A rémálmok hátránya csak az, hogy utána brutálisan nehezen tud visszaaludni az ember. Legalábbis én nem tudok utána, az biztos. Manapság egyre többet kínoznak ezek az álmok, de sokszor nincs nekik semmi jelentőségük. Egyesek azt mondták, talán valami miatt aggódom csak nem vallom be igazából magamnak és ez a baj. Már kezdem elhinni, hogy talán így van, de még nem tudtam rájönni hogy mi bánthat. Mert sokkal inkább a cél lebeg magam előtt és nem az, hogy mire kellene emlékeznem vagy mit kellene éreznem. Felvettem csak magamra egy pólót és egy nacit, majd a hálóteremből viszonylag halkan indultam meg lefelé a klubhelyiségbe, ahol ilyen későn már senki sem volt. Igazából nem meglepő és végre egy kis nyugalom, amit mostanság nem lehetett látni itt, főként a vizsgák miatt izguló elsősöktől. Mi már kinőttünk ebből a korszakból, még úgy is, hogy nekem most lesznek az RBF vizsgáim. Pedig kicsit izgulhatnék miattuk, de mégsem teszem mert tudom, hogy eléggé jól végzek úgyis azokból a tantárgyakból, amik nekem számítanak. Csak egy pillanatra ülök le a kanapéra, és ekkor meglátom, hogy a szemben lévő fotelban egy ottfelejtett táska díszeleg. Nem szokás ilyesmit kint hagyni, hiszen akár háztársak vagyunk akár nem, úgyis belenézünk egymás cuccaiba. Legalábbis én jót szoktam nevetni sokszor ilyen alkalmakkor. Egyelőre nem derül ki, hogy kié lehet, csak felnyitom és elkezdek belőle szép lassan kipakolni. Egy kis pénz, egy kis pia... eddig egészen jó, még lehet, hogy az estém ki fog alakulni. Az sem zavarna meg, ha valaki jönne. Persze csak ha nem a táska tulajdonosa.
Ritkán hágom át a szabályokat és mikor ez megtörténik, akkor különleges emberek hozzák ki belőlem. Azt sem gondoltam volna soha, hogy kimászok az éjszaka közepén a klubhelységből, hogy találkozzam a lépcsőfordulóban egy különleges személlyel. Gil viszont ezt is kihozza belőlem és a tény, hogy nem csak én, hanem ő is átlép bizonyos szabályokat azért, hogy együtt nézzük meg a hulló csillagokat, nos… Ez igazán jó kedvre derít. Emlékszem a múltkor csak poénkodtam ezzel a dologgal, nem gondoltam komolyan, hogy szökjünk ki és nézzünk szét a kastélyban éjjel, de Ő komolyan vett. És randira hívott, ami igazán meglepett. Oké, a Roxmortsos randi is jól sikerült, élveztem a társaságát de csak azért, mert más, mint akiket eddig ismertem. Nagyon más. Nem egy felfuvalkodott hólyag, hanem nyitott és kedves, tudom mire számíthatok, ha vele vagyok és nem kell attól félnem, hogy eldob valaki másért. Vannak emberek, és itt most direkt nem akarok nevet mondani, akik a bolondját járatják velem azért, hogy… nem tudom az okát. De legalább Gillel jó időt töltöttünk el egymással, így elég szomorú a búcsú, nem akarok felmenni de muszáj. Még akkor is, ha holnap szombat és senki sem jönne rá a dologra. A pletykák terjednek itt, még akkor is, ha nem maga a pletykakirálynő terjeszti. Ezért elválva tőle egyesen a védelmet nyújtó klubhelységbe tartok, remélve, hogy senki sincs lent ilyen későn. De mikor belépek, akkor látom meg, hogy nem csak én nem alszok. Ott ül Regulus is, egy táskával a kezében. - Hát te mit csinálsz itt, Regi? – kérdőn felvonom a szemöldökömet majd közelebb megyek hozzá. – Az a tiéd? – nem lopással vádolom, de tudtommal az a Lucius táskája és kiakadna, ha eltűnne belőle valami. Mondjuk a hajvég ápolója…
A táska tartalma egyre izgalmasabb dolgokat rejt számomra. Némi varázscikk, egy Reggeli Próféta régebbi példánya... Csak felvont szemöldökkel öntök ki mindent az asztalra és bontom ki a csomag Mindenízű drazsét, amit szintén ott találtam. Már teljesen ki is ment a fejemből a rémálom, ami miatt lejöttem ide. A legtöbb esetben, a klubhelyiségben unalmas, és nincs is mivel eltölteni az időt - persze hacsak nem a haverokkal dumálunk, de ritkán -. Minden egészen rendben is megy, egészen addig, még Autumn meg nem érkezik. Egy kicsit meg is ijedek őszintén, mert elég jól belemerültem a kutakodásba -mint egy kisgyerek, komolyan - és még ráadásként a drazsé is olyan savanyú ízt adott a számban, hogy rögtön le kellett nyelnem, mert különben kiköptem volna, ami egy lány jelenlétében nem biztos, hogy túl szimpatikus dolog lett volna. Aztán apró félmosollyal üdvözöltem őt. - Helló Autumn! - A kérdésére csak vállamat vonogatom. - Nem bírtam aludni. Hát te? - Most már viszonylag normális arckifejezéssel fordulok a lány felé, és közben nyújtom a drazsés zacsit is, hátha kér belőle ő is. Szerzett cucc, mindig finomabb mint a saját! Egészen nyugodt pillanatomban vagyok jelenleg, normálisan is lehet velem most dumálni. Amikor megkérdi, hogy az enyém e a táska, csak elvigyorodom pimaszul. - Á, nem. Sosem hordanék ilyet. De izgi cuccok vannak benne, még nem jutottam mindennek a végére. - Kérdő tekintetem azt jelzi, hogy esetleg ő is csatlakozhat a bulihoz, ha szeretne, én nem lopnék el innen semmit, csak békésen kifosztom vagy belekóstolok, aztán a többi, érdektelen cuccot pedig visszapakolom. Remélem nem fog a lány berágni, bár nem mintha annyira meghatnának az ilyen helyzetek.
Kezdőlap
