Futok. Már alig bírom szusszal de meg kell őt találnom. Nem tudom, hogy kit keresek, de érzem, hogy bajban van, és hogy a segítségemre van szüksége. Nem tudom hol lehetek, talán a Tiltott Rengetegben. Fák, bokrok vesznek körül. Az ágak felkarcolják és megsebzik a bőrömet, de nem érdekel. Zihálok. Fogalmam sincs, merre kéne mennem, csak futok előre, arra amerre a lábam visz. A fák ritkulnak, kiérek egy tó partjára és akkor megpillantom őt. Lachlan ájultan fekszik a tó partján, felette két csuklyás alak áll, kivont pálcával. Bőgni kezdek, és nem törődve egyikükkel sem, lerogyok a szerelmem élettelen teste mellé. Nem lélegzik. Ráborulok a mellkasára és csak sírok. - Mit tettek vele? – ordítom, mire a két csuklyás rám néz. Az arcukat nem látom. El vannak mosódva. - Avada Kedavara – suttogja az egyik és a zöld átok mellbe talál. Nem érzek semmit. Zilálva, leizzadva ülök fel az ágyon. Talán még sikítottam is egy kicsit. Az arcom teljesen el van ázva a könnyeimtől és a víztől, ami levert miközben aludtam. A hajam kócos, és remegnek a végtagjaim. Még mindig látom magam előtt Lachlan mozdulatlan testét, a semmibe meredő üveges, barna tekintetét. Megint sírni kezdek, olyan keservesen, hogy megállítani sem tudom a könnyeimet. Kimászok az ágyból, mert nem akarom felébreszteni a lányokat. Kinézek az ablakon, s bár homályosan látom a kerek holdat, leszűröm, hogy talán éjfél lehet. Még akkor is sírok, amikor belebújok a mamuszomba, és a sárga fürdőköpenyembe, majd leballagok a klubhelyiségbe. Már senki nincs odalent. Csupán megüresedett tintás üvegek és az asztalokon hagyott összegyűrt pergamentekercsek árulkodnak arról, hogy az utolsó diákok csak nem rég szállingóztak fel a hálókörleteikbe. Leülök a kandalló elé ahol még a tűz, és megpiszkálom a parazsat. Próbálok megnyugodni, vagy legalább is csillapítani a könnyfolyamot, ami a szememből árad és lehetetlenség megállítani. Összehúzom magamon a köpenyem, de még mindig remegek. A képek újra és újra felsejlenek az agyamban, és nem bírom abbahagyni a sírást. Hirtelen ötlettől vezérelve állok fel a fotelből és lépdelek fel a fiúk hálótermébe vezető lépcsőn. Áldom a jó öreg Dumbledoret, hogy úgy találta, a lányok nyugodtan feljárhatnak a fiúkhoz. Benyitok abba, amelyikbe sejtéseim szerint Lachlan és Zane is lakik. Eltévesztem az ajtót, de nem adom fel, és másodjára végre megtalálom barátaimat akik éppen húzzák a lóbőrt. Még mindig könnyezem, bár az, hogy látom, hogy Lachie épségben alszik, az ágyában egy kicsit megnyugtat. Odasomfordálok hozzá, és megérintem az arcát. Nem akarom felriasztani, csak azt akarom, hogy felébredjen, és megbizonyosodhassak róla, hogy minden rendben van vele. Megint sírni kezdek, egy kicsit halkabban, mint odalent tettem. - Lachie… hüpp… ébredj fel kérlek.. – suttogom miközben megint megsimítom puha arcát.
Zene: Take me home Megjegyzés: ezek a fránya álmok
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Pént. 13 Május - 0:03
Katherina & Lachlan
Nightmare
Ma sokáig fent voltam. Be kellett fejeznem az írnivalókat, mert volt egy néhány. Amihez már nem kellett olvasnom semmit, mert majdnem minden összeállt a fejemben. A kezdeteket kivéve. Mert egyedül voltam, nem volt mellettem sem Zane az ütős kezdő szöveggel, sem Rina a tanácsaival. Persze nem kérhetem azt tőlük, hogy dolgozzunk össze, mert senki sem egyként kezel minket,hanem három külön személyként szóval... szóval magamra voltam ítélve. Ha nem segítek magamon biztosan Merlin sem fog. Tehát az elalvás is valami ahhoz hasonló zöckölődés volt az ágyban inkább, mint tényleges alvás. De valami csoda folytán egy pillanatra úgy tűnt már nem figyelek a körülöttem lévő dolgokra, álomba merülök és... Na akkor jön a bumm! Ami visszahúz a valóságba. Tiszta szerencse, hogy nem aludtam olyan hű de mélyen! De még így is káprázatnak hangzik az egész. Lehet, hogy ilyen jól álmodom! Olyankor azonban alig érzek valamit, mármint ennyire valóságosnak. Valaki sir... Rina? Tagadhatatlan, hogy lehetetlennek hiszem az egészet, mert az én álmaimban soha senki sem sir. Aztán egyre valóságosabbnak tűnik a helyzet. Rina tényleg itt van és tényleg sir, engem ébresztgetve, szóval fel kell nyitnom a szemeimet. Hunyorgok. Megtörölgetem a szemeimet, mintha nem hinném el, hogy ez a valóság és megint ébren vagyok. - Rina? – feltápászkodok egy kicsit, nem szeretek fekve beszélni hozzá, legalábbis azt hiszem ha sir akkor nem. - Mi a baj? – automatikusan én is az arcához érek, hogy lássa mit tudom én nem kaptam fel a vizet, nem kezdek el zsémbes lenni amiért felébresztett. Pedig milyen nehezen aludtam el! Most egy jó darabig biztosan nem fogok. Bár lényegében csak aggódom érte. Hajnali fogalmam sincs hánykor nem szokott ő csak úgy beállítani hozzánk! Sőt igazából annyira nem is járt még itt. - Rosszat álmodtál? – jutott eszembe az első sokkal logikusabb kérdés, amit feltehettem volna eddig. Az, hogy mit keres itt, már nem is számított. Pedig megkérdezhettem volna, igazán, de nem tettem ilyet. Zane biztos nem ébredt fel, mélyebben alszik és ezért jött ide hozzám. Esetleg én talán jobban megtudom nyugtatni őt vagy fogalmam sincs igazából. Mindegy, ébren vagyok. Aggódom érte és igazából nem tudom mit kellene tennem. Ezért is hagytam ilyen bizonytalan helyzetben a vállaimat, nem tudtam eldönteni, hogy most akkor kinyújtsam a karjaimat vagy ne s, ebből kifolyólag átöleljem vagy sem. Mert ilyenkor valami ilyesmi volna a szokás csak... Csak igen, megint elkezdtem gondolkodni és az baj. Egyszerűen csak cselekednem kellene, nem azon agyalni, hogy ez most mennyire helyes vagy mennyire nem helyes ha neki most szüksége van a nyugalomra. Biztos ezért cselekedtem hirtelen, szinte már mondhatnánk azt is elkaptam és húztam magamhoz, csak úgy. Nem vagyok normális! De mentségemre szóljon, hogy túl késő van ahhoz, hogy gondolkodni tudjak. Tényleg hajnali akárhány, ilyenkor szerintem még egy Hollóhátas agya se forog rendesen. Bár még nem tudtam erről megbizonyosodni, szóval ez is csak egy feltevés, míg ki nem derül, hogy talán igaz. Ez persze nem olyan fontos, mint Rina állapota. Mert valljuk be az sokkal jobban érdekel, mi történt vele vagy miért sir egyáltalán.
Megjegyzés: Zene: I'll protect you from the hooded claw • Kredit
Kezdőlap
Zene: I'll protect you from the hooded claw
