Kellemesen nyújtóztatom ki végtagjaimat, karjaimmal a hátam mögött támaszkodva meg; arcomat a Hold ezüstös gyér-fénye világítja meg. Tekintetemet a már jól ismert csillagképekre függesztem; elmémben megannyi emlék és érzés kavarog, a mellkasom szinte teljesen eltelítődik, arcomra egy széles mosoly költözik, vonásaim is csupán a boldogságról árulkodnak, ám ahogyan pillantásom a velem szemben ülőre siklik, akaratlanul is összefacsarodik a szívem. Még nem állok készen a búcsúzásra, még nem állok készen arra, hogy a fiú kilépjen az életemből; annyira a mindennapjaim szerves részévé vált, hogy egy tátongó ürességet fog hagyni maga után. Egy sóhajjal együtt nyomom el a feltörni készülő, negatív gondolatkavalkádot, s helyette ujjaimat a vajsörös pohárra fonom, nagyokat kortyolva az édes-keserű italból, mielőtt a szavak valóságos formát ölthetnének.
- Gondoltál már arra, hogy mihez fogsz kezdeni az iskola után? - köszörülöm meg torkomat alig hallhatóan; tekintetem mindösszesen egyetlen szekundum erejéig időzik a másik ajkának szép ívén. - Mármint… gondolod, hogy utána is még mindig barátok maradunk? Valószínűleg mindkettőnknek lesz munkája, neked lesz feleséged, családod… már nem leszünk napi kapcsolatban, mint itt.
Igyekszem távol tartani magamat a túlságosan is mély érzéseket kiváltó mondatoktól; nem szeretnék egy szinte láthatatlan könnycseppet elmorzsolni, így aztán egy újabb sóhajt engedek ki tüdőmből, ami jólesően feszíti bordáimat; a szívverésem is mintha csillapodna és végre visszaállna a normálisba. Előbb-utóbb minden visszaáll a normális kerékvágásba.
- Hiányozni fog. - szomorúan biggyednek le ajkaim, amiket igyekszek egy mosolyba torzítani, valószínűleg nem túl sok sikerrel. - Hiányozni fog ez itt és minden.
Mielőtt a sóhajtozás mesterévé avanzsálnék, egy újabb hatalmas kortyot pusztítok el az italból, ami lassan ugyan, de érezhetően kezd már a fejembe szállni. Vagy nem is ez lenne az, hanem Methode közelsége és a túlságosan is romantikusnak beillő, idilli pillanatkép, amit örökre az emlékezetembe akarok vésni? Arcának férfias, szögletes alakját, a lágy borostát, ébenfekete, az égtájak összes irányába álló tincseit, a ruházata alatt is jól kivehető, izmos alakját, félmosolyát, az íriszeiben megcsillanó Holdfényt, amitől olyanná válik, akár egy égi tünemény. Még ellenállhatatlanabb….