ms Moore felbukkanása kapcsán megpróbáltam fellelni az összes elérhető olvasmányt a könyvtárban, amely a kísértetekről szólt, azonban vagy kikölcsönözték őket, vagy nem emlékszem arra, hogy olvastam volna lenyomatokról azokban, amiket megszereztem. Talán a zárolt részlegen több információval szolgáló köteteket is lapulnak, de oda nem megyek be engedély nélkül.
A kezeimet tördelve ülök a székemen, s hiába lenne gondolatom a válasszal kapcsolatban, tudom, hogy a hangom azonnal elhalna, amint minden szempár rám szegeződne, így hagyom, hogy a többiek kibontakozhassanak.
A háttérben maradok addig, amíg Mr Jinkx a spektrométereket mutatja be, azonban, amikor a látomásokat hozza szóba, megszédülök egy kicsit. Kénytelen vagyok belekapaszkodni a székembe, hiszen bár senkinek nem árultam el, de előfordult, hogy a jövővel kapcsolatban látottak igaznak bizonyultak számomra. Remélem, nem kell múltbéli eseményeket átélnem.
Bármennyire is izgat a téma és a kapott feladat, rettegek attól, hogy mi vár majd ránk. Halkan megkérem Atticust, hogy húzzon a kalapból, addig pedig nagyokat lélegezve próbálom lecsillapítani magam.
Felkapom a fejemet arra, miénk a Csillagvizsgáló, hiszen az a hely használaton kívül van, és annak ellenére, hogy Mr Jinkx engedélyt ad nekünk, mégis úgy érzem, mintha tilosban járnék. Kicsit kétkedve pillantok rá, de megvárom, hogy a többiek elinduljanak, és csak utána merem feltenni neki a kérdésemet.
− Elnézést, Mr Jinkx, de mi történik akkor, ha felbosszantjuk őket? Biztos benne, hogy ártalmatlanok? – kérdezem, ha sikerül magamra hívnom a figyelmét, miközben elveszem a spektrométert.
Nem tudom mi ütött belém, hiszen más esetben izgatott lennék, tele kérdésekkel. Talán az álmatlanság teszi velem, vagy a felemlegetett látomások miatt kezdtem ilyen óvatosan kezelni ezt a helyzetet.
Atticusra sandítok. Az ő unszolására és a saját kíváncsiságomnak köszönhetően jöttem el, nem hagyhatom őt cserben, így ha Mr Jinkx-nek sikerül megnyugtatnia, akkor halkan megköszönöm neki a választ, és ha Atticus is készen áll, akkor a társaságában indulok el a Csillagvizsgáló irányába.
− Ne haragudj a közjátékért. Csak olyan… Furcsán érzem magam ma – szabadkozok immár Atticusnak, miközben az spektrométert nézegetem, hogy ne kelljen a fiúra pillantanom. Nem szeretném őt a problémáimmal terhelni.



©
Vissza az elejére Go down

Atticus Picquery, Sorbet Fortescue and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Atticus Picquery

Atticus Picquery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
28
▽ Avatar :
Lucas Jade Zumann

»
» Szomb. 20 Feb. - 15:19
Szellemtan
Kifejezetten kíváncsivá tett a szellemtan téma amikor megláttam a faliújságra kihelyezett felhívást erről. Minden izgalmas szakkörben kipróbálom magam, ez mindig is így volt és bár mondhatom, hogy eddig nem találtam meg az igazit, még nem adom fel a reményt, mert kell lennie valami kiútnak és elterelésnek a napokon, sőt heteken át tartó szervedésemnek. Mégis Linda ma valahogy sokkal feszültebbnek tűnik nálam, én egészen vidáman indultam útnak a meghatározott időpontra. Az ajtóban még biccentettem a két évfolyam és háztársamnak is, aztán pedig egy hangos üdvözléssel köszöntöttem Mr. Jinkx-et. Egyértelműen Linda mellett foglaltam helyet és még a többiekre vártunk, izgatottan mocorogtam és fészkelődtem a székemben.
Az óra kezdetével én csak hallgatom az igen szimpatikus tanár szavait, valahogy Mr. Jinkx egy tipikus olyan férfi, aki stílusával és közvetlenségével egyből belopja magát az emberek szívébe. Nagyjából nulla ismeretem van a szellemtanról, úgyhogy itt minden újdonságnak számít nekem... na jó, kivéve azt, hogy ha átmegyünk egy szellemen, akkor hideg, bizsergető érzés fut végig a testünkön. Ez tudásnak számít egyáltalán?
- Minden rendben? - Suttogom oda idő közben Lindának, a szemem sarkából észreveszem, hogy kicsit jobban szorong a megszokottnál. Nagyjából igyekeztem megérteni és felvenni a fonal végét, de bízom azért abban, hogy a mellettem lévő Hollóhátas lány valamivel gyakorlottabb nálam és nyilvánvalóan én szívesen elvégzem a gyakorlati részt, de az elmélet, pfú, hát na az valljuk be nem az erősségem. Amióta megtörtént a dolog velem, azóta pedig még nehezebben koncentrálok. Szívás.
Húzok egy helyszínt, megmutatom Lindának egyből, a Csillagvizsgáló jól hangzik, az pedig még inkább, hogy használaton kívül van jelenleg.
- Ó, és miért van használaton kívül? - Azért nem lenne rossz tudni, hogy épp felújítják vagy beszakadt egy részen a padló és esetleg életveszélyes, mondjuk csak nem küldenének fel oda bennünket, ha úgy lenne...
Utoljára maradunk a tanteremben, miközben Linda felteszi a kérdéseit, én megvizsgálom közelebbről a hozzánk tartozó spektrométert. Most hősként mondhatnám, hogy ne aggódjon, majd én megvédem őt, de inkább meghagyom ezt a lehetőséget a későbbiekre. Egyéb kérdésem nekem nincs, majd meglátjuk, mire megyünk ezzel az eszközzel, egyáltalán sikerülhet e megszólítanunk a lenyomatot.
Lindát előre engedve indulok meg a Csillagvizsgáló irányába miután végeztünk a beszélgetéssel és a kérdésekkel. Egy kissé aggodalmas tekintetet is kap tőlem, ahogy elmondja, furcsán érzi magát.
- Mi a baj? - Kérdem röviden és tömören, de remélem, hogy nem bánta meg, hogy eljött velem ide. Még egész lelkesnek tűnt a múltkor, és úgy elképzeltem, hogy majd jól fogjuk érezni magunkat a szakkör közben. Biztosan meg lehet ezt közelíteni másként is, és nagyon érdekel már, hogy mire jutunk. Ki tudja, talán ez lesz a mi szakkörünk. Kicsit szaporábbra veszem azért a lépteimet, hogy mihamarabb felérjünk - mondjuk szerintem tuti mi húztuk a legtávolabbi pontot -, majd a Linda kezében lévő spektrométerre tekintek - ismét.
- Szerinted működésre tudjuk majd bírni? Biztos nem lehet olyan nehéz, mondjuk... megjegyezted amit Mr. Jinkx mondott? Mert én bevallom őszintén, nem sok mindent, csak hogy lenyomat meg valami portré. -  Abban sem vagyok biztos, hogy itt most egy igazi, tényleges portréra gondolt vagy ez csak valami más akart lenni? Na mindegy is, majd útközben úgyis elválik és Linda tuti megértette az egész száraz szöveget.

Vissza az elejére Go down

Sorbet Fortescue and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Regulus Black

Regulus Black

C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski

»
» Szomb. 20 Feb. - 17:25
Szellemtan - Sorbet
A hozzám méltón első körben érdektelenségemet fejeztem ki a témával kapcsolatban, ám végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak lehetnek ennek a szakkörnek előnyei, így akárki akármit mond, részt veszek benne. Igazából fogalmam sem volt, hogy kik lesznek majd itt és milyen felállásban, de csak reménykedhettem a legjobbakban és hogy a legkevésbé sem fognak majd fejfájást okozni. Nem hiszem, hogy most el tudnék viselni valami ugrabugrit, a magam szokásos komor módján jelenek is meg a kijelölt időpontban és nézek körül a teremben. Biccentek a jelenlévőknek, egy halk 'jó napot' el is hangzik a számból Mr. Jinkx felé. Az érkezők mind idősebbek tőlem, mondjuk az új amerikai fiúval még egy szót sem váltottam eddig- és egyelőre nem is tervezem, a Hollóhátas prefektus lányt már többször is láttam a folyosókon járőrözni, sőt az sem kizárt, hogy néhányszor megkörnyékeztük a bandával, de ki emlékszik már ezekre a dolgokra kéremszépen?
Helyet foglalok egy szabad széken, kezeimet az ölemben összekulcsolom, majd pillantok még az érkező Sorbet felé is, aztán pedig elkezdődik az óra és a lenyomatról váltunk néhány szót. A családom nem jártas ezen témákban, ezért sem rossz amúgy, hogy kiszélesítem a látókörömet, hisz talán még néhány értelmes dolog is megtudok a világok bizonyos részeiről, működéséről. Figyelmesen elolvasom hát a táblára írt definíciót és utána a tekintetem a spektrométerekre esik. Elég furcsán fog kinézni, hogy a folyosókon mászkálunk és mindenfelé mozgatjuk azt az izét. Egy kicsit fel is húzom a szemöldököm erre a dologra, ám a látomás és a beszélgetés egészen izgalmasan hangzik. Ahogy a kettes csoport említése is megüti a fülem, körülnézek és szinte már kimondom, hogy Sorbet fog mellém szegődni, de Jinkx megelőz és én felállok, hogy intsek egyet a kezemmel a Hollóhátas fiúnak, hogy húzzon egy helyszínt.
- Két srác egy használaton kívüli lánymosdóban, hát ez nagyszerű lesz. - Jegyzem meg az orrom alatt, aztán odaállok Sorbet mellé és végigpillantok a srácon mielőtt nekiindulunk a feladatnak.
- Ezektől a lény... izé, lenyomatoktól extra titkos dolgokat is meg lehet tudni?    - Szögezem még a kérdésemet Mr. Jinkx felé, aztán pedig hátrapillantok az évfolyamtársamra és a spektrométerrel a kezemben elindulok a második emelet irányába.
- Figyelmeztetlek, nem szeretném ha nyilvánosságra kerülnének rólam képek erről a szakkörről, úgyhogy ne is próbáld meg... -  A magam mogorva módján szólok a sráchoz, de aztán inkább a spektrométerrel kezdek bíbelődni, hogy akkor most pontosan hogyan is működik ez a szerkezet.   
Vissza az elejére Go down

Sorbet Fortescue and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Sorbet Fortescue

Sorbet Fortescue

C’est la vie
Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Lucky Blue Smith

»
» Vas. 21 Feb. - 3:06
Szellemtani szakkör
Valamilyen értelemben elszomorít, hogy nem ugyanoda kell mennem, mint Folkwinnak, más részről viszont ebben is lehet olyat találni, ami miatt jó, hogy így alakult. Mert bár nem lehetünk a szó szoros értelmében ugyanott, csak a tantárgyi vonatkozást illetően, később majd csak lelkesebben tudunk beszélni az egész szakkörről, és a személyes élményekről. Bár van egy olyan érzésem, hogy én a fényképek miatt részletesebb előadást fogok majd adni, de ez nem baj. Fő a lelkesedés! megahitbizalomtündérporszentháromsága
Annyira fellelkesültem, hogy lesz ez a szakkör, és még érdekesnek is tűnik, hogy elkezdtem szelektálni a ládámban lévő iskolaszereket azon gondolkozva, vajon melyikre lesz majd szükségem. A végén már az ágyam környéke valóságos csatatérként nézett ki, de mentségemre szóljon, hogy minden alatt találtam csak meg a különleges jegyzetfüzetemet, amit még a fotózást megkönnyítendő vettem egy mugli papír-írószer boltban. Egyszerű jegyzetfüzet az oldalán mugli zseléstollal, a másik oldalon meg egy ceruzával, amit megbűvöltem, hogy mindig szép helyes legyen, és ne kopjon el. De a legjobb, hogy minden oldal jobb alsó sarkában egy fényképezőgép rajza van. Első látásra beleszerettem, és még a fényképezőm tokjának oldalzsebébe is pont beleillik. Mintha rám várt volna a zsémbes eladónő polcán.
Beletettem a fényképezőt a tokjába, a jegyzetfüzetet az oldalzsebbe, és egy hanyag mozdulattal a csuklómra kötöttem a hollóhátas nyakkendőmet, mert arra már nem volt időm, hogy rendesen megkössem. Órák után mindig leveszem, mert olyan, mintha pici felnőttek lennénk hatalmas nagy elvárásokkal és gondokkal, de ahogy kikötöm a nyakkendőm, mindez megszűnik létezni. És hát maradjunk annyiban, hogy amilyen lelkes vagyok és voltam a szakkör miatt, pont annyira el is felejtettem a mai dolgozatok mellett, hogy most délután van, és lehet nem árt, ha oda is érek rá időben.
Persze ez már hamvában holt ötlet az indulás pillanatában is, öt perccel kezdés előtt csak nehezen érek le a torony tetejéből a másodikra. Ott vannak a hosszú folyosók, a szeszélyes lépcsők, a... meg a... nem, főleg a lépcsők számítanak akadálynak. Főleg, ha éppen eltűnik egy lépcsőfok, ami szerencsére nem történt most meg, pedig már sokszor belefutottam annak ellenére, hogy a pontos helyét is tudom. mindenesetre hálás vagyok, hogy most elmaradt az orrabukás, mert ahhoz eléggé lélekszakadva futottam, hogy komoly sérülés lehessen belőle - már csak annyira komoly, hogy a szakkörvezető inkább a gyengélkedőre küldjön egy gyors gyógyulásra.
A vállamra akasztott tok futás közben ütemesen ütődik a hátamhoz, és ezt holnapra bizonyára meg is fogom érezni, meg talán a bőröm színe is változik majd, de legalább bekenhetem azzal a kenőccsel, amit anyától kaptam még nyár elején, amikor leestem a fáról. Akkor valamiért jobban sajnáltam a fát, aminek letörtem egy ágát, mint magamat, aki majdnem a gerincével járt hasonlóképpen, és már ott tartottam, hogy bekenem a fát, ahol megsérült, de rájöttem, hogy ez mennyire nem segítene rajta, szóval inkább hagytam anyának, hogy azt csinálja, amit kell, és bekenje a hátamat.  Utána tényleg nem fájt annyira. Még a meleg ellen is jó volt, mert hűtött vagy egy tíz percig a krém. Mondjuk az most októberben nem tudom, hogy mennyire szerencsés helyzet, de majd veszek fel egy plusz pulóvert, vagy két póló lesz rajtam. A talár alatt úgysem látja senki. Meg egyébként is, kit érdekel, hogy hány réteg ruha van a másikon?
- Madárcsicsergős, mosolygós szép napot! - esek be a terembe lihegve a hosszú folyosók és szeszélyes lépcsők keresztülfutásától, és gyorsan le is ülök az első székre, amit megpillantok. Pont időben ahhoz, hogy még egy rajongó pillantással, őszinte örömmel üdvözöljem mr. Jinkx-et, akinek kivágtam az összes képét, ami megjelent a prófétában, és egy mappában gyűjtöm őket - nem mindet mondjuk, mert amelyik kép perspektívája vagy témája lenyűgözött, azt az otthoni falamra tettem ki, hogy majd én is szeretnék egyszer hasonlóan különlegeset és fantasztikusat alkotni. Egyfajta motiváció ez számomra, és akármennyire szerény tudtommal az úriember, nekem akkor is örökké a példaképem lesz szakmai téren.
Kicsit kifújom magam, és körülnézek a teremben, mert már amikor beléptem, akkor is elfogott az a furcsa érzés, hogy feleslegesen rohantam ennyire. És igen, ez hamar be is igazolódik, amikor lassan elkezdenek beszivárogni az emberek a terembe. Úgy tűnik, annyira nem akartam elkésni, hogy én lettem az első. Sebaj!
Arra azonban már nem marad időm, hogy közös képet kérjek a művészúrtól, mert elkezdődik a foglalkozás, és azért ezt nem szeretném elrontani másoknak meg neki sem. A lelkesedésemre már sokszor megkaptam, hogy túl sok, és visszavehetnék belőle, mert általában lehangol másokat, ahogy pörgök adott témákkal vagy szituációkkal kapcsolatban. De merlinre, még vicces is!
Előveszem a jegyzetfüzetet, és buzgón elkezdem írni, ami érdekesnek ígérkezik. És valljuk be, elég gyorsan kell ezt tennem, mert minden érdekel, amit meghallok. De azért igyekszem szortírozni és rangsorolni, csak hát elég nehéz. Meg nem szeretek rövidíteni sem, ezért szóról szóra írom le a lenyomat definícióját is. Nem esne jól, ha később már nem úgy emlékeznék erre, ahogy pontosan elhangzott, és nem biztos, hogy ezt az információt olyan könnyű könyvekből megszerezni, mint most a tábláról lemásolni.
A spektrométerek láttán különös bizsergést érzek a gyomromban és a halántékom körül. Kezdődik! Ha eddig se lettem volna biztos az óra nagyszerűségében, akkor már egészen száz százalékig megbizonyosodtam róla, elvégre ennél menőbb dolgot el sem tudtam volna képzelni. Azt hittem, hogy csak beszélgetünk a szellemekről, meg megsimogatunk néhányat, hogy milyen hidegek, és hogy Folkwin is örüljön, de ezek a lenyomatok sokkal érdekesebbnek tűnnek, mint a szellemek, és még korombeli párt is kapok magam mellé, ami külön egy jó pont lehet. Vagy legalábbis én örülök, hogy kicsit jobban megismerhetem Regulust, és beszélgethetek vele. Még szerintem soha nem beszéltünk, meg nem voltunk egy társaságban sem, nemhogy közös feladaton, szóval sok mindent megoszthatunk egymással.
Illetve titkon azért bízom benne, hogy  ő jártasabb a használaton kívüli, nem nekünk létrehozott helyiségek meghódításában, mint én, mert ugye nekem ezzel kapcsolatban semmi tapasztalatom nincs. De nem hagyom, hogy a bizonytalanságom kiüljön az arcomra, és széles mosollyal indulok el arra, amerre tudom, hogy ez a mosdó van.
- Csak az iskolaújságban teszek közzé képeket, azokat pedig külön oda is készítem. Ez csak hobbi, ne aggódj. - és ezzel a lendülettel le is fényképezem az idő közben előbányászott fényképezőgépemmel a Regulus kezében lévő műszert. - Nem voltam még a lányok mosdójában, de ez gondolom más lesz, mint általában, ha nem használják, nem? - próbálok beszélgetni valamiről, ami még a témához is kapcsolódik. Az mindig kínos, amikor - főleg a felnőttek - teljesen oda nem illő kérdéseket és témákat hoznak fel egy beszélgetés során. Maradjunk annál, ami kimeríthetetlen: a jelen impulzusoknál.
Kinyitom Regulus előtt a mosdó ajtaját, és egy mély meghajlással és a hozzá tartozó kézmozdulattal jelzem, hogy fáradjon csak be. Csak utána megyek be én is, és meg kell állapítanom, hogy pontosan annyira lehet megmondani, hogy ez egy lánymosdó, mint amennyire igaz a régi gondolatom régen, hogy az állóképek nem lehetnek izgalmasak. Elvégre abban még több a misztikum, mint a mágusok mozgó, grimaszoló képein. Sokkal izgalmasabb, sokkal több tehetség és munka kell hozzá, hogy megelevenedjen egy-egy helyzet hangulata, a természet szenvedése vagy egy ember közönye.
- Na akkor gondolom keresni kell egy ilyen lenyomatot, varázsolni neki, és beszélni vele. Ja meg pontosan megjelölni, hogy merre találtuk. Akkor szerintem kapcsold be, én meg lefényképezem a helyet, és utólag majd berajzoljuk a pontos adatokat. - elkezdem körbefényképezni a nem túl érdekes helyiséget, és várom, hogy Regulus kezében rezonálni kezdjen a spektrométer, és igazán izgalmassá váljon ez az átlagon felülien örömteli hétfő délután.
- Milyen extra titkosat akarsz megtudni ettől a lenyomattól? - extra titkos mondjuk csak annyira lesz, hogy én is fogom tudni. Nem vagyok pletykás, nem mondom el senkinek, de mindenki tudja, hogy ha két ember tud egy információt, az már nem lehet titok. De ez csak ilyen rosszmájú, bizalmatlan mondás.

@Regulus Black
Vissza az elejére Go down

Regulus Black and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Edmund Bones

Edmund Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
6
▽ Avatar :
Cole Sprouse

»
» Hétf. 22 Feb. - 0:22
Kicsit sajnálom, hogy Évi nem jár erre a szakkörre, pedig nagyon szórakoztató. Igaz, neki jóval több sikeres RBF-e volt, úgyhogy kötelező egy rakat felvett tárgyra bejárnia, de hogy őszinte legyek, jobb így. Alig van órám, így pedig azt választok magamnak, amit csak akarok. Örülök, hogy Morc is osztja a véleményemet.
Két dolog is foglalkoztatott, amikor beneveztem erre a tanfolyamra: egyrészt szeretnék dolgokat tudni szellemekről, másrészt szeretném megtudni, hogy milyen túlvilági dolgok léteznek pontosan. A legtöbben tök felületesen tudnak csak kísértetekről, de én hallottam egészen creepy történeteket arról, hogy mit csinálnak a hallottak.
Természetesen Morccal ülök le, és érdeklődve hallgatom a tanórát. Ez a lenyomat cucc elsőre elég bénának és uncsinak ígérkezik, de ahogy belegondolok, elkezd érdekelni. Úgy értem, ki ne akarna megtudni a múltból dolgokat? Még ha nem is kifejezetten hasznosak bármilyen okból, azért végül csak fel lehet őket használni valamilyen célra.
Figyelmesen végighallgatom a dolgot, érdekel ennek a spektométernek a működése is, rögtön el is döntöm, hogy én fogom vinni a cuccot Morc helyett, úriember leszek. Illetve, úriember vagyok. Azért, ahogy Jinkx befejezi a beszédet, rögtön jelentkezem, mint a jó gyerek, aki vagyok, de nem várok felszólításra.
- Tanár úr, nekem két kérdésem is felmerült. Az egyik az lenne, hogy nem cserélhetnénk-e Blackékkel? Úgy értem, biztos nagyon kínos lehet számukra bemenni egy női vécébe, Morcnak viszont bennfentes szakmai tapasztalata van ezen a téren. És hát, bevallom, fiatalságomban én is jártam már női vécében. Határozottan jobban ránk rezegnének a lenyomatok, azt hiszem.- nincs nagy kedvem kimenni a csónakházba, és hát remélem, hogy a női mosdó mutat valamit. Azt lányok jelenlétében hagyták hátra, akiken jobb esetben nem volt bugyi. Nagyon régen nem dugtam, talán ezért vagyok ennyire kiéhezve. De ha nem is látunk semmi érdekeset, akkor is egy rakat pletyka van ott. A csónakházban meg, gondolom, elsősök örömködését nézhetnénk. - Illetve, professzor úr, előfordulhat, hogy ezek a lenyomatok... szexuálisak? Lehet egy lenyomat szexuális energiákkal töltve, amik negatívan befolyásolhatnak egy fejlődő elmét és esetleg testet? Mármint, nem akarok senkit shamelni, hogy valaki a teremben esetleg szűz- én amúgy nem vagyok-, de mi van, ha valaki olyasmit lát, amit még nem látott? Az nem számítana szexualizált zaklatásnak?

Miután feltehetően eredménytelenül kiszórakoztam magam, magamhoz veszem a spektrométert, és hű Morccal az oldalamon elindulok a csónakházhoz. Az bizony rohadt messze van, Jinx valószínű azért minket küldött oda, mert mi tűnünk a legszebb, legerősebb embereknek a jelenlévők közül. Morcra nézek.
- Egy kis mázlival lesz egy látomásunk arról, amikor egy évvel utánunk a dagi csávó felborította az egész csónakot, és olyan vizesek lettek, hogy a Süveg érzékelte, hogy nyomik, úgyhogy abból a csónakból mindenki a Hugrabugba került. Az állítólag vicces volt, rohadtul sajnálom, hogy lemaradtam róla.
Vissza az elejére Go down

Sorbet Fortescue and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Morgana Walsh

Morgana Walsh

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Daisy Ridley

»
» Csüt. 25 Feb. - 23:33
Hanyag érdeklődéssel hallgatom az aktuális szellemtanárunk szavait. Miután a tiszteletköröket letudja diákokkal eredménytelenül összehangolódásra szánt cringe poénokból, nem is abszolút unalmasnak hangzó téma, amire rátér.
Szóval gyakorlatilag pletykák szellemeit fogjuk keresni, és egyértelműen a lányvécé meg is ragadja egyből a figyelmét minden jelen lévő fiúnak, mint potenciális helyszín. Még csak nem is Kapisztránra korlátozódva, bár kötelességtudóan megtesz mindent, hogy a legfeltűnőbben tűnjön a leggyökerebbnek.
-Feltétlen, bennfentes szakértelemnek minősíthető, hogy én úgy szoktam szarni, hogy eközben lány vagyok- jegyzem meg, ezzel gondolom megerősítve a tudományos eredményeim hangoztatott hírét, bár ezúttal szarkazmusnak szánom a szavaim - nem bocsánat az esetleges szóviccért, ha valaki belelátja, így járt.
Paki egész érdekes dualitás auráját tudja generálni maga köré, részben ingerem van letépni önarcom azon, hogy hogyn tud ennyire látványosan ennyire gyökér lenni, hogy már bennem merül fel az ötlet, hogy elnézést kérjek a jelenlétéért, de másrészt meg kényelmesen hátradőlni is tudnék, hogy ki nem szarja le, ő nem szégyelli önmagát, én meg élvezhetem a műsort, hogy akkora egy reprobát, hogy már túllendül őszintén szórakoztatóba. Általában az utóbbi verzióra jutok, de valahogy szokott kerülgetni a gondolat.
-Bocsánat, prof, szegényke csak tüzel, és rá van rezegve ezekre a lenyomatokra, biztos reménykedik, hogy azoknál nemnegatív mértékű esélye lenne.- Na ebben például nem különösebben volt őszinte bocsánatkérés, én kérem csak segítek hozzászokni a tanerőnek, hogy nyugi, ez a gyökér máskor is ilyen. Ésvagy kiszórakozni magam piszkálódással, ki tudja...
Blacknek több esélye lehet, pletykákra számítani, bár ha az a bagázs végül csak sürgősségi pattanáseltüntetés meg titkos cigicsikkek nyomait fogja tudni előwololózni, nem fogok meglepődni.
Ki tudja, igazából jobban járhatunk ezzel a csónakházzal, pont amiatt, hogy nem olyan rendszeresen frekventált hely, mint a mosdók.
-Éppenséggel,..- gondolkodok el Paki jöventölésére, miközben nekivágunk a túrának a csónakházig, -...tekintve, hogy csak tanév elején meg végén szokott nagyrészt funkciója is lenni a csónakháznak, a többi napon főként üres épület pár ladikkal, pont esélyesebb arányaiban, hogy ott találjuk lenyomatát valami tényleg érdekesnek. Aki félreeső helyet keres, az inkább oda megy, mint egy klotyóba. Hacsak nem tényleg az izgat ennyire, hogy a lányok is ugyanolyan büdös kábelt fektetnek-e, mint mindenki más.
Ezzel most vagy csak tartom a lelket a drága nyomorékban, hogy meg ne törjön attól, hogy mégse tudott átkérlelni minket a kívánt helyszínre, vagy magamat is sikerült rábeszélnem valami tényleges kíváncsiságra, hogy na vajon felfedezünk-e valami szaftosabb titkot a tutajok között.
Vissza az elejére Go down

Sorbet Fortescue and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Jamal Jinkx

Jamal Jinkx

C’est la vie
Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Reagok :
5

»
» Vas. 28 Feb. - 0:03

Szellemtan szakkör!

nincs testben épp lélek


Mr. Jinkx homlokán a foglalkozás során először összeszalad néhány ránc, mikor a Csillagvizsgáló helyzete kerül szóba, lelki szemei előtt megjelenik az a hat és fél órás tanári értekezlet, amelyen többek között jó előre megtörtént a karácsonyi húzás, és valami félmondatok elhangzottak az iskola védelméről is, de vajon miért is van használaton kívül...? Á igen, Mr. Lancaster miatt, azt azonban nem volna túl udvarias elmondania róla, hogy vámpír, még ha ez hamarosan nyilvánvaló is lesz, de hátha megbántja vele látatlanban is.
- Gond adódott a teljes leárnyékolásával. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy látjuk nappal is a csillagokat, csak kevéssé hatékonyan. Nem lesz semmi baj, a munkálatokat még nem fejezték be, de az elemek rögzítésre kerültek. Nincs ott semmi, csak csend és.. azt hiszem, a kifejezés második fele az, hogy hullaszag, de az sincs. Mindegy. Menjetek nyugodtan, teljesen veszélytelen!
Úgy tűnt, Mr. Lancaster elfogadta a sorsát, miszerint időnként helyettesíteni is fog, lévén pont olyan tantárgyat sikerült kinéznie magának, ahol mentorai is mindketten elérték már a klinikai halál állapotát, így viszonylag ritkán maradtak ki egészségükre hivatkozva az influenza idején, és csak annyit kért, hogy néhány termet tegyenek teljesen fénymentessé számára. Nem is érti, miért nézi őt időnként Mr. Jager úgy, mintha rögtön Csehov puskájához kellene kapkodni.. A merengésből Kapisztrán kérdése ijeszti ki, mert ha Csehovnak puskája van, Kapisztránnak olyan kínos kérdései, amelyek bármelyik oktatót meg tudták volna izzasztani.

- Nem, nem igazán. Ahogy látom, Mr. Black és Mr. Fortescue már el is indultak. Ami a másik kérdést illeti.. köszönjük az őszinte vallomást, de erősen kétlem, hogy ilyesmivel találkoznának. Mint mondtam, ezeknek a lenyomatoknak nincs túl sok energiájuk, és nos, khm, hogy is mondjam.. meghaltak. Finite. Alulról szagolják az ibolyát. Elköltöztek az örök vadászmezőkre. Kaput. Elhunytak. Biztosan nem érdekli őket a szexualitás, az elég.. élő dolog volna. Menjenek nyugodtan, ilyesmi nem fordulhat elő! - még távoztukban megfontolja, hogy levonjon-e pontot Ms. Walsh trágársága miatt, amire a házvezetője már figyelmeztette, hogy esedékes lehet, de végül letesz róla, mert várnak még rá a jelek szerint.
- Igen, teljes mértékben. Kétlem, hogy bármelyikük direkt felbosszantani akarná őket, de a legtöbb, amit tehetnek, ahhoz az érzéshez hasonlít, amikor az embert megrázza a hűtő. Csípésre emlékeztet, de nem tart két másodpercig és nem hagy nyomot sem. Ha mégis aggódna, bízza a munka dandárját Mr. Picqueryre, elég, ha az energiáját hozzáadja a feladathoz. Egyébként is úgy a legcélszerűbb, hogy az egyikük tartja, és a másikuk beszél, könnyebb a párbeszéd velük. - nos, az idei tanév alapján nem csodálkozik, hogy néhány diákja továbbra is bizalmatlan, de sosem sodorná őket veszélybe, és ha neki nem hisznek - tisztában volt vele, hogy olykor talán túl bohókás - Mr. Jagernek biztosan lehet, hiszen ő még a szellem alakú gumicukrot is szívesen betiltaná. Nem, Mr. Jinkx tökéletesen biztos benne, hogy ő nem Hagrid.

A használaton kívüli lánymosdóban meglepően kellemes fények uralkodnak, és persze por ül mindenen, jelezvén, hogy valóban rég járt erre akár egy lélek is. Ez utóbbi körülmény persze nem biztos, hogy szerencsés, de nagy szerencséjükre mégsem volt igazam, mert hamarosan betölti a helyiséget a suttogásra emlékeztető zörgés, és egy bátortalan, sápadt hang szólal meg mögötte erőtlenül.
- Ki az...? Mit akartok? Ez egy lánymosdó..

A Csónakház meglepően otthonos, a fedett vízfelszínre beszökő napsugarak kéken-habosan verődnek vissza a kis mólóktól, a deszkák békésen susmorognak, ehhez a zajhoz azonban egyelőre mintha nem akarna beszéd kapcsolódni, talán a jelenlévők diszorientáltsága okán.. de néhány jól irányzott kérdés megoldhatja hamar a problémát, és annak eddig sem voltak híján.

A Csillagvizsgáló minden diák számára ismerős helyszín, békésen lélegzik a délutánban, és valóban, Mr. Jinkx nem tévedett, áll ugyan a fala mentén néhány nagy, sötét panel, de ezen kívül nem sok változás érhető tetten. A spektrométer rezegni kezd, és ha bekapcsolják, egyből sírás hallható, meglepő módon egy férfié - talán annyi idős lehet épp, mint kalandoraink, akik bizonyára nem tétováznak sokat, hogy megtudják ennek okát.


OOC időpont: 2021. február 19. péntek estétől
Mesélői reagok gyakorisága: Hetente 1 alkalom
IC időpont: 1976. október 25. hétfő délután
Helyszín: Rejtélyes helyiség a másodikon - és a nevezettek
Résztvevők: Sorbet Fortescue, Regulus Black, Edmund Bones, Morgana Walsh, Linda Somerset, Atticus Picquery

Vissza az elejére Go down

Regulus Black, Edmund Bones and Sorbet Fortescue kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Regulus Black

Regulus Black

C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski

»
» Szomb. 6 Márc. - 18:42
Szellemtan - Sorbet
Egy fintorgást megejtek Sorbet felé amikor azzal a lehangoló vidámsággal és undorító nyáladzással lép be a terembe. Ez őszintén nem az én stílusom, de a többiekkel sem vagyok különösen beszélőviszonyba így nem tudom, hogy hová fog kilyukadni ez az egész helyzet a végére. Végül nem úszom meg és Sorbet lesz a párom, amire egy apró sóhaj is elhagyja az ajkam de ez mégis csak egy szakkör amit magam vállaltam így megpróbálom a lehető legjobban véghezvinni a feladatot és maximum nem beszélünk olyan sokat egymással, mást amúgy sem tudok tenni a cél érdekében.
Elindulunk hát a lánymosdó felé és Sorbet túl lelkesnek tűnik hozzám. Nem tudom mit gondol, hogy majd jóízűen fog eltelni ez az egész, mert alapjáraton nem vagyok egy túl nagy társági ember, így egy-egy fél pillantást vetek felé útközben csak. Az első megszólalásom a fényképezőgépére történik, nem szeretném ha bármilyen kép nyilvánosságra kerülne rólam, a srácok biztos hetekig cikiznének vele és az senkinek sem szülne semmilyen jót. Kicsit távolabb is tartom a kezemben lévő eszközt amikor fényképezésre készül, aztán pedig jobban szemügyre veszem, hogy ne az utolsó pillanatban bénázzak vele, még sosem használtam ilyesmit korábban.
- Hát, elvileg itt nem futhatunk bele egy lányba se, de még nem voltam bent. Remélem ez nem az, ahol az a fura csaj kísért, mert akkor biztos nem fogjuk tudni a dolgunkat megcsinálni tőle rendesen. Azt hallottam, kiállhatatlan. - Fintorodom el ismét. Ahogy odaérünk az említett terem elé, előre megyek miután Sorbet ajtót nyit és körülnézek odabenn. A por mindenütt áll, csend van és egy árnyék sem tűnik fel így biztos, hogy ketten vagyunk. Nem is habozok túl sokáig, még az ajtóban bekapcsolom a spektrométert és erre-arra mozgatom, valamilyen jelzésre várván, hogy megtaláljuk az említett lenyomatot. Biztos van itt, ha már ide küldtek bennünket.
- Nem tudom, bármi érdekeset. - Igazából valóban nem volt még konkrét gondolatom erre, csak egy hirtelen felindulásból jött kérdés, amiből akármi is kisülhet a végére. Ahogy beljebb haladok és a kezemben lévő eszközt figyelem, hamar rezonálni is kezd. Nyomban egy suttogó hang is csatlakozik mindehhez, közelebb megyek az irányába, és intek egyet Sorbetnek is, hogy jöjjön. Először tétovázok, hogy mit is mondhatnék, mit is válaszolhatnék...
- Szeretnénk egy kicsit beszélgetni. - Úgy döntök végül, hogy a nagyszájú Sorbetre bízom a kérdések halmazát első sorban, ő biztosan felkészültebb ebben a szituációban és attól tartok, hogy elrontanám és elüldözném a lenyomatot még a modorommal. így egy erőteljes jelzést is adok a fiúnak, hogy rajta a világ szeme, én pedig csak igyekszem felerősíteni a jelet, hogy még inkább hatásosabb legyen a cél és a feladatot is maximálisan elvégezzük úgy, ahogy azt Jinkx mondta a legelején. Ez most már kezd izgalmasabbá válni és talán még nekem is megjön az ihlet, ha meghallom Sorbet kérdéseit és a lenyomat esetleg válaszolna is bármire.      
Vissza az elejére Go down

Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Edmund Bones

Edmund Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
6
▽ Avatar :
Cole Sprouse

»
» Vas. 7 Márc. - 3:08
Azt hiszem, hálás vagyok Morcnak, amiért újra és újra sikeresen bizonyítja nekem, hogy ellenkező neműek között is lehetséges barátságot fenntartani anélkül, hogy előbb-utóbb dugás lenne belőle. A fennhangon szarós dolog olyan messze áll a nőiességtől, hogy még Évi és én is nőiesebbek vagyunk, és durvább turn-offként hat, mint az, amikor valaki azt mondja, hogy a szerelme vagyok, vagy valami hasonló nyálas buziság. Őszintén kétlem, hogy ezután bárki más akarna tőle bármit a teremben, de a professzor válasza azért így is letör kicsit.
- Simán van esélyem bármelyik csajnál, aki nem a másik kapura játszik. De most tudományos kérdésként tettem fel a korábbi kérdésemet. Úgy értem, értem a logikát, nincsenek dolgok a lábaik között, meg lábaik sincsenek, de miért ne foglalkoztatná őket a szex? Ha én lenyomat lennék örökre, biztos azt gondolnám folyamatosan végig újra és újra, hogy milyen módon csinálnék máshogy dolgokat, és meg akarnám mutatni a kis roxfortosoknak, hogy a nagyapjuk annak idején, amikor még nem tudtak a seprűk hangsebességgel repülni, hogyan szexeltek. Dugtak. Rázták a bokrot. Capituláltak... ja, az más, asszem az coitáltak... mindegy, kaphatok plusz házpontot, ha ráveszem a lenyomatot, hogy erről beszéljen velünk?- nincsenek kétségeim efelől. Azt hiszem, az sem lepne meg, ha egy lenyomatcsajt találnánk, aki belém szeretne, egyáltalán nem lenne meglepő. A csinos, bátor és közkedvelt varázslófiú és a szintén csinos lenyomatcsaj szerelme, ami aztán nagyon nagy dugással ér véget, amikor a csinos varázslófiú a romantikus story után megdobja a nekromancia próbát. Zseni vagyok, ezt meg is írhatnám regényként. Csak nem tudom, hogy hogyan rágnám át magam a nyálas részeken, de azt hiszem, hogy úgyis a szexért olvasná mindenki, úgyhogy valószínű úgy, hogy három oldal lenne, és a fantáziára bíznám a többit.

Végighallgatom Morgana érvelését, ami teljesen logikus, bár az utolsó mondat hosszú időre elveszi a kedvem tőle, hogy bármilyen szexszel kapcsolatos dologra gondoljak. Az undor jól láthatóan kiül az arcomra is, ahogy ráfintorgok, egy pillanatig el is gondolkozok rajta, hogy megkérdezzem, mi cseszte el ennyire, de végül nem teszem. Legalább konzisztensen jók a storyjai, még ha nem is túl fair mesélő. Egy nyíltól igazán nem kéne elbuknom hatvan életpontot, még akkor sem, ha tarkómon bent be, és a szememen jött ki.
- Neked tutira hasmenésed lesz, az beszél belőled. De ja, lehet látunk dugást. Amúgy készülj fel, sokkoló élmény lesz először ilyet látni. Tudom, hogy azt hiszitek, hogy olyan, mint két ujj együtt, de inkább képzelj el egy kardmarkolatot. De egy ilyen bazi nagy, kétkezesét.- persze, belül tudom, hogy Morganát semmi nem védi meg ettől az élménytől. Gőze nincs, hogy miként néz ki, azt meg nem lövöm le, hogy hogyan néz ki pontosan, amikor a szerkezet működésbe lép. Akarom látni az arcát, amikor a szexuális lenyomat megrontja ártatlan szemeit, elfelejt káromkodni, és apáca lesz belőle.
Gondolkozok pár másodpercig, azután, nekidőlve a falnak, kinézve a tóra átgondolom a kérdéseimet. Fogalmam sincs, hogy ki vagy mi fog válaszolni, de nagyon valószínű, hogy egy mugliszületésű elsős, valahogy az tűnik logikusnak, hogy számukra volt olyan hatalmas benyomás a kastély. Úgy értem, mindenkire az volt, de kétlem, hogy bárki mást hasonlóan mélyen tudott volna érinteni, mert egész életében hallott róla, és valószínű látta az újságban. Persze, én sem fogom soha elfelejteni azt a napot. Végül megtalálom a tökéletes bemutatkozást.
- Helló? Van itt valaki? Ha igen, hoztam egy szűz lányt eleségként.
Vissza az elejére Go down

Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Linda Somerset

Linda Somerset

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
25
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Monique Bourscheid

»
» Vas. 7 Márc. - 10:12



Szellemtan
The grave is silent. You're buried in all the things you never said.


Minden kíváncsiságom ellenére ma nem érezem azt, hogy a toppon lennék. A kimerültség jelei egyre jobban megmutatkoznak rajtam, s bármennyire is próbálom titkolni, egyszer eljön majd az a pont, amikor minden kicsúszik a kezeim közül. Mr Jinkx szavai pedig egy pillanatra megrémítenek, hiszen mindenképp szeretném elkerülni a látomásokat.
Óvatosan Atticus felé fordulok, amikor suttog nekem. Aprót bólintok a szavaira, s talán jobb is, hogy eltereli a figyelmemet Edmund kérdéséről, mert biztosan zavarba hozna. Így is elég kényelmetlenül érzem magam, így hagyom, hogy Atticus vezessen minket, azonban mikor mindenki távozik, muszáj beszélnem Mr Jinkx-szel, hogy eloszlassa az aggályaimat.
Kissé kételkedve pillantok a férfire, amikor arról beszél, hogy ezek a lenyomatok ártalmatlanok, majd végül arra jutok, hogy mivel szakértő, ezért nem kellene megkérdőjeleznem a tudását.
− Rendben, köszönöm Mr Jinkx – erőltetek mosolyt az arcomra, hogy aztán Atticus-szal elinduljunk a Csillagvizsgáló irányába.
A gondolataimba merülve sétálok végig a folyosókon, miközben magamhoz szorítom a mérőeszközt. Igazán sajnálom, hogy ez így indul, de valami akkor sem nyugodni.
− Azt hiszem, kicsit túlhajszoltam magam – sóhajtok fel, miközben Atticus arcát fürkészve azon gondolkozom, hogy vajon elmondhatom-e neki a valós problémámat, vagy ha beavatom a titkomba, akkor ő is elpártol majd tőlem. – Meg van egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban. Te elhiszed, hogy árnyékolási problémák adódtak a Csillagvizsgálóval? Vajon csak azért lehet lezárva?
Tűnődök, miközben a lépteimet igyekszem a barátoméhoz igazítani. A kérdés áradata viszont valamelyest oszlatja bennem a feszültséget, és mosolyra fakaszt.
− Csak el kell tolni ezt a kis kart, és ha rezonál, akkor van a közelben lenyomat – magyarázom neki, miközben megemlítem a kallantyút.
A Csillagvizsgálónál viszont egyre jobban elszorul a torkom, így kicsit közelebb húzódok Atticushoz, amikor arra készülök, hogy meghúzzam a kart.
− Te beszélsz vele, vagy én? – kérdezem mielőtt aktiválnám a szerkezetet. Amint a gép rezonálni kezd, és halk sírást hallunk, azonnal összerezzenek. Az utolsó pillanatban sikerül megfognom a szerkezetet, hogy ne ejtsem el. Aztán akaratlanul is kicsúszik a számon a kérdés: − Segíthetünk?
A tekintetem körbe-körbe vándorol a helyiségben, amelynek a hangulatán semmit nem dobnak a sötét panelek, így egy tapodtat sem vagyok hajlandó tágítani Atticus mellől.



©
Vissza az elejére Go down

Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Atticus Picquery

Atticus Picquery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
28
▽ Avatar :
Lucas Jade Zumann

»
» Hétf. 8 Márc. - 17:10
Szellemtan
Haloványan elmosolyodom Jinkx mondandójára a Csillagvizsgálóval kapcsolatban, majd bólintok is egyet és átengedem a helyet Lindának, hogy ő is megkérdezze amit szeretne. Igyekszem figyelni és mindent elraktározni, de nehezen megy a gondolkodás és ezért most örülök annak, hogy Linda itt van és talán ő tőlem kicsit jobban tud koncentrálni az elmondottakra.
A Csillagvizsgáló közelébe érve már nagyon nyomaszt, hogy Linda ilyen lehangolt. Tekintetemmel követem az övét.
- Pihenned is kellene néha. Jinkx szerint nem lehet semmi baj, biztosan rendben lesz minden. - Mosolygok biztatóan és zsebre vágom közbe a kezem, majd megrázom a fejem a Csillagvizsgálós kérdésére. - Hát, nem igazán, de majd meglátjuk, mit látunk odabenn. Tudod, hogy itt sokszor nem az áll a háttérben amit mondanak. Csak szépítve van, de nem hiszem, hogy oda engednének minket, ha veszélyes volna. - Vonok vállat aprón, majd kinyitom Linda előtt az ajtót és előre engedem. Mondjuk ebben a helyzetben fittyet is hányhattam volna az udvariasságra, lehet, hogy jobb lett volna, ha én megyek előre és biztosítom a terepet, de már mindegy volt, így gyorsan, miután átléptük a küszöböt, Linda elé sétáltam, hogy körülnézzek.
- Úgy tűnik itt nincs semmi extra. - Megnézem a panelokat, de a látottak alapján mást nem nagyon veszek észre a változások terén. - Beszélhetek én, ha szeretnéd. - Linda aggodalmai miatt természetesen bevállalom a feladatot, így biccentek neki egyet, hogy kapcsolja be a spektrométert, majd miután megtörtént, azonnal sírás hallatszik. Egy picit meglepődőm, lehet, hogy a rezonálás miatt, de a férfi sírás sem kutya, majd a fejemmel biccentek először Lindának, hogy kicsit menjünk közelebb, hogy jól kivehető legyen a lenyomat és erősebb jelet kaphassunk. Felbuzdulok, azt hittem, sokkal nehezebb lesz ez a feladat és majd győzködnünk kell a lenyomatot, hogy egyáltalán elő tűnjön.
Linda száján kibukik a kérdés, én pedig egy picit habozok, hátha a fiú - férfi megszólal, de végül úgy döntök, magam is kérdezek. Nem tudom, hogy jobb lenne e, ha Linda beszélne, az ő kedves hangja lehet, hogy vígasztalóbb lehet a lenyomat számára, mint az enyém, de ezt meglátjuk, hamar ki fog derülni.
- Minden rendben? Megpróbálhatunk kicsit felvidítani? Egy kis társaság után biztos jobb kedved lenne... - Próbálkozom kedves hangnemben, meglátjuk, hogy hová jutunk majd.

Vissza az elejére Go down

Linda Somerset and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Jamal Jinkx

Jamal Jinkx

C’est la vie
Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Reagok :
5

»
» Kedd 9 Márc. - 3:02

Szellemtan szakkör!

nincs testben épp lélek


- Sajnos nem. És sajnos tíz pontot le kell vonnom a Griffendéltől, Mr. Bones. Ha mégis hasonló párbeszédet folytat le egy lenyomattal, szívesen elolvasom reflexióját, és most menjen, ne várassa Ms. Walsh-t!

A használaton kívüli lánymosdóban hirtelen huny ki minden fényforrás: mintha egy mély lélegzet kiszippantotta volna az összeset, és rácáfolván Mr. Jinkx előzetes jövendölésének - aminek vélhetően nagyon örülne egyébként, ismerve lelkesedését a szellemek iránt - és a derengő szuroksötétben, előbb haloványan, majd körvonalaiban megjelenik egy, Regulusnál jó fejjel alacsonyabb alak. A hangja közelebbről egyszerre több színen rezonál, amelynek a spektrométer kevésbé örül, mint a korábban emlegetett, de a lány, ilyen közelről már egyértelműen fiatal lány, holtsápadt derengésében is fantasztikus vörös hajával a látogatókra bámul, szeme kisírt, ajkai pedig szobrokon találnának jobb otthonra. Kétségkívül aggasztóan gyönyörű, ha a halál is csak ékszer a bőrén: korukbeli lehet, ha gyermeki is.
- Te vagy az, Regulus...? De hogy.. nem. Csak hasonlítasz rá.. - áttetsző szemeit mintha elöntenék a könnyek, de megrekednek, ahogy az emlék tette a lenyomatban. Sorbetre rá sem pillant, Regulust figyeli, mielőtt ismét megszólalna szirénhangján.
- ...róla van szó, ugye? Mardekár örököséről. Nem.. utódjáról. Miért hasonlítasz ennyire Regulusra...?

A Csónakház falai csodálatosan visszhangoznak, amelyre talán Kapisztrán és Morgana kevésbé vannak felkészülve, mint hitték: fáradozásaikat azonban meglepően gyorsan, szinte azonnal siker koronázza, mikor feltűnik egy roppant lengén öltözött hölgy az egyik csónakban, látszólag teljes tudatában annak, még holtan is milyen benyomást kelthet. Szélesen mosolyog, hátraveti hosszú, nagyon hosszú göndör fürtjeit, és ábrándosan a tóra emeli profilját, kellemes kilátást biztosítva saját magára.
- A szüzek haszontalanok. De talán adhattok nekem valami mást.. valami érdekesebbet. Mióta nem találom sem Godricot, sem Salazart, annyira unatkozom. Gondoltam rá, hogy alapíthatnánk egy iskolát.. de ti nem vagytok gyerekek. Mutassatok valami érdekeset, és én is mutatok valami érdekeset.

A Csillagvizsgáló hamvas félhomályát belepi a zörgés, a sírás, a szuszogás - és a csoszogás. Ütések hangja, egy fájdalmas, elnyújtott káromkodás latinul, és mikor a lenyomat épp megszólalhatna, felborul valami, és egy poros, sötét ruhákba burkolt alak zuhan a diákok látóterébe. Ügyetlenül felkel, igyekszik magát rendbehozni, és miután megköszörülte torkát - amitől nem lett kevésbé félelmetes - óvatosan int, és megközelíti őket.
- Nos, elnézést.. Mr. Lancaster vagyok, én végzem itt az.. átalakítást. Nos. Biztosan engedéllyel vannak itt, magukra is hagyom önöket, elég sok itt a.. fény. Szép napot. - és sietve távozik, hátra sem pillant.
Az ajtócsukódást követő csendben végül váratlanul mégis megszólal valaki. Valaki, akinek remeg a hangja.
- E-engem n-nem lehet felvidítani. M-meghaltam. Tudok róla.. n-nincs testem.. f-félek egyedül. Ha elmentek.. egyedül l-leszek megint.


OOC időpont: 2021. február 19. péntek estétől
Mesélői reagok gyakorisága: Hetente 1 alkalom - az ezt követő már a lezárás! Az újabb tanórák megbeszélés szerint.
IC időpont: 1976. október 25. hétfő délután
Helyszín: Rejtélyes helyiség a másodikon - és a nevezettek
Résztvevők: Sorbet Fortescue?, Regulus Black, Edmund Bones, Morgana Walsh?, Linda Somerset, Atticus Picquery

Vissza az elejére Go down

Edmund Bones and Linda Somerset kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Morgana Walsh

Morgana Walsh

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Daisy Ridley

»
» Vas. 14 Márc. - 1:08
-Hölgyeim és uraim, Edmund "Boner" Bones teljes személyisége és identitása- mutatom be egymásnak a biztos tudományosnak szánt szófosást Pakisztrán szájából, és az osztályt, csak olyan lábjegyzetként. Meg tudom érteni, hogy Jinkx inkább utunkra is tessékel, a pontlevonást meg már rég leszarom amúgyis, csak pszichológiai hadviselés a kicsik ellen, akik még nem tudják, hogy az össz házpontnak igazából pont mindegy ekkora levonás, három random lelkes stréber visszanyeri még aznap. Ha akkora veszteség lenne, mint amekkorának el akarják hitetni, az átlag évvégi zárás lent lenne a pokol fasza alatt valahol minusz ezer környékén.
-Nem, én csak rámutattam a fasságodra, hogy túlromantizálsz egy klotyót. Vagy épp hogy a csónakház pont érdekesebb lehet - még a te egydimenziós kiváncsiságodnak is - de ehhez már figyelned is kellett volna rám, nyugi, a lehetetlent nem várom el tőled.
Igazából melyikünket próbálom meggyőzni még mindig, hogy van ennek a két lábon járó bránernek lábanként egy IQja? És főleg: mifaszér fáradok ezzel, ha rég tudjuk, hogy úgysincs? Az élet nagy rejtélyei, biztos elfogultan optimista vagyok a kedvenc gyökereimmel, minden észérv ellenére.
-De jól tudod a különbséget, tán a beható tapasztalat beszél belőled?
...És az lesz majd a szomorú, amikor az se esik le neki, hogy ez beszólás volt.
A csónakházba érve csak megtámasztom a falat, átengedve a rivaldafényt Pisztrángnak. Had lelkesedje ki magát a szellemzargatással, meg hát minek fáradjak bármivel, ha tudok nem is, miközben elvégzi más.
-Ó, szopjál baziliszkuszt...- forgatok szemet azért a megszólalására. És fut is fel a szemöldököm, ahogy pont ez működik ilyen hamar.
Woó... Az hajhossz, azt még én is elismerem. És miután az irígykedő rajongólányt eltusolom gyorsan a rákba, a szemöldököt átkanyarítom Kapisztrán felé, amolyan "tessék, megmondtam" félére. Amit úgyse fog erteni, bár gyanítom úgy eleve észrevenni se.
-Már hogy amit eddig még nem mutatsz? Az ott szellemeket akar dugni, ha az elég érdekes.- bökök fejjel Boner felé. -Vagy azt a célzást vegyük, hogy felnőttartalommal kéne szórakoztatnunk egy hulla hagyta nyomot?
Ha most komolyan ilyenek voltak a Roxfortnak már az alapítói is,.. hát, igazából magyaráz meg dolgokat erről az iskoláról...
Vissza az elejére Go down

Edmund Bones and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Regulus Black

Regulus Black

C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski

»
» Vas. 14 Márc. - 18:39
Szellemtan - Sorbet
Megrezzenek egy kicsit amikor hirtelen minden fény kihuny a mosdóban, így sokkal rémisztőbbnek hat ez a használaton kívüli terem. Nem igazán tudom hová tenni ezt a hirtelen változást, de betudom annak, hogy az energia ami itt lakozik, felerősödik ahogy azt a spektrométer is jelzi. Hunyorogva próbálok koncentrálni a hang irányába, és ahogy megjelenik előttem a körvonal, hirtelen kikerekedett szemmel kezdem el figyelni a nálam sokkalta alacsonyabb lányt. Nagyon fiatalnak tűnik, mégis csodálatos és ha nem tudnám, hogy halott, még azt mondanám a zsánerem is lehetne. Így sokkal közvetlenebbül érzem magam a közelében, mintha könnyebb is lenne most kérdeznem, mintha már nem állnék annyira ellen mint az imént, de gyanút kelt bennem, amikor a nevemen szólít és én kissé habozok is válaszolni meglepődöttségemben. Csak nézem őt és ő folytatja a beszédet, Mardekár utódjáról mond valamit, ami már végképp felkelti a kíváncsiságom és bármennyire is azt súgja minden porcikám, nem tudok elhaladni a dolog mellett.
- Az én nevem valóban Regulus... de talán nem az amelyikre gondolsz. Az őseim között élt egy másik... - Egy lépéssel közelebb megyek hozzá. Sokat tudok a családom múltjáról, de a nevek között elvesznek a történetek és talán ez egy jó lehetőség arra, hogy kiderítsem, amit ez a lenyomat tudhat. - Ismerted őt? Talán jóban voltatok? Mit tudsz Mardekár utódjáról? Őt is ismerted? - Tekintetem sokkal kisimultabb és kedvesebb lesz mint az imént, érdekes témának ígérkezik a következő és remélem, hogy nem rontottam el ezzel mindent, mármint hogy elmondtam, hogy nem az a Regulus vagyok akire ő gondol. Mindenesetre a családi kötelék még megmenthet ebből az egész helyzetből és nem szakad majd ennyibe félbe a beszélgetés. A lenyomatnak nincs vesztenivalója, biztosan elmond egy s mást nekem erről, ha már felhozta a témát. Kicsit oldalra sandítok Sorbet felé, de a teljes figyelmemet leköti a lány, úgyhogy most nem foglalkozom a hollóhátas fiúval.        
Vissza az elejére Go down

Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Linda Somerset

Linda Somerset

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
25
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Monique Bourscheid

»
» Vas. 14 Márc. - 19:26



Szellemtan
The grave is silent. You're buried in all the things you never said.


Gyenge mosollyal jutalmazom Atticus aggodalmát. Fogalma sincs róla, mennyire jól esik a figyelme és a törődése. Nem is tudnám megmondani mikor éreztem úgy, hogy bárkit is érdekelne a sorsom. Hálás vagyok, amiért a barátomnak nevezhetem, talán ő az egyetlen pont az életemben, akiben egy kicsit is megbízok.
− Azért remélem, mumust nem találunk odabent – sóhajtok fel, hiszen azért az nem hiányzik az életemben. Még egyszer hálásan pillantok Atticusra, amikor előre enged, én szerkezetet magamhoz ölelve óvatosan lépek beljebb.
Én nem mozgok olyan magabiztosan, mint Atticus, hiszen még mindig rossz érzésem van, amit csak a fiú jelenléte tud valamelyest tompítani. Épp ezért is kérem meg, hogy ha arra kerül a sor, akkor beszéljen majd helyettem. Azonban a hirtelen keletkező zajok megrémítenek, szerencsére azonban a félelem a torkomra fagyasztja a sikolyomat. Így amikor valami hatalmas puffanással zuhan elénk, Atticus mellé lépek.
− Mr… Mr Lancaster? – hangzik bizonytalanul a hangom, azonban, mire megkérdezhetném, hogy jól érzi-e magát, vagy tudunk-e segíteni neki, az úr sietve távozik. Homlokráncolva pillantok Atticusra, hiszen én nem emlékszem a férfi nevére, s az egész eset olyan különösnek hat.
Azonban nem azért jöttünk, hogy Mr Lancasteren tűnödjünk, így minden figyelmemet a síró lenyomatnak szentelem, s majd megszakad a szívem, amilyen elveszettnek tűnik.
− Biztos vagy benne, hogy nem tudunk segíteni? – pillantok szomorúan a lenyomatra. Teljesen megértem a félelmét, hiszen gyakran én is azt érzem, hogy egyedül vagyok a világban.
− Elmesélnéd a történetedet? Hátha mégis tudunk segíteni, ha pedig nem, akkor… − Itt Atticusra tekintek, hogy legyen majd a támaszom. – Ha pedig nem, akkor meglátogathatunk később is, hogy ne legyél egyedül. Mit szólsz hozzá?
Sajnálom szerencsétlen párát, mégis az ösztöneim óvatosságra intenek, így tartom a tisztes távolságot. Nem tudom mennyire megbízható, s bár hiába szeretnék segíteni neki, én nem vagyok olyan specialista, mint Mr Jinkx.




©
Vissza az elejére Go down

Atticus Picquery and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Atticus Picquery

Atticus Picquery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
28
▽ Avatar :
Lucas Jade Zumann

»
» Vas. 14 Márc. - 20:47
Szellemtan
- Szerintem megtisztították azért a terepet tényleg... - Vonok picit vállat az aggodalmát látva. Akármennyire is nem ismerem az iskolát még és az itteni szokásokat, biztos vagyok benne, hogy nem fogunk semmi olyannal találkozni, aminek nem kellene ott lennie abban a teremben. Le van zárva, az egy dolog, de attól még dolgoznak rajta nap mint nap biztosan és hát valahogy ők is el tudnak lenni ott. Azért Linda aggodalma némileg rám is kiül, de megpróbálom ezt nem kimutatni felé és erős férfiként lépni át a Csillagvizsgáló küszöbét, hogy elvégezzük végre a feladatunkat és utána megnyugodva léphessünk tovább.
Feláll a hátamon a szőr a hangoktól amik odabenn keletkeznek. Tekintetem óvatosan Lindára emelem, nagyot nyelek és magam is a közelébe helyezkedem, hogyha esetleg szükség lenne rá, akkor meg tudjam őt védeni. Összehúzom a szemöldökömet amikor az idegen nyelven való káromkodást meghallom, majd kíváncsian pillantok körbe és megpróbálom bemérni a hang irányát, de ekkor egy férfi zuhan elénk. Kinyújtom kezeimet és kicsit hátrébb tolom magunkat, de ahogy meglátom az alakot, elszáll az aggodalmam.
- Igen, a Szellemtan szakkörről vagyunk. - Bólintok egyet, de ha bármit is mondanék még azt már biztosan nem hallaná meg, hiszen sietve és felettébb gyanúsan távozik a teremből, én pedig sóhajtok egyet Lindára pillantva. - Furcsa alakok vannak itt, azt meg kell hagyni. - Rázom meg a fejemet és visszatérek a feladatunkhoz, hiszen ahogy a különös férfi távozik, meghalljuk a remegő hangot. Először csak fülelek és kicsit közelebb andalgok, Linda pedig egyből rákezd a mondandójára, én pedig csak megerősíteni tudom ebben, miután végzett.
- Naná, most már tudjuk, hogy itt vagy. Beszélgessünk, jobb lesz majd meglátod! Mitől félsz? - Kérdezem miközben kicsit körülnézek. Egyébként egész békésnek tűnik a hely ahhoz képest, hogy a férfi majd halálra rémisztett bennünket. Remélem a lenyomat mond majd valamit és nem csak ennyiből fog tartani a felfedezésünk.

Vissza az elejére Go down

Linda Somerset and Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Edmund Bones

Edmund Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
6
▽ Avatar :
Cole Sprouse

»
» Hétf. 15 Márc. - 0:14
Kicsit elhúzom a szám a házpontok elvesztésén, bár hogy őszinte legyek, olyan durván nem ráz meg, mint ahogy a lenyomat fogja Morcot, ha tényleg szexuális lenyomat lesz, és rájön, hogy Morc még nem dugott senkivel. Ha lenyomat lennék, és hatszázötven év múlva az utódaim megtalálnának, én kiakadnék, ha lennének még tizenhat esztendős szüzek.

- Hát, ne is! Ki van zárva, hogy bárki figyelne rád.- kicsit meg vagyok még sértve a házpontok miatt, na nem azért, mert a Griffendél elvesztette őket, hanem mert nem Morganától vonták le, hanem tőlem. Most őszintén, tényleg én vagyok a nagyobb darab faszfej ezután a szarásos dolog után? - De ja, van tapasztalatom. De egy úriember ilyenről nem beszél ifjú szüzekkel.- előások a belső zsebemből egy rágót, betömöm a számba, és nekiállok kérődzni rajta. Tényleg azzal akarok most shamelni, hogy sokat dugok? Az a proság jele, azt mutatja, hogy nem vagyok level 1 crook többé.

Azt hiszem, ha ritkán is történik meg, Morganának most tényleg igaza volt. A vécében tényleg kétlem, hogy lett volna ilyen csaj. Kurva jól néz ki a nő, és, bármennyire lefoglalnak a mellei, a szavaiból rögtön le is vágom, hogy ki ez. Mármint, két ember közül lehet egy, és most, hogy látom, ki ez, egészen máshogyan tekintek a hugrabugosokra (a Hollóhát házvezetője nyilván egy stréberfejű nő lenne). Mindig badassnek éreztem a Griffendélbe tartozást, de ha abba a generációba kerülök, biztos, hogy ezt választom. Főleg, ha a középkorban ragadtam volna, ahol minden nő szűzi apáca volt fejkendővel, vagy valami rövidre vágott hajú paladin, mint az egyik szabálykönyvünk elején. A bárdokról tudom, hogy kamuk.
Egy hosszú pillanatig azt gondolom, hogy letolom a nadrágomat, és felkínálom magam, mint érdekesség, de két okból is leteszek róla. Egyrészt, ez a nő biztos rengeteget dugott már, úgyhogy egy nemi szervtől annyira nem lenne lenyűgözve (az más kérdés, hogy a középkorban még nem találták fel a franciázást, mert akkor a franciák még háborúban álltak velünk, úgyhogy biztos felülmúlnám az összes partnerét). A fő ok inkább Morgana, akit vagy halálra rémisztenék, vagy indokolatlanul felizgatnék, és a fenének sem hiányzik, hogy ledobja a bugyiját itt nekem. Végül inkább a lenyomathoz fordulok.
- Igen, a szüzek unalmasak szerintem is. De már alapítottál egy iskolát, asszem, és én is itt tanulok. A nevem Edmund Bones, és négy ház van, én abba járok, amelyiket Godricról nevezték el... de nincs kifogásom a másik kettő... három ellen sem. És nincs olyan nagyon sok szűz itt, átlagosan tizenöt évesen elveszítjük mind, pedig tiltják a szabályok. Ami egyébként gáz, igazán gondoskodhattatok volna valami szobáról, ahol a különböző házakba járó párok lefekhetnek egymással.
Ez a lenyomat tényleg érdekesnek tűnik, és szívesen beszélgetnék vele hosszan, bár nem tudom, hogy mennyi energia van hozzá benne. Ha nem tudunk hosszan beszélgetni, akkor legalább azt látni akarom, hogy hogyan néz ki meztelenül. Hányan mondhatnák el, hogy láthattak egy ezer éve élt boszorkányt meztelenül?
- Ha ráveszed Morganát, hogy elforduljon, szívesen levetkőzöm neked. Vagy milyen érdekeset akarsz látni?
Vissza az elejére Go down

Jamal Jinkx kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Jamal Jinkx

Jamal Jinkx

C’est la vie
Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Reagok :
5

»
» Hétf. 15 Márc. - 3:02

Szellemtan szakkör!

nincs testben épp lélek

Ez az utolsó olyan mesélői reag, amelyben maga a plot zajlik: a következő az összefoglaló, lezáró, amelyre már fakultatív válaszolni: a játékosok belátásra bízom, e jelen körben meddig jutnak el, visszaérnek-e a reagon belül a terembe, beszámolnak-e a történtekről, de a házpontok ettől függetlenül kerülnek majd kiosztásra. További információ a hozzászólás alján : )

A használaton kívüli lánymosdóban a fények nem térnek vissza, megmaradnak a lány teste körül, a szemében tükröződnek holtsápadtan, szomorúan, megemlékezvén az élet végét követő halovány lenyomatról, mellyé a sors tesz valakit..
A spektrométer élesen rezonál, azzal fenyeget, hogy az azt fogó diák elejti, mikor ismét felhangzik a borús, távoli mennydörgésre emlékeztető szirénhang, Regulus és Sorbet pedig mintha azonnal sokkal álmosabbá válna, bármilyen poros, úgy hívogat a csempe a lábuk alatt, pár perc pihenés talán nem is volna olyan különös.
- Nem, te nem ő vagy, csak nagyon.. hasonlítasz rá. Mi lett vele? Hogy van? Biztosan megházasodott azóta.. talán a közvetlen leszármazottja lehetsz? - és mint egy régi adás, meg-megszakad, a mozdulat, amellyel félrebillenti a fejét, hogy megszemlélje most már a hollóhátast is, nem teljes egészében látható: mintha a nyaka visszaugrana, elmosódik néhány lépése - Nagyon kedveltük egymást, de a szüleink ellenezték kettőnk barátságát is. Azt hiszem, főleg azért, mert tőlem hallott Mardekár utódjáról. Abban bíztam, én lehetek az, és együtt akartuk megkeresni az őseink titkait.. De inkább megmutatom. Nincs okom megtartani többé, így, hogy.. Regulus tovább élte az életét nélkülem.
Az összes rendelkezésre álló tükör egyszerre reped be, záporozik megannyi testrészük a földre, és a nap besüt mögöttük - Regulus mellett régi rokona, szinte ikre áll, és a lány, aki életében valóban elképesztően gyönyörű volt.
A másik Regulus hangját azonban nem hallják, a lenyomat szólal meg ismét, de most természetesnek, élettelinek hangzik, a teste sem váltakozik furcsán, ahogy a saját dimenziójukban.
- Le akart beszélni a terv folytatásáról, mikor nem nyílt nekünk a kamra. Igaza volt.. Azt csak Mardekár valódi utódja nyithatta ki.. Nincs bennem annyi erő, hogy mindent elmondjak, de ha valóban ezt az utat keresitek, tegyetek le róla. Mardekár csak a kígyónyelvű utódait szerette. - sóhajt egyet, még egy vágyakozó, bágyadt pillantást vet a két Regulusra, úgy tűnik, minden erejét felhasználja, és ha igaz, amit a lenyomatokról mondtak, talán ő maga is sejti, mi vár rá ezek után, így nehézkesen szólal meg újra - Tudom, hogy meghaltam, hallottam másoktól. Azt mondták, eltűnt a testem, de tudom.. valahonnan, hogy nem élek már. Kérlek, mondd meg Regulusnak, hogy.. nem én, valaki, aki talán lettem, vár rá valahol. És eszedbe se jusson követni az utam!
Aztán mindkét fiút erőn vesz a leküzdhetetlen álmosság, és az utolsó dolgok egyike talán a sötétben lebbenő, szinte úszó hihetetlenül vörös tincsek rengetege, és egy halovány érintés az arcukon.

A Csónakház egészen különös pillanatokat él meg, míg a lenyomat feláll, elrendezi szoknyáit, és megrázza bőven a vízig érő fürjeit, majd életvidáman elmosolyodik, összeüti két tenyerét lelkesedése jeléül. Ebben a pillanatban nehéz volna megállapítani róla, hogy nem létezik, és talán erre minden energiáját el is használja.
- Szellemekkel? Vannak itt szellemek? Az tényleg izgalmas lenne, de gondolom, nem hoztatok egyet sem magatokkal. A nevem Hugrabug Helga, és igazából épp.. szökésben vagyok, mondjuk így. De ez a tó.. az apám olyan unalmas alak, az összes birtoka völgyekben volt, és hiába könyörögtem egy ilyen utazásért. De most itt vagyok, és imádom! Ha tényleg alapítanánk egy iskolát - bár kétlem, kicsit több csalánbort készítettem aznap este - biztosan kiváló helyszín lenne neki. - kilép a csónakból, és körbepillant, aztán csettint egyet, és a csónakház falai azonnal köddé válnak, kilátás nyílik az egykori, érintetlen tájra, és persze Hugragug így még impozánsabb formáira.
- Rendben, mindig könnyen lenyűgözhető voltam, talán, de van ez az ostobaság, a vérelmélet, és annyira fárasztó, hogy semminek nem szabad már örülni, mert jön a hangulat-lovagság, és elvisznek. - Kapisztrán szavaira ha lehet, még boldogabban mosolyog, és ismét összeüti a kezeit: azonban tény, hogy ez a Hugrabug jóval fiatalabb lehet a tiszteletreméltó, őt ábrázoló képeknél és szobroknál - Szóval tényleg megalapítottuk? Nahát, pedig Godric olyan részeg volt, mint.. ez most mindegy is, ez remek hír! Sajnos érzem, hogy kezdek eltűnni, ezért csak annyit mondok most, hogy ha most alapítanám az iskolát, biztos, hogy becsempésznék ilyen szobát. Van saját házam, ugye? Valahol a környékén lenne biztosan, és csókolózásra nyílna. Vagy valami szép, őszinte szerelmi vallomásra! Na most mennem kell, de nagyon örültem, és nagyon boldoggá tettetek! Csók!
Aztán Kapisztránt és Morganát is eléri a számukra még kevéssé ismeretes, ólmos fáradtság, és hát az ismét megjelenő Csónakház nyirkos padlója soha nem tűnt még ilyen puhának, egy kis hínár meg kit zavar ilyen kontextusban?

A Csillagvizsgáló hallgat, az egyetlen hangforrás csupán a lenyomat Mr. Lancaster távozása után - őt úgy tűnik, nem zavarta meg a jelenség, talán találkozott már vele. Elő azonban nem tűnik, csak a szavai válnak jobban kivehetővé, a sírástól hiába maszatosak, Atticus és Linda fülében csendülnek fel ezúttal.
- N-nem, rajtam nem lehet segíteni.. Mr. Lancaster.. mondta, hogy.. rég meghaltam már. Azt hittem, hogy boldogan éltem... de mindenki utál engem, mindenki utált engem. E-ez volt a kedvenc helyiségem.. és egy másik, a torony alatt. Itt szerettem olvasni a.. pálcám fényénél. A n-n-nevem Cuthbert Binns. Biztosan n-nem ismertetek. - ismét megszakítja a meglepően hosszú monológot a szipogás, és lassan, de biztosan mégis átalakul a környezet a két diák körül: a régi Csillagvizsgáló bukkan elő a semmiből, de jóval sötétebb van, mint a valóságban, talán a napszak okán. Odafent csillagok ragyognak, és a sarokban ott kuporog egy talárt viselő, apró alak, aki előre-hátra ringatózik, kezében egy nála szinte nagyobb kötettel. Zavartan int nekik, aztán gyorsan leejti a balját, mintha attól tartana, kinevetik.
- Sz-szeretek olvasni.. szeretem a történ-nelmet. Nincsenek barátaim.. Mi-mindenki szerint unalmas vagyok.. De ti kedvesek vagytok, kedvesebbek, mint a többi el-elsős.. - még egy utolsót sóhajt, aztán leteszi a kötetet, és ügyetlenül felkel a földről, néhány zavart mozdulatából látható, nem tudja eldönteni, közelebb jöjjön, vagy maradjon - Ha í-ígéritek, hogy eljöttök me-megint.. és csak ti! Senki más! A-akkor.. t-találkozzunk a torony aljában! Sokat tudok a Roxfortól, olvastam az összes könyvet.. van ott egy.. titkos szoba.. ott beszéljünk! Itt.. olyan erőtlen vagyok.  A-akkor később.. találkozunk!
És amilyen hirtelen bizalmat szavazott mégis a diákoknak, köddé is válik, Atticus és Linda azonban teljesen kimerültek mindattól az energiától, amely távozott belőlük.. így még az ajtóig is nehéz volna eljutni egy kiadós alvás nélkül.


OOC időpont: 2021. február 19. péntek estétől
Mesélői megjegyzés: Ahogy említettem, ez a kis csoportok történeteinek lezárása: azonban egy pmben történő jelzéssel kérhető további mesélés a karakterek számára, a nyomozások lebonyolítására, ha ez a kör véget ér és megérkezik az összefoglaló! Az újabb tanórák szintén privát üzenetben megbeszélhetőek.
Lezárás időpontja: március 21, éfjél után - eddig lehet fakultatíven válaszolni is
IC időpont: 1976. október 25. hétfő délután
Helyszín: Rejtélyes helyiség a másodikon - és a nevezettek
Résztvevők: Sorbet Fortescue?, Regulus Black, Edmund Bones, Morgana Walsh, Linda Somerset, Atticus Picquery

Vissza az elejére Go down

Linda Somerset kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Sorbet Fortescue

Sorbet Fortescue

C’est la vie
Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Lucky Blue Smith

»
» Szomb. 20 Márc. - 23:58
Szellemtani szakkör
Amikor beléptünk a mosdó ajtaján, azt hittem, hogy csak egy izgalmas történetet hallunk majd, aminek semmi alapja. Olyanokat, amiket Sir Cadogan szokott elnagyzoltan, teátrálisan elmesélni meg el is játszani, de itt sokkal több forog kockán, minthogy csak egy új élményt szerzünk. Nekem mindenképp, és mivel Regulust érinti is közvetlenül a téma, inkább nem szólok bele. Pedig van egy olyan érzésem, hogy mindketten tőlem vártuk az elsöprő szóáradatot.
Már a kezdetektől igyekszem a háttérben maradni, és furcsa módon elfelejtek a fényképezőmért nyúlni, pedig a vörös hajú lányban annyi potenciál van, annyira feltűnő és mégis nemes szépséget képvisel, hogy azt bármelyik pillanatában megörökíteném, örök kincs maradni. De nem érzem méltónak, hogy bármivel elrontsam kettejük, talán inkább hármójuk pillanatát. Illetve Regulusról se gondolom, hogy lelkes lenne, ha a vaku miatt végeszakadna a beszélgetésnek.
Először és utoljára mozdulok a lány jelenlétében, amikor az üvegszilánkok vihart produkálva hullanak alá. Hirtelen ér az egész, meg is lepődök, ami ijedtségnek talán sokkalta jobban beillene. Nem igazán tudom, hogy mi történt az előző Regulusszal, de a Titkok kamrájáról már olvastam, és nem kifejezetten bíztató, hogy egy lenyomat képes ezzel kapcsolatban információt adni halandóknak. Ha egyszer olyan téved ide ezzel a lánnyal beszélni, akinek nem tiszták a szándékai, és még tud is a kígyók nyelvén...
Nem merek, és időm sincs már erre, mert talán a sötétség miatt, talán a meleg, fülledt, poros levegőtől, vagy ettől a beszélgetéstől, amiben igazán részt sem vettem, elálmosodok. A szemeim lecsukódnak, és amikor felébredek, minden olyan, mint azelőtt volt. Csak mellettem fekszik egy Regulus Black.
- Regulus, jól vagy? - kúszok oda hozzá, és ébresztgetem. - Azt hiszem ideje lenne visszamenni a terembe... - ennél többet nem mondok. Nem tudom, hogy szabad-e, hogy mit szólna hozzá a társam, ezért inkább meg sem kockáztatom. Ha szeretne róla beszélni velem, akkor úgyis keresni fogja erre az alkalmat.
A teremben leülök, és körbenézek a teremben, hogy ki van még itt. Ha másoknak is ilyen beszélgetéseik voltak, akkor lehet, hogy valaki inkább egyenesen a klubhelyiségbe megy, hogy megemészthesse a szakkört. Én is ezt tervezem, de nem akartam köszönés vagy bármilyen kicsit is normális lezárás nélkül elmenni.

@Regulus Black
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Linda Somerset

Linda Somerset

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
25
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Monique Bourscheid

»
» Vas. 21 Márc. - 0:14



Szellemtan
The grave is silent. You're buried in all the things you never said.


Szeretnék hinni Atticusnak, de úgy érzem, hogy a rossz érzések időnként túlságosan is felülkerekednek rajtam, mint ahogy most is ez történik. Lehetséges, hogy minden furcsaság csupán véletlen egybeesés, s ez a hely teljesen ártalmatlan, mégis annyira fáradtnak érzem magam, hogy manapság minden szokatlant gyanakvással kezelek.
Nem csoda hát, hogy képtelen vagyok kezelni az arcomra kiülő rémületet, amikor a titokzatos Mr Lancaster hirtelen felbukkan, majd távozik is a helyszínről.
− Az biztos – suttogom halkan, mielőtt még beindítanám a szerkezetet. Ebben egyetértek Atticusszal, hiszen mindig is tudtam, hogy Dumbledore professzor nagyon elnéző és elfogadó az emberekkel, de akad egy-két különös barátja.
Azonban a szívem szakad meg, ahogy a lenyomatot hallgatom. Nyomomban a saját helyzetemre emlékeztet, így keserű mosollyal pillantok körbe, amikor az olvasás szerinti szeretetét hozza fel.
− Meg tudom érteni, hiszen békés hely, és bizonyára a kilátás is nagyszerű – bólintok, azonban a mosoly lefagy az arcomról, amikor a nevét említi, és döbbenten fordulok Atticus felé.
− A múltban lehetséges, hogy nem, de ismerjük a jelenben – találok rá ismét a hangomra némi szünet után. – Magának köszönhetünk mindent, amit a Mágiatörténelemről tudunk, igaz Atticus? – sandítok rá a barátomra igazolásképpen. Azonban azt még mindig nem értem, hogy mit keres itt Binns professzor lenyomata.
− De nincs ezzel egyedül. Én is szeretem a könyveket és a történelmet, lehetséges, hogy engem is unalmasnak találnak, szóval egy percig se gondolja, hogy magányos – próbálom valamivel jobb kedvre deríteni, még akkor is, ha ezzel magamnak is beismerem, nem sok baráttal rendelkeztem. Szerencsére, Atticust köztük tudhattam, s jelenleg többre nem is volt szükségem.
− Ezer örömmel eljövünk legközelebb is. Ugye? – A kérdésemet immár Atticusnak címzem, s egészen addig nem szólok egy szót se, amíg a lenyomat el nem tűnik. Utána kimerülten sóhajtok fel, s az egyik kezemmel még mindig a szerkezetet tartom, azonban a másikkal Atticusba karolok, hiszen szükségem van a segítségére. Vele együtt támolygok lefelé a lépcsőkön, viszont csak akkor szólalok meg, amikor már valamivel messzebb jártunk.
− Ez az egész olyan különös… A titokzatos Mr Lancaster, Binns professzor szellemlenyomata a Csillagvizsgálóban, a titkos szoba… Atticus, nem szokásom bele ütni magam mások dolgába, de ennek muszáj utána járjunk. Egyetértesz velem? – vándorol a tekintetem a fiú arcára, azonban nem most azonnal szeretnék ennek utánajárni, hiszen borzasztóan kimerültnek érzem magam.


©
Vissza az elejére Go down

Atticus Picquery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Atticus Picquery

Atticus Picquery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
28
▽ Avatar :
Lucas Jade Zumann

»
» Vas. 21 Márc. - 15:21
Szellemtan
Sajnos hiába hunyorgok és próbálok közelíteni a hang irányába, nem látom a lenyomatot, csupán a hangját hallom. Ahogy viszont megszólal és kissé többet is beszél mint előtte, valahol úgy érzem, hogy sikerült elvégeznünk a feladatot és kihoztuk a legtöbbet belőle. Hagyom, hogy Linda érvényesüljön, mert úgy érzem egészen jól megértik egymást a lenyomattal, és csak akkor képedek el kissé és tekintek meglepetten a párom felé amikor a nevet meghallom. Nem akarom a lenyomatot elijeszteni, ezért csak eltátogok egy "Mi a fene? A tanár?!" kijelentést és kérdést, valahogy nem tudom összekötni a helyzetet és elég magas is nekem ez az egész még mindig, de mindenesetre tovább fülelek, hátha megtudunk valamit még ebből az egészből.
Sikerélménynek veszem amikor a Csillagvizsgáló átalakul körülöttünk és meglátjuk a talárt viselő kis alakot. Felpillantok az égbe, a csillagok mindent beragyognak és ez olyan harmonikussá teszi az egész helyet. Elmosolyodom, majd visszaintek a lenyomatnak.
- A történelem izgalmas. - Többé kevésbé, de azért meg kell hagyni, magam is sokszor unni szoktam Binns prof óráit. Azért többnyire kedvelem a történelmet, bele tudom élni magam más-más korok helyzeteibe és pontosan ezért is szeretek szellemekkel is társalogni, mert ők azért igen hitelesen vissza tudják adni mindazt, amit megéltek. Ám ahogy jött úgy el is tűnt, de hagyott maga után némi izgalmat és rengeteg kérdést, na meg kimerültséget, főleg kimerültséget....
- Még szép, hogy eljövünk! - Erősítem meg Lindát mielőtt a lenyomat Binns eltűnik és én lerogyok a földre fáradtságomban. Kezemet erőtlenül nyújtom Lindának, majd ha elérem akkor lehúzom magam mellé és kicsit nekidöntöm a hátam a mögöttem lévő asztalnak.
- Pihenjünk egy kicsit mielőtt visszamegyünk, hogy tud egy ilyen kis lény így leszívni? - Kérdezem erőtlen hangon miközben egy picikét lehunyom a szemem és megpróbálok feltöltődni. - Szerintem is utána kellene járnunk, ez elég izgalmas kalandnak hangzik. Meg hát, csak nem véletlenül keveredtünk ebbe bele, nem? Mármint, biztos tudják, hogy Binns lenyomata itt van, akárhogy is lehetséges mindez. - Érthetetlenül pillantok Linda felé, biztosan ő is látja rajtam, hogy mennyire nem tudom összekötni a dolgokat és nem világos teljesen mi folyik itt. Annyira elnyom ez az egész, hogy talán még el is bóbiskolok, de hát Mr. Jinkx csak nem haragszik meg, ha nem érkezünk vissza időben a terembe, nemde?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Regulus Black

Regulus Black

C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski

»
» Vas. 21 Márc. - 15:48
Szellemtan - Sorbet
Túlságosan úrrá lesz rajtam az izgatottság és az izgalom ahogy a lenyomat megjelenik előttünk és beszélni kezd hozzánk... vagyis inkább hozzám. Egy fél pillantást azért vetek Sorbet felé egyszer-egyszer, remélem, hogy nem most fogja elkapni a fényképezési láz és nem riasztja el a lenyomatot egy kattanás miatt. Már most érzem, ahogy a bennem rejlő energiát szinte kiszippantja a lény, de nem foglalkozom vele még, egyelőre sokkalta érdekesebb az, hogy mit mondana nekem az ősömről és Mardekár utódjáról.
- Ő sosem házasodott meg, de akkor már tudjuk, miért... Gyermeke sem született, de a testvére, az én apám apja. - Remélem nem aggasztja majd a dolog, hogy mennyi idő eltelt már azóta, hogy ő meghalhatott. Tekintetem meresztem rá, ahogy hallgatom a mondandóját és ugyan meg-megszakad a jele, mégis jól értem minden szavát. Ám időm már nincs, hogy ismét szóra nyissam a szám, hiszen a környezetünkben lévő tükrök mind megrepednek és törnek szét, majd ahogy a fény megvilágít mindent, és megjelenik mellettem egy ismerősnek tűnő alak, valamint a gyönyörű lány, aki így még inkább elvarázsol, még inkább élettelinek tűnik. Kicsit beharapom az ajkaim, nem tudom, hogy aggódnom kellene e a helyzeten vagy ilyesmi de Mr. Jinkx szerint nem lehet veszélyes ránk nézve a szituáció és a látomás pedig nagy előnyt jelenthet a folyamatban.
- A kígyónyelvűeket? De egyszer már kinyitották a kamrát, az tudod? Akkor ezek szerint te már nem éltél akkor? De sejtettétek, ki lehet majd rá képes? - Annyi, de annyi kérdést feltennék még neki, ám ahogy jött, úgy ment az egész helyzet és mintha csak egy álom lett volna, mintha egy lágy ölelés és egy finom szellő vett volna körül ahogy szinte elájultam a fáradtságtól amit kiszívott belőlem ez a kaland és csupán csak arra kelek fel, amikor valami a nevemen szólít. Valahol reménykedhetnék benne, hogy látom még a lányt, de ez most csak Sorbet és az idegesítő hangja. Így felülök először, megdörzsölöm szemeimet és arcomat, majd bólintok egyet aprón.
- Jól vagyok. Menjünk! - Óvatosan felkászálódom a hideg padlóról, majd leporolom a ruháimat és ahogy haladok Sorbet mellett, kikívánkozik belőlem egy pár szó mégiscsak. - Szerinted van rá esély, hogy megtudjuk, ki nyitotta ki anno a kamrát? - Tekintek felé kérdő pillantással. Remélem, nem az én leszármazottaim között volt az a valaki, bár a lenyomat elmondása szerint az ősöm, Regulus nem volt erre képes és a család is eléggé berágott a helyzet miatt. Egyik felmenőmről sem tudom, hogy párszaszájú volna, de azért elgondolkodtat a tudat, hogy mi sülhetett volna ki még ebből a beszélgetésből, ha több időnk lett volna.
Bekullogok Sorbet után a terembe, leteszem a spektrométert Mr. Jinkx asztalára és fáradtan, bágyadtan lerogyok a székemre.        
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Szellemtan - A csoport

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Szellemtan- B csoport
» Szellemtan II.
» Szellemtan II.

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Egyebek :: Archivált események-