Meggyőződésed róla, hogy a családod hibbant, hogy egytől-egyig mind hülyék vagyunk és te vagy a kivétel. Annyira meg akarsz szabadulni a nem létező béklyóktól, hogy bármire képes lennél; vadul hajszolod bele magadat a rengeteg büntetőmunkába, a szüleink már végső kétségbeesésükben inkább csak hagyják, hogy kiéld magadat. A Mardekáros bandával lógsz, mintha te is egy lennél közülük, de mindenki tudja, hogy ez nem te vagy, csupán egy gonosz embernek az álarca, amit magadra öltöttél. A szíved mélyén te is tudod, hogy ez a lázadás csak egy segélykiáltás. De mit akarsz eltitkolni? Milyen heves-haragos érzéseket?

Lenne ötletem arra, miért viselkedik így a karakter, de a megalkotóra bízom. Pb ügyileg rugalmas vagyok, csak legyél vörös, mivel az egész családunk az és hát... nevet is változtathatsz, csak gyere. :3