Igyekszem a lehető legpozitívabban látni a történteket: ritkán van lehetőségem Severusszal időt tölteni. Meglehetősen zavar, hogy nem Adore mellett csinálhatom ezt a feladatot, ami jóval élvezetesebb lenne. Talán az zavarta a professzort, hogy éppen csak megkaptam a V-t a legutóbbi munkámra, és szeretné, hogy hozzam az eddigi szintet, talán tényleg az aggasztja, hogy szerinte nem figyelek eléggé. Persze, meglehetősen szupportív idén az anyámmal történtek miatt, úgyhogy reménykedek benne, hogy ha kicsit megjavítom a jegyeimet, újra engedni fogja, hogy vele legyek párban.
Először kicsit húzom a jegyzetekkel a kezemben, ahogy elkezdi sorolni a szabályokat. Vetek egy pillantást a párnám felé, ami most teljesen rendben van a gyűröttségét leszámítva, és egy pillanatra eszembe jut, hogy bizonyára szívesebben lennék párna az én ágyamon, mint az ő haja alatt, de kicsit leszidom magam ezért a gondolatért. Severus kicsit awkward, fura, valószínű azért van valami tisztaságmánia-féléje, meg ezért van kisebbségi komplexusa Adore miatt. A szex sokunkat zavarta addig, amíg nem volt benne tapasztalatunk, de nem ítélkezek. Ha a nyáron történtek máshogy alakulnak, biztos, hogy én is szűz lennék még. Az új srácra vonatkozó, humoros megjegyzésén kicsit elnevetem magam, felhorkanok- őszintén szólva a legkevésbé sem szimpatikus, hogy ide jött hatodévre, megkapta a másik terelő pozícióját, és máris úgy viselkedik, mintha övé lenne a hely. Gőzöm nincs, hogy Amycus miért kedveli.
- Jó, szerintem most ketten vagyunk egy darabig. De amúgy ne hagyd, hogy csesztessen, szólj, ha bunkó veled, és leállítom. És nyugodtan hívj Theonak! Szobatársak vagyunk öt éve, nem kell hivatalosnak lenni. Te hogy szereted? Sev? Severus? Sevo?- én biztos, hogy az utóbbit preferálnám, esetleg a Sevet, ha ilyesmi nevem volna. Őt persze nem nagyon becézik, gondolom, de nekem soha nem volt semmi kifogásom ellene, hogy barátkozzunk, és azt hiszem, a szobatársaim közül velem van a legközelebbi, baráti viszonyban. Ő és én vagyunk a leginkább intellektuálisak, mi vesszük a legkomolyabban a roxforti tanulmányokat. Szerintem ő is kedvel engem.
Figyelem az üst felállítását, közben azon gondolkozom, hogy amikor én legutóbb itt próbáltam meg főzni valamit, elég ronda vége lett- nem rontottam el, csak rátettem az egyik lábat egy könyvre, nem állt szilárdan, és megborult, amikor megrázkódott egy beleszórt alapanyagtól. Severus jóval precízebben csinálja ezt, valószínű levonta a tanulságot abból az esetből. Leülök az ágya végébe, és magam mellé teszem a pergameneket.
- Tükörvirág-főzetet csinálunk. Megfordítja a fogyasztó érzékelését: a hideget melegnek érzi, mindent fordítva és ellenkező színben lát, más hangokat hall... a szaglással meg az ízleléssel nem tudom, hogy mit csinál, ha jól emlékszem, az édesből lesz savanyú, ugye? És valami három percig tart egy kanál hatása, két kanál viszont nem hat, hanem... öt?- személy szerint nem sok értelmét látom ennek a bájitalnak, bár elmondta Lumpsluck a használat módját, inkább érzem azt, hogy ez valami partidrog lehet. Csak nem olyasmi, amit szívesen beszednék, elég rémisztőnek tűnik néhány hatása.
Kicsit felháborodok, talán meg is sértődök, ahogy ránézek Severusra: fogalmam sincs, hogy miért gondolja, hogy meg kéne csinálnia helyettem. Lehet, hogy ő az évfolyamelső, de én is szoktam hozni a szilárd V-t a tárgyból.
- Nem vártam, hogy megcsináld. Sőt, dolgozzunk az én jegyzeteimből! Kiírtam mindent... szóval, négyszázharmincegy kálvinra... nem, bocs kelvinre fel kell hevíteni az üstöt, és addig bele kell önteni a bázis alapanyagait... őrölt holdkőből három gyűszű, trollszőrből tizenhárom szál, hét merőkanál víz, meg kell rá a sírgombából őrölni. Nagyjából egy fél maréknyit. Aztán hét perc és hét másodperc.- sajnos a sorrendet nem írtam fel, de igyekszem nem foglalkozni ezzel a részlettel. Amúgy sem hiszem, hogy a bázis összefőzésének pillanatában ez számít, a könyv nem tért ki rá, és azt a részt nem teljesen kaptam el, mert Adore combján volt a kezem.
Segítek a hozzávalókkal, ha Severus hagyja. Ha Adoreral csinálnám ezt, valószínű jobban érezném magam, biztos, hogy már csinálnánk, de az is igaz, hogy nem tudom, hogy meddig tudtunk volna eljutni a feladattal. Talán tényleg nem baj, hogy lehetőségem van egy kicsit közelebb kerülni Severushoz, vele van a szobában a legkevesebb kapcsolatom, és neki mindenképpen szüksége van barátokra.
- Szerintem gyorsan megleszünk. Ha akarod, amíg a főzési fázisban vagyunk, idehozok egy sakktáblát, vagy valami. Hú... tudom, hogy nagyon fura, de nem tudom, mi a hobbid. Mit szoktál csinálni nyaranta?

Nem titkolom annyira, hogy kicsit megsért, amikor jelzi, hogy nem akarja, hogy a keresztnevén hívtam. Sok embert kell persze a vezetéknevén neveznem az iskolában, a tanárokon kívül rengeteg diáktársamat is úgy hívom, de igyekszem folyamatosan növelni azoknak a körét, akiket nem kell így nevezzek. Azt gondolom, hogy az iskola jobb hely lehet, ha minél többen nevezhetik egymást keresztnevükön, és a szobatársaimmal szeretnék jóban lenni, amennyire lehet. Négyen benne vagyunk a kviddics csapatban, úgyhogy Snape lóg ki leginkább (az új lengyel srácon kívül, akinek nem igazán kedvelem a stílusát).
- Jó... akkor legyen Snape, ha neked jobb.- még mindig sértetten lapozok bele a jegyzeteimbe, közben végig azon gondolkozok, hogy vajon miért hordja ennyire magasan az orrát. Nem tartozik az aranyvérűek közé, nem is gazdag, nem is népszerű, a jegyei meg lehet, hogy jók, de azok senkit nem érdekelnek, úgysem csak a RAVASZ fogja eldönteni, hogy hogyan fogod megkezdeni a felnőttkort.
Csak hümmögök egyet a hatóidőre, a számok soha nem voltak az erősségeim, és még mindig inkább ott vagyok fejben, hogy megsértett a viselkedésével. Komolyan, mi értelme van ennek? Tényleg azt akarja, hogy élete végéig utálja mindenki? Mert bármilyen jegyei lesznek, ezzel a viselkedéssel soha nem fog semmilyen munkát kapni, és valószínűleg egész életében saját kezűleg kell majd gondoskodnia a házaséletéről.
- Oké.... Akkor csináljuk a tiedből, aztán ha szarul írtál benne valamit, majd kijavítom.- tudom, hogy nincs semmi baj azokkal a kurva jegyzetekkel, valószínű minden tökéletes bennük az utolsó rohadt betűig, és tudom, hogy nem fogom tudni soha lekörözni őt, főleg nem ebben a tantárgyban, de jól esik legalább mondani. Ezen a ponton, azt hiszem, lehagyta a lengyel srácot a rossz tanulótárs versenyben, és valószínű néhány megjegyzés után vészesen megközelíti a húgomat, aki, mondjuk ki, úgy ír, mint egy hét éves, és nagyjából annyira is lehet dekódolni, amit a pergamenre vetett. Meg mostanában bunkó és távolságtartó is, de ezek a jelzők igazak Snapere is.
Látványosan pofákat vágok, aztán felállok a mozsárért, és csak magam elé mondom el, hogy „kurvára kell bele troll szőr”, miközben kiveszem az eszközt, és nekiállok a gomba megnyomorításának. Valószínű tényleg nem kell, talán Adore beszélt éppen valamelyik csaj hajáról (vagy egyébről), és ez az alapanyag így került a jegyzetemre. Emlékszem, hogy még le is írtak valamit a beszerzés nehézségéről a középkorban, de ha Snape azt mondja, hogy nem kell, nem kell.
Egy pillanatra megállok a mozsárral a kezemben, és miközben ránézek, azon gondolkozok, hogy tényleg azt mondta-e, amit értettem, és tényleg képes volt-e ezt mondani. Egy pillanatra kedvet érzek, hogy fejbebasszam a mozsárral vagy ráborítsam a gombát, és hagyjam az egészet, vennem kell egy mély levegőt, hogy kicsit lehiggadjak, miközben nézem. Tényleg nem értem, hogy ki a fasznak képzeli magát, de végül beérem annyival, hogy egy különösen durva mozdulattal ütöm a kezemben tartott eszközt a haldokló gombához.
- Az enyém meghalt. Leginkább azt.- még mindig indulatos vagyok, de nagyjából levezetem a gomba trancsírozásával az egész feszültséget. Tényleg nem tudom felfogni, hogy pontosan mit képzel, kinek képzeli magát, és fogalmam sincs, hogy mit tettem valaha ellene, amiért ennyire faszfejnek kell lennie. Van egy pár barom az évfolyamon és a házunkban, de ez a megszólalás még közöttük is vinné a süteményt.
Azon gondolkozom egy-két percig, hogy talán hagyom a francba az egész beszélgetést, csak letudom a szart, és visszatérek a napi teendőmhöz, olyan távol, amennyire csak lehet, de ahogy időben eltávolodunk a megjegyzéstől, egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy megint azt csinálom, amit nyáron Anathemával, és könnyen lehet, hogy át sem gondolta, hogy mit mond pontosan. Nem engedem el teljesen az egészet még, de végül mégis válaszolok a korábbi kérdésre.
- Sok időt töltök a kviddicsre való felkészülésre, de összejárok különböző barátaimmal is. Meg most már Adoreral, a nyáron sok buliba mentem el vele.- magamban tartom a kérdésem a lányokról és a bulikról, ezek a kérdések offenzívak azok számára, akik kerülik mindkettőt, tapasztalatból tudom.  - Úgy nagyon én sem csinálok semmit. Eltelik az idő.

Furán érzem magam, ahogy meghallom a „Teddy” szót, és nem is firtatom tovább a becenév dolgot. Tényleg hihetetlenül irritált valamiért ez a becenév a múltban, amit a húgom sokszor ki is használt, és most is csak egy ember, egy kontextusban szokott így nevezni. Furcsa, hogy ezúttal, tőle ez nem zavaró, bár tekintve, hogy milyen emlékekhez, képekhez kötöm hozzá Adoretól ezt a becenevet, annyira nem meglepő.
- Jó.- kicsit szórakoztat, hogy Severust láthatóan idegesíti a feltételezés, hogy ő is elronthat valamit, esetleg a segítségemre, korrekciómra szorulhat. Kicsit el is mosolyodok, ahogy folytatjuk a munkát. Amíg azt a megjegyzést nem teszi, egészen jókedvű vagyok

Nem is mondok semmit a megjegyzésre Adoreról, csak folytatom a gombapusztítást. Hihetetlenül irritáló, hogy mennyire érzéketlen és szemét dolgot mondott, pedig a világon semmit nem csináltam, ami miatt így kellene beszélnie velem, soha nem bántottam, mindig kedves voltam vele, és igyekeztem rávenni másokat is, hogy ne legyenek negatívak vele. Úgy tűnik, hogy kár volt.
- Tessék?- nem egészen értem először, hogy mit is mondott azzal, hogy cserélne velem. Hosszú másodpercig tart, mire az ingerültség eloszlik, és megértem, hogy mit jelent, amit mondott. Tényleg úgy értette, hogy ha tehetné, akár ilyen áron is szeretné, hogy anyám éljen. Kicsit le kell sütnöm a szememet, hogy megnézzem a mozsár tartalmát, és nem vagyok messze tőle, hogy valamilyen szélsőséges érzelmi kitörést mutassak. Tényleg megtenné ezt értem? Ilyet senkitől nem kérhetnék. Veszek egy mély levegőt, azután félreteszem a megkínzott gombát. - Nagyon kedves vagy. Köszönöm!
Csak figyelem az üstöt, miközben megérzem azt a meleg érzést- úgy tűnik, hogy Snape tényleg a barátom. Nem gondoltam volna, de azt hiszem, hogy az összes barátom közül, leszámítva talán Anathemát, ő mondhatta nekem a valaha legkedvesebb dolgot ezzel. Ez tényleg olyasmi, amit senki nem várhatna el mástól, ő pedig csak így, csak egy rövidke mondatban felajánlotta.
Csak bólintok, miközben nézem az üstöt- egészen felszabadultnak érzem magam, ahogy ott ülök az ágyon, és várom a kérdését. Egy pillanatra meglep a kérdés, amit talán soha, senkivel nem vitattam meg, mert senkit nem éreztem elég közelinek hozzá magamhoz. Úgy éreztem, hogy senki nem ért meg eléggé hozzá, hogy megbeszélhessem ezt, mindenki csak tiszta ellenséges szándékkal állt hozzám és Adorehoz. Tess és apa csak vádoltak, nagyanyám legutóbbi, öt soros levele a tisztességes viselkedésről félreérthetetlenül ennek szólt, Amycust valószínű az érdekli a legjobban, hogy végre dugok valakivel, de azt, hogy hogyan érzem magam, senki nem kérdezte. Csak ettől a kérdéstől egészen közel érzem magamhoz Severust.
- Hát... sokat gondolkoztam ezen. Nem zavar, hogy nem volt már szűz, tudom, hogy szeret lefeküdni másokkal, de nem érzem úgy, hogy valami trófea, teljesítmény lenne elvenni valaki szüzességét. Tudom, sokan úgy kezelik, én nem látok benne semmi rosszat.- ez természetesen a kisebb része a dolognak, bár sokan tudom, hogy tisztátalannak érzik a lányokat, akik nem érintetlenek már, mintha nem szoktak volna zuhanyozni utána. Talán csak nem érzik magukat annyira férfinak, hogy valakivel voltak már előttük, de nekem egyáltalán nincsenek ilyen problémáim Adoreral. Egyszerűen csak jól érzem magam vele.
- Őszintén szólva most a legkevésbé sem érdekel ez az egész vérvonal dolog. Akik megölték... illetve, akinek nevében megölték az anyámat, is mindent erre a vértisztasági ostobaságra fektet, és nem akarom, hogy ennek a nevében például hozzám adják Amycus húgát. Adore nem akar megházasodni úgysem, engem pedig most éppen teljesen hidegen hagy a Nott ház jövője.- a Nott ház jövője amúgy sem rajtam múlik. Persze, Finnick majdnem biztos, hogy meleg, Roman pedig egy elviselhetetlen kis szemétládából nagy elviselhetetlen szemétládává vált, akit mindig élvezettel lökök le helyekről és bele dolgokba, de ha majd elrendezik neki a tökéletes aranyvérű házasságot, tovább fogja vinni a családnevet. Bármilyen idegenkedéssel áll a szexhez, és bármilyen idegenkedéssel állna bármilyen nő hozzá, aki hallaná beszélni, a kötelező köröket össze fogja hozni. Ő élvezni is fogja ezt- én nem akarom ezt. A kétségeim inkább a másik irányból jönnek.
 - Anathema mindig nagyon fontos volt nekem, ... Severus. Talán mondhatjuk azt is, hogy szerelmes voltam, de nem tudom, hogy azután, hogy anyám a családja letartóztatása közben halt meg, lenne-e esélyünk. Még mindig nagyon fontos nekem, örülök, ha boldognak látom, de ő biztosan nem bocsájtaná meg nekem a dolgot Adoreral. Az egész olyan ártatlan meg gondtalan volt közöttünk mindig, és pár hónapja még biztos voltam benne, hogy együtt leszünk.- még mindig fáj a mellkasom, és szomorú vagyok, amikor eszembe jut az a boldog jövő, amit elvettek tőlünk, ahogy egymás mellett aludtunk volna a szobámban, csókolózunk a labirintus pavilonjában, ahogy félénken, óvatosan és józanon megismertük volna egymás testét. Először haragot és sértettséget éreztem, most már bűntudatot, és úgy érzem, hogy ha bármit helyre lehetne hozni, félek tőle, hogy mi történne, ha megpróbálnám. Különben is, nem akarom elveszíteni Adoret sem. Ő is nagyon fontos nekem.
Snapere nézek. Lehet, hogy ez már sok neki.

Könnyen lehet, hogy soha senki nem volt még olyan kedves velem, mint most Severus, és teljesen meghatódok. Vannak barátaim, Amycusszal már egészen kicsi korunk óta rajongunk együtt a kviddicsért, de talán még tőle sem hallottam semmi hasonlóan kedveset és jóindulatút. Severus tényleg odaadná a saját anyját, csak hogy az enyém ne hiányozzon. Persze, bizonyára nem érti, hogy mit jelent pontosan ez a gesztus, mennyire sötét és végleges.
Nem érzem magam egyáltalán felbosszantva Severus szavaitól, úgy érzem, hogy vele őszintén megbeszélhetjük ezt az egészet. Az iménti gesztusa meggyőzött róla, hogy annyira közeli barátok vagyunk, hogy még az Adoreral köztünk lévő párkapcsolatot is megbeszélhetjük, egészen az ő aggályaiig.
- Értem, miért mondod ezt, de a szex a lányok szemszögéből sem olyan, mintha rongyok lennének, amit valaki használt. Ők is ugyanúgy élvezik, és csak a társadalmi elvárásaink miatt gondoljuk azt, hogy baj, ha egy lány már volt valakivel. Engem ez a része nem zavar. A másik... hát, a mugli születésűeknek nagyon nehéz életük van jelenleg, különösen a Mardekárban. Még Amycus is lesárvérűzte, pedig ők jóban vannak- gondolj bele, hogy mit mondhat vagy gondolhat róla egy halálfaló gyereke.- leszámítva persze Anathemát, de ő túl kedves hozzá, hogy bántsa Adoret. Biztos vagyok benne, hogy Severus megért, ő is jóban van egy mugli születésű lánnyal, Tess és Anathema barátjával, aki az évfolyamunk griffendéles prefektusa.
Severus meglepő bölcsességgel beszél, kicsit azon is gondolkozok, hogy figyelhetett engem, bár ami azt illeti, könnyen lehet, hogy a vonzalmam Anathema felé ennyire egyértelmű volt. Ez a vonzalom akkor is meglett volna felé, ha nem lett volna aranyvérű, és mindig tiltott lett volna vele a házasság.
Nem tudom, hogy mit akarok Anathemától. Mindig láttam magunkat, ahogy a saját magunk által tervezett házban, aminek mesebeli tornyai vannak, gyönyörű kerttel, neveljük fel a gyerekeinket. Ez volt az a jövő, amit anyámon kívül mindenki akart nekünk. Apám egyértelműen ezt akarta, Anathema szülei is, Tess is egyértelművé tette egy veszekedés alkalmával, hogy vele kellene töltenem az időmet, nagyanyám pedig talán már meg is tervezte az ülésrendet. Nagyon fontos nekem Anathema, és már rájöttem, hogy ostoba voltam, amikor ellöktem magamtól, de nem akarok gyáva lenni, és a „biztonságos” megoldást választani. Nem akarom azért elvenni, mert azt diktálja a becsület és a kötelesség, és nem akarom ellökni Adoret sem. Gyűlölöm, hogy el fogom veszíteni egyiküket. Aztán persze tudom, hogy döntenem kell az életemről, mert elveszítem mindkettejüket végül, ha nem teszem.
- Én nem akarok tönkretenni semmit Anathemával. Csak nem tudom, hogy működhetne-e ez az egész közöttünk. Gyerekkori barátok vagyunk, gyerekkori vonzalom és ártatlan fantázia volt ez az egész részemről, és nem tudom, hogy erre milyen életet építhetnénk fel együtt. És... bántottam őt. Nagyon gonosz voltam vele anyám halála után, és ő biztosan elítélne érte, hogy már nem vagyok szűz, különösen, hogy nem kedveli Adoret. Mindig azon gondolkozna, hogy ő volt a második, és amúgy sem hiszem, hogy igent mondana ennyi idő után. Kicsit szerintem úgy lát engem, mint egy fiú testvért.- miközben átnyújtom a gombát, eszembe jut, amikor Tess nekem adott egy cigarettát, néhány nappal anya halála után, és este elszívtuk azt, ki-ki a saját erkélyén ülve. A húgom akkor pont az ellenkezőjére utalt annak, amit én megállapítottam, és nem tudom, hogy neki esetleg mondott-e bármit Anathema. Talán neki volt igaza, és ha vigyázok rá, én segítek neki lemosni a testét, amikor a sebei miatt erre képtelen volt, én vigyázok rá, ma lehet, hogy pár lennénk.
Elbambulok, miközben a gomba a főzetbe kerül. Nem látom azt a szép jövőt Adoreral olyan előre: látom már, ahogy újévkor dugunk a ház alatti forró fürdőben, ahogy nyáron elmegyünk a Riviérákra, ahogy táncolunk egy buliban, de nem látom magunkat annyira felnőttként. Nem látom azt a pillanatot, amikor sírni kezd, mert letérdelek elé, és neki adom azt az eljegyzési gyűrűt, nem látom a házunkban, ahogy gyerekeket nevelünk, nem látom őt terhesen. Nem látom őt a vacsora asztalnál, már a gondolat is bizarr, hogy egy asztalhoz ölne nagyanyámmal. Nem látom azt az álmot, amit elképzeltem magamnak, amit még mindig akarok. Azt hiszem, hogy Anathemát látom csak ott, még mindig. Szeretem Adore szabad szelleműségét, szeretek benne lenni, szeretem az őszinteségét, az erejét, hogy nem kell vele finomkodni, amikor lefekszünk egymással, hogy nem fél megmondani, hogy mennyire lenézi néhány hobbimat. De vajon mi lesz, ha felnőttünk? Én már jogilag felnőtt férfi vagyok- borzasztóan ijesztő ez a gondolat.
- Köszönöm, hogy megbeszéled ezt velem, Severus!- tényleg úgy érzem, hogy végül ő lehet a legközelebbi barátom. Amycus bizonyára azt mondaná, hogy ragaszkodjak ahhoz a nőhöz, aki a lába közé enged, és ne kérdőjelezzek meg semmit, csak éljek a mának, de borzasztó a gondolat, hogy emiatt esetleg veszélybe kerül a jövő. Veszek egy levegőt.
- Te és Evans... szóval... ti együtt voltatok? Úgy vettem észre, hogy régen több időt töltöttél vele.

Néhány másodpercig gondolkozok a hallottakon. Tény, hogy Adore kifejezetten utálja azt, ami a Varázsvilágban történik körülötte, hogy belekényszerült a leginkább lenézett társadalmi osztály szerepébe. Furcsa, hogy Severus milyen jó megfigyelő Adoret illetően, akivel talán soha nem váltott három szónál többet.
- Talán így volt... de rajtam nem vezet le semmit. Tényleg szeret velem lenni. Engem nem érdekel, hogy mugliszületésű. Egyáltalán nem zavar.- nem mondok semmit az Amycus-témára. Tény, hogy mostanában elkezdett kifejezetten seggfejként viselkedni, és még nem sikerült megbeszélnem vele azt a sárvérűzés dolgot sem. Még a nagyapám portréja, aki szinte biztos, hogy legalább hallgatólagosan támogatja a vérelméletet, sem ment el idáig. Igaz, az én családom soha nem volt ennyire mélyen, az egyetlen, akiről tudom, hogy használta ezt a szót, Tesanna volt elsőben, és bármennyire káromkodott, később nem hallottam tőle újra.
Anathemát illetően továbbra sem tudok dönteni. Talán most először kerülök olyan helyzetbe életemben, hogy két ellentétes dolgot is akarok, és minden nappal kevesebb és kevesebb esélyem van mindkettőre. Anathema gyönyörű, intelligens, és biztosan nem fog várni rám. Adore pedig meg fogja érezni, ha nem gondolom komolyan az egészet, és nem hiszem, hogy egy olyan emberrel akar együtt lenni, aki bármikor visszarohanhat a régi, aranyvérű életébe, magára hagyva őt.
- Igazad van.- lesütöm a tekintetem, ahogy elképzelem a ránk váró beszélgetést Anathemával. Annyi mindent kell megbeszélnünk, és tudom, hogy minden szavamon kettőnk jövője, élete múlik- ha viszont úgy döntök, hogy szerelmet vallok neki, és nemet mond az eddig történtek miatt, akkor soha nem leszünk együtt, tönkremegy a barátságunk, és elveszítem Adoret is. Adore viszont nem tartalék, biztonságos szexpartner csak, úgyhogy ha tényleg ezzel a szándékkal keresem meg Anathemát, úgy fair, ha előbb szakítok vele. Veszek egy mély levegőt. Ma biztosan nem fogok aludni.

Figyelmesen hallgatom, ahogy Severus beszél. Fogalmam sem volt róla, hogy tönkrement közöttük valami, és az elmondása alapján nem is tudom meg, hogy mi lehetett, ami tönkretette a kapcsolatukat. Szomorúnak látom, hogy úgy gondolja, én helyrehozhatom a hibámat, ő viszont nem fogadja meg a saját tanácsát. Némán átnyújtom a jegyzeteit, azután belenézek a szemébe. Az különösen fájhat neki, hogy a Griffendél legidiótább fiúival barátkozik, akik sokszor bántják őt, s akikkel kapcsolatban el is döntöttem, hogy ha még egyszer próbálkoznak Severusszal, meg fogom átkozni őket. Talán eddig is megtettem volna, ha valaha ott vagyok.
- Helyre tudod hozni. Mindent helyre lehet hozni. Ha jóban voltatok, ha fontosak vagytok egymásnak, akkor nem számít, hogy mit csináltál. Biztosan megbocsájtana bármit, tényleg bármit.- fogalmam sincs, hogy végül mi lenne az, amit nem tudnék megbocsájtani valakinek, mert rengeteg emberre haragszom most valamennyire a számomra fontosak közül, de ha bocsánatot kérnének, ha komolyan gondolnák, mindent meg tudnék bocsájtani. Végül az is lehet, hogy hajlandó lennék akár én is bocsánatot kérni; utálom, hogy rosszban vagyok Tess-szel és apával, hogy olyan furcsa lett a kapcsolat köztem és Anathema között, és anya biztos nem akarná, hogy miatta a még élő rokonaimmal tegyem tönkre a kapcsolatot, hogy elidegenítsek mindenkit, akiben valaha igazán megbíztam.
- Szívesen segítek is valahogy... nem tudom, segítek összehozni, hogy beszélhess vele. Vagy át tudok adni neki valamit a nevedben. Vagy akár csak megbeszélhetjük. Pontosan miért haragszik rád?- tisztában vagyok vele, hogy talán túl mélyre hatolok a kérdéseimmel, de most úgy érzem, ez a kölcsönös bizalomról szól, és Severus is biztosan ugyanúgy bízik bennem, mint én benne.

- Velem együtt van. Másokkal csak egy éjszaka szokott lenni az egész.- tudom, hogy én vagyok Adore egyetlen kapcsolata, mert bármennyire nem voltunk nyár előtt közeli viszonyban, az évfolyamunk kicsi, az évfolyamunkba tartozó háztársak köre még kisebb, és az ember akkor is elkap minden pletykát, ha nem törekszik rá. Adore úgy döntött, hogy velem együtt lesz, nem csak lefekszik velem.
Persze, az nem kizárt, hogy valóban levezetés ez az egész, és bármennyire jól érzem magam Adoreral, nem beszéltük meg soha nyíltan, hogy pontosan mit akarunk, mire vágyunk együtt. Nem hiszem, hogy valaha felmerült annak a lehetősége a fejében, hogy összeházasodjunk, azt tudom, hogy mennyire utálja a gyerekszüléssel kapcsolatos kérdéseket, és fogalmam sincs, hogy pontosan mit akar elérni hosszabb távon.
Furcsa beismerni, hogy Severusnak igaza van, látom rajta, hogy ő sem várta, hogy ezt kimondom, elfogadom. Tényleg beszélnem kell Anathemával, nem csinálhatom vele azt, amit most csinálok, főleg azután a nyár után. Az ő jövője éppen úgy bizonytalan, mint az enyém, és felnőtt emberként tisztáznunk kell egymást között mindent, mielőtt késő lesz.

Nem szívesen beszélek arról a gyógynövénytanos dologról, ami nagyon rosszul alakult, és még ha el is jutottunk valamiféle megbeszélésig, az, hogy végül megcsókoltam, majdnem a kapcsolatomba került, mind vele, mind Adoreral. Még mindig elkap a szégyenérzet, amikor arra gondolok, hogy mennyire aljas dolog volt ez mindkettejükkel szemben, és valamilyen értelemben a jelen is ilyen velük most.
- Megbántottam Anathemát, és utána mentem bocsánatot kérni. Azután... igazából csak még bonyolultabb lett az egész. Ki is békültünk, meg nem is. Adoret is nagyon megbántottam akkor, majdnem szétmentünk.- arról egyelőre nem akarok beszélni, ami történt, négyen tudunk csak róla apámmal együtt, meg talán Tess és Anathema többi barátnője, de az utóbbiban egyáltalán nem vagyok biztos. Carrownak majdnem elmondtam, de végül lemondtam arról, hogy meghallgassam a tanácsát azt illetően, hogy dugnom kellett volna mindkettejükkel. Bármennyire közel érzem magamhoz Severust, korainak érzem, hogy ilyen mértékben kitárulkozzak előtte.
Soha nem gondolkoztam rajta, hogy Anathema végül férjhez megy, és máshogy megy férjhez. Nem gondolkoztam a jövőmön túl sokat, mindig adottnak éreztem, hogy egyszer ő lesz a feleségem, ez tűnt természetesnek, és most, hogy Severus felhozza, hogy esetleg férjhez adja apám máshoz, egyfajta rosszullétet, diszorientáltsághoz hasonló érzést közvetít felém. A világ annyira felborult, hogy már az sem biztos, ami az volt- persze, természetes, hogy Anathema nem várhat rám örökre úgy, hogy könnyen lehet, hogy hiába várna amúgy is. Nem tudom, hogy ezt akarom-e, nem tudom, hogy az aranyvérű elit része akarok-e lenni.
- Nem tudom... Anathemának apám a gondviselője, elvileg ő dönt ebben most, hogy a szülei többet nem rendelkezhetnek erről. Ő utasítja el és fogadja el az ajánlatait... azt nem tudom viszont, hogy megtenné-e.- persze, egyértelműen úgy tűnik most, hogy nem én leszek az, aki összeházasodik vele, és becsület szempontból biztos, hogy előbb-utóbb muszáj lesz találnia valakit, aki gondoskodik róla. Szülők és család nélkül Anathema hihetetlenül sebezhetőnek számít, különösen, mert az sem biztos, hogy valaha visszaadják a házát.


Ami a hibákat illeti, meglep, hogy Severus végül őszintén elmond valami ilyesmit- valamit, ami ennyire megalázó lehet valakinek, aki megbánja. Biztos, hogy nem vállveregetést vár érte, és nem lehet biztos benne ezen a ponton, hogy nem fogok valami olyan reakciót, választ adni rá, ami természetes lehet egy ilyen súlyú tettre. Persze, látom, hogy megbánta, ő nem Carrow vagy Mulciber, ő tényleg nem érzi jól magát tőle.
Ránézek a bájitalra, azután vissza Severusra. Soha nem voltam olyan helyzetben, mint ő, soha senki nem nézett ki magának, valószínű azért, mert mindig a saját kis társaságom része voltam, soha nem kezdtem kötözködni, és túl sokan voltunk a Potter-féle patkányoknak. Severus, bármennyire ügyes lehet elméletben, gyakorlatban nem tudom, hogy mennyire lenne esélye néhány olyan görénnyel szemben, mint Potter és Black, azok az emberek, akikre a legkevésbé sem akarok hasonlítani. Nem szeretem a „véráruló” kifejezést, de ők ketten megtestesítenek minden rosszat azokban, akik elfordulnak a múltjuktól, nem marad más belőlük, csak néhány egyszerű bunkó, akik kötekedni akarnak normális emberekkel.
- Én nem voltam ott, és nem ismerem Evanst túl jól... de hidd el, meg fog bocsájtani. Tudom, hogy azt gondolod, hogy ez a kifejezés olyasmi, ami örökre elvág egy kapcsolatot, és tudom, hogy nagyon megbántottad vele, de Evans intelligens lány. Mindent helyre lehet hozni, csak keresd meg, és mondd el neki, hogy sajnálod! Mert tényleg sajnálod, és meg fogja érteni, hogy csak dühös voltál, és hogy abban a pillanatban nem gondoltad át, hogy mit mondasz. Ez a legrosszabb indulatszó, ami eszedbe jutott, ez az, amit itt dobál mindenki. De te nem vagy olyan, mint azok az emberek, akik komolyan gondolják, és ha ismer téged, meg fog bocsájtani.
Nézem a bájitalt, és közben azon gondolkozok, hogy milyen hasonlóak vagyunk. Mindketten belekerültünk egy olyan helyzetbe, amikor az érzelmi világunk felkavarodott, amikor nem voltunk teljesen önmagunk, és akkor, abban a pillanatban tettünk valamit, mondtunk valamit, amivel ártottunk olyanoknak, akik fontosak nekünk. Érthető persze, hogy ahhoz, hogy ezen az ember túllépjen, szembe kell nézzen a szégyennel is, amit az egész okozott, és be kell ismernie a saját felelősségét- és csak azt.
- Ha akarod, segítek. Nem vagyok most éppen a legjobb viszonyban Anathemával vagy a húgommal, de mindketten a szobatársai, és szívesen kérdezgetek náluk Evansról, ha gondolod. Szeretnék segíteni neked.