of the rising sun

Amycus Malavai Thanatos Carrow

a valódi magyarázat arra, miért ölné meg magát Lux Lisbon

Becenév:

amycus

Kor:

tizenhat év

Származás:

aranyvér

Jellem

Egy venti pumpkin spice latte vagy 2021-ben: mindenki ismer, mindenkinek van véleménye rólad, politikai állásfoglalás vagy, instaképes jelenség vagy mommyvloggerek számára, minden és mindenki azonosulni tud veled, minden és mindenki fogyaszt életében egyszer, mindenkinek elviselhetetlenül édes, maradandó utóízt hagysz magad után. Remek kapcsolataid vannak, megannyi barátod, ismerősöd, mégsem gondolja senki, hogy teljesen rendben van veled, körülötted, benned minden, mégis.. Sütőtök, szerecsendió, fahéj, barnacukor vagy, szimbóluma egy státusznak és az akarásnak.

Vörös Marlboro vagy egy vintage bőrkabát zsebében: közhelyes, jobb, mint mindenki más, kicsit röhejes és nagyon egészségtelen. Könnyen leszel a társaság lelke, könnyen térsz le a helyesnek tartott útról, de épp ilyen könnyen lehetsz egyik-másik tanár kedvence, az a családneved, ami. Kiváltságos vagy a vérminőséged alapján, nyugodtan nevezhetsz másokat sárvérűnek, tőled az sem egészen komoly, nem vagy olyan művelt vagy részletes, kifelé egészen biztosan nem. Nem, uram, azok közé tartozom, akinek a szája azt mondja, nem foglalkozom politikával, de a szeme egy teljes népszavazás és hadüzenettel vegyes diplomáciai botrány.

Ritka, sosem látott Birkin vagy a családod karján: egyedi darab, rég várt ígéret, és van belőled még egy, az ikrek egyébként is szerencsét hoznak a tulajdonosuknak. Nem kifejezetten emlékeztetsz apádra, talán anyádra sem eléggé, de mindenkit emlékeztetsz valakire a rég meghalt gyerekkori baráttól a szomszéd fiúig, első szerelemig, könyvhősökig, mitológiai alakokon át te vagy mindenki személyes jézusa. Élvezed ezt a helyzetet, csak nem vagy őszinte, de az olyanok, mint te, soha nem is azok.

Bee Gees, Kiss, Depeche Mode vagy egy blockbuster soundtrackjén, kellemes, melengető, ismerős, valami régi, valami új, valami kék, valami, ami mindenkinek kell már csak hagyományból is. Magas vagy a te korodban, karakteres a hangod - egy egészen kicsit röfögsz nevetés közben, so relatable - és signature az illatod, hagyományosan női parfüm, de téged az ilyesmi sem érdekel, mi az, férfias vagy nőies, utóbbiak egyébként is kedvelik, ahogy figyelsz, ahogy eszedbe jut a menstruáció létezése és erre tekintettel vagy, ahogy nincs olyan téma, amely túl személyes vagy túl intim volna. Jól tanulsz, de nem túl jól, ha nincs kedved, nincsenek céljaid vele: ezt mondja Ollivander a pálcád felett, bodza, tizenkét és egynegyed hüvelyk, főnixtoll a magja, meglepően rugalmas, jól mutat a kezedben. Ballal írsz, de mert főleg kétkezes vagy, élvezed, hogy mások zavartan keresik a dominánst az ikrek közt.. pedig a kezeid csak testvérek, nem ikrek, a jobbod gyűrűsén heg kívánja, hogy meséld el keletkezését.

De te egy faszfej vagy, és soha nem meséled el senkinek.

Család

Szereted a portréidat - mind a hármat: negyedik nem lesz.

Az elsőn kedves vagy, kedvesen dundi, kedvesen mosolyogsz a kedves nézőkre, kedves az óarany keret, kedves a gyerekszoba, mint háttér, és főleg, kedves az aláírás a kép hátlapján, amit senki sem lát, csak te, mikor jó a kedves és oszlatni akarod. Amycus három éves. Dátum, aláírás, tintafoltok.
Nagyon sokáig akartál az Amycus maradni a portrén, akinek az apja még követi a születésnapját, kedvenc játékait, akire büszke a Mágikus Közlekedésügyi Főosztály osztályvezetője, akire elvileg úgy hasonlítasz, mint a borsó meg a héja. Héja is vagy, csak más fajta: már akkor a húgodat választod, mikor még nem is érted, léteznek választások családon belül, nem csak feltétlen szeretet és figyelem.
A portréd lekerül a többi közül, valaki a kertbe vezető, hátsó előszoba falára ragasztja bűbájjal. Apád nem veszi észre, mit érdekli őt egy jelentéktelen helyiség fala...? Te viszont örülsz, hogy legalább már nem titok, mikor távozik a tudtod nélkül.

A másodikon már meglátszik, a művész kezdő, már nem a legkiválóbb, legdrágább lánglelkű piktor, az alak pedig.. maradjunk annyiban, hogy szociálisan hátrányos helyzetű, és jobban emlékeztet valamire, ami a pestis és egy három hónapos, pályaudvaron öngyilkossági kísérletként vásárolt hamburger szerelemgyereke. Meg, a helyzet iróniájaként, kedves édesanyátokra - ő még közös a teremtésben.
A másodiknak párja is van: nem tudod, miért egyezett bele az apád, hogy a húgodat is megfessék, talán szórakoztatni akarta magát az arcképével, ha szörnyethal. Apátok humoros ember, csak senki nem érti.

A harmadikon szinte felnőtt vagy, ezt már te rendelted, ezt kérted a születésnapodra, hogy idegesítsd kicsit az unokabátyád, ha már olyan hülye volt, hogy rákérdezett. Mivel mindent tökéletesen csinál - elképzeled, hogy tökéletesen tud szarni, hányni - biztosan hónapok mentek el az életéből, hogy megtalálja a tökéletes festőt, és tökéletesen mosolyogva mutatott be neki. Míg kezet rázol, mindennél boldogabb vagy az igazi ajándék miatt: sikerült ellopnod súlyos órákat az életéből. Minél kevesebb belőle, belőled annál több.

A negyedikre nincs szükség, nem te vagy minden Carrowok leendő ősatyja, majd kapsz egy lakást valahol a városban, és au revoir, nincs többet gond veled, apád most is levegőnek néz, már csak néha tudod végigjárni a szokásost az idegrendszerén, fáradt és te is fáradt vagy. Még egy kicsit itt maradsz, meglesni a kis dekadenciáit, ellopni talán néhány szeretőjét, tőlük megkérdezni, én vagyok a jobb vagy apám, még egy egészen kicsit, de aztán nincs tovább. Csak hát sosem tudtad, mikor kell elegánsan távozni, és ezzel nem vagy egyedül, tele a könyvtár és a történelem Carrowokkal, akik csak ahhoz értettek, hogy jókor legyenek a legrosszabb helyen.
Persze, ki tudja? Balesetek mindig történhetnek.

Lojalitás

alec*

Képesség:

being zsupszkulcs

Csoport:

mardekár

Élettörténet

Te vagy a falat kenyér az éhezőknek, fehér csík a függők koszos asztalán, rendeleti kormányzás vagy egy oszladozó demokráciában, mámor és megigazulás vagy.

Elég csak megszületned: amihez mások cégbirodalmakat emelnek, vagyonokat halmoznak, vallást alapítanak vagy kínhalált halnak, ott ragyog a dundi kis pofádon, hogy jelezd egy nagyszerű új korszak kezdetét, névleg hogy apádnak végre tényleg igaza volt. Ez utóbbi nem történik minden nap, de te vagy rá az élő bizonyíték, ő bizony férfiúbb más férfiaknál, még Rosiernél is, neki ugyanis csak fiú-lány ikrei lettek, a te apádnak meg fiai, kinek van szüksége lányokra manapság.
Aztán megszületik a húgod - a sarkadat fogván - és apádnak mindjárt nincs igaza, aztán már kedve sem maradni, aztán egyszer elfogy a türelme, talán a szerencséje, és édesanyád, a nő, akiből már mindenkinek elege volt, ennyi büszkeség mellé nem lehet leülni kávézni, nem lehet elmenni vele ruhákat nézegetni szalonokban, tehát ez a nő sajnos végül mégis belehal a szülésbe, hallatlan, micsoda tragédia. Az különösen, hogy az a szegény gyógyító is épp most esik áldozatul saját magának, de Fortuna úgy tűnik, épp másfelé figyel, előfordul az ilyesmi.. előfordulnak a balesetek.

Apád szerint a húgod is egy ezek közül - mert ő a te apád akar lenni, ezt már akkor is érted, mikor csak a vörös kis fakockát akarod megrágni, téged felemelnek, téged bemutatnak, érted aggódnak, beléd bizalmat helyeznek, és van, aki úgy tudja, egyke vagy. Ajektjó - mert kedvesen beszédhibás vagy - nekik a képzelt kis testvéred, és aki mégis ismeri az igazságot, sejti, apád jobb szeretné, ha ez volna az, ő lányoknak nem apja.
Beteg leszel, eleinte komikusan: minden valamilyen, amit teszel, ahogy nevetsz a lepkék után kapkodván, nem faragtak nálad tökéletesebb műalkotást, még tüsszenteni sem tudsz úgy, hogy ne kelts reményeket a Carrow-örökség nagyságáról. Mikor mégis beteg leszel, és mint kámfor, eltűnsz a gyerekszobából, az is csak a vérvonal dicsősége, hiszen gyermekek ilyen fiatalon nem mutatják még a mágia jeleit, te pedig egyik nap még a húgod mellett hallgatod Bogar bárd meséit, a következőn pedig ismét meggyőzöd létezéseddel nemtődet arról, milyen igaza volt pár évvel ezelőtt. Aztán a Mungóba kerülsz, mert muglik találnak meg az ország másik felén, egy tengerparti törölközőn, elloptad valaki kis vödrét, homokot lapátolsz bele és nem érted, miért vizsgálnak később idegenek, sírsz, és a testvéredet akarod.

Bájitalokat itatnak veled, amiket megpróbálsz kiönteni, ha nem figyelnek - Alecto a cinkosod, a legjobb barátod, aztán a sorstársad, de az ő esetleges darabokra szakadása a legkevésbé sem érdekli az apád, te azonban mégis örülsz, hülye kisgyerek vagy, nem látod a veszélyt, csak nem vagy többé egyedül a Mungóban. Nem tudod még, mikor elfelezed vele a süteményed, mikor közös jelnyelvet akarsz kitalálni vele, mikor megígéred neki, hogy sosem választanak majd szét benneteket, hogy már te is selejt vagy, csalódás, elpazarolt idő.
Egészen véletlenül érted csak meg, mikor követelni kezded, ne csak téged vigyenek haza aznap délután, Alectót is, apád ideges, az órájára pillant, hát így, akkor legyen így, és távozik, emlékszel még, milyen hosszúnak tűnt a talárja, csapódott a folyosó ajtaja, és azt hitted, visszajön, azt mondja, vicceltem, gyertek. Ott maradsz, míg esteledik - csak Alecto szólít, csak ő hív. Csak neki kellesz.

Hiába tanítanak meg a saját biztonságod érdekében hoppanálni, nem vagy többé érdekes - túlárazott Diptyque gyertya vagy a polcon, ilyesmi mindenkinek lehet. Nem akarod sem felfogni, sem megérteni: értékes voltál, egyszeri és megismételhetetlen, kritikák felett szuperpozícióban, limitált kiadás, de már az unokabátyátok az, már rá hullik minden rajongás, minden remény. Mosolyogsz, mikor a születésnapját ünneplitek, elhatározod, hogy egy nap majd megmérgezed - vagy belenyomod a fejét a csokoládéba, feketeerdőbe, vaníliába, alig nyolc vagy, és kreatív, hiszed - és megnézed, akkor vajon hogyan reagálnak majd a családtagjaid. Nem jut neked és a testvérednek semmi más, egy szelet csokoládé, feketeerdő, vanília, meg annak ígérete, hogy egyszer tényleg megteszed, csak az íze kedvéért.
Az ízek foglalkoztatnak: másoké, mások haragjáé, vágyáé, öröméé, feszegeted őket, a figyelmüket akarod, az összeset. A szeretetük nem mindig kihívás, neked a rossz is kell, azt is vállalod, gyűlöljenek, csípjenek beléd, féltsenek vagy rettegjenek, érezni akarod, érezni akarsz valamit, érezni akarsz mindent és mindenkit.

A Mardekárba kerültök, Alecto és te, nem alakulhatott volna sehogy másként, nem is viselted volna el. Olyan vagy, mint azok, akik szórakozni járnak temetésre, belekevered magad minden italba, nem lehet tőled megszabadulni: olyan könnyedén tudsz zülleni, amiért mások átesnek legalább három abortuszon, alkoholizmuson és két infarktuson, de úgy látszik, te mégis tökéletes vagy valamire, nálad jobban senkinek nem áll a személyiségzavarral vegyes identitásválság.
Nem hiszel benne, hogy a dráma a lányok dolga, sőt, te kevered a legtöbb szart, és erre büszke is vagy - vannak barátaid, de ők sem állnak felette, ismered azt a szót, hogy szent, csak nem érdekel. Csak Alectót nem bántod soha, csak őt nem, nem rúgod ki magad alól a sámlit, ha már a nyakadra hurkoltad a kötelet. Tizenhat vagy, és még mindig tökéletes, csak már inkább pestisnek, agytumornak, tömegeket pusztító fegyvernek, amit érdemes tanulmányozni, kötetek tárgyává tenni, messziről figyelni, katasztrófára éhes emberek kedvenc témája vagy, a legpontosabb szerződés, amelyet szociopata jogászok megírtak valaki lelkének elbirtoklására.
Nagyon szeretnél. Nem tudod, mit, csak azt, hogy te vagy az alak az autópályán, éjszaka, aki egyáltalán nem fél: talán akarod, hogy elcsapjanak, talán nem, de mindkettőt elviselhetetlenül. Úgy eleve, elviselhetetlen vagy, a hiányod is az.

De még mindig tökéletes vagy.

Rang:

-

Played by:

adrien sahores

Karakter típusa:

minden

Gratulálunk, elfogadva!

üdvözlünk köreinkben

Kedves Mr. Carrow,

érthető, hogy nem szeretné azt a negyedik portrét, amire valaki más árnyékot vetne, emlékeztetve Önt, hogy már nem kapja meg a trónt, amit megígértek Önnek. Bizonyára közel jár hozzá, hogy összeroppantsa a tudat, hogy nem bízhat senkiben a húgán kívül, de minden ilyen állapot csak ideiglenes. Tudom, hogy Ön is talál valamilyen megoldást egy napon, még akkor is, ha végül meg kell mérgeznie egy születésnapi tortát.