Nagyon sok mindent köszönhetek neked, még akkor is, ha hálámat néha igen sajátosan mutatom ki. Elsős koromban, mikor a testvérem segítségére nem számíthattam, te karoltál fel. Aranyvérű vagy, de nem szállt a fejedbe, sőt, ha lehetne és nem tagadnának ki érte, valószínűleg nevet változtatnál, merthogy mágikus körökben elég ismert vagy. Az idők folyamán amolyan legjobb barát státuszba kerültél, de már egy ideje szándékodban áll szintet lépni. Vagyis állna, ha nem hinnéd, hogy esélytelen próbálkozás lenne. Így is túl zsúfolt a programom, egymást érik az óráim, mellette pedig ott a kviddics is, amit csak azért szeretsz, mert én is játszom. Nem hiszed, hogy lenne időm mostanság komolyabban is foglalkozni egy kapcsolattal. Ismersz és tudod, hogy az túl nagy áldozatot követelne tőlem. Ezért inkább feladod? Elég beteg elgondolásaid vannak, még néhány mugli sportjátékot is tanulmányoztál azért, hogy fent tartsd az érdeklődésem. Mintha szükség lenne rá, de komolyan.
Hozzám nőttél, és nem tudom mi lesz velem majd a következő évben, mikor te befejezed a tanulmányaidat. Mert befejezed, jónéhány RAVASZ-szal, az biztosra veszem. Te ne tennéd, mikor olyan határozott véleménnyel vagy a dolgokról, a világ jelenlegi helyzetéről és ami a céljaidat illeti - velem ellentétben te -  pontosan tudod, hogy hová tartasz?! Tulajdonképpen mindennel kapcsolatban elég markáns véleményed van, csak velem állsz hadilábon. Hajajj, nagy a baj...

//Hihetetlenül nagyon várlak. A pb-t, a csoportot és a világnézetet is rád bíznám. Ötleteim persze vannak (ha instrukciókat kéne adnom Max Irons biztosan az elsők között lenne), de szeretném, ha ténylegesen is a sajátodnak éreznéd a karaktert.    
Mondtam már, hogy mennyire várlak? Örülnék, ha minél hamarabb megérkeznél!    Légyszi, légyszi