Egy normális varázslócsaládban nőttem fel távol a mugli világtól. Nem kellett bújkálnunk és rejtegetni a sok csodálatos dolgot, ami körülvett minket. A Rosenberg család nem kifejezetten híres. Nincsenek neves felmenőink, de a varázsvilág egy hasznos, nélkülözhetetlen részét képviseljük. Édesapám pálcakészítő, aki korábban Ollivandernél tanult, és a mai napig remek viszonyt ápolnak. Édesanyám varázslatos frizuraboltját sokan ismerik az Abszol úton. Korábban édesanyám a minisztériumban dolgozott, de az öcsém születése után már úgy érezte, hogy nem bírja az irodai hajtást és sokkal szívesebben csinált volna valamit, amivel közvetlen kapcsolatba kerülhet az emberekkel. Mára pedig két bájos házimanóval tüsténkedik a fodrászatban, ami természetesen nem csak az ő arcára csal mosolyt.
Ha már szóba került.... Van egy öcsém, aki most lesz 7 éves, így még nem áll a Roxfort gondozásában, de kimondhatatlanul várja már, hogy egy nap ő is az ódon falak között sétálhasson. Bár tanulni kifejezetten nem szeret, és állítása szerint sárkánytenyésztő és idomár lesz, ha kijárta az iskolát.
Én, mint lánygyermek édesapám szeme fénye és kis hercegnője voltam, és mint a legtöbben ezt valószínüleg sosem fogom kinőni. Nem lettem azonban elkényesztetett kis csitri, mert a két szép szememért való megbocsájtást inkább a kis kalandjaim után használtam ki. Egyszer megszöktem két napra, mert unikornisokat akartam keresni a közeli erdőben, és akkor sem tudtak rám kifejezetten haragudni.
Ezek vagyunk mi. Rosenbergék.    

Hirtelen simulok a falhoz az éjszakai homály rejtekébe.
-Basszus...basszus...basszus...-halkan sziszegek a fogaim között, miközben félszemmel kipillantok a folyosóra, ahol Frics éppen az egyik festménynek udvarol nyálas szavakkal, miközben a macskája levakarhatatlanul tekereg lábai között nyolcasokat leírva. Már szinte elhittem, hogy ez ennyira könnyen mehet. Nem akartam semmi mást, csak egy kis éjjeli kirándulást, és visszasurranni a Griffendél tornyába, ahol már vár a szépen megvetett ágyam, és a türelmetlen barátnőim.
Halk, de igencsak türelmetlen sóhaj szakad ki a tüdőmből, miközben sarkon fordulok. Nem tudom meddig fog tartani Frics és a dáma éjféli randevúja, de minél tovább vagyok kint annál nagyobb a lebukás kockázata. Hangtalan léptekkel távolodok el az édes szavakat suttogó őrtől. Akár megható is lehetne a látvány, hogy goromba őrzőnk még képes ilyen gesztusokat tenni, de sokkal inkább érzem azt, hogy megfordult egy pillanatra a gyomrom. Amikor már nem hallom visszhangzó szavait kinyitom a folyosó ablakát, és adok magamnak néhány másodpercet, hogy kitalálhassak valami kevésbé életveszélyes megoldást a helyzetre. Nem sikerül.
Összeszedett mozdulatokkal mászok ki a cipőorrnyi párkányra, ahonnan fel tudok kapaszkodni a vizes, nyálkás ereszre. Hosszas és hősies kűzdelem árán jutok csak feljebb, ahol már ismét megpihenhetek, és végre alkalmam nyílik elővenni a zsebemből a pálcámat. Megcéloztam a Griffendél tornyot és igyekeztem halkan mormolni a szavakat.
-Invito seprű.-hiába suttogok hangosnak érzem magamat az éjszaka csendjében, és amikor a seprűm hangos csörömpöléssel hagyja el a hálóhelységet az ablakon keresztül csak megfogom az orrnyergemet egy pillanatra és csüggedten ingatom meg a fejemet.
-Reménytelen..-morgolódok, miközben végre megérkezik a kezembe a seprűm. Pálcámat kezembe tartva repülök vissza az ablakon, amit az imént tölt ki a seprűm, hogy utat találjon hozzám. Amikor megérkezem két barátnőm kiváncsi szemei engem fürkésznek.
-Normális vagy?-suttogja az egyikőjük.
-Nem tudom ki akarta annyira a szerelmi főzetet Slughorntól..-ingatom meg a fejemet miközben letámasztom a sperűt az ágyam mellé.
-Megszerezted?-sikolt fel azonnal miközben lehuppanok mellé az ágyára.
-Boldog Szülinapot.-vonom meg a vállamat miközben átadom neki a fiolába tölött bájitalt. Őszintén szólva csak reménykedni tudok benne, hogy nem valami hülyeségre készül, de innentől kezdve már nem érzem magam felelősnek a jövőért. Ezt kérte tőlem a szülinapjára. Megkapta. Másik brátnőm kócos, szőke tincsei alatt morgolódik a hideg miatt és hisztis léptekkel közelít az ablak felé, amit a reparo bűbájjal helyre is hoz.
-Jó éjszakát..-morog ránk jelezve, hogy véleménye szerint itt az ideje, hogy lefeküdjünk aludni.