Mr. John Tiberius Knight az utóbbi hosszú évek során egyedül élt, mióta a menyasszonya miatta vesztette életét, nem bízott abban, hogy képes megvédeni a párját. Sokat érezte magát egyedül, de tartotta magát ehhez az elvhez, hiszen nem akarta senki életét veszélyeztetni. Hosszú idő telt el így, s ahogy teltek a napok hetek hónapok, egyre híresebb Aurorrá vált, de egyre magányosabb emberré. Minél többet dolgozott, annál kevésbé érezte magát képesnek arra, hogy normálisan kommunikáljon emberekkel. Aztán mint derült égből a villámcsapás, megjelent Faith Caughlin… egy nő aki mindent megváltoztatott. Egy nagyon ügyes és tehetséges újságíró volt, akivel John egy véletlen helyzetben találkozott, s valahogy beszélgetésbe elegyedtek... Élvezték egymás társaságát, s ő nagyon értékelte, hogy végre van egy lány aki előtt megnyílhat… még a veszteségtől való félelmét is levetkőzte valahogy. Majd kiderült, hogy a nőnek udvarlója, sőt vőlegénye van... ezzel természetesen megváltozott a helyzet. Kissé távolságtartóbb lett, nem akarta megzavarni kettőjük kapcsolatát, s nem akart belekeveredni az életükbe, de valahogy Faithel mégis egymásra találtak… Majd egy idő után eljutottak oda, hogy John úgy döntött, hogy megmutatja neki a lakját, ahol évek óta nem hogy nő, egyetlen látogató sem járt… Sajnos eléggé kevés időt töltött otthon, így nem volt ideje takarítani… Egyik pillanatról a másikra hoppanálásal érkezett meg a lakásba, Faithel az oldalán… - Rendben van, kedves? - Belépve egy pálcaintéssel a seprű és a tisztítószerek elkezdenek rendet rakni a lakásban, de ez időbe tellik… - Kér egy teát esetleg? - Mosolyog rá, miközben a konyha felé int.
I solemnly swear
I am up to no good
Faith Caughlin
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Szomb. 10 Dec. - 22:23
John & Faith
Futsz, loholsz, bár nem tudod hová. Egy dologra koncentrálsz: menekülni akarsz az érzéseid elől, ott akarod hagyni őket egy sötét sikátorban, és sorsukra hagyni, hogy soha többé ne érezd ezt. Kétségek közt őrlöd magad, és egyszerre szeretsz két férfit... Illetve, valami olyasmi. Nem tudod, hogy mit érzel, és ez lassan, de biztosan az őrületbe fog kergetni. Kedveled Maxszot, és elég csúnya lenne faképnél hagyni az oltárnál - vagy még azelőtt, de rá nem tudsz felelősségteljes férjként, esetleg apaként gondolni. Ellenben ott van Mr. Knight, aki iránt nem tudod eldönteni, hogy milyen érzéseket táplálsz. Abban biztos vagy, hogy felnézel rá, és az is kétségtelen, hogy roppant mód szeretsz vele beszélgetni a semmiről és a bármiről egyaránt. Ugyanakkor ez jelent valamit, vagy csak jól kijössz vele?
A férfi karjába kapaszkodsz, holott már rég a lakásánál vagytok. Sosem viselted jól a hopponálást, mindig émelyegsz tőle, ezért meg sem mered kockáztatni, hogy elengedd. Az is csoda, ha nem ájulsz el itt helyben. Arcod sápadt, és szemeidet is inkább csukva tartod. valamilyen különös érzés kerít hatalmába a hányinger mellett, ami a bizalom. Bízol a melletted állóban, akármennyire is nem ismered. talán a kisugárzása teszi. megnyugtat egy pillantásával, egy másikkal pedig felkavar, s ezt képes átvinni szavaiba is. Kérdésére csak egy aprót bólintasz, mert félsz kinyitni a szádat - és a szemedet - addig, amíg nem vagy teljesen ép állapotban. nagy levegőt veszel, és kinyitod szemeidet, hogy körülnézhess. átléped az éppen előtted elhaladó seprűt, és beljebb lépsz a férfi társaságában - mellesleg még mindig fogod a kezét... - Köszönöm, elfogadom. - mosolyogsz a férfira, és körülnézel a helyiségben, ahol épp álltok.
Kezdőlap
