Szinte biztos vagyok benne, hogy valaki rontást rakott rám vagy megátkozott míg éppen aludtam, esetleg valami balszerencse vonzó bájitalt csöpögtetett a töklevembe míg Vestával sugdolóztam a vacsoránál. Mással nem tudom magyarázni, hogy miért is tartotta a drága professzor annyira jó ötletnek, hogy Doris Edwards-szal rak párba sőt nem csak órára, hanem még közös óra utáni munkára is össze kell ülnünk. Egészen közel álltam ahhoz, hogy megmondjam a tanárnak: erről szó sem lehet. Végül valahogy győzött a jól neveltségem és lenyeltem a keserű epét, ami épp a torkomon igyekezett felfelé vagy csak simán nem akartam én lenni a hisztikirálynő, aki miatt pontot veszít a Hollóhát a Hugrabuggal szemben, mert nem bírom befogni a szám. Csöndben forrtam a dühtől és ahogy oldalra pillantottam valamelyest enyhített a felháborodásomon a tény, hogy Doris sem tűnt valami vidámnak a hír hallatán. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus estének nézünk elébe.

Direkt hamarabb érkezek a csillagvizsgálóba, hogy ezt is a szemére tudjam hányni, hogy azonfelül, hogy kénytelen vagyok vele tölteni az estémet még pofátlanul késik is és rabolja az időmet. Mintha egyébként olyan kurva sok fontos dolgom lenne – jobb persze ha ő ezzel nincs tisztában, hogy igazából csak feküdnék az ágyban vagy a klubhelyiség egyik kanapéján miközben Vestával folytatok mélyenszántó beszélgetéseket az élet nagy dolgairól, feltéve ha éppen ott találom Vestát, aki mostanság átment Waldenbe és egészen sokszor tűnik el hol hosszabb, hol rövidebb időre. Hosszú sörényemet laza lófarokba fogtam a tarkómnál, öltözékem inkább kényelmesnek mondható, mint csinosnak de pont leszarom, hogy miként nézek ki ha Edwards-szal találkozok. Vestának vagy fél órát panaszkodtam, hogy mennyire nehéz lesz nem kilöknöm a toronyból a lányt majd valahogy kilyukadtunk oda, hogy még mindig nem tudom ép ésszel felfogni, hogy Shane mit eszik rajta bár pont jó embernek ecsetelem, ugyanis a Zabini lány valami különös oknál fogva szimpatizál a hugrás kis perszónával, de mivel én vagyok a legjobb barátnője legalább nem fogja nyilvánosan a pártját.
- Késtél – gúnyos vigyorral az arcomon fordulok a lány felé, aki éppen beteszi a lábát a helyiségbe. Megvetőn mérem végig hideg tekintetemmel majd egy fáradt sóhaj keretében elfordulok tőle, hogy helyet foglaljak a pokrócon amit már gondosan leterítettem a megfelelő helyre, ahonnan tökéletesen látjuk a csillagokat. Mennyivel romantikusabb és szebb lenne ez az egész helyzet, ha mondjuk Waldennel vagy Shanenel, esetleg mindkettővel együtt kellene közös házi dolgozatot írnunk, sőt meg merem kockáztatni, hogy még Doris bátyja is megfelelőbb társaság lenne a lánynál.
- Nem szeretném, ha idétlen kérdésekkel hátráltatnál, szeretnék a lehető leghamarabb végezni ezzel a … - keresem a megfelelő szót, miközben kiterítem a pergament magam elé – szarsággal – tekintetem újra a lányra siklik és felháborodottan csattanok fel – Most ott fogsz állni, mint aki összeszarta magát? Parancsold meg a vaskos csülkeidnek, hogy vonszolják ide a trampli seggedet, hogy nekiláthassunk a házinak – a szemem sarkából figyelem, ahogy letelepszik mellém, közben lefirkantok pár fontosabb információt a mai égboltról és hátradőlök, hátamat megtámasztva az egyik oszlopon. Jól esne egy kis alkohol meg egy szál cigaretta, hogy könnyebben elviselhessem a másik társaságát.

Nem késik se sokat, de ez pont elég ahhoz, hogy megjegyezzem és az orra alá dörgöljem, hogy rabolja az értékes időm. Nem akarok a szükségesnél több szót váltani vele, nem akarom, hogy előlem szívja a levegőt és egy légtérben legyen velem. Tehát a legjobb taktika az az, hogy elsiklok a létezése fölött és csak az asztonómiához kapcsolódó kérdéseket teszem fel – a többit, amik arról szólnának, hogy jobban tenné ha leugorna innen vagy mi a francot képzelt amikor Zabinivel összeszűrte a levet és kurva gyorsan akadjon le Waldenről, nos ezeket inkább száműzöm az agyam egy hátsó részébe, mindkettőnk érdekében.
- Irigykedsz? – horkanok fel a gyerekes megjegyzésére, bár egy aprócska ponton mintha mégis betalálna pedig tényleg nem szoktam tonna sminket viselni csak azt, ami létfontosságú, hogy még jobban elbűvölő legyek és növeljem a szempilláim rebegtetésének hatását – Bár megértelek, Edwards. Nincs az a sminkmennyiség ami a te pofádon segítene – szánakozó pillantást lövellek felé amiben benne van az, hogy mennyire undorodom tőle és hogy mi a faszért nem tud már leülni, hogy nekikezdjünk a csillagok állásának vizsgálatának.
- Tudod ezekkel a kicsinyes sértegetéseiddel nem mész semmire – vállat vonok és a pennával újfent a pokróc szabadon levő részére bökök – Te vagy az utolsó ember, akinek érdekel a véleménye szóval helyezd csak alapállásba a szád és ülj le – nagyon remélem, hogy most már tényleg ráveszi magát arra, hogy arra koncentráljunk amiért idejöttünk. NA nem mintha ne lenne egészen csábító annak a gondolata, hogy felpattanok, karon ragadom és szépen kihajítom a toronyból. Aztán lesétálnék és még belerúgnék kettőt a hullájába – már ha marad belőle valami ép, ami elég nagy ahhoz, hogy rugdosni lehessen.
- Doris, most tényleg csak ott fogsz állni? Még arra is hajlandó vagyok, hogy megosszam veled a pokrócot, hogy ne kelljen azt hallgatnom milyen rohadt hideg a kő – felsóhajtok, arrébb húzódok, hogy tényleg legyen helye – Figyelj sokkal jobban jár mindkettőnk ha amilyen gyorsan csak tudjuk befejezzük ezt a házidogát és utána úgy teszünk, mintha mindez meg sem történt volna – normálisabb hangnemben fordulok felé és kinyújtom hosszú, bakancsba bújtatott lábaimat – Tegyünk úgy, mintha nem lenne a világ sokkalta szebb és jobb hely a létezésed nélkül – ártatlanul pislogok rá majd a tekintetem újra az égre helyezem, hogy lefirkantsak valami teljesen lényegtelen információt – Tegyünk úgy, mintha Shane Zabinit nem csak azért érdekelnéd, mert egy kicsit ellenállsz és amint szétnyitod a lábaid neki, szépen átgázol rajtad, majd otthagy, mint az összes többi luvnyát – igazából nem is tudom miért mondom ezt neki. Soha nem akartam semmit sem Shanetől, mert van bennem annyi lelkiismeret, hogy nem kezdek a legjobb barátnőm bátyjával, hogy aztán ha szakítunk akkor Vestának Shane és köztem kelljen őrlődnie. A tudat azonban, hogy Shane gyengéd érzelmeket táplál ez iránt a hugrás kis picsa iránt elképesztően baszogatja az önérzetemet és hiúságomat.
- Szóval szerinted elég lesz két pergamennyi rizsa arról, hogy mennyire nem történik a mai este semmi a Jupiterrel?