Édesanyám egy sárvérű boszorkány, aki mindig, mindent megtett értem apámmal ellentétben. Apa inkább anyára hagyta a dolgokat, s úgy volt vele, hogy úgysem tud parancsolni egy varázsló kölyöknek. Kiskoromban néha volt egy olyan érzésem, hogy tart tőlem, nehogy valamit tegyek ellene, de később már elfogadta a tényt, hogy ő az egyetlen mugli a családban.
A testvérem és én az első perctől fogva imádjuk egymást. Hasonlóan bolondos személyiséggel áldott meg minket a sors, amit inkább apától örököltünk, mintsem anyától, aki rideg és komor tud lenni.  
Anya régen elmesélte, hogy fiatalkorában mindig elítélte a muglikat, mindenkivel kikezdett és sok dolgot nem értett, ami körülötte folyt, de amikor megismerkedett édesapámmal minden megváltozott. Nem hitte volna, hogy valaha feleségül megy egy varázstalan férfihoz, amikor előtte még az is nehezére esett, hogy ránézzen egyre. Mindent leküzdött, amiben eddig hitt és engem a testvéremmel együtt a legjobb dolgokra nevelt. Sosem fordulnék szembe az akaratával, s most, hogy sötét idők járnak próbálom mindig a lehető legjobb utat választani.

Aki már a tavalyi évben is a Roxfort öreg padjait koptatta az biztosan emlékszik arra a trágyagránátra, ami megzavarta az elsősök beosztását az évnyitón. Winter barátommal nem tudtunk megülni a seggünkön és úgy gondoltuk, hogy mutatnunk kell valamit. Valamit, ami emlékezetes, ami miatt bajba kerülünk, ami által felfigyelnek egy kicsit a „béna” hugrásokra és aminek köszönhetően természetesen megkapjuk a népszerűséget. Eléggé megijedtem, amikor az ünnepség után Dumbledore irodájában kötöttünk ki, alig mertem a szemébe nézni, s javarészt csak kerültem a tekintetét. Nem szóltam vissza és alig vártam, hogy elengedjen, csendben álltam vele szemben és sajnálatára egy szót sem tudott kihúzni belőlem. Már kiskoromtól fogva jó vagyok ebben, anyát mindig is az őrületbe kergettem eme magatartási formával.
Mikor kijöttünk a diákok ünnepeltek minket, megkaptuk, hogy milyen menők vagyunk, s a népszerűségünk elkezdett felfele lövellni, aminek rendkívül örültem. Egy teljes évig élvezhettem, amikor is nyáron július idusán ellátogattam a Hendrix rezidenciára és meglepődtem, amikor közölték velem, hogy Winter elutazott, s egyhamar nem is tér vissza a városba. A szemöldököm az egekbe szökött és elég csalódott lettem. Pedig pont azt a napot beszéltük meg, hogy érkezem és egy teljes hétig rajta és a családján kellett volna élősködnöm, ami mint látjátok, nem jött össze. Azt mondták Ausztráliában van, mire még nagyobbat csodálkoztam. Mi a fenét keres ott? Talán valami csaj? Mást el sem tudnék képzelni, de azt elmondta volna nekem. Vagy mégsem? Még a nyáron leveleztünk, s bocsánatot kért tőlem, beszámolt az utazásáról, s hogy mennyire jól érzi magát, viszont szeptembertől megszűntek a levelek. Én hiába írtam, ő nem válaszolt, minek következtében nagyon csalódott lettem. Nem jött vissza a Roxfortba sem, s kezdtem azt hinni, hogy egyedül maradok, de az unokahúga vette át a helyét. Sokszor még jobban kijövök vele, mint Winterrel anno, habár ezt sosem vallanám be magamnak. Sok mindent tud rólam, habár bizonyára ez az unokabátyja sara, így nem rovom fel a dolgokat. Már csak annyi kérdésem maradt, hogy hol a fenében van Winter és mit csinál? Ez annyira nem jellemző rá…