Gwenog Larabell Jones

Flandria mezejét ezernyi pipacs festi vörösre,
Színt visznek a keresztek sorai közé s a rögökre.

Gwen, Jones


16


Aranyvér


semleges


-


lehetne kérni, hogy az elfogadóm osszon be?


Staz Lindes


Canon is meg keresett is.

Anya szerint a család az egyetlen megmásíthatatlan dolog az életben. Szerinte lehetnénk bárkik, történhetne bármi, mi akkor is egy család maradnánk. Szerintem anya csak túloz. Ha hazaállítanék, hogy én most beállok a halálfalókhoz, egészen biztos nem mutogatná büszkén, hogy Gwenog Jones az Ő lánya. Ha úgy döntenék, hogy feladom a karriert ami a lábam előtt hever, nem támogatna és egész életemben hallgathatnám, hogy Ő megmondta. Én pedig valahogy így vagyok Hestiával. A nővérem, ezt elfogadom. Valaha a legjobb barátnőm volt. Ez ellen nem tudok mit tenni. Viszont vannak dolgok amiket valószínűleg sohasem tudok majd megbocsájtani neki, pedig a testvérem. Például, hogy tönkre tette azt a pólómat amit Majorkán kaptam attól a nagyon helyes mugli sráctól, vagy azt, hogy ellopta a naplómat. Valószínűleg képtelen leszek neki megbocsájtani azt ami jönni fog még. Ráléptünk egy útra. Rivaldafény és homály. Ismertség és feledésbe merülés. Önzetlenség és irigység. Gyűlölet.

Anya kiakadt amikor először befestettem a hajamat. Lehettem úgy tizenhárom éves. Szőke lettem. Olyan igazán piszkos szőke amit gyerekkéz festett meg. Néhol kissé barnás, néhol meg túl szőke. Felsikoltott emlékszem. Én pedig úgy mosolyogtam, mintha ez lett volna minden vágyam.
A köldök piercingemet tavaly nyáron tudta meg. Aznap érkezett a bagoly, hogy a nyarat töltsem azzal a kviddics csapattal. Majd kicsattantam a büszkeségtől. Anya egyszerre vagy öt baglyot küldött ki. A mamáknak meg Bella néninek vidékre. Hestia meg kanalazta a müzlijét. Mintha nem is hallotta volna, hogy mi történt. Csak úgy mellékesen, két kanál tej között közölte anyával, hogy amúgy van egy piercingem. Anya nagyon kiakadt. Szabályosan ki akarta tépni az ékszert a hasamból.
Anya egész nyáron nem szólt hozzám amikor megbuktam bájitaltanból. Pont az RBF-en, még mindig fel tudnám idézni a hangját. Ha apa nem lett volna ott, még fel is pofoz. Azt mondta, hogy kiátkoz a családból. Hogy én vagyok az Ő szégyene. A lánya akiből lehetett volna valaki, és mindezt elherdálta, mert szerelmes lett. Bolond fruskának nevezett, hisztisnek és hanyagnak. Rebellis! A fejemhez vágta, hogy velem aztán nem lehet bírni. Mindent csak elrontok. Hestia sem védett meg. Hagyta, hogy anya becsmérlése áradatként zúduljon a fejemre. Hagytátok, hogy a kviddics legyen az élete. Ezt mondta és lelépett.
Anya már ki sem akadt amikor elmondtam neki, hogy volt egy fiúm a nyáron. Elmondtam, hogy idősebb nálam, hogy érett és pontos elképzelései vannak az életről. Csak megvonta a vállát. Ám legyen, csak tudd, hogy hol a helyed. Hestiára néztem. Helytelenítően rázta a fejét. Ő nagyon jól tudta. A cinkostársam lett, én pedig vakon bíztam benne. Megtartotta a titkomat.
Anya őrjöngött amikor kiderült, hogy a fiúm egy férfi volt. Huszonöt éves pedofil, ahogy Ő nevezte. Sikított és kurvának nevezett. Szentségtörőnek, Istenkáromlónak, a Sátán gyermekének. Hestia meg csak vállat von. Hagytátok, hogy a kviddics legyen az élete!

 
-Elszúrod az egészet, te lány... -
Apa sohasem volt azaz őrjöngős fajta. Ezt mindig figyelmesen meghagyta anyának. Sohasem kiabált velem, nem sértegetett, de még csak meg sem kérdőjelezte a tetteimet. Amikor apa meglátta, hogy a Roxfort Expresszről  bénán festett szőke hajjal lépek le, csak megkérdezte, hogy nekem jobban tetszik-e így, mire én azt feletem, hogy igen. Apa csak megsimogatta a szőke hajamat, közelebb hajolt és a fülembe súgta: akkor nekem is tetszik
Amikor megtudta, hogy mit tettem a köldökömmel, nem sápadt el. Nem állt anya oldalára, nem hüledezett. Napokig nem emlegette a dolgot. Nem kért érte számon. Egyszer megkérte, hogy mutassam meg. Ha már van, ne takargassam. Megkérdezte, hogy megérte-e a fájdalom, mire én azt feleltem: meg. Ő meg csak megsimogatta a fejemet, és megkérdezte, hogy nemzavar-e a kviddicsben.
Nem szólt semmit amikor kiderült, hogy megbuktam. Csak rám emelte mogyoróbarna szemeit, és akár egy kiskutyának, megsimította a fejemet. Mint egy bástya úgy állt mögöttem, és hümmögött. Néha kimondta anya nevét, csak hogy csillapítsa a tornádót ami felénk ömlött. nem védett meg, de különösképpen nem is támadt. Aztán Ő volt az, aki velem bújta a könyveket, segít felkészülni, azt mondta. Ő volt az egyetlen aki próbált átlátni rajtam, aki próbált észérvekkel hatni rám.: A kviddics, Gwen. Nem nézik el ha nem mész át. Ha nem tanulsz lőttek. Lőttek mindennek.
Apa akkor sem akadt ki amikor megtudta, hogy van egy fiúm. Anya szentimentális hangon közölte vele vacsorakor. Az én torkomban megakadt a borsó, de apa csak rágta tovább a húst. Hallgatta anyát, aki a fiúmról mesél. Arról, hogy tapasztalt és idősebb, meg vannak az életről az elképzelései, hogy játszik egy bandában, az iskola mellett - persze ezt már csak Ő költötte hozzá - és habár én állítom, linkóci jellem lehet aki elveszi az eszemet és majd meglátom, a kviddics rovására fog menni. Apa később megkérdezte, hogy szeretem-e ezt a fiút, mire én elmondtam neki, hogy szeretem.
Aztán amikor megtudta, hogy a fiúm, valóságos férfi, kissé elszomorodott. Nem tudom, hogy a tény fájt neki ennyire, vagy az, hogy engem sírni látott. A szakítás nem könnyű dolog, ezt mondta. Most az egyszer nem állt mellettem. Nem próbált vigasztalni, nem próbált megvédeni. Nem őrjöngött. Megvárta míg az anya-vihar kitombolta magát, aztán csak ennyit mondott: Elszúrod az egészet, te lány...
Nekem pedig nem kellett megkérdeznem, hogy mit szúrok el, mert abban a pár szóba benne volt minden. Az életedet, a jövődet, a karrieredet. És akkor már mindegy volt. Haragudtam apára, jobban, mint anyára, jobban, mint a nővéremre. Mert apa kimondta. Elszúrom az egészet. Született tehetség vagyok, csiszolatlan gyémánt. Akkor megfogadtam, hogy akkor is bekerülök a csapatba, ha térden állva kell érte könyörögnöm. Megfogadtam, hogy az leszek akinek megálmodtak. Híres kviddics játékot.
Kár, hogy senki nem törődik azzal, hogy én mit akarok.