Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Varázsló(nõt) ne hagyj életben! EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Varázsló(nõt) ne hagyj életben!



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Elizabeth Rappaport

Elizabeth Rappaport

C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :

»
» Csüt. 27 Május - 22:47
Elizabeth Kennedy Rappaport
"Faith." How quickly those who have no answers invoke that word.
Becenév:
newyorklaguardia
kennedydavenport
Kor:
17 év
Származás:
aranyvérű

Jellem
Tündéri kicsi Elizabeth Rappaport konzervatív, édes, mint egy szelet diétás sütemény, bájos, mint ahogy egy aranyvérű, tisztességes szülők fejében létező teadélután, és főleg: az sem igaz, amit kérdez.
Erről te persze nem tudsz semmit, lényegtelen körülmény, és amúgy is hamarabb nyerne megbocsájtást a szájhagyományok lelkes őrzőitől, mint sok egyéb ifjú teremtés viselt dolgai: hiszen olyan kedves a mosolya, példát vehetnek róla mások, sosem emeli meg a hangját, és még a legfontosabb területen is jeleskedik, jelesül mindig tudja pontosan, hol a helye. Szerény, türelmes, háziasnak nem házias, hová gondolsz, az apja elég vagyonos hozzá, hogy ne ilyen ostobaságokra nevelje, szegény édesanyja pedig nem érhette meg, hogy csillog leánya azokban a társaságokban, ahol amerikaiak hagyományosan messzebbről kezdik meg a futóversenyt, mégis, drágám, amerikaiak.
Elizabeth Rappaport nem valaki feleségének született, mint Albion megannyi méhe és emlője, ő a feleségek felesége lesz, könnyed, irigyelt, tökéletes. Hiszen az ember legtörékenyebb, legritkább ékeit alkalomra viseli, sok gyermeket meg adjon a hétköznapra kitalált gyöngysor, olyasmi mindenkinek lehet.

Kötelességei persze neki is vannak, azokban is élen jár, sosem lapos cipőben természetesen: még a szeme is sajnálkozik, mikor valaki térde fájdalmasan hajlik a nap végén, ő kérem, tűsarkúban is úgy suhan, akár számláról a pénz. Sportot abból űz, hogy gyűlöletet ébresszen maga iránt, ezt persze nem érdemes kifejezni, csak kis alkohollal lekísérni inkább, a világ örök igazsága már csak, hogy minden kritika irígység az igazán szép emberekkel szemben.
Mindenkit kedvel, mindenkihez van pár megnyerő szava - senkit sem szeret, tudja, hogy mindenkinél különlegesebb, és napszaktól függetlenül szívesen átgázol bárkit, halkan, gyorsan, aztán a virágokat, mint az igazán klasszikusok, az öltözőbe várja, mert meg fogod köszönni neki, hiszen minden szál elvarrva, senki észre sem vette csak a botrányt, hogy nem marad más választásod. Mint mikor gyermekként tudtad, ki verte le nagymama legdrágább porcelán vázáját, de sehogy nem volt módod bizonyítani az igazad.. Elizabeth Rappaport pedig mindig ott áll, hogy elnyerjen mindent, még azt is, amire semmi szüksége, csak azért vágyik rá, hogy másé ne legyen.

Tündéri jelenség valóban, szinte megszólalásig hasonlít emlékezetes körülmények között megboldogult édesanyjára, egy egykori Ms. Yaxleyra, és nem csak legendás külsejét tudhatja magáénak, táncolni, énekelni, ügyesen alkalomra virágot választani épp úgy tud - arról meg senkinek nincs fogalma, hogy a fehér liliomnak is lehet fekete az árnyéka.
Nem tiszteli a férfiakat - a nőket még kevésbé, a gyermekeket pedig a legkevésbé - de szívesen gyűjti őket szabadidejében, mosolyogva, lelketlenül, ahogy mások vadászni járnak, nem érez együtt a vaddal, irreleváns annak szenvedése, kimúlásának módja, a cél minden eszközt szentesít, az unalom pedig nagy úr, nagyobb, mint a tisztesség valaha lehet. Gyűjteménye van mások történeteiből, sirámaiból, üdvözítő, szerelmes levelekből, anekdotákból, törött szívek darabjaiban fésülködik, rúzsozza ajkait, a létezése is oltárra helyezhető áldozat a szociopaták istene előtt. Az áldozatot ők is értik, ők is beszélnek rajta, azt elfogyasztják ha érdekükbe vág, szemük nem rebben megannyi kiontott vérben gázoló szenvedő láttán sem, ők a hatodik abortusz, és, bár kinek volna ez jó, a valódi igazságszolgáltatás. Elizabeth Rappaport olyan körülmény, mint a pestis, ami egyformán éri a gazdagot és szegényt, nem válogat, és mint a rossz ízű viccben, pont olyan, mint a hurrikán, nedves és viszi a házat.

Lelke azért neki is van, vasárnapi viselet, tükröződik a tekintetében, de sokat nem használja, inkább a másoké érdekli, azt lehet birtokolni, feldarabolni és jól megy a borhoz is. Természetellenesen rajong mások mentális betegségei iránt: ha egyidős volna velünk, megvádolhatnánk, romantizálja azokat, és mint egy bizonyos korszak divattörténelmi pillanatában, van benne valami arzénos, szomorú, éteri, természetellenes. A minden létező dimenzióban sérült apja kicsi lánya, a korához képest jóval inkább, de a várható eredménnyel ellentétben szívesen illeszkedik ebbe a szerepbe, machiavellista, klimti, schmitti, Nagy Gatsby gyönyörű, de ostoba, boldog Daisyje, nem létező irodalmi mém és bürokpohár politikusok, hatalmasok, érző szívűek részére.
Minden székek legkényelmesebbjére vágyakozik: arra, amely a legfényesebb mögötti biztonságos távolságban, a sötétben áll. Ha elég közel kerül végre a miniszterhez - aki nem kell, hogy a mostani legyen, sőt, sőt - érvényt szerez sajátságos rasszizmusának, hétköznapi, narancsleves, kaviáros, drága márkajelzéssel ellátott rasszizmusának, mert azok a mugliszületésűek talán nem lopták a mágiát, de jó volna, ha nem teremtődnének újra ezzel az undorító keveredéssel, és lám, kedvesem, egy problémával kevesebb, a természet törvényeivel szembe pedig lehet evezni, de kár, mindig fialnak majd a varázstalanok mágusokat, ezeknek majd jobb anyja lesz az állam, de a többi.. a többinek nincs oka megszületni.
Elizabeth Rappaport természetesen nem rasszista, soha senki nem érte még tetten, hogy kellemetlen megjegyzéseket tenne, pletykálkodna, ne adj Merlin, áskálódna bárki ellen, csak épp valahogy mindig a hozzá hasonlók mellett találni az étkezések alkalmával, közülük kerülnek ki legjobb barátnői, barátai is. Különös véletlen, de hát hogy is lehetne gyanú tárgya egy fiatal, szimpatikus ártatlanság, arra ott vannak a nyelvükre féket nem szívesen helyező családok leányai, megannyi önbakó. Így aztán bármikor köpönyeget tudna váltani, ha nem ragaszkodna a mindent eltakaróhoz, ami ha így nézem, is tökéletes, ha úgy nézem, sem eshet rajta folt..
Rendelkezik minden olyan beteges vonással, amelyet a társadalom ünnepel, felemel, piedesztálokat tölt meg vele és aztán másokat arra inspirál, térjenek el ettől, legyenek nem hagyományosan szépek és önmaguk: Ms. Rappaport szinte sosem eszik, szinte mindig úgy tele van, jókor fáj a feje, nem nevet túl hangosan, asztmás, mert akkora díva, hogy kifut a levegőböl és törékenyen rogy elkékülő ajkaival egy erős, határozott személyiség vállára. Hiába, el kell fogadnunk, hogy vannak tökéletes nők, akik még halálukkal is szépségideált teremtenek.

Valódi one-woman-army, nem szorul segítségre, bár gyakran tesz úgy, mintha, meglephető történelmi érdekességekkel, lények különböző habitusáról való diskurzussal szórakoztatható, és persze, mindenek előtt pazar ajándékokkal: hálásabb közönség soha nem ült még hallgatóságként, és valahogy senki nem figyelt még fel a jegyei és az eközött található szakadékra. Szép Heléna magának nyerte a háborút, és nincs ezzel másként Elizabeth Rappaport sem: mindenre és bármire képes a saját boldogulására, utána pedig elhajózik boldogan, mintha mi sem történt volna.
Család
Rappaporték különös jelenség az óceánnak ezen a felén, bár nem kifejezetten kellemetlen asztalhoz ülni azokkal, akik egykor olyan lelkes pártolói voltak a búzától az ocsút mentalitásnak. Ezt a műveletet minden magára bármit is adó család elvégzi minden étkezés alkalmával, és jaj annak, aki így, későn eszmélvén sárvérűekkel, csőcselékkel, véráulókkal, vagy ó botrányok anyja, liberálisokkal találja szembe magát a porcelán felett.
A mugli politikában is jártas - mert ezek az amerikaiak sosem tudnak megülni a birtokaikon, minduntalan befolyásra vágynak, nem elég nagy nekik az a nem is zsebkendőnyi ország? - család a ködös Albionban élő tagjait övezi valamiféle szomorú áldozatiság, remek anekdota ők a vasárnapi teák alkalmával, sőt, már-már amolyan tanmese a kérdező gyermekek ágyánál, hiszen léteznek olyan országok, ahol mágus mágusnak farkasa, és inkább választja azokat a felkapaszkodott mugliszületésűeket, mint saját közegét. Ezek alapján nem is olyan nehéz elképzelni, mely irányzatban érzik magunkat inkább otthon, de mert mindenük a profit maximalizálása, és a pénznek egyébként sincs szaga, neme, vérminősége és szája, az, szemben a nem kívánatos társasággal, fialhat kedvére.

A mára legendává nemesült történet szerint Emily Rappaport - ó irónia, hímsovinizmus a neved - a maga országlása idején, melyet az Államok élén hajtott végre, tehát e ellenszenves asszony a mugli közösség elkötelezett ellensége, és mára mindenki rég elfelejtette törvényének valódi okát, a politikus csak rossz lehet, nem csinálnak azok semmit. A szinte egész angolszáz politikai holdudvar életét befolyásoló paragrafusok abszolút szegregációt hirdettek varázstalan és mágus között, ez tiltotta meg a vegyes házasságokat és gyermekeket, ez az 1976-ra idejétmúlt, poros lepel takarta a két társadalmat egymástól, és ez borult jelen történet főszereplőire is, akik a legutóbbi két választások alkalmával már érzékelhették, az amerikai közösség háborúk utáni liberalizmusa hamis egyenlőségre vágyott. Talán az olvasótól sem idegen a politikai merényletek ismerete, hiszen elhullott számtalan kiváló, köztük Kennedy, Gandhi, Caesar, Marat, Kennedy, és még maga Emily Rappaport is, nem meglepő hát, ha utódai, akik tovább képviselték volna elveit, is erre a sorsra jutottak még hazájukban.

Tiszta sor volt, Rappaporték között is nagy megosztottság uralkodott a tekinetben, a következő választásokon kit érdemes támogatniuk az egyre erősödő változást követelő csatazajban, és hiába figyelmeztették JFR néven elhíresült, üzlethez kétségtelenül jobban értő fiukat egy esetleges balról érkező csapásra, amely a családos embert amúgy is érzékenyen érheti, hát még a törékeny egóját, a tragédia végül bekövetkezett, maga után pedig három, a politika működéséről nagyon is korán mintát vett Rappaportot hagyott, beborítva vérrel és a robbanás okozta darabokkal hajukban. JFR átszelte az egész óceánt, hogy csatlakozzon inkább konzervatív beállítottságú anyósához és apósához, és hogy otthon temesse el őrületig imádott feleségét - ikrei és a legkisebb pedig a Roxfort hallgatói lettek.
Máig gyanakvás övezi aktuális elmeállapotát, többek szerint ugyanis erős bájitalokra szorul józanságának megőrzése érdekében - ő pedig legrosszabb pillanataiban azóta is gyűlölettel tekint az olyan alakokra, mint Minchum vagy Picquery, akik komoly hátországokkal rendelkeznek egy bizonyos másik parton, másik pártban, és eleve, mindenki gyanúra ad okot, aki nem republikánus, elvégre az nem is ember. Mágusnak biztos nem mágus, ezt Emily Rappaport óta tudjuk.

Vagyonuk főleg mindenféle szállítmányozási forrásokból származik, bár szívesen közreműködnek olyasféle ügyekben is, amelyek kevésbé mutatnak jól a portfolióban, de kit zavar az ilyesmi, míg jó célra fordítható, és a jó célok között szerepel az aurori kollégium támogatása és persze Ms. Rappaport ékszerei, valódi laissez-faire vonzáskörzet hát ők, a neokonzervativizmus és szociálkonzervativizmus powerhouseai, elkötelezett hívei régi értékeknek és ingatlanoknak, amelyeket szívesen bérbe is adnak a megfelelő közösségnek.
Eredeti hazájukban még mindig remekül csengő nevük több törvénytervezet láthatatlan névsorán helyet kap és kaphat még, meghívó azon körökbe, ahol a gazdasági érdekek még mindig fényesebbek, mint az elvek, de ezen játéktérrel amúgy is egyet kell értenie mindenkinek, aki jártas a tárgyalókban vagy államügyekben - többek között ezért is lehetséges, hogy talpon tudnak maradni ennyire nyíltan az angol miniszterrel szemben, ellenszélben. Lelketlen játszmák gyermekei, akik a legkevésbé sem riadnak meg a cél szentesíti az eszközt elvétől, Carl Schmitt vélt náci ideológiáitól papíron, és mindenben jobbnak tudják magukat még a velük azonos platformon állóknál is már csak azon elképzelés szerint is, hogy olvasták utóbbi műveit. Nem, Rappaporték hisznek a szabadság, egyenlőség, testvériségben, amíg az biztos hozammal jár és megtérülő befektetés.
Lojalitás:
Voldemort
Képesség:
legilim/okklum.
Csoport:
mardekár maybe
Élettörténet
Nem így tervezted - borral, habos, rózsaszirmos kádfürdővel, illatos olajokkal, gyertyagyújtással és egy olyan regénnyel, amelyet senki sem hagyott jóvá, de rajtad kívül igazán senki nem érti, mennyi perverz izgalom található egy-egy ítéleket összegző gerinc alatt.
Hallod a sírást, a gyorsuló ütemű tenyércsapásokat a folyosó fáin - a tükör keretén, egy komódon, az ajtókon - és mikor kilépsz a szinte medencéből, felborul az üveg, bor ömlik a gyöngyházfényű fürdővízbe: meg sem állsz, hogy gyönyörködj benne, opportunista vagy, szinte látó. Pontosan tudod, mikor lehetsz magadhoz jó, és aki igazán jó, nem pillanatokért az.

Csak a köntöst viseled - teljesen alkalmatlan egy esti sétára, amellyel utána indulsz, lágy, ártalmatlan - és felkészülsz minden szörnyűségre, amelyet az emberi test kiadhat magából. Szinte mindent láttál, látni véltél, de mint szarvasgomba után az orr, sietsz a zsákmányért, amelyet valaki öntudatlanul kínál fel számodra. Érzed, milyen a tapintása a mentális sérülésnek az elme felszínén, habár azért tanítottak vizsgálni, hogy a lehető legudvariasabban ne vedd észre, vagy ha igen, csak a magad hasznára, a magad haszna pedig a családod üzleti érdeke, lány vagy, nem azon a megszokott, hímsoviniszta európai módon, egyszerűen adódik, mit érsz, egyszerű, hogy nem férfiakkal versenyzel azonos pályán, csak az egyikük után osonsz, épp azt követed, aki nem sajnálta az időt, hogy anyád halála után megtanítson elbújni az agyad mélyén, vagy ha már, mások agyának mélyén.

A válladra csúszik a köntös, míg a félig nyitott ajtón át az íróasztalhoz lépsz, el akarod tenni a kiürült poharat - az alkohol illata erőszakos, szinte bronzra emlékeztet, drága volt, annyira drága, hogy még így is élvezhető, valaki szája után - mikor megfordul, rád bámul, hangot nem ad. Tudod, mit fog mondani: udvariatlan vagy, tiszteletlen, mit gondol majd az apád, mit mond majd a bátyád, de igazán egyikük sincs jelen, az arckifejezésed alapján te magad sem egészen.
Sosem teszel semmit ok nélkül: de nem vagy egészen biztos ebben, mikor sírni látod, kicsit valaki anyja vagy - a tiéd a vetélytársad volt, meghalni is szebben tudott nálad - és felelős, amikor a tőrt lágyan, lassan, a fürdőolajjal telve a fiókba csúsztatod. A kezedben tartod a családod minden jövőjét, de ez legfeljebb másodpercekre fut át rajtad, míg az ölébe ülsz.
Minden csak tőled függ.

- ... épp olyan vagy, mint ő, Elizabeth.
- Tudom, Apu.
Rang:
csatlós
Played by:
bella hadid
Karakter típusa:
kicsit minden
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Hétf. 28 Jún. - 1:01
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk köreinkben
Kedves Ms. Rappaport,

az aranyvérűek hatalmi játékára a "játék" szó a legkevésbé sem találó, mert brutális, kegyelmet nem ismerő háború, ami meghatározza a Varázsvilág sorsát. Bárhogyan csavarjuk azonban a szavakat, Ön elsőrendő harcos, elsőrendű politikus, és elsőrendű játékos már most, ilyen fiatalon. Rémisztő az amoralitása, rémisztő, ahogy apja állapotát meglovagolva vágtázik a hatalom felé, és rémisztő az a vörös, amiről látszik, hogy izzik, mégis jéghideg. Nem irigylek senkit, aki az Ön útjába fog állni.

Nem vesztegetem az idejét azzal, hogy melyik ház nevét rikoltotta az az öreg kalap a Klubhelyiségbe hosszú évekkel ezelőtt, amikor éppen csak a fejére került.
Vissza az elejére Go down

Varázsló(nõt) ne hagyj életben!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Diákok :: Mardekár-