Aranyvérű családból származom, ugyan nem a nagyobb nevű famíliák egyikéből, de a mi vérvonalunk sem kérdőjelezhető meg. Eddig még nem is próbálta senki, bár ha meg is tennék, sem biztos, hogy bárkit érdekelne. Ahhoz mi túl jelentéktelenek vagyunk, ráadásul a családom még soha sehol sem foglalt állást senki mellett és ez szerintem így van jól. Ha valahol elkötelezzük magunkat, a másik oldal biztosan elővesz minket, azonban ne higgye senki, hogy nincsen véleményünk. Maximum nem mondjuk ki, inkább megtartjuk magunknak, ez elég szemforgató dolog, igaz? Néha én is így gondolom, azonban arra neveltek, hogy legyen meg mindenről a véleményem, de okosan használjam ezt fel. Elég felvilágosult család vagyunk, a szüleim törekedtek arra, hogy széles világlátásom legyen, jóformán a kezembe adják az irányítást. Nem várják el, hogy hozzámenjek majd bárkihez, akit nem szeretek, azzal foglalkozhatom majd, amivel szeretnék. Hagyják, hogy azt csináljak, amit szeretnék és én szeretem ezt a fajta szabadságot.
Mint mondtam, a családunknak van véleménye, ugyan tény, nincsenek kibékülve a muglikkal, azonban a nagyapámék hagyatéka az, hogy Grindelwald elveivel értünk egyet, miszerint a varázslóknak ne kelljen bujkálniuk többé. Ennek nem azt kell jelenteni, hogy kiírtjuk őket, de mi vagyunk az erősebbek, miért mi rejtőzünk el? Nem lehetne egymás mellett élni? Úgy, hogy tudunk egymásról? Persze, Grindelwald nem feltétlen ezt vallotta, nekem viszont ez a véleményem. Bár ahogyan a muglik annak idején lereagálták a varázsvilág létezését, talán kételkednem kellene ebben. A nem aranyvérűekkel semmi bajom nincsen, nem vagyok a vértisztaság híve, végülis bennük is van mágia, szóval ugyanolyanok vagyunk. Mit gondolok azokról, akik eszerint diszkriminálják a másikat? Talán egyszer majd rájönnek erre ők is, végülis ha valaha is fel akarjuk magunkat fedni, akkor először önmagunk között kell rendet tenni.

Ha valaki azt kérdezi tőlem, mégis mivel lehet nálam kihúzni azt a bizonyos gyufát, akkor ez első helyen biztos a tétlenséget mondom, márpedig az RBF év gyakorlatilag erről szól és ez teljesen kiakaszt. Én nem vagyok az az egy helyben üldögélő valaki, aki huzamosabb ideig képes megülni a fenekén mondjuk tanulás céljából és most nézz rám. Legrosszabb rémálmomat élem meg a könyvtárban, ahol önkéntes száműzetésem hosszú óráit töltöm és olyan évszámokat és történéseket magolok, amiknek szereplői már minimum száz éve halottak. Márpedig ők nem láthatják, milyen csodálatos idő van odakint és mennyi más dolgot tudnék odakint csinálni, ahelyett, hogy itt szívom a port. Nem vagyok a könyvtárak ellen, de ha valaki a porból akar múzeumot nyitni, hát az itt megtehetné. Szeretek olvasni, de a mágiatörténetet nem bírom, pedig célom, hogy beírom magam a történelembe, csak nem oda, ahol ők is vannak. A kviddics is egy olyan hely, ahol lehetek híres, márpedig nem vagyok benne tehetségtelen, ezt tudom magamról. Immáron harmadik éve vagyok tagja a házam, a Mardekár kviddics csapatának hajtói posztján. Gyakorlatilag ez az, ami tényleg leköt, a többi csak amolyan melléktevékenység, pedig ezen kívül még van egy-két dolog, amit el tudok képzelni magamnak a jövőben foglalkozásként. Például az aurorság, csak nem biztos, hogy ahhoz elég jók a jegyeim. A házvezető tanárom ugyan elég elnéző, gondolom a kviddics miatt, de azért a finoman szólva pocsék bájitaltan teljesítményemet szerintem már ő sem tudja sokáig jó szemmel nézni. Modjuk az egyik Lump klubos gyűlésen azt mondta, hogy szerinte a kviddiccsel kellene foglalkoznom a későbbiekben, mondván ő az élet elég sok területén meglátja a tehetséget. Hát rendben van, majd ha a Hoyheadi Hárpiák csapatának kapitánya leszek, küldök neki tiszteletjegyet. Nagyra törő álmok, igaz? De legalább már látom mi lesz és ez inspirál a munkára. Néha nehezen mennek a dolgok, de oké, nem adom fel és átugrok minden akadályt, ami az utamba kerül. Tudod, hányszor kerültem szembe olyan dolgokkal, hogy a lányok mit keresnek a csapatban? Hülyeség, a Hárpiák csapata csak csajokból épül fel és mindenféle szívfájdalom nélkül seggbe rúgják a többieket. Nagyon menőnek találom őket, nem véletlenül szeretnék hozzájuk bekerülni. Sérülések? Jó ég, voltak, meg sem tudom számolni, mennyi. Volt, mikor egy teljes hétig a gyengélkedőn feküdtem, totálisan kiütve, na az kemény volt. Emlékszem, harmadikos voltam és tarkón talált egy gurkó. Ezúton is üzenem a terelőinknek, az így elkövetett hátmasszázs nem esik jól, szóval csak ügyesen! Most csak a csuklóm fáj, edzésen megrepedt, de amilyen tökfej én vagyok, még így is megyek előre. Néha azt hiszem, rosszul vagyok összerakva, mert csak megyek előre és megyek és megyek, aztán ha falat találok magam előtt, vagy megmászom, vagy elvarázsolom, de ha ezen nem működnek, megkerülöm, esetleg alagutat ások alatta. Én ilyen vagyok, megállíthatatlan, céltudatos és sikeres. De megdolgozom érte és nem várom el, hogy a dolgok az ölembe hulljanak.