Professzor asszony || 42 || Maggie Smith || Dumbledore hű
Robert és Isobel gyermekeként született, 1935 őszén. Apja mugli, presbiteriánus lelkész; anyja pedig boszorkány. Minerva az első gyermek a családban. Anyja feladta boszorkány mivoltját a jólét érdekében, így apja semmit nem tudott arról, hogy a kis Minerva varázslónak született. Isobelnek viszont már nagyon hiányzott a varázslóvilág és erre Minerva képességei is rátettek még egy lapáttal, így kénytelen volt megosztani férjével titkát. Természetesen sokkoló volt a tény számára, de ettől függetlenül együtt maradt a család. A bizalom ugyan elveszett, de még két fiú gyermek született a családban, mindketten mágiával. Ugyan titkolniuk kellett, mugli világban felnőni, de Minerva is 11. születésnapja után megkapta levelét a Roxfortból, ahol aztán teljes életet élhetett. Évek teltek el és kijárta az iskolát, rengeteg tapasztalatot szerzett, a Minisztériumba kezdett el dolgozni. Albus Dumbledore mindig is inspirálta őt, jó kapcsolatban voltak egymással, ő segítette Minervát azzá, aki, az animágiát is tőle tanulhatta meg. Barátok lettek és munkatársak is egyben, Minerva tudta, Dumbledore mindig meghallgatja őt. Önmagában örök hűséget fogadott a férfinak, teljes mértékben egyet ért eszményeivel és mindig őt akarja majd követni. Most is, a Voldemort hozta hűvös napokban, teljes bedobással mellette fog állni.
Az emberek mindig csak a külsőségeket látják. A mimikát, a mosolyt, a szemünk csillogását. Sokszor meg sem fordul a fejükben az, hogy vajon mi történhet ott belül, a másik emberben? Sokan bántják egymást, csalódást okoznak. Van, aki azért, mert muszáj és van aki azért, mert ebben leli örömét. Sokszor egy váratlanul elénk állított kérdésre való helytelen, meggondolatlan válasz miatt forgolódunk napokig álmatlanul. Mindenkinek vannak választási lehetőségei az életben, csakis mi döntjük el, hogy hogyan fogunk dönteni. A legfontosabb a jövő. Minerva fejében mindig ez forgolódott, miután kétfelé kellett szakítania életét. A tökéletes jövő, ami előtte állt, Mágiaügyi Minisztérium és a másik, egy ismeretlen, teljesen váratlan felkínált lehetőség: egy házasság egy muglival. A férfi csodálatos volt, a rózsaszín felhő egyszerűen el sem akart tűnni, ameddig meg nem történt a leánykérés. Korai volt még, de Minerva erre csak akkor jött rá, amikor már késő volt. A példa ott volt előtte, gondolkodnia sem kellett sokáig: szülők. Ha lehunyta ágyában fekve szemét, beugrottak neki emlékképek a múltjából. Milyen volt a szülei kapcsolata. Mennyit szenvedtek, miután apja megtudta, hogy mik is ők. Nem akarta feladni a biztos karrierjét a bizonytalanért. Teljesen elhatározott volt, hogy hamar el fogja majd felejteni őt. Óriási csalódottsággal szakította el élete ezen felét és indult el Londonba, remélve, hogy nem baltázta el teljesen a helyzetét.
Az élet senkinek sem könnyű. Főleg, ha még két év elteltével is szörnyű időszakot él át az ember. Minerva nem tudta olyan könnyen túltenni magát a történteken, a csalódáson, amit akkor csinált, amikor eljött Skóciából. Nem szerette Londont. Utálta a Minisztériumot, ahol az emberekkel sem jött ki igazán jól, hiszen összeakadt pár mugliellenes emberrel, és mivel az ő apja mugli, vitába szállt, nem hagyta magát. Főnökét ugyan nagyon megkedvelte, és ő látta Minerván, hogy nem találja túlzottan helyét ott, ahol éppen dolgozik, jobb állást ajánlott neki. Elutasította. Most már tudta, hogy egyetlen helyen lenne csak boldog. Ott, ahol elkezdődött számára minden...
Levelet küldött a Roxfortba, ahonnan pár óra múlva már érkezett is a válasz, Átváltoztatástan tanárként kaphat ott munkát. A bánata ugyan még mindig nem lappadt le, bár kicsit már jobb közérzete volt, hiszen otthonra lelt, ismét. Albus Dumbledoret pedig tökéletes főnöknek találta. A férfi teljesen megérti őt, ha bánata van, segít és próbál tanácsot adni neki. Hamar kialakult köztük a kölcsönös bizalom és barátság, amely a mai napig nem múlt feledésbe, Minerva neki köszönheti boldogságát.
Évek teltek el, a fiatal kor gyorsan elszállt Minerva felett. Nem házasodott meg, gyermeke sem született, életét a Roxfortnak szentelte. Kiváló boszorkány, amit Albus is nagyon jól tudott róla, hamar ki is nevezte a Griffendél ház fejének majd később miután kis tapasztalatot szerzett a vezetésben, megtette őt igazgatóhelyettesek is. Minerva teljes elhatározottsággal becsüli és követi a férfit, nem csak azért, amiért felemelte őt. Hanem mert ennyi év után ismeri már az eszményeit, az elképzeléseit és a nagyságát. Azt, hogy mennyire magasra fog emelkedni, és ő pedig a jobbján fog állni, segíteni neki. Bármit megtenne azért, hogy biztonságban tartsa a Roxfortot, barátait és hogy újra rendet teremtsenek a varázslóvilágban.
Canon || Animágus (macska) || Multik
▽The Age Of The Marauders▽
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 24 Ápr. - 22:21
Elfogadva!
Tisztelt Tanárnő! Micsoda örömmel tölt el, hogy Házam vezetőjét én fogadhatom el! Remélem, a megérkezésének örömére a Griffendél-toronyban kitörő spontán házibulit nem fogja feloszlatni. Tetszett, hogy Előtörténetét Dumbledore alakja köré is szőtte egy kicsit, a könyvekben is érezhetően fontos volt a kapcsolat Ön és közte, és ez csak még inkább átérezhetővé vált. Nem is hablatyolok sokat, kérem, foglalózzon és vegye be a játékteret!