Amelia Fawcett – 38 – Az édesanyám egy igazi főnyeremény, hiszen kordában tartja a három csintalan gyerekét és az apánkat is. Egyik kezével mos, másikkal főz, harmadikkal apát készíti munkába, míg a többi hárommal mindegyik gyerekét simogatja. Tökéletesen elsajátította az édesanya szerepet, a varázslás használata nélkül, amit nem hanyagol, csak szeret két kezével nevelni minket. Aranyvérű családból származik, de nem pökhendi, ugyanolyan értékesnek tartja a félvéreket és a mugli származásúakat is. Nagyon szoros kapcsolatban állok vele, sokszor beszélgetünk mindenről, hiszen én vagyok a legidősebb és legelső gyereke.
Byron Fawcett – 45 – Valahogy apával mindig nagyon jól kijöttünk, lehet ez azért van, mert én bújtam ki először és mindig apuci kicsi lánya voltam. Nagyon apás vagyok, és év közben is többször levelezünk, nem csak a kötelező köröket járjuk le. Sokat kirándulunk, ha ideje engedi, de mióta a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik eléggé elvesztette a fejét. Nem lát ki a munkából, de próbál a családra is koncentrálni. Köztudottan a halálfalók és az egész Voldemort Nagyúr kedvelők ellen van, nagyszájúsága miatt még meg is járhatja.
____ Fawcett – 16 – Bevallom nem nagyon örültem annak, hogy megérkeztél közénk. Alig voltam egy éves, és zavart, hogy hirtelenjében mindenki veled kezdett el foglalkozni. Mindig is közel álltunk egymáshoz, sokszor vitáztunk és húztuk egymás agyát. A nagyinál mindig sárral dobáltuk egymást, szóval igazán elvoltunk. Mostanában köszöngetünk, néha beszélünk két szót de amúgy te is, és én is éljük az életünket ugyanabban a házban.
____ Fawcett – 15 – Neked már jobban örültem, főleg akkor mikor kiderült, hogy egy hugica érkezik a családunkba. Mindig anyáskodtam fölötted, és ez most is így van. Szerintem jól megvagyunk, sokszor beszélgetünk és sztorizgatunk szünetekben, hiszen eléggé megnehezíti kapcsolatunkat az, hogy nem vagyunk egy ház tagjai. Amúgy szorosnak mondanám kapcsolatunkat, simán kérdezhetsz bármiről, mert segítek.

Nem különösebben izgat Voldemort és Dumbledore, nem szeretnék sem a jó sem a rossz oldalhoz tartozni, semlegesnek mondanám magam, bár ha egy harcra kerülne sor biztosan a jókat választanám. Addig, míg erre nem kerül sor, addig élem tovább unalmas diákéletemet, nem törődve ezekkel a dolgokkal, mert egy valami biztos: ha Dumbledore itt van akkor bántódásunk nem eshet.

Emlékszem pár évvel ezelőtt mekkora lepkék keringtek a gyomromban mikor először léptem át Roxfort kapuit, s ez az érzés még most is jelen van. Elszomorodva gondolok bele, hogy ez az utolsó tanévem itt, ez az utolsó alkalom mikor szeptember elsején beteszem ide a lábamat, diákként. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha pár év múlva visszatérnék, mint tanár és más oldaláról fedezhetném fel ezt az elképesztő helyet.
A legnagyobb problémám viszont az, hogy még mindig nem tudom mihez kéne kezdenem az elkövetkezendőkben, hiszen mindegyik tantárgyból jeleskedem, kedvelem is őket és nem tudok egyetlen szakmában dönteni. Elhessegetem a gondolataimat és a mellettem szépen, csendben menetelő barátnőmre sandítok, akit ugyanezek a gondolatok gyötörnek.
- Em, mit szólnál, ha ezt az évet emlékezetessé tennénk? – ölelem át a vállát legjobb barátnőmnek, aki csillogó szemekkel néz fel. Őt is itt ismertem meg a legelső napomon. Tisztán emlékszem minden egyes eltöltött pillanatra, ahogy arra is mikor elfelejtettük a jelszót és nem tudtunk bejutni a klubhelységbe, és így odakint csöveztünk és beszélgettünk, míg meg nem érkezett az egyik prefektus, aki beengedett. Megismerkedésünk első perce is kalandosnak tűnt, hiszen sikerült egymásnak ütköznünk a vonaton. Lehet ez a feltétele egy élethosszig tartó barátságnak.
- Arra gondoltam, hogy idén megpróbálkozok a kviddiccsel. Egész nyáron gyakoroltam a bátyáimmal, akik eddig mindig tagjai voltak. – mosolygott rám félénken, remélve, hogy támogatom a döntésében, ami elég nehéz számomra. Bevallom, sosem értettem ennek a lényegét, de lehet csak azért, mert már annyiszor volt összetűzésem emiatt az egyik évfolyamtársunkkal. Állandóan beleköt mindenkibe és az agyamra megy minden egyes beszólásával, első óta. Azt hittem kinövi ezt a hozzáállását, de még mindig nem sikerült neki és szerintem már nem is fog.
- Remélem sikerül összehoznod Em. Biztosan jó móka lesz, én meg addig eltudom sajátítani a hopponálás rejtélyeit. Arra gondoltam a múltkor, hogy auror leszek. Anyának is tetszett az ötlet, apa szerint úgyis hiány van belőlük. – de ehhez sok munkára lesz szükség, és mindent el kell sajátítanom még mielőtt elérkeznének a vizsgaidőszakok.
- Hihetetlen vagy Lin! – nézett rám rosszallóan Emma, ahogyan ezekről a tervekről kezdtem neki mesélni. Értetlenkedve néztem rá, mire folytatta. – Nem lenne ideje egy partnert keresned? Ha nem is egy komolyat, de elsőnek tökéletes lenne bárki. Tudod, mi Tommal úgy véljük itt az ideje  belevetned magad a pasizásba. – hatalmas szemekkel néztem rá, majd felnevettem.
- Még, hogy pasizni? Nincs nekem ilyenekre időm, ráadásul senki normális nincs körülöttem. - csóváltam a fejem, majd felhoztam valami más beszédtémát.