Elég nehéz a családjáról nyilatkoznia, ugyanis ilyenkor soha nem tudja, hogy miről kéne beszélnie. A szülőkről, akikről nem tud semmit, de világra hozták, vagy pedig azokról, akik már nevelik egy ideje? Mert ha az első feladatot kapja meg, akkor igen csak nehéz dolga van, ugyanis semmit nem tud az igazi szüleiről, egészen pici volt, amikor az öccsével egy gyermekotthonba kerültek. Pár év múlva Mikey-t örökbe fogadták, Kamil meg maradt, a fiú pedig egy otthonba, szerető családba került. Folyamatosan látogatta az öccsét, így a mai napig nagyon jó viszont ápolnak egymással, de nincsen baja az új családjával sem: jól kijön a mostohatestvéreivel, és a nevelőszüleivel is. Kamaszkorában elég hullámzó viszonyt ápoltak, mert az engedetlen gyerek mindig sérülésekkel tért haza az öccsétől, de pontosan tudták mindannyian, hogy nem hagyná magára a kölyköt, ezért sokszor nem szóltak neki, csak néha voltak belőle viták. Winnie-vel egészen jól megértették egymást, ahogy a kisebbik Hendrix fiúval is, éppen ezért ha megkérdezik tőle, hogy hány testvére van, soha nem emeli ki Kamilt közülük, mindig gondolkodás nélkül vágja rá: három!

Éppen nagyban nyomtam a klubban, amikor hirtelen megéreztem, hogy valaki ráugrott a hátamra. Igen, talán ez erős bevezetés lehet, de szó szerint így volt, én pedig automatikusan ráztam le a gyereket, mert kurvára dolgozom, és nincs kedvem most kölykökkel szórakozni, ha már megkaptam azt a lehetőséget, hogy lemezlovasként járhassam több ország éjszakai szórakozóhelyeit. Nem fogok itt rohadni, ha még a kajámat és a szállásomat is fizetik. Habár a hírnevem még nem az igazi, de elég jó bulikat hagyok általában magam mögött, szóval kezdek betörni azt hiszem az iparba, ami kifejezetten pozitívan hat a hangulatomra. Alapvetően tipikusan az éjszakai baglyok táborát erősítem, szóval egyáltalán nem okoz nekem gondot, hogy ilyenkor dolgozom. Mindig hétalvó típus voltam, ami miatt sokszor késtem a suliból, ebből következik az is értelemszerűen, hogy nem vagyok a tanárok kedvence, de mit számított? Most többet keresek, mint amennyit ők, és végre beinthettem nekik amiért azt merték mondani, hogy semmire sem viszem majd.
Na de ne térjünk el túlzottan a tárgytól, nem stílusom az ilyesmi. Éppen itthon nyomtam a bulit egy kisebb helyen, mert visszahívtak, én meg gondoltam, miért ne? Tök jó lesz, de arra tényleg nem számítottam, hogy a hátamra fog ugrálni valaki… hajnali ötkor? Mindjárt záróra, igazán várhatna még harminc percecskét, és akkor ilyenen sem problémáznék.
- Hyung, beléd meg mi ütött? – nézett rám Kamil a nagy őzikeszemeivel, amitől az enyémek résnyire szűkültek.
- Mit keresel itt? Te még kölyök vagy ehhez a helyhez. Egyáltalán hogy engedtek be ilyen fejjel? – löktem meg a gyerek homlokát, aztán benyomtam az utsó számot a mai estére, fotózkodtam pár csajjal akik odajöttek hozzám, aztán a feneküket paskolgatva terelgettem arrébb őket, de azért mind a kettőnek felírtam a nevét, hátha még jól jön a dolog, mert amúgy én ilyen típus vagyok, ezt kedvelem.
- Nem vagyok már hat éves – jött a reflektálás, amin egyszerűen nem tudtam nem elmosolyodni. Hiába, nekem ő mindig csak egy kölyök marad a szememben, mert ő a kisebbik, a szemem fénye, akire vigyáznom kell, mert amúgy a hobbija bajba kerülni.
- Ez mi? – simítottam meg az arcát a lila véraláfutásnál, és aggódó pillantást vetettem rá. Ez a kölyök! Kezd elegem lenni abból, hogy tényleg nem tud nyugton maradni, én meg nem járhatok a seggébe bújva, mert basszus, 18 éves, szerintem elég idős ahhoz, hogy tudjon mérlegelni – Kamil nem hiszem el, hogy megint balhéztál valakivel.
Igen, ilyenkor már csak egy fáradt sóhaj szalad ki az ajkaim közül. Jó testvér vagyok, ezért rendszerint elkapom azokat akik az öcséjimet bántják, mert mégis én vagyok a legnagyobb, és nem teszek különbséget a nevelt szüleim gyerekei között sem.
- Semmiség az egész – tolta el a kezemet, de én egyáltalán nem láttam így. Tényleg utáltam ha szét volt verve az arca, mert ez csak azt bizonyította, hogy képtelen vagyok rendesen vigyázni rá, és nekem igen is rosszul esik ha baja van ennek a balfasznak.
- Vegyél nekem egy kávét, és a részleteket megbeszéljük – mondtam neki, mert közben lement a végső szám, és valahogy le kellett zárnom ezt az estét, ezért mikrofont ragadtam.
- Remélem mindenki kurva jól érezte magát – vigyorogtam el magam, és már tettem is a számba a cigimet, pedig még ki sem mentem. – Köszi mindenkinek aki idejött táncolni, szeretek veletek bulizni. Akkor ugye jövő héten is találkozunk?
Erre egy ujjongást kaptam válaszul. Úgy néz ki itt már eléggé imádnak ahhoz, hogy fix legyen az állásom. Talán egy ideig maradnom kéne…
Kamil nyakára tettem a kezem, és a személyzeti folyosón keresztül irányítottam kifelé, hogy minél előbb rágyújthassak. Nehéz úgy dohányosként egy egész műszakot, hogy nem mehetek ki…
- Na, akkor mesélj nekem erről egy picit. – ugrottam most kivételesen én az ő hátára, mert aki éjjel legény, legyen nappal is, és cipelje a hátán a szegény bátyját, aki kidolgozta a belét. – Ki bántott?
Átkaroltam a nyakát és egyenesen a fülébe beszéltem aztán bele is pusziltam egy jó hangosat vigyorogva. – Oda vigyél, a pékséghez, kajás vagyok.
Nem tudom ebből mennyit hallhatott a csengő fülével, de igazából mindegy is volt, elég erőteljesen mutogattam neki ahhoz, hogy láthassa.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-
- Winnie itthon van? – kérdeztem anyát, mert kivételesen most előbb ébredtem, mint amúgy szoktam. Nem esett nehezemre így szólítani őt, mivel soha nem volt anyám, egyáltalán nem tűnt idegennek a dolog. – Rég találkoztam vele, kimehetnénk focizni, vagy valami.
Erre csak egy sejtelmes mosolyt kaptam válasznak, én pedig megvontam a vállam és kivettem a hűtőből egy doboz tejet, amibe úgy ittam bele ahogy volt.
- Mondtam már neked, hogy ezt ne csináld – legyintette meg a fülem, én pedig elvigyorodtam. Elég kicsi koromban kerültem ide, és azt hiszem teljesen sikerült beilleszkednem a családi életbe, ezért simán megengedtem magamnak ennyi szemtelenséget. Soha nem éreztem, hogy nem lennék idevaló, vagy valami, amiért hálás is voltam nekik nagyon. Egyáltalán nem okoltam őket azért, mert az öcsém helyett engem választottak, vagy csak engem hoztak el annak idején, mert itt voltam a gyereknek én, gondoskodtam róla, sőt ők is ezt tették, ha mondjuk valami nagyon finom ebéd volt, akkor mindig vihettem neki is.
- De sokkal kényelmesebb, mint pohárba töltögetni – vontam meg a vállam. – Amúgy anya, nem tudom mit legyezel itt körülöttem, megnőhetnél már végre ha meg akarsz pofozni.
Itt megcsiklandoztam az oldalát, de azért kivettem a poharat, és kitöltöttem magamnak a fehér italt.
- Elég viccesen festesz amúgy – jegyezte meg – a nagy lemezlovas, aki tejet iszik.
Erre én is csak felnevettem, aztán tovább kortyolgattam a tejem. Belül még mindig megvan a gyerekes énem.
Éppen abba akartam hagyni az ivást, csak aztán akkor hirtelen megjelent előttem egy elég jó nő így a semmiből, én pedig azt hittem, hogy lenyelem a poharam amikor végignéztem rajta. Ki is köptem egy nagy adag tejet, ami végigfolyt az egész asztalon, és ezt hallhatta gondolom anyám is, mert szemrehányóan fordult hátra.
- Mikey, ne gusztustalankodj már! – aztán akkor hirtelen megpillantotta a lányt, és kuncogni kezdett. Pontosan tudta, hogy mennyire nőcsábász vagyok, a suliban is csak úgy ragadtak rám a csajok, én meg hetente váltogattam a barátnőmet, és mindet hazahoztam bemutatni, mert azért jót tett az egómnak, hogy ennyien akarnak, azt meg hát mindenkinek meg kell mutatni, hogy mekkora jó arc meg macsó vagyok, ugyebár. Legalábbis akkor ezt hittem, most már inkább én mászkálok a barátnőimhez, ha már több vasat tartok a tűzben olykor-olykor.
- Hát te ki vagy? – meredtem rá értetlen pillantással, aztán jó alaposan megszemléltem – Valószínűleg Winnie nője lehetsz…
Vicces. Annyira régen találkoztam a másik tesómmal, hogy már azt sem mondta el nekem, hogy felszedett egy ilyen bulát... Ejj pedig lehet szívesebben lettem volna gyorsabb. Na mindegy.