Gracelyn April Nott

See the music, hear the dance

Grace, Gracy, Gracia, Ginny, Lyn


16


aranyvérű


Notték, Voldemort


okklumencia


hollóhát


Laura Schuller


canon

A Nott család mindig is a tekintélyes aranyvérű családok egyike volt. Büszkék a nevükre, büszkék arra, hogy vérük tiszta. Ezt a tisztaságot igyekeznek is megőrizni, hiszen a családban nem elfogadott a félvérrel illetve mugli születésűvel való házasság. Múltjuk gazdag történelemmel és híres ősökkel rendelkezik. Vagyonuk meglehetősen nagy, nem szenvednek hiányt semmiben. Gyakori szereplői a különféle újságok pletykarovatainak.
A család nagy része Voldemort hű támogatója, ennélfogva Gracelyn is, habár nem csatlakozott még a halálfalókhoz, ő inkább csak szimpatizál az eszmékkel. Passzív támogató, sőt, inkább csak megfigyelő egyelőre. A félvéreket még elfogadhatónak tartja, ám a sárvérűekkel nem éppen kedves. Már persze, ha tudja valakiről, hogy nincs benne tiszta vér.

Ide kerül egy kis jellemzés a karakteredről. Szeretnénk megtudni, pontosan milyen is vagy.
előbb-utóbb meglesz
pálca: 10 hüvelyk, vörösfenyő, sárkányszívizomhúr maggal, enyhén kemény

  - Gracelyn, hallasz? - A professzor hangjára a lány szürke tekintete felemelkedik, hogy az igazgató szemébe nézhessen. Bólint. Most már hallja. De az egy perccel ezelőtt elhangzott kérdést sehogyan sem tudja felidézni. Agyában a gyerekkora képei forognak, a Roxfort, a közösség, a család. A tánc. Nem tudná itt hagyni. Az egész olyan, mintha egy álomban lenne.
- Remek, akkor ismét kérdezem. Miért? - Csak ez az egy szó a kérdés, de a hollóhátas tudja mire vonatkozik. Feltekint, percekig csak bámul a professzor szemeibe. Oklumencia. Megtanították neki, hogyan kell védekezni. Az önuralma az esetek többségében kifogástalan. De most... szét van esve. Elvesztette a fejét, amit nem szabadott volna. Szólásra nyitja a száját, majd csendben becsukja. Megint kinyitja.
- Sértegetett – A válasza egyszerű, de ő is tudja, hogy ez nem mentség. Ahogyan azt is, hogy ez nem a teljes igazság. Az igazság az, hogy megtalálta a naplóját. Ő vissza akarta szerezni, ám a fiú nem adta. Dumbledore felsóhajt, tekintete fürkészően tapad a lány arcára. Gracelyn nem képes belenézni azokba a vesébe látó szemekbe. Tudja. Fut át agyán a gondolat. Tisztában van azzal, hogy hazudok. Az egész amiatt van, hogy mindenki azt várja el tőle, hogy olyan rohadtul okos legyen. Igen, persze, megvan a saját esze, de nem illik a kékek közé. Bezzeg a tökéletes testvéreinek mind sikerült a Mardekárba kerülnie. Ő azonban nem kérte eléggé határozottan a Süveget. Engedett a hiúságának, amit legyezgetett az, hogy kivételesen okosnak tartották. Pedig itt teljesen átlagos.
- Nos, kérlek, hogy menj vissza a szobádba. Ha az áldozatod végre magához tér, akkor Flitwick professzor kíséretében bocsánatot kérsz tőle, és egy hónapig minden hét péntekén jelentkezel büntetőmunkára – Dumbledore befejezve a mondatot egy kézmozdulattal jelzi, hogy részéről ennyi volt. Grace felkapja a fejét, és hitetlenkedve mered a professzorra.
- Ez azt jelenti, hogy maradhatok? - azt hitte itt érnek véget a tanulmányai, nem jöhet többet a Roxfortba, de úgy tűnik ezúttal szerencséje van. Dumbledore bólint, így a vörös összeszedi magát, és sietve elköszön. Mégsem dőlt össze a világ, és reméli, hogy az a hülye is megússza maradandó károk nélkül. A napló... az az erdő szélénél maradt, de majd holnap visszamegy érte. Nem kockáztat. A lényeg, hogy maradhat.