18+ (káromkodás)


Utálom, hogy sikerült belépnek azoknak a fiúknak és lányoknak a népes körébe, akik azt gondolják, hogy a kviddics lesz a megváltásuk. Meglehetősen hülyének érzem magam, ahogy a hátammal a zsákkal meg a seprűvel masírozok az öltöző felé, mint valami balfasz, aki gyakorolni készül, pedig nagyon egyszerű ez a képlet. Nagyjából nyolcvan-kilencven ember csinál megélhetést az országban a kviddicsből, közülük három-négy öregszik ki, drogozza magát használhatatlanná, vagy vonul vissza, hogy családanya legyen minden évben. A Roxfortban egyszerre huszonnyolc olyan kviddicsező van, aki bekerül a kezdőcsapatba, tehát egyáltalán esélye van rá, hogy elinduljon egy csapatválogatón. Ebből a huszonnyolcból legalább tizenkettő mindig hetedéves, és legalább nyolcan elég komolyan veszik a dolgot hozzá, hogy megpróbálják. Rengeteg külföldit importálnak, úgyhogy nem minden évben van rájuk szükség- a végeredmény, hogy a próbálkozók tíz százalékából lesz valami. Bármennyire gyúrok rá, bármennyire próbálkozok, ez az esélyem, és akkor nem számoltam bele, hogy a Hugrabugban vagyok, és nagyon jól tudjuk, hogy nem a Hugrabugból szoktak válogatni.
Esni fog, kurvára nincs kedvem ma edzeni, kurvára nincs a Hollóhát elleni meccsen gondolkozni, vagy azon, hogy most, hogy Rodolphus elköteleződött, én vagyok a soros. Talán nem fog beleerőszakolni egy rossz házasságba, de tuti bekúrat majd engem is valami asztal mögé, közben sopánkodva rajta, hogy mennyire reménytelenül elbasztam a jövőmet a roxforti tanulmányaim alatt. Ha pedig addig nem találok ki valamit, biztos vagyok benne, hogy nem fog finanszírozni, bármilyen kurva sok pénzünk van, azt akarja majd, hogy tanuljak felelősséget. Biztos vagyok benne, hogy ha tudná, hogy milyen keményen próbálom elkerülni, hogy valaha dolgoznom kelljen, hogy milyen határozottan elképzeltem a jövőmet, nem értékelné, pedig ez sokkal inkább felelősség. Teherbe ejteni szegény Bellát, na, az aztán felelős volt, főleg így, az esküvő előtt- főleg ilyen durván. Vajon hány hétig spórolta a gecit ahhoz, hogy rögvest három legyen? "HÁ-ROM GYEREK." Meglehetősen ijesztő lenne bizonyítanom, hogy én is vagyok ennyire férfi, de szerencsére, ebben a kategóriában nem tervezek versenybe szállni.
Kissé értetlenül nézek fel, nem értem, hogy Carrow mi a faszt csinál itt, tök egyedül, ahogy felkapom a fejem, éppen csak időm van rá, hogy elhajoljak, de ahogy a kvaff elhúz a fejem mellett, azért sikerül elkapnom. Egy pillanatra elfelejtem, hogy mekkora faszfejséget csinált most, és az jut eszembe, hogy bizony, talán mégis lesz értelme a kviddicsre fókuszálni, a kviddicsből építkezni, és talán nem bánom azt sem, hogy vele dobáljak. El tudok képzelni szörnyűbb programot is. Az viszont kurvára nem tetszik, hogy Rosamundiról beszél. Mármint, ő valószínű az utolsó ember, akit a húgom közelében szeretnék látni, és ez nagy szó. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy valakivel randizzon, és furcsa féltékenységet is érzek a gondolat hatására minden alkalommal, ahogy az a furcsa, közeli kapcsolat közöttünk egy másik férfié lesz, de azt hiszem, ez ellen nem tehetek, hacsak nem leszbikus (bár az sem lenne sokkal jobb, ha egy lány akarna bejutni a combjai közé). Az viszont bármilyen szempontból borzalmas lehetőség, hogy ez a seggfej környékezi meg- nem utálom, bírom, szórakoztató, feldobja a bulikat, de nem az az ember, akit szívesen látnék Rosa mellett. Fenyegetőzhetnék, megpróbálhatnám megkérni, hogy ne már, de végül nyugalmat erőltetek magamra- ha felbaszom magam, az még egy plusz lenne, hogy próbálkozzon. Csak rámosolygok, miközben visszadobom a kvaffot- a dobás ereje talán elárulja, hogy hogyan érzek a gondolattól, hogy randizni megy a húgommal.
- Hát, dobáljunk, haver, bár nem sok sportértéke van így, hogy nem hoztál seprűt. Csak ledobom a cuccom.- a lelátóhoz sétálok, leteszem a táskám, benne a pálcámmal, csak a cigisdobozomat túrom elő- ha már ennyire ki akarom egyenlíteni az esélyeket, én is tönkrebaszom a tüdőmet. Át kell kutatnom néhány zsebemet, hogy rá tudjak gyújtani, azután visszafordulok felé, és várom, hogy dobjon.
- Hát, nem tudom... nem az a randizós típus, és ha az lenne, akkor valószínű az intellektüelekre bukna. Néha fogalmam sincs, hogy miről beszél, amikor igazán elkapja a lelkesedés, úgyhogy nem hiszem, hogy érdekelné. Inkább a barátnőjét ajánlom, az nem tűnik nehezen kapható csajnak. A húgom tényleg nem érdeklődik az ilyesmi iránt.- kicsit fura érzés belökni a busz alá Rosamundi legjobb barátnőjét, de Amycus nem az a fajta ember, aki teherbe ejti, minden más meg nagyon könnyen megoldható, és ha valaki a Roxfortban akarja elveszíteni, nem fog shakespeare-i felcsattanásokkal élni, hogy „jaj, ó jaj, a szüzességem!” De ha élne is, inkább ő, mint Rosamundi, úgyis köcsög volt a múltkor, amikor ettem azt a sültet. Persze, ez az egész felesleges, Rosamundi nem bukna egy ilyen csávóra úgysem. - A tieddel mi a helyzet? Alecto szűz még? Vagy nem mondaná el neked?