Mondhatni hosszú szőke hajam van, amit hullámos fürtökben hagyok ráomlani a vállaimra. Az egész testemen a szemeimet szeretem a legjobban, ha sminkelek akkor ezeket szoktam kiemelni, ezt szeretem hangsúlyozni. Mondjuk nincsen magammal bajom egyeltalán, a sors szerencsére jó genetikával áldott meg. Szeretek sportolni, futni, felüléseket csinálni, és minden egyéb olyan dolgot csinálni ami erősít engem fizikailag. Szeretek sminkelni, még egészen kicsi koromban kezdtem el megtanulni, hogy hogyan kell szép sminket csinálni magamnak, egyedül kisérleteztem, mivel az anyukám aki segíthetett volna ebben, az meghalt. Apám pedig... Ez nem igazán apa-lánya program. Kecses, nőies alkatom van. Ruhák terén nem nagyon vagyok válogatós, de azért szeretem az ízléses, nőies darabokat. Cipőket tekintve szintúgy mindenevő vagyok, szeretem a magassarkúakat, de ugyan úgy szeretem például a torna cipőket is. Kiegészítőként általában nyakláncokat és karkötőket hordok, a fülbevalókat nem szeretem. Van egy ékszerem, amit soha nem szoktam levenni, egy gyűrű, nem túl feltűnő, nem giccses, nem hiszem, hogy olyan nagy értéke lenne, nekem viszont mindennél többet ér, még anyukámtól kaptam, így hát sosem fogok megválni tőle.
Édesanyám 9 éves koromban halt meg tüdőrákban. Éveken keresztül fordultam magamban, mély depresszióba este, apám már pszichológusokhoz is elvitt, de nem tudtak rajtam segíteni, sehogy sem tudtam kimászni ebből, és talán, ha nem jött volna egy levél a Roxfort-tól, hogy felvettek akkor sehogy sem sikerült volna kimásznom ebből a mély letargiából. Habár sokakkal ellentétben én nem örültem annak, hogy felvételt nyertem a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, én inkább halasztani akartam, vissza utasítani a felvételit, mert úgy éreztem, hogy még nem állok készen arra, hogy közösségbe menjek, hogy barátkozzak, hogy megnyíljak mások előtt. Nem tudtam és nem is akartam. Nem akartam varázsolni, elvoltam én anélkül is, főleg mivel mugli szülők gyermeke vagyok így hát sárvérű is. Nem az életem része a mágia, jól elvagyok én anélkül is, nem érzem létszükségesnek azt, hogy varázsoljak. Aztán végül még is úgy döntöttem, hogy neki vágok a sulinak, lesz ami lesz, hiszen anya is azt szerette volna, hogy vigyem valamire az életemet és ne itthon sajnáltassam magamat mély depresszióba burkolózva. A többiekkel együtt én is nagyon izgultam amiatt, hogy vajon a Teszleg Süveg melyik házba fog beosztani. Nagyot nyeltem mikor leültem a székre, de izgatottan vártam a Süveg válaszát ami a... Mardekár lett végül. Először megmozdulni nem tudtam, teljesen lefagytam. Mardekárba? Engem? Egy sárvérűt? Még is mit látott a Süveg bennem amiért úgy érezte jónak, hogy abba a házba osszon be? Mindegy is, gyorsan oda mentem a többiekhez és leültem egy fiú és egy lány közé, akikkel hamar szóba is elenyedtem.
Hihetetlenül gyorsan teltek az évek a Roxfortban, szinte fel sem fogtam. Más házakból is szereztem barátokat, valamilyen szinten mindig is kilógtam a többi Mardekáros közül, néha furcsa szemmel néztek rám, de sosem közösítettek ki, mindig volt valaki közülük akivel eltudtam ütni az időt. Én sem úsztam meg a szerelmet. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a Nagy Őt, akivel meg volt a közös hang, akinek minden porcikája vonzott. Killian már akkor is jól tudta, hogy hogyan kell bánni a csajokkal, tudta, hogy hogyan csavarja őket az ujjai köré. Bele szerettem abba a srácba, életem nagy szerelme volt, minden újat vele tapasztaltam meg, csomó elsőm volt vele. Az első csók, az első együttlét... 2 szép hosszú évet tudhattunk magunk mögött, mikor beleszerettem valaki másba, pont a végzős évünkben, szakítottunk, de mindig is nagyon fontos személy lesz számomra, hiszen az ember sosem felejti el az első szerelmét, főleg azt nem akivel először feküdt le. Pont ezért nevezhető a sors fintorának az, hogy egy bandában játszunk. Ő a gitáros én pedig a dobos. Először nehéz volt megtalálni újra a közös hangnemet, de mostanra egész jók vagyunk, azt hiszem kezdünk újra barátok lenni, aminek én csak örülni tudok, mert bárhogy is nézzük, Killian nagyon fontos személy volt az életemben és habár én szakítottam vele, de fájt az elvesztése.
Saját || - || Ems & Isa
▽The Age Of The Marauders▽
A hozzászólást Claire Olander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 25 Jún. - 14:43-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Marlene McKinnon
C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford
»
»Szer. 8 Jún. - 8:34
Elfogadva!
Egy újabb boszi! De örülök neki, hogy nem csak a diákok csoportjait erősítitek. Szuper lett a törid, én pedig aztán örülök neked mint a bolond, mert hoztad az együttesbe az utolsó embert és végre nekiugorhatunk egy jó kis közös, botrányos játéknak. Tetszett minden sorod, a pb-ről pedig ne is beszéljünk! Foglalózz és irány a játéktér.